Arvisura 37. rész I. Oscus tábla. A római birodalom megalakulása. Rokonlátogatók rovásai

Arvisura 37. rész

I.                    Oscus tábla. A Római Birodalom megalakulása

Rokonlátogatók rovásai

Ordosz sohasem feledkezett meg Arnó és Valetri letelepedéséről a róla elnevezett Arnó folyó völgyében. Utódait minden 100 évben felkeresték.

Arnó fia Hidra ordoszi avar szokás szerint elkezdte vezetni Korton(a) várában a kortonvári évkönyvet, amely az avar származású törzsre vonatkozott. Ebbe – minden 100 évben – a rokonlátogatók bejegyezték észrevételeiket.

Hidra felesége, Lukoména a rimalányok képzését végezte. Hidra halála után – Kr. e. 1451-ben maga fejezte be a harmadik 5 éves képzést, melyen a legjobb eredményt Hidra fia, Lukomó érte el. A feljegyzések szerint ekkor már 72 Lukomó volt kiképezve a Rasna-szövetség 12 népe részére, akik közül mindig a legfiatalabb vezette - külön-külön – a 12 nép évkönyvét, mivel az ő szeme volt a legjobb.

Minden törzsnél a vezető Lukomó uralkodott. Külön volt állattenyésztő, földművelő. kertész, kőfaragó, arbag-gyógyító és összekötő Lukomó, aki az évkönyvet vezette. A 12 táblás törvényeket összegyűjtve, azokat a vezető Lukomó uralkodói széke mellett mindig módosították.

A katonai kiképzést mindig a vezető Lukomó intézte, aki a Rasna-szövetség összejöveteleire kisérettel ment el.

Ha a szövetséget a legkisebb támadás is érte, véres kardot hordoztattak a 12 város között. A Rasna-szövetség közösen védte meg a birodalmat.

Leghamarább a sikulok (szerk.: székihunok) csatlakoztak. Az Alba hegységbe és Vejibe nyertek beosztást.

Kr. e. 1000-ben kabarok érkeztek rokonlátogatásra és fellendítették a vaskészítést. A vastermelő hegyek között Lóbérc, Göröc, és Halas helységekben kabar telepeket létesítettek, melyekkel az avarok vezette Rasna-szövetség állandó összeköttetésben állott. Sok esetben Ilva szigetére is elmentek, hogy a vasgyártáshoz segítséget adjanak. Ellátogattak a baszkok földjére is. A 24 Hun Törzsszövetség települési helyeket létesített, hogy az összekötő kapocs minden időkre fennmaradjon. A kabarok tehát a Rasna-szövetséget megerősítették.

A 100 évenként megjelenő 20-25 éves rokonlátogatók között voltak olyan szívós harcosok is, akik ott maradtak a tenger által védett melegebb éghajlatú vidéken és megnősültek.

A kortonvári 5 éves kiképzési idő alatt Arnó és Valetri leányági leszármazottai mindig feleségül mentek a szerelmes korban lévő ifjakhoz. A leányok hozományul kaptak egy-két lovat vagy tehenet, amit nem illett levágni, hanem szaporították azokat.

Arnó leszármazottai állattenyésztő társadalomnak lettek a tagjai, akiket az őslakók patriciusoknak neveztek.

Az Úr, Él és Vanisten hivők szorgalmasan lecsapolták az egészségtelen mocsarakat és megtanították az őslakókat az ésszerű földművelésre. Mindenki Istenhitét megbecsülték. Még Aplu Istenségnek is áldoztak a családi béke érdekében.

A Kr. e. 798-nan útbaindított rokonlátogatók között sok volt a székihun lovas, mivel a 3235. Medvetoros évben szárazság uralkodott Bugát környékén. Ezért elhatározták, hogy a Melegvizek Birodaloma környékén maradnak, a jeges korszakok előtti őshazában. Útközben két táborra oszlottak. 25 lovas Göröcön át Arnó-Valetri birodalmában lovagolt. Itt az Alba-hegység sikuljai között hazára leltek.

Az ikres fajtájú Farkas-hadból két lovas telepedett le. Az egyiket Barna-Farkasnak, a másikat Kék-Farkasnak nevezték.

Vejuli Lukomónak volt két csúnya lánya. A patrícius hegyi-szent ünnepélyen feleségül mentek a két Farkas testvérhez. De az örömapa módfelett megharagudott leányaira, hogy csupán rokonlátogató harcosokhoz mentek feleségül a Szent-ligetben. Ezért a családapa kitagadta leányait a családi tűzhelytől, kiüldözte őket a hegyekbe.

Egy sikul gazda vette szolgálatba a fiatalokat. Barna-Farkas felségének iker fiai születtek, Aranyasszony havának 28. napján. Ősi szokás szerint: Rimus-Rómus névre keresztelték őket, mivel beavatottak voltak.

Barna-Farkas felesége meghalt. A két árvát egy törött lábú farkas szoptatta, melyet a sikulok egy vadászaton ejtettek el.

Az anyafarkas nevelte gyermekeknek híre ment a Rasna-szövetségben. Kortonvár Istenfiak ünnepén az Arnó nemzetségbeli Vejuli-Lukomó az Aranyasszony tanácsára elment a Sikul hegyekbe. Megbocsátva leányai tévedésüket, az akkori Rasna fővárosba Veji várába vitette unokáit. Mivel vejeire még akkor is haragudott, őket az etruszk seregbe soroztatta be.

Amikor Barna-Farkas után Kék-Farkas feleségének is ikrei születtek, mindkét Farkas testvért a város-őrségbe osztották be.

A 24 Hun Törzsszövetség hadirendje ekkor a tizedek meghagyása mellett 1-1 arbag és ellátó harcossal bővült. A Rasnák is a tíznemzetséges hadseregre tértek át a Farkas testvérek tanácsára.

Bár a felvonuló sereg tized beosztású volt, az ellátó és szekér-versenyes sereg miatt már 12 főt számolt. Ezt Kortonvárában, az Arnó-szövetségben is jóváhagyták.

A latinok a sikulokkal jó viszonyban voltak. Rímus és Rómus ifjak a Tiberis bal oldalára mentek játszani. A gyermekcsatározásokban Rómus mindig az élen járt, ezért Romulus néven bandavezérré választották.

Itt sok uruki kertész is művelte 1-1 vékás kertecskéjét. Ezek gyermekei a játékokban győzteseket királyoknak nevezték. A hét halom gyermekvárai mindig küzdöttek egymás ellen. A gyermekharcokban Rómus lett az első, akit a latinok Romulusnak hívtak. A név ráragadt és besorozott katona korában is ez lett a neve. Testvérét a latinok csak Rémusnak nevezték, hiába tiltakozott ellene. A zsoldosok jegyzékébe végül így vették fel.

Ezt a gyermekjátékot Arnó-féle nagyapák As Istenasszony rézlemezével jutalmazták.

Gyermekhadak kutatták át az Alba hegységtől kezdve az egész Rasna-Birodalmat. Mire házasodni való ifjak lettek, egy görögök ellen győztes sereg Romulust az uruki hagyományok szerint királlyá koronázta. Így lett Romulus Róma első királya, Rémus pedig a helyettese. 

Az uruki módon létrehozott gyermek királyság sok gondot okozott a táblarovók társadalmában, mert az anya mindig biztos, viszont az apa bárki lehetett.

A Bugátból a 3238. Medvetoros évi (Kr. e. 802) nagy szárazság után elindított Farkas ifjak érthető módon elcsábították az Arnó leszármazott Vejuli-Lukomó leányait. Amikor a két ifjú a Veji várban a hegyi-esküvő után jelentkezett - az uruki kertészek szerint – az elkeseredett apa

az ifjú házasokat két pár tehén hozománnyal az Alba hegységbe kergette.

Amiko Vejuli Róma gyermekágyi lázban elhunyt, éhes gyermekei még egy kölykeit vesztett farkast is megszoptak éhségükben, mert élni akarásuk azt követelte.

Kortonvár medvetorán az Arnó nemzetség feje azt javasolta, ha már megtörtént a dolog, a nagy hidegben is megmaradt gyermekeket be kell engedni Veji várába, hiszen mégiscsak Arnó vére folyik ereikben és a gyermekek életképesek.

Húsz esztendő múlva Veji várának évkönyvébe Barna-Farkas latin-sikul nyelvjárás szerint bejegyezte, hogy a „3265. Medvetoros év Aranyasszony hava 28. napján Vejuli Rómától megszületett: Romulus barna és Rémus szőke fiúcska.

Romulust a Campányi győztes csata után - a felesége emlékére épített Róma városában - a görögök fölött győztes sereg a Capitóliumon Róma királyává választotta - a 3287. Medvetoros év Aratás havának 1. napján. Ezzel megvetette a Római Birodalom alapjait”.

Az olajágas ünnepségek 1 évig tartottak. Ez alatt az idő alatt minden kőfaragó az új birodalomban köteles volt 10 – latinul – kvadrát követ Rómába szállítani. Ebből építették fel Romulus palotáját. Szentélyében – uruki szokás szerint – az ifjú királyt megkoronázták.

Kortonából elhozták azt a rovást, mely szerint Romulus és Rémus Nimród családjának Gilgames ágából származik. Az Arnó nemzetség ezt az eseményt a 12 nép minden fővárosában megünnepelte. Az Alba-Sikul nemzetség hozta le a hegyekből a Gilgames koronát, mellyel majd minden királyt megkoronáznak.

A Kapitólium nevét az Alba hegységből levándorolt latin-sikul patríciusok adták, akik az Arnó-Valetri leányágával összeházasodtak. Letelepedésük itt akkor történt, amikor a kabar vasgyártók mellett tíz kabar érkezett – a 3040. Medvetoros évben – az állattenyésztők közül a sikulokhoz. De azokkal összeveszve, a latin és sikul nőkkel együtt a Kapitóliumra költöztek. Az urukiakkal lecsapolták a közeli mocsarakat, jólétet teremtettek.

Jólétüket az újabb kabar-latin sikul csoport megirigyelte és a Palatinus dombon telepedtek le.

Mindkét kis csoport igen elszaporodott. Hamvasztással temetkeztek.

Ellenségeskedésekből keletkezett erdőtüzek miatt 5 emberöltővel később népes latin csoportok lepték el az Eskvilinus, Kvirinális és Viminális dombokat. Erdőírtás után benépesítették azokat.

Halottaik nagy részét a latinok a földbe temették.

Az Avantinus dombra 100 év múlva Vejiből jöttek szabir-szabin földművelők. Újabb két emberöltővel lüd-kurd telepesek érkeztek, Celius etruszk-Lukomó vezetésével. A róla elnevezett Celius dombot vették birtokukba.

Romulus, mint az első választott király, megszervezte a 10 nemzetséges Curiákat. 10 Curia alkototta a Tribust. A királyválasztáson minden Curiának csak 1 szavazata volt, amely 100 tagú Szenátust alkotott. 20 év múltán ezt Öregek Tanácsának nevezték. A 20 éves fiatalok megválasztották a Fiatalok Tanácsát, amely 100 tagú vezető-testület volt. Romulus király 300 szenátor tanácsára döntött.

A Campány hadjáratból sok rabot hoztak magukkal, akiket a győztes családfő a család szolgálatára osztott be. Minden családfő 2 köblös földet kapott. Latinul jugerumnak nevezték (Ez 800 öl volt). Ehhez 5 köblös legelő járt a hegyvidéken. Minden Curia külön legeltetett 50 köblös területen. Mire a győztes háborúkat befejezték, a rabszolgák száma a családfők vitézi tettei szerint családonként 2-10 között volt. A rabszolgák egymás között házasodtak.

A kettős birtokkal rendelkezőket patríciusoknak, a 2 köblös földdel rendelkezőket latinul plebejusoknak nevezték. Akiknek nem voltak rabszolgáik, sokszor éheztek.

Ennek ellensúlyozására Romulus Ünnepi játékokat rendezett eturiai szokás szerint. Egy ilyen alkalommal a szabinok leányait elrabolták. Mivel öccse, Rémusz meghalt, Titusz Tatius szabin szenátort úgy békítette ki, hogy helyettesévé tette meg. A szabin lányokat viszont elrablóik feleségül vették.

Romulus ezek után az ellenséges törzsek ellen új háborút indított. hogy Róma területét megnövelje és újabb rabszolga tömegeket állítson a patríciusok szolgálatába.

Mivel Romulus beavatott volt, élete végén, Etana uruki királyhoz hasonlóan az Égiek magukkal ragadták. A rabszolgák viszont azt suttogták, hogy ellenséges patríciusok megölték és a tengerbe dobták. Romulus Kr. e. 716-690-ig uralkodott. Utóda első veje, a Nubiai Numa Pompilius lett.

Pompilius a Lukomó parszi szervezetet és Kézműves Kollégiumokat újjáalakította. Hatalmas munkát végzett. Csak 26 évig uralkodott.

A harmadik király Tullus Hostilius volt, aki az egész Alba-Longát Rómához csatolta, hogy az ellenséges harcosokat a nagy vérveszteség után kibékítse. Párviadalt rendelt el, amelyben Ancus Martius győzött. Hostilius Kr. e. 650-ig uralkodott. Vejét tette meg utódjául, aki Veji várában lakott.

Ancus Martius hidat építtetett a Tiberisen és a piacukat féltő latinok ellen háborút indított. A piaci árak letörése végett felépíttette Ostia kikötőjét. A rabszolgává süllyedt latinokkal a Tiberis mindkét oldalán lévő mocsarakat (szerk.: lecsapoltatta) termővé tette.

A legkisebb vő Ostia várába zárkózott, növényi ételekkel táplálkozva 48 évig – a leghoszabb ideig – uralkodott. Sikul testőrsége kísérte mindenhová.

Utána a Tarhumból betelepült, Tarkvinus Priscust (Kr.e. 602- 31 évig uralkodott) választották meg királynak, aki - Kortonvárból - Arnó nemzetségéből nősült.

A jólét mellett, hogy a rabszolgalázadást elkerülje, cirkuszt építtetett. Mégis, Kr. e. 602-től Kr.e. 571-ig - haláláig – háborút kellett viselnie a veji etruszkokkal és latinokkal is.

A legyőzöttekkel felépítette a Capitóliumot (Kapitóliumot). Mivel kurd eredetű zagroszi volt, egy rabnő fiát, Servius Tulliust (Kr. e. 571-539-ig uralkodott) neveltette fel a Lukomó képzésen államférfivá. Tullius a polgárjogot teljesen megreformálta. Ellenfelei felkeltek ellene, de Veji vára fölött teljes győzelmet aratott. Győzelme emlékére építtette föl Diana szentélyét. Édesanyja, Mastar asszony vigyázott házi szentélyére.

Veje, aki leányát feleségül vette, a szenátorok tudta és belegyezése mellett meggyilkoltatta őt, így a vő került hatalomra.

Tarkvinius Superbus (Kr. e. 539-510-ig uralkodott) zsarnoki természetű volt, fiait is a maga szellemében nevelte. Márpedig az etruszk családi tűzhely tisztelete szigorú törvény alatt állott. Egyik fia egy közeli rokonának a feleségét, Lukréciát a családi tűzhelynél megbecstelenítette.

A ház szolgái egész Rómáig üldözték, felverték a hajnali város nyugalmát. Mire azonban hazaértek Lukrécia öngyilkosságot követett el.

A Tarhumban elkövetett tűzhely-sértés Rómában felkelés-félét robbantott ki. Tarkvinius Superbust elűzték trónjáról.

A patrícius Arnó-Valetri összes leszármazottai, valamint törzsfőnökeinek utódai  nagyállattenyésztő patríciusok voltak. Minden törzsi székhelyen, később Rómában is voltak udvarházaik. A hatalom az etruszk és római királyi korban is a kezükben volt. Még a plebejus 10 törzzsel sem tiltották meg a házasságokat, melyek családi-tűzhely alapján állottak. Sőt a rabszolganőktől származó gyermekeik is patríciusokká váltak, ha részt vettek a háborúkban. Maga Servius Tullius is rabszolganőtől született Arnó leszármazott volt.

A veje gyűlölte alacsony származású apósát. Hogy király lehessen megölte őt.

A Servius Tullius által megszervezett - főként plebejus katonákból álló - hadsereg a túlsúlyban álló polgársággal átvette a köztársasági hatalmat.

Rómában győzött a köztársaság eszméje, ezért Tarkvinius Superbus Persenához menekült. Klusium etruszk város királya Róma ellen vonult. Lerombolta Róma falait, erődítményeit. Rómára kedvezőtlen feltételek mellett békét kötöttek. Persena csupán azért nem helyezhette vissza királyságába Tarkvinius Superbust, mert 8 latin város megalakította az Aricai-szövetséget. Róma a szintén latin Tusculum ellen vonult hadba.

Kr. e. 496-ban a külső latinokkal együtt Rómának 6 törzzsel kellett háborút viselnie. A legnagyobb ellenfelük Veji etruszk város volt, mellyel Kr. e. 406-396-ig fegyverszünetet kötöttek. Végül Marcus Camillus legyőzte Vejit. Örömük nem tartott soká, mert a gallok Senones kelta törzse betört etruszk földre. Az etruszkok segítséget kértek Rómától. A kelták a Tiberis mellett vereséget mértek Rómára és a Kapitólium kivételével mindent leromboltak.   

A veji táblázat szerint, Servius Tullius idejében – Kr. e. 550-ben -, az Arnó-féle patríciusok, sikulok és kabarok az etruszk királyok alatt csak 20 katonai egységet, azaz centuria lovast adtak és 20 harmadik osztályú harci szekér, ellátó, arbag és hídverő egységet szolgáltattak. A polgári latinok, etruszkok és 18 egyéb nép 160 katonai egység, azaz centuria felett rendelkeztek. Katonai vezetésben azonban a patríciusok és a harcban edzett polgárság sorai közül kiemelkedő hadvezérek voltak az irányadók.

A katonai nyelv az összekovácsolódott etruszk nyelv volt, de a görög gyarmatosítók és elvándoroltak mindig több és több jogot követeltek. Amíg a 40 centuria etruszk, addig a 160 centuria latin-görög jellegűvé vált. A lovasok és gyalogosok számát már nem annyira a származás, hanem az anyagi jólét határozta meg.

Amíg az etruszkoknak a Bika és a Farkas, addig az altinoknak a harkály, libák stb. lettek a szent állataik, különösen azután, hogy a kelták támadása alatt a Kapitólium libái ébresztették fel a lakosságot a kelták gyújtogatásának zajára.

A legfontosabbak azonban a nemzetiségi kultuszok voltak, a családi tűzhelyek Istenei.

Virágzott az elhunyt ősök tisztelete, hiszen az Istenek irányítják még a gyermekek lépéseit is.

Az etruszk eredetű patríciusok és ataiszi kézművesek a királyság megszüntetése után állandó harcban állottak az atlantici (szerk.: atlantiszi), ún. tengeri népekkel, akiket latinul plebejusoknak neveztek.

Marcus Furius Camillus római diktátor - Kr. e. 396-ban – legyőzte az etruszkok Veji nevű fővárosát. A kelták – Kr. e. 387-ben – Rómát rombolták le, a Kapitólium kivételével.

A kelták bosszúhadjárata után görög és etruszk kereskedők özönlötték el Rómát és magas kamattal kölcsönöket adtak a károsultaknak. A nyomorúságban élők lázongani kezdtek.

A földbirtok és vagyonfelhalmozás ellen új törvényeket hoztak. A tartozások kamatait beszámították az adósság összegébe. Kr. e. 367-től a fennmaradó adósság részét 3 év alatt egyenlő részletben lehetett törleszteni.

Minden polgárnak 500 köblös (iugerum) birtoka lehetett a közösen szerzett állami birtokból.

Katonai tribunusok helyett újból életbe léptették a consulok hatalmát, akik közül az egyiket a módosabb plebejusok közül választottak meg. Feladata volt, hogy a patríciusoknak az eladósodás miatt ne kerüljenek túlzott legelőterületek a birtokukba. A patrícius befolyást így megfékezték.

A görög kereskedők annyira fellendítették Rómát, hogy Kr. e. 312. év cenzora, Appius Claudius felépítette a Rómából Kápuába (szerk.: Capua) vezető utat. Ennek segítségével – rabszolga seregével – legyőzték a semnisokat. Ezeket a rabszolgákat felszabadította és kezdeményezésükre felépítették az első vízvezetéket Rómában.

Az etruszk és sikul rovásokból megszerkesztette a latin ABC betűit. Kr. e. 304-ben a papságtól eltulajdonították a megszerkesztett Naptár titkát. Rómában sikerült, de a 12 Nép papsága ettől elzárkózott és a plebejus seregek elől az ősrégi titkokat elrejtették vagy megsemmisítették.

A hatalmi harc újból kiéleződött Kr. e. 327-ben. A fellázadt plebejusok erőszakkal kitelepedtek a Tiberis jobb partjára, így a patríciusokat megfosztották kiváltságaiktól. Ezzel megkezdődött a kolóniák létesítése.

A Servius Tullius által meghonosított Centuria intézménye a köztársaság intézményeiben tovább élt. Megmaradtak az etruszkok 12 táblás törvényei is. Kr. e. 449-ben életbelépett a Közjog, Magánjog, Végrendelkezési jog, Ági törvények, Adóssági jog. Családapai törvények. Engedélyezték a patrícius-plebejus házasságokat és Katonai Tribunusokat választottak.

Újból kelták törtek Rómára, de Kr. e. 332-ben a latin szövetségesekkel, majd a samnisokkal győztek a rómaiak.

Róma hajóhadat építve a karthágóiakkal lépett kereskedelmi kapcsolatba. Aztán az „Oszd meg és uralkodj” elv alapján megkezdték Itália meghódítását.

Egy másik kelta támadás ellen Eturiába is behatolt Róma és szövetséget kötött velük.

Kr. e. 296-ban legyőzték a keltákat, majd a samnisokat. Kr. e. 279-ben görög telepesek támadták meg Rómát. Tarentumból 22 000 gyalogos, 3000 lovas, 20 elefántos sereggel érkezett. A szokatlan seregtől vereséget szenvedtek. A karthágóiakhoz folyamodtak, íjász sereget képeztek ki, akikkel aztán legyőzték Tarentumot.

Volsinij etruszk várost - Kr. e. 265-ben - a rabszolgákból kiképzett seregükkel győzték le. Őket utána felszabadították, mert a legyőzött államból új rabszolgákat kaptak.

Rabszolga államot alakítottak ki, mert az etruszkok csupán zsoldosokkal harcoltak. A rabszolgáknak érdekükben állt, hogy felszabaduljanak, mert a győzteseket mind koloniákban helyezték birtokaikba.

Minden győzelem után diadalmenetben vonult be a győztes sereg Rómába. Az újabb háborúkat a piros zászlós Mars-mezőn döntötték el. Később is Centuria gyűléseken döntöttek háború vagy béke kérdésében, amit a Szenátusnak jóvá kellett hagynia.

A Comitia tributa 35 Tribus jelenlétében szavazott. Utána a Magistratus vezetője – akit egy évre választottak – döntött a kérdésben. Közös római-etruszk sereg alakult Kr. e. 225-ben.

Hannibál Kr. e. 217-ben ütközött meg a római sereggel. 15 000 római katona esett el. Kápua szövetkezett Hannibállal.

Kr. e. 216-ban Kannaenál Róma győzött Hannibál ellen, Kápuát lerombolták.

Veji után Volsinij etruszk várost is bevették. Közben az Arnó- nemzetség elrendelte, hogy a patríciusok családi tűzhelyei váljanak ketté. Egyenlően legyenek benne Rasna-szövetségi és Róma köztársasági pártiak a vagyon mentése érdekében, amit a 12 etruszk nép fővárosában hasznosítottak.

Kr. e. 225-ben közös római-rasna hadsereg alakult a kelta-káldorok ellen és Talamonnál győztek.

A Kortonvári Egyezmény már akkor életbe lépett, amikor Kr. e. 261-ben az Ilva-acélból a római-etruszk haderőt kiépítették és Kr. e. 260-ban Cornélius Scipió győzelmeit aratta.

A Rasna-szövetség korszakában As Istenasszony rézpénzét használták, amely a római korszakban Bika és Sas ábrázolással készült. Később görög mintára ezüstpénzeket verettek. Utána az egységes pénz a római-etruszk bronz dénár lett. Így az attikai drachma egyenértékűvé vált 10 bronz-sassal. Amikor már ezüst aprópénzt vertek, a dénárok a görög drachmát kiszorították az itáliai piacokról.

A római polgár jogát eleinte csak Róma patrícius és kiemelt plebejus rétege bírta. Később Latium vagyonos rétegére is kiterjesztették. Polgárjogot nyert az etruszkok vagyonos – patrícius – rétege is. Az ellenük hamarább harcoló etruszkok szövetséges katonákká váltak és részt vettek a kolóniák alapításában, amely 40-50 jungerumnyi (szerk.: jugerumnyi) föld birtoklásával járt. Ezzel elkerülhették a rabszolgasorsot, melyet Róma megszigorított.

Az etruszk Servius Tullius szerint minden 17 és 46 év közötti fegyverfogható polgár köteles volt a consulok toborzásán részt venni, a Légióban hadat viselni.

A győztes hadvezér babérkoszorús tógában, harckocsiban, diadalmenetben vonult be Rómába. Kisebb győzelem esetén a hadvezér lován vagy gyalog, ovációval, a fején mirtuszkoszorúval vonult be a Kapitóliumra.

Szirakúza, Kampány, Tarentum elfoglalása után Karthágó állta útját Róma terjeszkedésének. Kr. e. 280-ban tengeri ütközetben győztek ellenük. A Líbiai Matyó rabszolgalázadást robbantott ki Karthágóban. A meggyengült punoktól Róma elfoglalta Szardiniát és Korzikát. Majd elfoglalta Illíriát is.

Hannibál Kr. e. 211 tavaszán Kápua alól Róma ellen indult. Körülvette a várost. Élelmezésük megkönnyítése végett feldúlta a környező falvakat, hogy serege jóllakhasson.

Etruszk villákban dorbézoltak hikszosz és líbiai katonái, ahol találkoztak az oscusoknak nevezett úzokkal. Az úzok vendégségbe hívták őket a hegyekbe. Elcsodálkoztak az úzok agyagtábláin, melyre évenként lerótták az eseményeket. A hikszosz katonák élelmet kértek csapataik számára. A részeg juhász gazda ezt megígérte, de az asszonynépek irtózatos veszekedést rendeztek miatta. Mit tehetett a gazda, megvénhedt szamarát és 4 öreg juhot adott nekik 1 egyiptomi aranyért, amit levágtak és (szerk.: szálláshelyükön) a Servi villában elfogyasztottak. Utána jól berúgtak és még Hannibált is megvendégelték. A punok éhező serege lázadozni kezdett.

Rómában is minden levágható állatot - még a macskákat is – levagdostak. A győzelmi felvonulásokhoz szokott római polgárok éheztek. Az oscusoknak csúfolt úzokat az egyiptomi aranyak felvillanyozták. Asszonyaik követelték a juhászoktól, hogy most van alkalmuk megszabadulni kivénhedt állataiktól. A Veji sírok barlangjain át húst és élelmet szállítottak az éhező büszke római polgárok számára, akik arannyal fizettek.

Hannibál látta, hogy Róma kiéheztetéssel nem adja meg magát, ezért a gazdag Kampányba vonult seregével. Ott egy Sikul jövendőmondó tanácsára Karthágóba hajózott.

Kápuát a rómaiak elfoglalták, vérfürdőt rendeztek a városban. A jó erőben lévő polgárokat rabszolgának adták el. A nemességet száműzték. Iparosoknak, kereskedőknek csak úgy kegyelmeztek meg, ha beállnak a megfogyatkozott Légióba, s hajlandók lesznek Hannibál ellen harcolni. A hiányok pótlására az oscusok ifjúságát besorozták.

A karthágói vezetőség hazarendelte Hannibált. Scipió felfrissített seregével utána ment és Zana közelében Masinissa numíbiai király lovas csapatainak segítségével Kr. e. 202-ben legyőzték Hannibált.

Kr. e. 201-ben megkötötték a békét. amelyben lemondtak európai birtokaikról és 50 év alatt – évenként 10 000 talentumot – hadisarcként fizetnek Rómának, az úz táblákon feltüntetett rovások szerint, amit minden úz veterán otthon agyagba vésett.

(Szerk.: Amikor az ember az Arvisurának ehhez a fejezetéhez ér, fel kell tennie a kérdést: Mire való ez a sok esztelen háború? Miért fontos az olasz csizmán, amelynek történelme az első betelepülőkkel (Eturék) egy értelmesebb építőmunkával indult, amelyben megteremtették maguk számára munkával: földműveléssel, állattenyésztéssel, kézművességgel az élethez szükséges javakat. Még Arnóék is segítik a bennszülött digókat, amikor Italia földjére érkeznek. Azon is elgondolkodhatunk ezután, miért különbözik a mai Olaszország északi és déli részén lakott népesség legtöbb vonásában?

Ha ezt jobban meg akarjuk érteni, két írást ajánlanék figyelmetekbe, melyeket Anna médium tett közzé az interneten:

1.      Anna médium lejegyzései – A Teremtő Istennő közlése 2. rész – Felemelkedés. Atlantisz pusztulása utáni betelepítések

Részlet: „Amikor pedig (Sanat) Hüllő fajait végleg megjelentette, már volt annyi ember a Földön, akikre rátelepítette az ő szeretet nélküli, here élethez, létezéshez szokott faját).

2.      Anna médium bloggja: A magyarok őstörténete – Féran üzenete

Részlet: „A tudatlan tömegek pedig ezután folyamatosan egymás ellen háborúztak, hogy Sanat Hüllőinek legyen elég negatív energia a táplálkozásukhoz”.

Források:

-          Paál Zoltán –Arvisura (Igazszólás) Bp. – Püski, 2003.

236(A). Arvisura – I. Oscus tábla. A Római Birodalom megalakulása

Rokonlátogatók rovásai

Boszkan és Tarkacs rovása

Kr. e. 802-201. (3238-3839. m. t. é.)

-          Anna médium lejegyzései – A Teremtő Istennő közlése 2. rész – Felemelkedés. Atlantisz pusztulása utáni betelepítések (You Tube)

-          Anna médium bloggja: - A magyarok őstörténete – Féran üzenete (You Tube)