Red Rocktól keletre

Red Rocktól keletre

Elhagyva a várost, de még a Red Rock előtt, a hegyek lábánál van egy kis település, néhány tágas szép nagy épülettel, Caliconak hivják. Ott le lehet parkolni és elindulni a hegyre. Az út viszonylag kényelmes, nem neheziti a feljutást az ösvényen szikla, csupán a negyvenöt fokos, vagy még ennél is meredekebb út.

Aztán ha felértünk és kifújtuk magunkat, olyan panorámában részesülünk, ami megérte a fáradságot.

A hegy túloldalán fokozódik a látványok sokasága egy csodaszép völggyel, vizmosással, óriási sziklákkal. És hogy teljes legyen a nap, megjelentek nekünk a hegyi kecskék, amit itt longhornnak neveznek. Nyolc gyönyörű állat figyelte, ahogyan kattogtattuk a fényképezőgépünket. Nemcsak mi, hanem azok a szerencsések is, akik éppen akkor arrafelé jártak.

A magunkkal hozott elemózsiát mindig a csúcson fogyasztottuk el, részben megérdemelt jutalomként, részben azért, mert a fizikai teljesitményhez kellett a kondi.

Egy más alkalommal látogattunk el Lake Las Vegasba, amely a várostól távolabb a Délkeleti hegyek mögött - ahogy a neve is mutatja - egy kis tó partján áll. A tavat mesterségesen alakitották ki. Gátat épitettek, felduzzasztva egy kis patak vizét, hogy aztán a környezetében jómódú embereknek villákat, toszkániai városra emlékeztető házakat épitsenek.

Az Amerikába költözött európai ember megpróbálja visszalopni azt a kisvárosi környezetet, amelyhez gyökereivel kötődik. Nem csak a haszonszerzés motiválja ezt a kényszert, hanem az az emberi érzés, amely visszavágyódik oda, ahonnan a távoli világba elutazott egykor. Mert Amerika más, gyökeresen más, mint Európa.

A kisváros vendéglátásból él, odavonzva programokkal a látogatókat. Hotelek, éttermek, ajándékboltok, esküvőkre alkalmas termek és természetesen hajókázási lehetőségek sem hiányoznak a szórakozáshoz. Nem beszélve a tavon igénybe vehető gondolákról.

Valley of Fire hegyeihez annak kapcsán jutottunk el, hogy a szomszédos Arizonában éppen azon a hétvégén húztak ki egy nagyobb lottó nyereményt. Mivel Las Vegas a kaszinók miatt nem engedélyez az államban másféle szerencsejátékot, a nyerni akarók elzarándokolnak a közeli határvárosba lottót venni. Bár nem nyertünk, gyönyörű élménnyel gazdagodtam ezen a túraúton.

A Valley - ahogyan nevezik - hasonlit a Red Rockhoz kicsit vörös hegyeivel, mégis másképpen szép. Olyan tömény gyönyörűséget halmozott fel itt a természet, amit látni érdemes mindazoknak, akik egyszer Nevada földjére tették a lábukat. Hogy nem beszélek mellé, lássátok magatok is e szépséges tájról készült fotókat. Ez itt a hopi indiánok természetvédelmi területe. Értékes falfestményeiket is a nézőközönség megtekintésére bocsátották.

Ide rendszeresen visszatértünk, nem csak hatalmas méretei miatt, de ahány kirándulóhely van itt, annyi különleges gyönyörűség.

Az egyik túrán - a hegy legtetején - a talajon elszórtan kavicsot találtunk. Először nem értettem, mit keresnek a hegy tetején kavicsok?

Egy kicsi - néhány négyzetméteres - területen döbbenten láthattam, tengeri üledék az, nem más. Mikor kerülhetett az oda? Talán egy geológus megmondhatná, hány millió, vagy milliárd éve.

Itt is elkápráztatott bennünket a sziklák vörös, sárga, kékes, szürke és a barnák megannyi árnyalatának szinvilága. Ami pedig a hegyek, sziklák formáit illeti, az a csodák halmaza. Olyan bősége, melyet előző évben a Zion Nemzeti Park után közvetlenül a Bryce Kanyonhoz utazva láthattunk csak.

Nem volt ez más, mint természeti szépségek tobzódása. Amikor azt gondolnád, már semmi sem lehet ennél szebb, elkápráztat és vágysz visszatérni oda újra és újra.

2013-14 telén