Arvisura nyomán 1.-15. rész

ARVISURA  (Igazszólás) NYOMÁN

1.     rész – Teremtés

Az Arvusurák először az 1990-es évek elején került a kezembe, melynek szerzője egy ózdi kohász ember Paál Zoltán volt. Olyan tömény információ tömeget tartalmazott múltunkról, nem gondoltam volna, olyan valakinek az agyszüleménye, aki gazdag fantáziával kitalál történeteket - meséket - mások szórakoztatására. Az azonban kérdés maradt sokáig számomra, hogyan tudta ezt a hatalmas ismeretanyagot leirni - a sok évtized alatt - vagyis ki volt az eredeti forrása?

Bár részletesen leirja találkozását a sámánnal Szalaváré Turával a „manysi nép fiával, kétségeim voltak afelől, hogy valamennyi a könyvében szereplő arvisura lapot - rovást - akkor Tura adta át neki. A két hatalmas kötetben szereplő anyag ezt sejtette velem.

Már korábban gondoltam arra, lehetett más szellemi eredetű forrása irása közben, mert az 1990-es évektől számos olyan alkotás jelent meg a könyvpiacon, amely Szellemi Sikokról érkező forrásra hivatkozott. Lásd: Seth megszólal, Beszélgetésem Istennel stb.

Az Arvisurákat gyakran megemliti Anna médium is, akinek hatalmas ismeretanyaga a 2010-es évektől az interneten olvasható és csak ott. Érdekes módon már az utolsó két évben megjelent anyagaiban ir részletesen a Teremtésről, a Forrásról és a Forráson kivüli Teremtésről, amelyben fontos információk találhatók a Föld betelepitéséről is. És itt kapcsolódnak Anna könyvei az Arvisurákhoz, mert megvilágitják azokat az időket, melyek az Arvisurák információit, történéseit megelőzik, hitelessé teszik a „hitetlenek” számára.

Féran - a Forrás Negyedik Bolygójáról - aki az Arvisurákban szereplő Féran naptár szerkesztője is egyben, elmondja a médiumnak, hogy Paál Zoltán beavatott médiumnak - mert valójában az volt - ő maga diktálta le az Arvisurákat.

Ahhoz, hogy ezt megérthessük, tudnunk kell az alábbiakat:

A médium belső-hallás, belső-látás képességével rendelkező ember, aki kapcsolatba tud lépni a Szellemi Sikokon létező lényekkel. Többféle médium létezik. Van, aki automatikus irással veszi át az információt. Van, aki saját testét átadva a Szellemnek, hagyja, hogy az beszéljen belőle. És vannak médiumok, akiknek megnyilik belső érzékelésük - látás, hallás -, ezáltal lesznek képesek információt fogadni, azt irásban rögziteni, vagy szinkron tolmácsként átadni másoknak.

Csak ez utóbbi - az intuiciós médium - van teljes tudatos állapotában, amikor az információt átveszi és átadja. Az előző kettő nem. Aki automatikus irást használ, nem fogja tudni, mit irt le, csak ha utólag maga is elolvassa. Aki átadja testét a Szellemnek, az nem fog emlékezni az információra, és kell számára egy másik ember - segitő -, aki azt irásban rögziti.

A látnokok ezzel a képességgel születnek meg, amely megmarad egész életükben.

Az Arvisurák irója Paál Zoltán tehát intuiciós médium kellett legyen ahhoz, hogy Féran Szellemiség által közölt hatalmas terjedelmű információt átvegye és irásban rögzitse.

Az irásomban azokat az információkat mondom el nektek, melyeket magam is több forrásból értettem meg. Az egyes anyagok végén ezért hivatkozni fogok az eredeti forrásokra, - megjelölöm saját forrásaimat is -, hol, melyik irásban találtam meg az információkat.

Először a Teremtésről fogok beszélni. A Teremtő nem más, mint Teremtő Tudat. Gondolatai által hoz létre mindent. Mozgást, vonalakat, formákat, Erőket, Szellemiségeket, Lényeket.

Anna médium irásaiban az alábbiakat közli Szellemi segitői által.

A Teremtés két időszakáról beszél Eon, aki a Forrás Első Bolygóján tartózkodó Erőnek mondja magát.

Az első időszakot még nem nevezi Világévnek. A Teremtő öntudatra ébred alvása után - érzékeli saját létezését, „vagyok, aki vagyok” -, majd pulzáló mozgásba kezd. A tudatát az Ürességben - ami nem azonos a Sötétséggel - átviszi egy másik helyre vagyis elmozdul. Először a vonalat, majd a cikk-cakkot, a hullámmozgást, a lent és a fent, a spirált, a labirintust, majd a kört alkotja meg. Amikor megalkotta az összes vonalat - amit elképzelt - elkezdte a vonalakkal bezárni az Ürességet, igy alkotta meg a testeket. A testek megalkotásához teremtette meg a Vizet, amely még nem azonos a fizikai vizzel - hanem az az idea, energia, Erő -, amely élettel tölti meg a Teremtő által teremtett, létrehozott formákat.

Ebben az Első Időfázisban utoljára teremti mag a gömböt, majd pihenni - aludni megy, ahogyan az ember is elalszik egy fárasztó nap után. Hogy mennyi időt alszik, ő maga sem tudja, mert alszik tudatában Eon - az idő felosztója, megosztója - is.

Az Első Időfázisban tehát létrejön a mozgás, és az idő. Ezáltal teremtődnek meg Szél és Eon - erők, tudatok -, akiknek feladata lesz mindenkor a mozgás, elmozdulás, az idő felosztása, beosztása. Létrejön a Víz, amely élettel teliti a testeket - a bezárt tereket. Létrejönnek az Isteni Tudat elmozdulása által a vonalak, majd az Üresség bezárása által a formák.

Eon a mostani időszakot nevezi már Világévnek. Mozzanatai:

I.                 A Teremtő alszik

II.               Öntudatra ébred - „vagyok, aki vagyok” felismerése

III.              Megalkotja saját formáját - ő a Teremtő-Istennő (Hiszen minden vonalat, formát, - elemi testet - megalkotott már az Első Időfázisban, mozgása, tudatának elmozditása, áthelyezése által és élettel telitette)

IV.             Önmagából kivetiti első teremtményét - a férfit - Sanatot (Megosztja vele képességeit. Megtartja a Szeretetet és a Bölcsességet, átadja teremtményének az Akarat és Erő képességét, hogy segitse majd őt a Teremtés folyamatában.)

„Három a magyar igazság, egy a ráadás” - mondja a magyar. Ez nem más, mint kozmikus törvény. A Teremtés nőelvű. A nő - az Istennő - teremti meg saját testéből a férfit, ahogyan a Földön a nő szüli - saját testéből - az új életet. A férfi szerepe aktivizálni a nő energiáit.

Életünkben, létezésünkben az első hazugság tehát az, amikor a férfit nevezzük ki Teremtőnek. Nem az, csak teremtmény, mint a többi. Feladata van - nem is akármilyen - de akkor is csak teremtmény. A nő tud leány és fiúgyermeknek életet adni. A férfi nem.

Az öntudatra ébredt Teremtő Istennő megalkotja a Forrást, segitőit, akik a Teremtés Nagy Művében részt vesznek majd. Erőt, Szellemiséget feladatra teremt, nem lábat lógatni. Feladatra!

Sanat feladata lesz ellenőrizni, segiteni a Teremtés folyamatát. Szél a mozgásért felelős valamennyi szinten. Eon továbbra is az idő felosztásával, beosztásával, Víz a testek életenergiával való feltöltésével lesz elfoglalva.

Az Istennő Erőközpontja a Központi Nap. Innen származik minden élet forrása. Az Erők itt jönnek létre. Itt teremtődnek meg a szükséges Szellemiségek is.

A Teremtő Istennő létrehozza az Erőket, melyek a világot működtetik. Szél, Eon, Víz már létezik. Megteremti Fotocellát - Erőt -, aki a Világmindenség energetikai háttere. Jólétet - Erőt -, aki eljuttatja a Teremtő éltető energiáit a Teremtés egész területére. Mindenhol ott vannak, ahol létezés van. A Napok, Bolygók, Holdak, Égitestek Istennőjét, aki mindezekért felelős. Az Égiek saját tudatukon keresztül közvetitik az Istennő éltető energiáit, azok felé az irányok, szintek felé, amelyért felelősek.

Ezután a Teremtő megteremti a Forrás Hat Bolygóját, különböző funkciókkal, rajta Lényekkel - Csoportszellemekkel.

Az Első Bolygón vannak az Arkangyalok, az Isteni Törvények Urai - a jog, a törvények, szabályok megalkotói, ellenőrzői. Itt tartózkodnak az előbb felsorolt Erők tudatai is.

A Második Bolygón vannak az Angyalok, az Arkangyalok segitői, akik - szakosodnak - egyes Arkangyalok irányitása alatt állnak.

A Harmadik Bolygón a Teremtő Teremtő Energiái vannak - tudatok, melyek a növekedésben, a Teremtés kiterjesztésében vesznek részt.

A Negyedik Bolygón tartózkodnak az Istennők és Istenek, akik az Alsó Világokat felügyelik.

Az Ötödik Bolygón vannak a Romboló Erők. Feladatuk az energiák visszahivása, ha küldetésük véget ért.

A Hatodik Bolygón vannak azok a Szellemiségek - tudósok, mérnökök, gyógyitók - akik a Legalsóbb - Forráson Kivüli Teremtés - tervezésében, kivitelezésében, gondozásában vesznek részt.

A Mindenség Szellemi Központja - a Forrás - úgy működik, mint egy állam. Célokkal, feladatokkal, Erőkkel, Isteni Személyekkel, akik azt megvalósitják a Teremtő szándéka, tervei szerint.

Féran - aki a Forrás Negyedik Bolygójának Isteni Szelleme, elmondja Anna médiumnak, hogy ők az Alsóbb Szinteket nem csak irányithatják és felügyelik, de szükség esetén kisebb tudatrészüket Bolygókra inkarnálhatják akár. Ahogyan ő is megjelent a Sziriusz Bolygón bolygólakóként, és inkarnálódott már a Földön is.

A Teremtésben minden a Teremtő Istennő része, a legkisebb teremtménytől a legnagyobbig. Minden céllal, mindenki feladattal teremtődik a Teremtés Nagy Művében.

A Forráson Kivüli Teremtés:

A Forráson Kivüli Teremtéshez teremti meg az Istennő Solarist - a Negyedi Bolygó lakóját - aki a Metagalaxisok, Galaxisok, Csillagok, Bolygók, Holdak, más Égitestek teremtésében vesz részt és felügyeli ezeket a rendszereket.

Ebben a folyamatban jönnek létre a nagyobb és kisebb csillagrendszerek, majd azokon a létezés és az élet.

A magyar nyelv nem véletlenül használja a létezés és az élet szavakat. Az élet a fizikai létezéshez - az Anyaghoz - kötött.

Az Anyag = Anya (Teremtő Istennő) + G (Gaia jele). Az Anyag nem más, mint a Teremtő Istennő bezárása - öntudatának, önmagáról való tudásának - elvesztése.

A létezés az ember számára a Szellemi Sikokon való megjelenést jelenti.

A létezés hosszabb távú időszakot jelent. Mozgást a Mindenség különböző szintjei között.

Az Arvisurák beszél a magyarok őseinek sziriuszi kapcsolatairól. Hogyan és mikor kerestek meg bennünket a történelemben, hogyan próbálták segiteni a Földre jött - sziriuszi származású rokonaik földi életét.

Arvisura Anyahita (anyahitű) sziriuszi asztronauta társaival mikor jött közénk a Földre, miért maradt itt, milyen tudást adott át nekünk.

Átadnak a törzseknek Teremtés mitoszokat is.

Anna médiumnak elmondják az Égiek, hogy a Sziriusz Harmadik Bolygójáról származnak a magyarok ősei, a negyedikről a görögök, az ötödikről a szlávok, akik eredetileg a Kentaur Csillagrendszerben éltek.

A következő irások már összefoglalók lesznek az Arvisurákból, mert ez a mi igaz történelmünk, amit végre meg kell ismernünk.

2016. november 30.

Források:

-        Paál Zoltán: Arvisura (Igazszólás) Püski, Budapest 2003.

-        Johannes Greber 1938. nov.

-        Anna médium: Féran: A magyarok őstörténete

                          Eon - az Idő Ura üzenete

                          Régi Istenek üzenetei

                          Víz, Levegő, Életerő - Kundalini -, Tűz, Szél üzenete

                          Solaris üzeni Annával

2.    rész - Ataisz

Féran - a Forrás Negyedik Bolygójának Szellemisége - elmondja Anna médiumnak, hogy a magyarok ősei eredetileg a Sziriusz A Csillag Harmadik Bolygójának lakói voltak, akiket Sanat mozditott ki a Földre, még az ataiszi civilizáció előtt. Egy igen népes csoport érkezett ide - 300 000 fő - 600 millió évvel ezelőtt.

Az akkori Kárpát-medencébe telepitette le őket. Egy kis töredéküket - maradékaikat, akik átvészelték a jégkorszak hidegét - Ataisz pusztulása után, itt találták az első bevándorló törzseink, akik már Ataiszon alakitottak ki korábban civilizációt.

A 2(B). Arvisura - Kerka jelentése - Kr.e. 4020 – 4002 között - beszélt arról a látogatásról, melyet az első kalandozó csoport Kerka rovó és ifjúsági fősámán csoportja készitett el a Melegvizek Birodalmában tett látogatásáról, vagyis a Kárpát-medencéről.

Tarkósoknak nevezték az itt talált kisszámú népességet, akik bolhádoknak és medveseknek nevezték egymást.

A különálló csoportok visszafejlődtek a vadság fokára. A háborúk, az emberevés szokása sem volt ritka náluk. A betelepülők összeházasodtak velük. Megtanitották őket földművelésre, állattenyésztésre, hogy megszüntessék közöttük az emberevés káros szokását, és a háborúkat. Megtanitották őket talpas házak épitésére.

Mielőtt ezekről a későbbi történésekről emlitést tennék részletesebben, mit tudhatunk meg arról a Csendes-óceánban volt szigetről, ahonnan a magyarok ősei kirajzottak, és miért?

Az itt letelepült törzseket egy jégkorszak közeledte kényszeritette déli - egyenlitő közeli, csendes-óceáni - vidékre, amely nem volt más, mint egy sziget, azaz Ataisz. Nem az egész népcsoport ért ide hajókon, csak egy töredékük, mert sokan haltak fagyhalált a hirtelen beköszöntő dermesztő hideg miatt. A beavatottak és kevés számú népesség menekült el, majd itt elszaporodva benépesitették a szigetet.

A legkorábbi idők történéseiről Anna médium irásaiban is olvashatunk, de ez a történet „egy királydráma”.

A Teremtő Istennő és párja, Sanat, Ataiszra inkarnálódtak. Az Istennő azért, hogy békét teremtsen a letelepült törzsek között, tanitsa őket. Sanat azonban sötét, hátsó szándékkal, hogy „az egyetlen Isten lehessen”, akit a Mindenségben imádnak. Félreállitsa és az Anyagba lökje magát a Teremtőt - az Istennőt. Gonosz tervét aljas módon végre is hajtja.

A Mindenségben elszaporodott Sötét Lényeket az Istennő elpusztitotta, mert ahol csak megjelentek züllesztettek, romboltak.

Sanat az Istennőt teszi felelőssé ezért, holott a Szeretet Nélküli Lények teremtése az ő ötlete volt. Ezért Sanat azt kéri tőle, legyen legalább egy Bolygó a Mindenségben, ahol folytathatja ezekkel a lényekkel a kisérleteit.

A szinhely nem más, mint Ataisz szigete.

Itt jelennek meg újra azok a Hüllő Fajú egyedek - több mint 40 000 évvel ezelőtt -, akiket az Istennő félreállitása, kiiktatása után összevegyit a sziriuszi származású Fény Lényekkel.

A következmény döbbenetes. Először a vezető réteg züllik le, majd a végén genetikai keveredés által a köznép is.

Amikor Arvisura Anyahita űrhajón néhány társával együtt meglátogatja rokonaikat, döbbenten tapasztalja a szigeten létező emberiség végtelen züllöttségét, devianciáit.

Erkölcs nincs, vérfertőző kapcsolatok, állatokkal való fajtalankodás már nem csak a vezető réteg életében, de a köznép mindennapjaiban is általános. Divik a leányok, gyermekek elrablása, emberevés.

Eredmény: korcs, degenerált, züllött, erkölcs nélküli utódok. Totális romlás.

Egy baleset arra kényszeriti őket, hogy a szigeten maradjanak végleg. Ezért Arvisura Anyahita maga köré gyűjti az értelmesebb szigetlakókat, és tanitani kezdi őket. Szellemi Központokat hoz létre. Törvényeket, szabályokat alkot, és megtanitja őket - a beavatottakat - sokféle tudásra. Kötelezővé teszi számukra - törvénybe iktatja -, hogy a törzsek történéseit irásban rögzitsék - pl. arany lemezeken - és azt kegyhelyeken, szigorú őrzés mellett tárolják.

Az Arvisurák nem más, mint történeti események rögzitése, amely megmutatja számunkra, mikor, hol éltek a törzseink, kikkel szövetkeztek vagy háborúztak. Milyen volt az akkori kultúra, amelyben éltek. Hogyan gondolkodtak a világról, milyen tudásuk vagy hiedelmeik voltak.

Féran arról is beszél a médiumnak, hogy a szigetet - ie. 5038-ban - Sanat parancsára a legtudósabb sámánok, mágikus eszközökkel és olyan technikai tudással süllyesztették el, ami nem publikus. Erre az Arvisurák is utal.

Mit mond el a szigetről, a szigeten élők életéről az Arvisurák?

A szigetet három folyó szelte át, melyek összeköttetésben álltak egymással. Az Indus-tóból eredő Indus Dél-Nyugat felé hatalmas kanyart ivelve a Tigrisbe folyt. A Tigris Kosztorma és Dorozsma városoknál ömlött a Nagy-vizbe - az óceánba.

A Hangun - ugyancsak Északon eredve - érintkezett az Indus-tóval és egy közös deltát alkotva a Tigrissel érte el az óceánt. A harmadik folyó a Gara-zúgó, nem sokkal az Indus-tó alatt ömlött a Hangunba. A Gara-zúgóból eredt a Hun-csatorna, mely a régi térkép alapján, nevéből eredően mesterségesnek tűnik.  Mielőtt elérte volna a delta vidékét, egy tavat alkotott, majd kettéágazott. Az északi ága a Hangunba, a déli a deltába ömlött.

A szigetet a Kékleny (Kék lény?) hegység szelte ketté.

Az indiók törzse az Indus nyugati oldalán, a mayák törzse Északon Buda-hegye déli oldalán éltek.

Anyahita és Joli-Tórem hegyétől Északra Armogur fejedelemsége, tőle Délre az agabák és uruk törzse volt. Ők valamennyien az Indus, a Tigris és a Hangun folyamok között alakitották ki településeiket. Uruk törzsének települései átnyúltak a Tigris nyugati oldalára.

A végén már csak a hunok nem követtek emberáldozatos temetési ritusokat, a többiek igen.

Góg törzse - fehér-hunok - a hun-csatorna mellett, Magóg törzse - fekete hunok - a Hun-tó dél-keleti részén éltek.

Szellemi központok - szentélyek, kegyhelyek - Buda-hegyén, Anyahita-hegyen, Joli-Tórem hegyén, Bálbány-hegyen és Anina-hegyen álltak.

A korai térképen három város - Uruk városa, Kosztroma és Dorozsma lett jelölve.

Anyahita férjével Armogurral és társaival űrhajón érkezett. Ők ketten nagy tudású - Óm jelű, látnoki erővel rendelkező - beavatottak voltak. Minden Kaltes birodalombeli tudással rendelkeztek. Velük jött még négy férfi és két nő. Valamennyien sziriusziak, akik 10 000 évvel magasabb műveltségűek voltak, mint a szigetlakók.

Anyahita a Kaltes asszony - Sziriusz - birodalmából hozott Égi eredetű Isten-hitet ősi képrovásokban rögzitette. Megszüntette a vérfertőző kapcsolatok gyakorlatát. Kijelölte a törzsek tagjai melyik másik törzs tagjaival házasodhatnak, hogy egészséges utódok szülessenek. Megszüntette az emberevés káros szokását. Nem csak békességes életmódra, nemes versengésre ösztönözte az ifjúságot, az utána jövő korszakok utódait.

A róla elnevezett szentélyben - Anyahita hegyén - termelő templomgazdaságokat alakitott ki társaival. Ahol a tudományos és gyakorlati élet beavatottjait képezték ki. Megfigyelték a csillagok járását, megfigyelték az időjárást.

Kapcsolatot tartottak a szomszédos törzsekkel, azok szellemi központjaival.

„Kostromában és az Isisek Bálvány hegyén az Égiek hitével a Föld embereinek vallási oktatása folyt. Itt jegyezték fel a tengerekről érkezett hireket”.  … „a hitbeli anyagokat pedig a Bálvány hegyen tárolták”. Itt fogadták Káltes asszony birodalmából - a Sziriuszról - érkezőket.

Irányitották a korai kitelepüléseket - a gyarmatositást. Szakembereket küldtek Uruk-óm, Indijó-óm, Maya-óm, Agaba-óm, Hikszosz-óm telephelyek benépesitésére.

Ataisz-szigetének pusztulása előtt hajók indultak a később Mezopotámiának nevezett helyre, ahol Buda fejedelem a Kosztroma feletti Bálvány hegy köveiből templom épitésébe kezdett, Anyahita Istenasszony tiszteletére. Mielőtt Ur városának zárókövét Buda-fejedelem behelyezhette volna, megmozdult a föld és a tenger, és elöntötte a területet egészen a templom lépcsőéig. Az épitők az ár elől menekülni kényszerültek.

A víz visszahúzódása után jelentek meg ataiszi társaik, akik beszámoltak a sziget - Ataisz - pusztulásáról.

A hajókon menekülők az alábbi irányokba hajóztak el. Az agabák a mai Huanghó - Hangun - vidékére, vagyis Kina keleti tengerpartjára. Ahol megalapitották Agaba-óm városát. Egy csoport az Indus völgyében, egy másik - Suva vezetésével - keleten a mai Peru partjainál kötött ki.

Érkeztek menekülő csoportok Mezopotámiába is. Egy csoport később Egyiptomba került.

Források:

-        Paál Zoltán: Arvisura (Igazszólás) Püski kiadó Bp. 2003.

Anna médium: Régi Istenek üzenetei - Féran üzenete

                          Kristálykoponyák üzenete

                          Féran: A magyarok őstörténete

                          Thot üzenete: A szexualitásról

3.     rész – Kitelepülés, vándorlás

Ataisz legutolsó, 12. Égi fejedelme, „Armogur a Kosztroma városa feletti hegyen felépitette Napistennek, a bölcs Rátennek a kegyhelyét. Ugyanis Ráten, az egyedüli Égi istenség nagyon megharagudott, hogy Ataisz mindentudást kereső népe megfeledkezett az égiek tiszteletéről. Még a Holdanya kérésére sem szüntette meg gyakori lángolását.

Hajós fejedelmek jelentették, hogy hetven telehold letelte után a jégmezők határa már messze esik az eddigi útjaiktól. A jégmezők alól kizöldült szárazföldek tűntek elő és Kosztroma bölcseinek Földanya golyóján újabb földrészeket varázsolt elő a Vöröshasú Cethal. Ekkor Armogur elrendelte, hogy tiz fejedelem-fia közül a 7 idősebb maradjon vele Kosztromában, de Suva, Kuszkó és Buda folytassa Amu földrész felfedezése után az újabb földterületek keresését.”

„30. telehold után Buda fejedelem a jégmezők szegélyén elérte a legtermékenyebb sikságot és egy telehold idő alatt megalapitotta az első lakott települést, Úr városát az elmenekült nép szálláshelyén. Hajóikon mindenféle öthegyről való állatokat hoztak, amelyek a dús legelőkön igen elszaporodtak.

Buda fejedelem ekkor a visszaküldött hajók parancsnokával, Eridővel azt üzente Armogur öreg fejedelemnek, hogy a Kosztroma feletti Bálvány hegyről küldjön épitő köveket kifaragva, hogy Anyahita istenasszonynak Ráten köveiből kegyhelyet emelhessen.

A bölcs Ráten parancsára ezen a vidéken csak termékeny földek bújnak ki a jégmezők alól.”

A beszédes szövegből kiderül, egy felmelegedés következett be. Ráten parancsa arra kötelezi az ataisziakat, fedezzék fel, hol vannak a Földön újabb lakható területek a kitelepedésre.

Ezért és igy kerül az ataiszi Buda fejedelem a Mezopotámiának nevezett területre, ahol feltehetően - észak-nyugati irányba haladva - már korábban is megjelentek hajóikkal.

Arvisura térképe Anina-óm nevü várost jelez itt.

A hajón mesteremberek érkeztek, hogy felépitsék Anyahita-Anina közös istenségi szentélyét.

Buda fejedelem 30 holdtöltéig épitette fel a kegyhelyet. Felesége Suhan meghalt. Az özvegy fejedelem feleségül vette Eridő hajósvezér lányát, Marit, aki vállalta leányai Aran és Enéh felnevelését.

A szentély felavatására megérkeztek Magóg - fejedelem - leányának, Ildunak hun törzsbeli 57 lovas legénye és Góg fejedelem furmányosai, hogy segitsék az utolsó munkálatokat.

 „A felavatási ünnepséget akkora tűzték ki, amikor a Jéghegyek aljáról megérkeztek a Nagyvizek. Buda hálaadással fordult az égiek felé. Fején egy kosárban vitte a kegyhely-épités befejező zárókövét Anyahita szobrocskával. Ekkor megrendült a föld, háborgott a tenger, messzi vulkánok tüze pirosra festette az esti égboltot. Ráten Napistenből óriási tűznyelvek csaptak ki. Élam kőfaragói elfutottak, sokan közülük nem tudtak megszólalni félelmükben. Közben megeredt az eső, és a nagy víz elboritotta a termőföldeket és a szennyes hullámok tajtékozva verték Anyahita-Anina istenasszonyok közös kegyhelyének lépcsőzetét.”

Az eső három nap után állt el. „Anina-óm kereskedőváros nevét az elsüllyedt Uruk város nevére változtatták, míg az istenasszonyok kegyhelye alatti város felvette Úr városának nevét.”

„Suhan-Góg leszármazott fejedelemasszony temetésén Góg furmányosaiból is kivégeztek

Anyahita szertartás közben három diszkocsi, azaz akkori nyelven Szék-hordót. Mivel ezekre nem lehetett ráfogni, hogy elsodorta őket a Tigris árhulláma, mert palotabeli testőrök voltak, Magya furmányosai elhagyták Úr városát.”

 „ … családjával Úr városában lakó Magya fejedelem  - Góg fejedelem legidősebb fia - a lovai részére nem talált a közelben bőséges legelőt, 576 lovas legényével és 3 fiával az ataiszi őshaza Tigris folyójához hasonló folyó partján vándorolva megalapitotta Dabósa és Paripa városát. Az Élám törzsbeli őslakókkal hatvan holdtölte után találkoztak a letelepedés-ünnepségen, amikor Kurd ifjúsági kisfejedelem Aratu hegyi vezér leányát feleségül vette. Ezen az ünnepen Kurddal és a fejedelem fiakkal együtt 480 hun törzsbéli lovas kötött házasságot Uruk városának leányaival.

Mivel Ráten Napisten lángolásai folyton nőttek, a szárazság és betegségek elől a hun lovasok többsége a nagyhegyen túli sikságra vándorolt. Ottan újabb várost alapitottak és azt Magya fejedelem legifjabb fiáról Magyarkának nevezték el.

Hunor - Góg fejedelem fia - kelet felé, egy nagy lovas-legelő végén megalapitotta Hunnor városát, míg Kurd - Góg fejedelem fia - családjával visszaköltözött Dabósa és Paripa városának vidékére. Ha újabb szárazság következett be, Kurd a népével a hegyi törzsek szállásaira költözött”.

Szárazság miatt Buda húga, Mari északra vonult és népével megalapitotta Mari városát. Majd újabb szárazság miatt elhagyta városát és népének felével Magyarkára vándorolt, ahol férjhez ment az öregedő Magya fejedelemhez.

Magya halála után gyermekeivel és lovasnépével északabbra ment. Az Etil folyó partján várost alapitott. Népe széttelepült az erdős vidéken, mariknak nevezték őket. 45-ik tűzőrző névnapján új várost alapitott, Marit.

A hozzá csatlakozott népek országait később Marinának nevezték.

„Hunnor lovasainak vándorlása Ataisz elsüllyedésétől kezdve 250 holdtöltéig tartott. Eközben a gazdag hun lovasok sorban megalapitották a hun szövetségi gyarmatokat.

Hunnor városába már csak igen kevés lóval érkeztek, s a gyalog érkező hun ifjúság igazi városlakó lett. Közben a felnőtt nyugtalan ifjúság kalandozásra indult déli irányban. A gazdagabb, lótartó hun törzsek letelepedtek, míg a szegényebb gyalog-ifjak a rokon Agabák törzseivel, - az őslakó - jürcsikekkel és ajnókkal megismerkedtek.

Az agaba-féle bölcsektől szereztek tudomást arról, hogy Ataisz mellett még Amu gyarmatbirodalom is elsüllyedt.

Suva, hajósaival együtt ellenben egy igen gazdag déli szigetvilág fennmaradásáról beszélt. Parszi-óm, Hikszosz-óm és Kuszkó Indijó-óm gyarmatról is érkeztek vissza hajósok. Ataisz azonban minden gazdagságával és műveltségével együtt elpusztult.

Az agabák az őshazabeli Hangun folyóról elnevezett folyó, (a mai Hoang-Hó) torkolatának közelében megalapitották Agaba-óm városát, ahol a hasonlóan beszélő hun ifjúsággal megértették egymást és kereskedelmi kapcsolatba léptek.

Bátrabb agaba-féle hajósok ellátogattak már egy alkalommal kutyás szánok segitségével, a befagyott észak Nagyvizén keresztül Indijó-óm gyarmatára, de a hajós és kutyaszános kalandozásban igen sokan elpusztultak.

Agaba-óm fejedelmei az ősi tudományok birtokában a Napisten templomának kőfalára faragták Ataisz körvonalait, elhelyezkedését és Amu gyarmat-birodalom egykori elsüllyedés előtti állapotát.”

Forrás:

-        Paál Zoltán: Arvisura (Igazszólás)

Agaba fósámán és Rima aranyasszony tanfejedelmi oktatás anyaga rovása – 1(B).

            Arvisura Kr. e. 4040-4000. (1-40. m.t.é.)

            Uzanapi fősámán rovása – 2(A). Arvisura, K. e. 4040-4018. (1-22. m.t.é.)

4.     rész - Az első medvetor

„A bölcső, amelyben az úz nép kifejlődött, a Hangun folyó, azaz mai nevén a Hoang-Hó bal partján, Ordosz környékén volt. A tengeröböl sikságán egy igen magas műveltségű nép élt, akikkel a környező népek cserekereskedelmi kapcsolatban állottak. A mellettük lévő sikságon és folyóvölgyekben a hunok két törzse élt.

Amikor a gyorsan szaporodó kinajok a Hoang-Hó felé nyomultak, a tengerparti sikságról a magasabb műveltségű nép a hunokhoz menekült. Akik ellenálltak, azokat a mai néven nevezett kinaiak lemészárolták vagy meghóditották. Agaba fősámán népe a Hangun felső vidékére költözött. A hun törzsek igen szivesen fogadták a régi kereskedelmi partnereiket, akik legértékesebb áruikat elhozták magukkal menekülésük alkalmával.”

Tájékoztatja-e őket Agaba fősámán, hogy a kinaiak azért fordultak ellenük, mert vezetőik temetésein kinai embereket öltek meg „kedves halottaik” túlvilági szolgálatára, nem derül ki az Arvisurákból. Anna médium irásaiban viszont megtalálható (lásd Féron: Ami az Arvisurákból kimaradt), hogy bizony ez volt a kiváltó oka, elüldöztetésüknek.

„Annyi sok nincsen, amely el ne fogyjon, s igy a tél közepén éhinség fenyegetett. Ezért a sámánok összedugták fejüket és sokáig tanakodtak, hogyan oldják meg az élelmezést.

A bölcs Agaba népe nem hitt a medve égi eredetében, hanem a hét égbe nyúló világfán székelő Ata-Isis teremtő erejében hitt. Ellenben a hun törzsek, mint halászó és vadászó nép a medvéket Égi eredetűnek tartották. Szerintük az Égi-Atya megtiltotta azoknak a vadászatát.”

Az éhség nagyúr. Végül a törzsek többsége - amikor az elszaporodott medvékből egyet a vendégek elejtettek, megettek és nem sújtotta őket az Égiek haragja - maguk is elfogadják Agaba javaslatát.

„Az Ordoszi téli vásáron összejöttek a 24 folyóvölgy sámánjai és vendégeik felvilágositása alapján kisütötték, hogy Numi Tórem, az Öreg Isten, azzal büntette meg a kegyetlenkedő medvéket, hogy medvetoron fejezzék be életüket.”

„A bőséges zsákmány miatt a medvetori ünnepek igen kedvelt szokássá váltak. Holdtöltétől-holdtöltéig megtartották az első medvetort. Ez huszonnégy napig tartott. A huszonötödik napon az Öregek tanácsa megalakitotta a 24 Hun Törzsszövetséget. Ebben a törzs-szövetségben egyeztették a Tóremekben hivő mondavilágukat, majd megszervezték a törzsi rendet”. „ … minden nap más törzs mondta el az Égiekben való hitét. Ekkor elhatározták, hogy aratásig mindenki megirja törzsének történetét. Az egység kedvéért Agaba megalkotta a régi képirás jeleiből az új irás jeleit, amelyet mindenki ordoszi kőbe rótt, hogy megérthessék. (Az Ordosz térségében talált agyaglapokat rovással látták el és kiégették, amit ordosz-keve-nek, vagy palócosan ordoszi kőnek neveztek.)”

„A medvetori ünnepségen kialakult az egységes Tórem-hit, amely ötezer évig mozgató erejévé vált a 24 Hun Törzsszövetségnek.

Az első feljegyzés Krisztus születése előtt 4040 évvel történt.

Agaba azt javasolta, sokkal könnyebb lenne, ha a Hun Törzsszövetség az egyik medvetortól a másik medvetorig számitaná az időt, az egyik Holdtöltétől a másik Holdtöltéig - helyett. Ezt elneveznék medve evésnek, medve-évnek, később röviden évnek.

A manysik, a hunok, az úzok szent állata medve, a kunok, jászok, avarok szent állata a szarvas, a kabarok, tatárok, baskirok szent állata a vaddisznó is megszűnt szent és sérthetetlen állatnak lenni az első medvetor után. Vadászhatóvá váltak. Egyedül az ajnó törzs nem tudta elviselni a medvetisztelet megszűnését, ezért a Nagyviz partjai mentén észak felé elhagyták őshazájukat.”

Agaba Ordoszban telepedett le.  Az Öregek Tanácsával elfogadtatta, hogy öt évenként 1-1 ifjút köteles  a sámán nevelés végett mindegyik törzs Ordoszba küldeni, ahol Agaba népének

a hun törzsek részére  módositott rovás jeleit, orvostudományát, kereskedelmi és ipari tudását, a kialakult Tórem-hitet elsajátitják. Elképzelése szerint ezek az ifjak a 24 Hun Törzsszövetség vezetőivé fognak válni. Átveszik Agaba népének műveltségét, összekötő kapcsai lesznek az addig laza rokoni törzsszövetségnek.

Agaba tervbe vette a földek megművelését a hozott magvakkal, új földművelő eszközökkel.

Forrás:

-        Paál Zoltán: Arvisurák, Püski Budapest, 2003 – 1(A). Arvisura

Agaba, Batour és Uzanapi fősámánok rovása Kr.e. 4040-4020. (1-20 m.t.é.)

-        Anna médium: Féron: Ami az Arvisurákból kimaradt

5.     rész – Hitvilág és az első medvetor

A Világ teremtéséről alkotott két - legérdekesebb - elképzelést Agaba - az agabák fősámánja - és Uza sámán - az úzok sámánja - mondta el.

Agaba fősámán meséje

„ Az avarok sámánját Böllérnek hivták, aki máskülönben is az állatok vágásával foglalkozott. Így ő Agaba utasitása szerint a Bálvány hegyen elejtett medvét feldarabolta.

A kaza-hunok sámánja Batour volt, aki mint szűcs-féle foglalkozású ember a medve bundáját összevarta és kitömte széna és falevelek tömegével, majd a kegyhely főhelyére ültette. A medve húsából különböző ételeket készitettek, majd elkezdődött az ordoszi medvetor”, amely a mai időszámitásunk szerint i.e. 4040-ben volt.

„Az első napon Agaba fősámán elmondotta a „Mennyei Szent Birodalom” keletkezését, amely szerint Ata-Isis hét eget teremtett. A legfelső égben épitett magának egy aranypalotát. Ennek kertjében volt egy igen magas hegy, a hegyen egy igen magas fa. Ennek a magas fának, az Élet-fájának hegyéről inditották el a napot, a holdat és a csillagok millióit Ata-Isis gyermekei. Ezen  fán minden madár fészket rakott és a fa alatt mindenféle állat élt. A fa mögött egy kis fennsik terült el, melynek tavában kigyók, békák, halak és sokféle vizi állatok úszkáltak.

A szent tó vizéből táplálkozott az Élet fája. A fa mellett egy barlangban éltek a szent medvék, amelyek kis bocsaival játszadoztak Ata-Isis gyemekei és unokái. Ennek a fának éltető gyümölcseiből Ata-Isis ledobott egyet a hatodik égbe és ráengedte az Élet-tavából kicsapódott vizet. Amikor a szent fa gyümölcséből olyan nagy fa fejlődött ki, hogy felért a hetedik égbe, elküldte a legidősebb fiát Sis-Tóremet, hogy népesitse be az hatodik eget.

Numi-Tórem szüleihez hasonlóan szintén benépesitette az ötödik eget, Amikor aranypalotája már kicsinek bizonyult a családja részére, az Élet-fájának gyümölcséből ledobott egy kis magot a negyedik égbe, hogy fiai versenyre kelve a felnőtt fán lemenve mutassák meg, hogy melyikük a legéletrevalóbb.

Ugyanis a hetedik égben lakó Ata-Isis kiadta a parancsot, hogy a „Felső Mennyei Szent Birodalom” mintájára épitsék fel utódai a maguk mennyei birodalmát.

A negyedik égből felnőtt Élet-fáján Numi-Tórem gyermekei lementek és megkezdődött a nemes versengés, amelyikből Numi-Tórem hetedik fia, a legkisebb gyermek került ki győztesen. Ata-Isis őt jelölte ki a Világfelügyelő Aranyfejedelemnek, őt bizták meg, hogy a Tóremek alkotásait gondozza és rendezze az Égi-Jószellemek és az Égi-Rossz Szellemek birodalmát, valamint a teremtett Égi-Lelkek sorsát. Ezért a negyedik égben minden testvére részére aranyos palotát épitett és a negyedik eget hét arany-birodalomra osztotta fel. Ezzel megalkotta a Felső-Tóremnek aranyos egét.

A Világfelügyelő Aranyfejedelem aztán elültette a harmadik égben Ata-Isis világfáját és a felnőtt fán lemenve jó helyet csinált a Jó-Szellemek birodalmának csupa ezüstből az ezüstös égben.

A Világfelügyelő Aranyfejedelem újabb világ-fát ültetett a Rossz-Szellemek részére, amelynek gyökerei lelógtak az első égbe, ahol az Ata-Isistől származó lelkek fognak élni, de a kettőt elválasztotta a Vas-éggel.

Az első égben egy nagy tó közepén volt egy kis sziget, amelyből kihajtott a Tóremek világfája, amelyen át a Jó és Rossz Szellemek feljuthattak a középső és a felső egekbe, a Tóremek parancsára. Ekkor a Világfelügyelő Aranyfejedelem megalkotta a nagy Teremburát, amely a középső világot elválasztotta az alsó világtól. Ezt a Teremburát, a kék szinű sátorlepedőt nagyon erősnek alkotta meg a Vilgfelügyelő Aranyfejedelem, hogy az Égi-Lelkek az alsó világot és annak megerősitett csillag-ablakait el birják tartani.

Ezen a csillag-ablakokon figyelik az ősök az utódaikat, hogy mennyire érvényesülnek erkölcseik a földi szinteken. Amelyik gyermek tiszteli a szüleit, az őseit, akkor az ősök szelleme megkéri a Jó-Szellemeket: segitsék utódaikat az Élet harcaiban.”

Uza sámán meséje

„Az úz törzs a 24 Hun Törzsszövetségnek az ötödik törzse volt, akik a Hangun folyó baloldalán lévő ötödik folyó völgyében laktak és a városukat Ordosznak hivták. Az úz nép sohasem volt hóditó törzse a 24 Hun Törzsszövetségnek, mert főként fazekasokból, szűcsökből, kovácsokból, kádár és üstkészitő emberekből állott.

Agaba halála után az ordoszi fősámán hatáskörébe tartoztak. Rokoni és szakmai kapcsolataik révén a későbbi hóditó kinajok átvették az úzoktól a helység- és folyó neveiket is. Így maradt meg a mai napig is Ordosz város, valamint a Hangun folyó neve, a Hoang-Hó.

Az úzok vadászat és földművelés mellett cseretárgyak készitésével és kereskedelmével is foglalkoztak. Erre nagyon alkalmasak voltak a közeli Ordosz vásárai.

A mesét, amit az ordoszi első medvetor ötödik napján Uza sámán mondott el a feldiszitett medve előtt, egész reggelig tartó vita követte:

-        Én a Joli Tórem sámánja vagyok! - kezdte el meséjét Uza sámán. Agaba bölcs ember nász-ura.

Joli-Tórem nem mindig az egekben él, hanem gyakran itt van közöttünk, mert ő Föld-Anya, Numi-Tórem felesége. Elmondom, hogyan került hozzánk.

A végtelen kékségben sétált az Istenek-Örege, Sis-Tórem. Egyik felhőről a másikra lépegetett, majd amikor elfáradt, egyszercsak megbotlott egy bárányfelhőben. Dühös lett és igy szólt:

-        Hogy a tűz égessen meg!

Erre ijedten megindult a kis bárányfelhő és sisteregve csapódott társaihoz. Mindenki lökött rajta egyet. Mire a századik felhőhöz ért, tűz csapott ki a felhőcske szivéből és tűzcsóvás nagy üstösként magához vonzotta mindegyik felhőt. Az ezredik felhőnél egy tüzes üstté változott, majd a tizezredik felhőnél a négyszögletes üstből láng csapott ki és csillagok szálltak szét.

Ezek a csillagok a nagy Teremburán helyezkedtek el és kiégették a kék ég sátorlepedőjét, amelyen át a Jó-Öreg-Lelkek figyelik az utódaik harcát az Élettel.

Sis-Tórem a fiának kiáltott:

-        Kedves fiam, Numi-Tórem! Fogd meg a tüzes üstöt, mert elégeti az összes bárányfelhőmet és akkor min fogok én sétálni.

Erre Numi-Tórem elfogta a tüzes üstöt és jóságos apja elé tette. Közösen elkészitették a napot és platina pályán útjára inditották. Utána Sis-Tórem belenyúlt a lángoló üstbe, egy marék tüzet vett ki belőle, s beledobta a kéklő mindenségbe. Aztán dobálta a tűzgolyókat, míg egyszer csak azt vette észre, hogy elfáradt és már csak lassan guritotta azokat. Ezek a fáradtabb golyók egyik felhőről a másikra ugráltak és belegabalyodtak a felhők vizébe. Mire öreg este lett, ezer és ezer golyó csillogott szerteszét a végtelen kékségben.

Nagyon elfáradt Sis-Tórem a golyózásban. Mielőtt lefeküdt volna, magához hivatta az összes mennyei lakókat és megparancsolta nekik, mindenki válasszon az eldobált mennyei golyókból, gondozza, fényesitse azokat, vigyázzon rájuk. Minden égi lakó választott egy-egy tyumen (=10 000) fénylő golyót, csak Ruda, a vasforraló égi kovács vonakodott választani. Ezért Sis-Tórem őrá bizta a tüzes üst gondozását és a nap feltevését minden reggel a platina-pályára. Rudának éjszakánként ébren kellett őrködnie, míg Numi-Tórem háza népe esténként aludni tért a mennyei Aranypalotában. Ezenkivül ő lett a nagy Terembura éjszakai felügyelője.

Reggel Sis-Tórem a tüzes üsthöz sietett, ahol Ruda-Tórem fáradtan aludt a szépséges Kemivel, Numi-Tórem szolgáló leányával. Dühösen a tüzes üsthöz lépett, a széléről lekapott egy marék tűzhabot és a ködbe dobta. Megparancsolta Keminek, hogy a hideg Holdat gondozza és ő rakja fel mindig a platina-pályára. Ruda-Tóremet pedig megbizta azzal, hogy minden égi lakó részére ezeröles láncot készitsen, amelyeken leereszkedhetnek a saját golyóik ellenőrzésére.

Keminek nagy ellensége volt Sis-Tórem, mert először az Arany-égből, majd később az Ezüst-égből száműzte a Vas égbe, ahol Numi-Tórem felesége, a jószivű Joli-Tórem vette pártfogás alá és az Aranypalotába fogadta szobalánynak.

A vasból készült Teremburán játszi könnyedséggel sétált Pécs asszony, a szerelmesek Tóremje, aki csupán azért küldette le Sis-Tóremmel Kemit, mert féltékeny volt rá. Amikor észrevette, hogy a nőtlen Ruda-Tórem mellett alszik, gyorsan elment a testvéréhez, Sis-Tóremhez és igy árulkodott:

-        Kedves Bátyám, nézzél csak le az égi-kovácsok műhelyébe, mert az a céda természetű Kemi elcsavarja Rud-Tóremnek a fejét! Ezüstös fejével minden férfit meg akar hóditani!

Ekkor Sis-Tórem elment a legkedvesebb fiával a Vas égbe, ahol Kemi a nagy fáradságtól valóban nagyon mélyen aludt. Numi-Tóremnek megparancsolta, hogy azonnal költse fel és minden reggel söpörtesse ki vele az Égi-kovácsok műhelyét.

Amint Kemi az Ezüst-Ég és Vas-ég műhelyeit kisöpörte, a fémporokból nagy köd lett. Pécs asszony gyönyörködött az ezüst-ködben, amely a Sis-Tórem fényes golyói között gomolygott.

Sis-Tóremnek egy furcsa ötlete támadt. Megkérdezte Pécs-Tóremet, a szerelmesek Tóremjét:

-        Kedves Húgocskám, mit szólsz hozzá: erre a Kemire már az Arany-égben is féltékeny voltál, mert minden férfira olyan hamisan nézett, majd az Ezüst-égben is a férfiak után vetette magát. Férjedet, Enlit-Tóremet is majdnem hatalmába keritette a kedveskedésével. Ezért azt javasolnám, hogy akik egymáshoz vonzódnak, azokat jegyessé kell tenni, mondjuk egy fényes drágakővel vagy abronccsal, amelyet a fejükön vagy a kezükön viselnének. Ezeket a lányokat menyasszonnyá kell tenni, jelezve, hogy már foglaltak. Neked az lesz a feladatod, hogy minél több leány Égi-jegyes menyasszony és ifjú Égi-jegyes vőlegénnyé váljon.

-        Kedves Bátyám helyeselném a javaslatodat. Kemi ezennel az én gyűrűmmel legyen az első foglalt menyasszony és a Te gyűrűddel Ruda az első vőlegény!

Joli-Tórem, az égi lakók gazdaasszonya volt Numi-Tórem felesége. Mivel az apósa Sis-Tórem nagyon sok munkával látta el a menyét, mindig fáradt volt. Sis-Tórem neki is adott a mennyei golyókból és fényes tüzes labdáját a legsűrűbb felhők közé guritotta. Joli-Tórem a hat fiára bizta, hogy hozzanak hirt az ő tüzes golyójáról.

Gyermekei közül Ajak-Tórem, a sárkányos szárnyas-Tórem találta meg a golyót, és hirül hozta, hogy megtalálta azt, de elboritotta a felhők vize és abban forog.

Joli-Tórem az úzok védője megkérte a sógornőjét, Kaltes-asszonyt, az Élet-Anyját, hogy vigye el a búvár kacsát és iszapot, majd követ, s végül földet hozzon fel a víz alól, hogy az ezeröles láncon megtekinthesse a saját golyóját. Aztán az Élet-Anya parancsolja meg a vöröshasú cethalnak, hogy tartsa a hátán ezt a hordalékot, hogy az Élet-Anya azon életet teremtsen.

A búvár kacsa éjjel-nappal hordta az iszapot, követ és földet a víz alól, a jóságos Élet-Anya pedig összegyúrta ezeket a hordalékokat, s embereket, állatokat és madarakat készitett ebből a masszából, majd életet lehelt beléjük. Este hirül adta Joli-Tóremnek, hogy az égi lakókéhoz hasonló életet teremtett a földön, ezért az égiek elnevezték a gazdaasszonyukat Föld-Anyának.

Az égiek kovácsa, a mindig morcos Ruda-Tórem szüntelenül kovácsolta a sok-sok ezeröles láncot. Jártak is az égiek azon le-fel a golyóikra. Így a Föld-Anyának szaporodott meg leginkább a dolga, mert apósa parancsára mindig főtt ételnek kellett lenni az üstökben, hogy igen dolgos családja jóllakhasson. Kaltes-asszony férjének, Kabul-Tóremnek is azért kellett megszöknie a legfelső égből, mert Sis-Tórem mindig sok munkával látta el az egyetlen sógorát és az a munkában megszakadt. Joli-Tórem is nagyon elfáradt a sok munkában, és amikor ebédet vitt Ruda-Tóremnek az égi kovácsműhelybe, aki mindenre felügyelt, ezt látva a fiát biztatta, hogy ellenőrizze a feleségét.

Numi-Tórem ott találta alva feleségét Ruda-Tórem műhelyében, amiért nagyon megharagudott. Ezeröles láncon a Földre engedte le a feleségét és ott korbáccsal megverte. Az Élet-Anya nagyon megharagudott Numi-Tóremre, hogy Kabul-Tóremhez hasonlóan Sis-Tórem parancsára miért akarja tönkre tenni gyermekeinek anyját. Ezért kivette Numi-Tórem kezéből a korbácsot, megcsapkodva az iszapot és a véres korbács hatására a termékeny föld minden egyes csapásánál ezer öllel terjeszkedett. Joli-Tórem megszégyenült, bánatában ekkor hozta a világra a hetedik fiát, a titokban nevelt Világfelügyelő Aranyfejedelmet.

Kaltes-asszony, akinek soha nem volt gyermeke, a kisfiút arra nevelte, hogy a gyorsan szaporodó embereket az élet harcaiban megsegitse. Később mégis ő lett Sis-Tórem legkedvesebb unokája, és szárnyaló fehér lovat adott neki ajándékba az égi ménesből, hogy ügyesen ellenőrizze az általa alkotott világot.

Ruda-Tóremet, az Égi-kovácsot újból megbüntette Numi-Tórem azzal, hogy az ezüstös hajú szolgálóját, Kemit kellett feleségül vennie. A szófogadó Kemi-asszony igen sok gyermeket adott az erős és szorgalmas Ruda-Tóremnek, akik munkájukkal mindhárom égnek a lakhelyeit kiépitették és lakályossá tették.

Numi-Tórem elküldte jó szellemeit: Jóságot, Szépséget és a Bölcsességet, hogy boldogitsák az embereket, de ugyanakkor útba inditotta a rossz szellemeit is: Ármányt, Ördögöt és a Halált, nehogy nagyon elszaporodjanak az emberek. Biróul pedig Kemi-asszony első fiát küldte le a Földre: a Sis-Tórem által megátkozott medvét, hogy a szellemek harca egyenlő ne legyen és ő tegyen igazságot a hozzáforduló emberek között.

Ezzel a megbizatással a medve azonban visszaélt.

Amikor a simaarcú kinajok Ármány vezetésével elűzték Agaba bölcs népét a Termékeny sikságról, széttépte a panaszttevő embereket. Ezért a Világfelügyelő Aranyfejedelem megbüntette a medvéket azzal, hogy az éhes emberek agyonüthetik őket, az igazságtalan birókat, de amikor eljön az Ármány bogarait megölő, megfagyasztó tél, az emberek kötelesek a medvéket ünnepelni.

Amig Jóságot, Szépséget és Bölcsességet az áldott jószivű Sis-Tórem irányitotta, addig Ármányt, Ördögöt és Halált minden esetben Hárpia-Tórem küldötte az emberek szomorú eseményeihez.

Hárpia-Tóremet nem akarta feleségül venni Sis-Tórem, de az egy éjjel bagoly alakjában a mellére ült és majdnem megfojtotta. Sis-Tórem segitségért kiltott és akkor Hárpi-Tórem átváltozott fehér galambbá és a trónus sarkából megszólalt:

-        Segitek rajtad! Elmondom a varázsigét! Rögtön megszabadulsz a fulladástól, ha feleségül veszel! Ha magadhoz térsz, menj Ata-Isis szentélyébe, s ott megtalálod mennybéli mátkádat!

Ekkor bagoly alakjában felpattant Sis-Tórem mellére és addig fojtogatta, gyömöszölte, amig fulladozni kezdett, majd kirepülve a szentély felé szállt.

Lassan magához tért Sis-Tórem. Felkelt. Kivánszorgott a jóságos Égi-Atya szentélyébe, ahol habfehér, fényes ruhácskában, kibontott hajával ott üldögélt Sis-Tóremnek a szobra előtt Hárpi-Tórem, akit az Égfiak közül eddig senki nem akart felségül venni a boszorkányságra hajlamos természete miatt.

Sis-Tórem először elszomorodott. Azt gondolta: „Jobb lett volna megfulladni, mint ennek a szépséges, galambsimaságú démonnak a férjévé lenni.” Azonban Hárpia-Tórem olyan csábitó tekintettel nézett rá, hogy még a lábai is meggémberedtek, s jólesően tűrte a szerelemre vágyó leányka hozzásimulását, aki nyomban leányszobájába vezette. Utána kart-karba öltve Ata-Isishez járultak, aki engedélyezte, hogy férj-feleség legyenek.

Első fiúk Numi-Tórem szófogadó gyermek volt, édesapjának. Sis-Tóremnek minden parancsát teljesitette, de az édeasanyjától Hárpia-Tóremtől nagyon félt. Amig Sis-Tórem nagyon örült, hogy Numi-Tórem feleségül vette a jóságos Joli-Tóremet, addig Hárpia-Tórem azon volt, hogy menyét mindig szomoritsa. Még Sis-Tóremet is a menyük ellen uszitotta. Ezért a jó após panaszra ment Ata-Isis trónusához, aki gonoszsága miatt Hárpia-Tóremet megátkozta:

-        Soha nyugta egy percre sem lehessen, csak aludni jöjjön az Égiekhez! Ármány, Ördög és Halál csak rajta keresztül mondhatja el kivánságait Ata-Isisnek, aki a nagy világmindenséget olyan bölcsen kormányozza. Rossz-Asszony mivoltát az Égiekkel szemben örökre korlátozni kell. Boszorkányságát az Égiekre át nem ruházhatja! A Világ-Hónapok rendjét és azok fejlődését ellenőrizheti! A beavatottak homlokán az égiek óm jelzését szabályozhatja, de Ata-Isisnek az Égi-Békességre való igyekezetét meg nem akadályozhatja!

-

Nem csak az ataiszi népek, hanem a Kaltes-asszony birodalmából jöttek is több-Isten hiten éltek. Többen tisztelték a Bölcs Rátent, a Napistent, a Holdistennőt, a Földanyát, az Életanyát - Kaltes-asszonyt -, és a Viharistent”.

„Az Anyahita kegyhely és Joli-Tórem dombjai között megtelepedett egyistenhivőket magyaroknak nevezték. Nem képeztek külön törzset, hanem a jó embereknek a vallási közösségébe tartoztak. Tagjai soha nem háborúztak, hanem az Anyahita által lerótt egy igaz Isten hitében nevelték fel gyermekeiket. Anyahita kegyhelyen tartották meg összejöveteleiket a Hit, Remény és Szeretet nevében”.

„Ennek a hitnek a hirdetője lett Magya fejedelem is, akinek utódai lettek a magyarok”.

Féran Szellemiség a Forrás Negyik Bolygójáról elmondja Anna médiumnak, hogy a Teremtő Istennő lejáratása akkor kezdődött el - sok rombolással, pusztitással -, amikor Sanat félreállitotta az Istennőt és az 10 000 évig be sem tehette lábát a Forrásba. Továbbá kezdetét vette a vallások, vallási hiedelmek totális átalakitása.

A Forrásban korábban megteremtett Tudatok, Erők, Szellemek tudták, de a Forráson Kivüli Világokban teremtett - rövidebb életű - lények néhány ezer év múlva már nem tudhatták az igazságot. A Külső-Világokban már senki sem tudott az Istennő létezéséről.

Mivel számos bolygót Istennők felügyeltek, azok létezése közismert volt, nem volt letagadható. Mégis a Teremtő személyét Sanatnak hitték, aki férfi volt.

Már Anyahita Arvisura „Egy Isten hite” is Ata-Isisről szólt, ami nem volt más, mint az Isteni

Páros két nevének összevonása.

Az Atya (Sanat) került előre, Isis (az Istennő) másodikként a szóösszetételben.

Ennek az Ata-Isisnek az első két elbeszélésben a feleségét nem emlitik meg. Viszont fiának - a mitoszban szereplő Sis-Tóremnek - igen. Felesége nem volt más, mint „a beszédes” Hárpia-Tórem.

Ezt nekünk, magyaroknak nem kell külön értelmezni.

Sanat Arvisura Anyahita távozása után újra Ataiszra inkarnálódott. Felvette Anyahita férjének Armogurnak a nevét, akit az emberek nagy tudású, bölcs sziriuszinak ismertek meg, ezért tiszteltek és szerettek.

(Közben azon is elgondolkodhattok, hogy az új pápa miért vette fel Szent Ferenc nevét?)

Sanat visszahozta a szigetre az emberáldozatos temetés kártékony szokását, melyet azonban az anyajogú társadalomban élő hun törzsek (fehér és fekete hunok) nem vettek át, nem követtek. Így ők népesebb csoportot is alkottak, mint a többiek, akiknek sok emberveszteségük volt a ritus miatt.

Az utolsó Armogur a szigeten a XII.-ik volt, aki felderitő útra küldte - a kezdődő felmelegedés miatt - három fiát. A sziget pedig rövidesen a Nagy-Víz hullámsirjába süllyedt, melyet a papok Sanat parancsára pusztitottak el, hogy viselt dolgainak még a nyomait is eltűntesse.

Amikor Sanat Agaba fősámán alakjában - inkarnációjában - az első medvetoron megjelent, akkor változtatta meg a hunok hitvilágát és elinditotta az apajogú társadalom felé.

Agaba fősámán meséjéről

Történetében megjelent az Élet-fa motivuma. Az Istenek családokat alkotnak, szinte emberként viselkednek.

Világuk hierarchikus, többrétegű. Három Ég van: Felső, Középső, Alsó-Világ.

A hierarchia csúcsán Ata-Isis van, akinek felesége nincs megemlitve, de a fia igen.

A Teremtés folyamat. A Világból a VII. VI. V. IV. a Felső. III. II. a Középső.  Az I. és a Föld felszine az Alsó-Világ. Ezek egy folyamatban teremtődnek meg.

Az első négyen laknak az Istenek, a harmadikon az Égi-Jószellemek, a másodikon az Égi-Rossz-Szellemek, az elsőn az Égi-Lelkek.

Ők az ősök - meghalt emberek szellemei. Az élők a Földön, Föld-Anyán vannak. Őket Ata-Isis teremti.

A Felső Világ az Arany Ég, a Középső az Ezüst Ég, a legalsó a Vas Ég. A Vas Eget a Föld felszinétől a nagy Teremtbura - a kék szinű sátorlepedő válassza el.

Uza sámán meséjéről

Az Ég a Mennyei Szent Birodalom, mely Hét Égből áll. A Világ Arany-, Ezüst- és Vas Égre tagolódik.

A Felső-Ég - Aranyos-Ég - a Tóremek lakóhelye a VII. Ég. Innen indulnak - teremtődnek - a Csillagok - Nap - Hold. Itt található a földi élet égi mása: Életfa, madár, állatok, tó, kigyók, békák, halak, sokféle vizi állat. És a szent medvék.

A Világ teremtése egy mag elültetésével kezdődik, amelyből hatalmas fa nő ki. Ennek a magjából keletkezik a következő Ég fája, majd hasonlóan a többi. Ezen közlekednek az Istenek. Az Istenek palotákban laknak.

Legfelül van Ata-Isis. Bölcs, békességre hajlamos.

Fia Sis-Tórem az Istenek-Örege. Az Öreg-Isten sámánok tartják a tiszteletét.

Ő teremti a Csillagokat - Napokat -, Bolygókat, Holdakat, Üstökösöket.

A Csillagok a nagy Teremburán helyezkednek el. Ez a kék ég sátorlepedője. 

A jóságos, jó após Sis-Tórem szerint az asszonyokat ellenőrizni kell!

Felesége Hárpia-Tórem képes alakot változtatni. Boszorkányságra hajlamos, galambsimaságú démon. A menye ellen úszit.

Ata-Isis ezért megátkozta őt.

Csak aludni mehet haza, Ármány, Ördög, halál csak rajta keresztül mondhatja el a kivánságát.

Fiúk Numi-Tórem szófogadó, apja minden kivánságát teljesiti. Felesége Joli-Tórem a jóságos, szorgalmas Föld-Anya.

Legkisebb fiúk a Világfelügyelő Aranyfejedelem Sis-Tórem kedvenc unokája.

Az Isteni hierarciához tartozik Ruda-Tórem Égi kovács - a vasforraló. Erős, szorgalmas. Felesége a szorgalmas, de céda Kemi asszony. Ők lesznek Pécs-Tórem - a szerelmesek Istennője - és Sis Tórem jóvoltából az első menyasszony és vőlegény, az első Égi jegyesek. Összetartozásukat fényes drágakővel, vagy abronccsal kell jelölni, melyet a fejükön vagy kezükön kell hordani, hogy mindenki lássa, összetartoznak.

Pécs-Tórem Sis-Tórem testvére. Féltékeny, árulkodó természetű.

A földi élet megteremtője Kaltes asszony az Élet-Anya. Férje Kabul. Nem csak őt verte meg a férje, de Joli Tóremet is.

Az Istenek feladata gondozni a fényes golyókat, melyeket Sis-Tórem a vasforraló üstjéből szórt szét az ürességbe.

Joli-Tórem golyóján a Földön Kaltes-asszony teremtett életet. Ezért ő az Élet-Anya, Joli-Tórem pedig a Föld-Anya lett.

-

Uza sámán Teremtés történetében a Világmindenség szintén többszintű, hierarchikus. A Teremtés folyamat. Szereplői az Istenek.

Ezek az Istenek is emberi tulajdonságokkal birnak. A férfiak pozitiv, a nők többnyire negativ jellemvonásokkal.

Ha nem hinnénk az Égiek Anna médiumnak diktált információjában, itt, ezekben a szövegekben tetten érhető a Teremtő-Istennő félreállitása és lejáratása.

Nézzük csak, mit tudunk kiolvasni ebből a meséből a Világ Teremtésére, keletkezésére vonatkozóan.

Agaba fősámánnak - aki Sanat inkarnációja volt, nem volt érdeke, hogy a 24 Hun törzsszövetség vezetői valóságos ismeretekkel rendelkezzenek a Világ Teremtését illetően, hiszen sok tizezer évvel korábban félreállitotta az Istennőt, hogy teljhatalma legyen a Teremtett Világ felett.

Azon az első találkozón sem gondolta, hogy az igazságot, az igaz tudást kell átadnia a törzsek vezetőinek. Érdekében állt ellenben meséket költeni és továbbra is fenntartani a hamis tudást.

Azt is mélyen elhallgatja - valószinű - előttük, hogy a kinaiak miért űzték el őket. Az emberáldozatos temetési szokásaikról, ugyanis nincs emlités. Csak az, hogy megtiltja.

Sok ezer évnek kell még eltelnie, hogy a Vizöntő Világhónapjában nem csak az Arvisurák, de az igaz tudás is felszinre kerüljön.

2016.12.23.

6.     rész – Ataisz pusztulásának magyarázata

Ataisz pusztulásának okait Agaba fősámán vezeti elő az első medvetorra összegyűlt sámánoknak.

„Az első medvetor ötödik napját közös elhatározással Joli-Tóremnek, a Föld-Anyának a napjává tették. Mind a 24 sámán elmondta, amit a Jó és Rossz-Szellemektől hallottak a Föld-Anyától.

Utolsónak Agaba fősámán kötötte fel a szertartási övet és igy szólt: Amikor Joli-Tórem megteremtette a Földet, a legfelsőbb Égi-Atyának, Ata-Isisnek kérésére elültette a vöröshasú cethal hátán a tengerből felhozott termékeny földre az égigérő szent fa magvát.

Kaltes-asszony pedig a saját kezével formált emberekbe belelehelte a Jó-Szellemek lelkét.

Itt soha nem volt bogarat megfagyasztó tél, bőven termett a föld, sok jó gyümölcsöt.

Ármány, a Rossz-Szellemek vezére azonban belopódzott az emberek szivébe és rábirta a dölyfös gazdagokat, ne hallgassanak a Jó-Szellemek sámánjaira, hanem épitsenek égigérő palotát, amelyen át beléphet mindenki a Terembura kapuján az első égbe, ahol a megholtak lelkei tanyáznak, hogy bejuthassanak a második vagy harmadik-Égbe, a megnyugodott lelkek birodalmába, ahol a Tóremek nagy bőséget teremtettek.

Úgyanis a nyugtalan lelkek az elintézetlen dolgaik végzésére kötelesek visszajönni a földre, hogy az elrontott régi életüket rendezzék. Azért az égi tudással rendelkező sámánok a megholtak lelkeivel beszélhetnek, mivel égi szemeikkel láthatják és hallhatják őket.

Ata-Isis amikor látta, hogy a dölyfös gazdagok az Égi-Lelkek ellen cselekszenek, megparancsolta a vöröshasú cethalnak, hogy rázza meg a hátán Ataiszt, a boldogság földjét, hadd pusztuljanak el a hitetlenek, de a jók megmaradjanak.

Hét nap és hét éjszakán jártak a Jó-Szellemek jurtáról-jurtára és a jó embereknek megparancsolták, üljenek hajókra, mert Ata-Isis elpusztitja a megromlott lelkek birodalmát. Ekkor a jó és hivő emberek hajókra szálltak, dobot készitettek, hogy azok hangja mellett a Jó-Szellemek segitségével az Égiek segitségét kérjék.

Ekkor a vöröshasú cethal tüzet fújt a nagy Teremburáig, majd megrázta a hátát és elúszott a nagy vizben. Ataist pedig rosszasága miatt elnyelte a tenger, a rossz emberek mind megfulladtak, de a jók messze hajóztak, a Tóremek segitségével a kijelölt helyeken partra szálltak és birtokukba vették a nekik adott új földet. Így kerültünk mi is e termékeny sikságra, ahol virágzó bőség országát teremtettünk.

Ármány azonban belebújt asszonyainkba, nem akartak gyermekáldást, csak könnyelműen élni. Ezért a Tóremek ránk szabaditották a megsokasodott kinajokat, akik a rossz embereket megölték, de a mindenkihez jókat befogadták, hogy egyesült erővel kiterjeszthessék birodalmukat az egyik tengertől a másik tengerig.”

Ekkor tértek át a holdév rovásától az Agaba medve év rovására, az Arvisura évek rovására.

-

A szöveg szerint a Földet Föld-Anya teremtette. Ata-Isis kérésére életet teremtett rajta.  Az embereket Kaltes asszony - akit mi Sziriusznak nevezünk - teremtette meg saját kezével, majd belehelte a Jó-Szellemek lelkét.

(Az emberek még tudták, a Teremtés nő elvű.)

Ha nem tudhatnánk, hogy Agaba fősámán Sanat inkarnációja, könnyen abba a hibába esnénk, elhiggyük neki, az emberek „rosszasága” volt az oka a sziget elpusztitásának.

Arvisura Anyahita és társai ugyanis megforditották a szigeten züllötté vált népesség erkölcsi magatartását, és a sziget elpusztitása előtt, fejlett civilizáció, jól működő gazdaság, társadalom, magasrendű tudás képe rajzolódhatott ki számunkra.

A valódi ok, Sanat szerette volna eltüntetni saját züllöttségének nyomait, emlékét és egyszerűbb volt az emberek gonoszságára kenni saját döntését. Hiszen „Egyetlen Istenként” hozta meg ezt a döntést. Kötelezte a sámánokat a sziget elpusztitására.

A sziget eltűnését nem természetes kataklizma okozta „tűz, a nagy Teremburáig.” Ez pedig csak mesterségesen létrehozott ok, beavatkozás lehetett.

A megsejtetett gondolat, terv: „a nagyviztől a nagyvizig tartó hóditó hadjáratai, melyet a kinaiak ellen Matyóként, majd az európai népek, kinaiak és a perzsa birodalom ellen Dzsingiszkánként követett el később.

Ahhoz, hogy ezek a távlati tervek megvalósulhassanak, ki kellett emelni ezt a civilizációt a nem túl nagy terjedelmű szigetről, elszaporitani  népességét az Eurázsiai kontinensen, hogy a nagy hadjárataihoz elegendő számú nép, katona legyen. Nem törődve azzal az áldozattal melyet ezek az értelmetlen háborúk az akkori népességnek jelentettek.

Na, de a Hüllőit valamivel etetnie kellett és ez nem volt más, mint az emberhús, az emberiség fájdalom és szenvedés energiái, ahogyan a legutolsó időkig.

A szövegből az is kiderül, a hunoknak volt fogalma arról, az emberek a haláluk után egy másik égben tartózkodnak addig, amig újra meg nem születnek emberként. Vagyis volt fogalmuk a reinkarnációról.

Az is egyértelművé válik, az embereknek „tiltott”! volt a magasabb Szellemi Világok felé lépni, mert ott akadályokba ütköztek.

Csak a sámánoknak lehetett „égi tudásuk”, akik a Szellemi Sikokról kaptak segitséget, telepatikusan. Volt, lehetett kapcsolatuk a megholt lelkekkel is.

Az már csak hab a tortán, hogy a nőket okolja a kinaiak támadásaiért, amit a Tóremektől büntetésként kaptak. És nem a valódi okot, az emberáldozatos temetési szokás káros következményét, mert, hogy ott valószinű kinaiak voltak az áldozatok elsősorban.

Nem baj, ha az ember tud olvasni a sorok között.

2016.12.27.

Források:

-        Paál Zoltán: Arvisura (Igazszólás)

1(A). Arvisura – Agaba, Batour és Uzanapi fősámánok rovása – Kr.e. 4040-4020 (1-20 m.t.é.)

-        Anna médium:

7.     rész – Éda megjelenése

A harmadik teremtésmitoszban váratlanul új szereplők jelennek meg, többek között Éda, mint Isis-Tórem felesége. Ebből az Arvisurából csak az érdekesebb részleteket emelném ki, mert sok hasonlóságot mutat az előző kettővel.

„Amig Ata-Isis a hetedik Ég birodalmát szabályozta, addig Éda sötét szárnyaival mindig repült és csak minden negyedik hét napján jött haza. Mindig tojt egy-egy arany és ezüsttojást, amelyből az Örök-lángon a nagy természeti Istenek keletkeztek, akiket Éda nyomban útnak inditott. A sok röpködés utáni megtermékenyülést Ata-Isis megsokallta. Amikor Éda aludni tért, mély álmot lehelt felesége minden tagjára és a szárnyait letördelte, hogy ezt követően a palota takaritásával foglalkozzon, és ne avatkozzon bele az Élet Rendjébe.”

„Éda sebe vérzett, amelyet még Ata-Isis sem tudott meggyógyitani.” „ … simogatásából hét leánya és hét fia született, akiket gondosan felneveltek.

Tórem lányok voltak: Teje, Era, Tenő, Móni, Póji, Téli és An

Tórem fiak voltak: Aká, Oki, Ari, Ipe, Apé, Aki és Sis Tórem.”

Ebben a történetben Sis-Tórem felesége a Déli-Szélasszony leánya, Éva. „mert csak neki (Sis-Tóremnek) volt bátorsága letörni Éva szárnyait.”

„Sis-Tórem azonban nem egyezett Ata-Isisszel, mert Évának, a feleségének igen nagy szája volt és ezzel megbontotta a hetedik Ég rendjét.”

„Numi-Tórem, a legkisebb fiú megharagudott édesapjára, hogy miért nemzett olyan sok utódot, hisz alig férnek el már a palotájukban.

Megkérte nagyanyját, hogy szüntesse meg Sis-Tórem férfiasságát…”. „Déli Szelek asszonya oly nedűt hozott az Égbolt legtávolabbi zugából, hogy Sis-Tórem, amikor azt megitta elvesztette a férfiasságát.”

Numi-Tórem fia, a Világfelügyelő Aranyfejedelem - „Hadúr-Tórem - újabb Égigérő fának ültetésével előkészitette az első Eget, a Nagy-Teremburát a láthatatlan Vaséggel, ahol a tisztitó tűzben majd minden lélek megtisztulhat és cselekedeteiket a Végitélet előtt a Világfelügyelő az érdemeik szerint elbirálhatja.

Mivel Ata-Isis már nagyon öreg volt, megbizta fiát, Sis-Tóremet, hogy az Égiek erejével teremtse meg a tökéletessé fejlesztett nagy Világmindenséget.

Ata-Isis a nagy sötétséget megszüntette és a legfelsőbb Élet fájáról a Napot mindig útba inditotta. A porszemek néha a vizpárákkal együtt megcsillantak a Nagy-Mindenségben. A Nap hatására eltűnt az örök sötétség, s párák levegőjében kékké változott minden. Csupán a sűrű vizpárákban változott meg a bárányfelhők, az esőfelhők és a villámokat rejtegető fekete felhők szine.”

„Agyuk rezgésének segitségével a lelkek érintkezésbe léphetnek szeretteikkel. Ez az Égi eredetű lelkek titka marad.”

 A 24 gyermekes Sis-Tóremnek a 12-ik fia „Ibos-Tórem a Világmindenségnek és a vizeknek a mozgását szabályozta.” Az ő felsége lett az Égi-lányok közül a legszebb, az Ősi Szelek-asszonyának leánya Éra.

„A Világfelügyelő Aranyfejedelem hamar rájött, hogy Kaltes-asszony Földjén az emberek sokkal okosabbak és fejlettebbek, mint Joli-Tórem birodalmában. Annak is megtalálták a gyógymódját, hogy ne pusztuljanak el annyian a járványos betegségekben. Ezért Hadúr-Tórem (Világfelügyelő Aranyfejedelem) olyan repülőket szerkesztett, amelyiken Kaltes-asszony birodalmából Joli-Tórem Földjének tájait meglátogathatják.”

„Ezért a Világfelügyelő Aranyfejedelem által szerkesztett szekérrel látogatást tettek Joli-Tórem földjére.

Volt rá eset, hogy az Égi-járművek hajtóműve elromlott és azt a Világfelügyelő Aranyfejedelem sem tudta megjavitani, ezért Joli-Tórem Földjén visszamaradtak az utasai.

Először a Kaltes-asszony birodalombeli férfiak és nők egymás között szaporodtak. Ha valamelyik özveggyé vált, a Földiekkel párosodott, s igy is egészséges utódok születtek.”

„Kaltes-asszony birodalmából a fiatalság különböző magvakat hozott meghonositásra és egyes földrészeken termett növényeket ezzel keresztezve Földünk termelvényei megváltoztak.”

Az Ősi Szelek-asszonya „Joli Tórem Földjének szép fejlődését is megirigyelte, ezért Kemi-asszony Holdját az üstökös sárkánykigyó farkával a Földünkhöz vágatta.” „Joli-Tórem legkedvesebb földrészét Atlantiszt a tengerbe süllyesztette.

Mivel az Égiekkel keveredettek okosabbak voltak, ezért a melegebb vidékek felé iparkodtak az állataikkal és járműveikkel. Ataisz felé mentek, amely egy kissé kiemelkedett az ősvizből.

Ezen katasztrófát Kaltes-asszony Földjéről is megfigyelték és újabb repülő szekeret küldtek Joli-Tórem Földjére.”

-

Talán Atlantisz pusztulása utáni időkről tudósit ez az Arvisura, amely nem jelöli meg pontosan a történések idejét, más - valószinű Sötét Lények és más Hüllő - fajok megjelenéséről és emberekkel való keveredéséről is. Csak igy értelmezhető az alábbi szöveg rész:

„Mivel legtöbbször csak férfiak jöttek Földünkre, ezért az Égi férfiak a Földünk asszonyaival párosodtak. Eleinte minden ötödik gyermekük vagy kígyó-testű és ember-fejű, vagy medve-végtagú és ember-ábrázatú volt. Az ilyen torzszülötteket lakatlan szigeteken gyűjtötték össze. A kevésbé torzszülötteket településeik szélén őrségként alkalmazták, hogy az Égieket védelmezzék.

A csupán Égiektől származók lettek a beavatottak, akik a magasabb tudománnyal rendelkező Kaltes-asszony birodalmának tudásával is rendelkeztek.

A nagy katasztrófák és a Holddal való ütközés következtében fellépő hideg korszakokban e beavatottak értesitették az Égiekkel kevert nagy tudású hozzátartozóikat, hogy induljanak el melegebb tájak felé. A haltestű, medvelábú, nyúlszájú és farkastorkú torzszülötteket azonban hátrahagyták, mert a jégmezőkön csak az erős, szivós, fejlett gondolkodású beavatottak és a kevert emberek tudtak fele-fele arányban átvergődni.”

-

Ebben az Arvisurában találkozunk először Ata-Isis feleségének nevével, Édával. Van két hozzá hasonló nevű asszony, Éva és Éra. Sis-Tórem felesége ebben a történetben Éva. 12-ik fiáé - Ibos-Tóremé - Éra.

Az első két asszonynak brutális módon letörik a szárnyát, vagyis korlátok közé szoritják mozgásterét. Kinek? Édának, a Teremtő Istennőnek.

Éva nagyszájú. Megint egy leminősitő jelző egy nőre.

Mit is mond a magyar szólás-mondás: „Asszony, hallgass a neved!”

Néha nem is gondolunk arra, milyen mély gyökerűek ezek a kijelentések.

Van a történetben egy különös esemény, Sis-Tórem férfiasságának elvétele. Ezt csak akkor értelmezhetjük a helyén, ha ismerjük azt a drámát, amely az Ataiszra inkarnálódott Teremtő-Istennő és Sanat idejében és családjukban történt.

A Világosságot a Nap hozza el számunkra, vagyis a Fényt.

Lehetősége van az embernek kapcsolatba lépni halottaival, de csak akkor, amikor megnyilik belső érzékelése - belső-látása, hallása.

A sámánokat a Sámánok-Égi-Birodalmában avatják be és nem a Földön.

Az Arvisurában ismertetett torzszülöttek megemlitéséről.

Arvisura Anyahita és társai züllött, vérfertőző, degenerált, torz állapotban találják Sziriuszról elszármazott rokonaikat. Mindent megtesznek a változásokért.

Atlantisz pusztulása után is lehetett újabb bevándorlás, amikor Hüllő és más Sötét fajok telepedhettek meg a szigeten.

A szigetlakók talán nem tettek különbséget a Fény Lény és más Sötét fajú „Égiek” között.

Azt az egyiptomi falfestményekről tudhatjuk, hogy embernek állattal történő genetikai összekeverése sajnos Sanat kedvenc műfajai közé tartoztak.

Ha végiggondoljuk ezeket a „friss” információkat, megérthetjük, miért tiltakozik a hivatalos történettudomány az Arvisura hitelessége ellen, hiszen olyan ismereteket közöl, amelyeket a mai napig elhazudnak előttünk a Háttérhatalom által irányitott kormányok.

Miközben megpróbálták kolonizálni már a Holdat és a Marsot is.

Milyen ciki lehet az egyházaknak is, hogy egy népnek olyan történetirása van, amely nem csak azt tudta, hogy a Bolygók gömbölyűek, de volt tudása a szomszédos Csillag létezéséről, annak lakóiról és a földiekkel - vagyis velünk, magyarokkal - hunokkal - való rokoni kapcsolatáról is.

De az igazságnak nincs más rendeltetése, csak az, hogy van.

Források:

-        Paál Zoltán: Arvisura (Igazszólás)

Agaba fősámán és Rima aranyasszony tanfejedelmi oktatási anyaga és rovása

Kr.e. 4040-4000. (1-40. m.t.é.)

-        Anna médium: Kristálykoponyák üzenete Oklahoma üzenete

                          Sziriusz üzenete

8.     rész - Az idő mérése

Még Ataiszon történt. A Gara-zúgón túli Kuszkó Birodalmában Artupi asszonynak Kecső kabar nyílkovácstól négy fia származott: Ragyolc, Miskolc, Rohonc és Tiszolc.

A kabar törzs az okos Rohoncot a Bálványhegyre küldte sámánságot tanulni. Köles-sarlózásra azonban mindenkit hazaküldtek.

Ragyonc, Miskolc és Tiszolc - a testvérek közül hárman - a Hangony-forrás-tavában fürdött, amikor egy játékos kis mackó a folyóra hajló fáról a sebes folyású vízbe esett. A fuldokló medvebocsot a három fiú kimentette.

Vihar kerekedett, és Kemi-asszony (Ruda-Tórem felesége) - a medvék anyja - az erdőt villámmal sújtotta.

Két testvér félelmében elszaladt, de Miskolc a kis bocsot a keletkező tűz mellett megszárította.

Amikor a két fiú látta, a testvére sértetlen, maguk is odamerészkedtek. Egy lángoló tuskóra száraz gallyakat raktak, s annak tüzénél maguk is megmelegedtek és megszáradtak.

Kemi-asszony pedig az erdők tüzét záporral elverte.

A fiúk a kis medvebocsot pásztorkunyhóba vitték, ahol hajnalonként Kemi-asszony a szájából tüzet fújt és a bocsnak ételt melegített.

Az ötödik napon azonban a medvebocs mellett elaludt és a pajkos Miskolc tüzet lopott a szájából és azt egy csuporba rejtette.

A hozzájuk érkező Rohonc az ellopott tüzet Ruda-Tórem - a kabarok Égi védelmezője ajándékának tekintette.

Kecső azt javasolta, hogy az Égiek ajándékával mindhárom tűzszerző fiú fusson a Bálvány-hegyre, hogy a csillagokat és időket rovó sámánok ezen nevezetes eseményt megörökítsék.

A tüzet napokig száraz fával szaporították, majd öt csuporba osztották szét.

Három csuporral Ragyolc, Miskolc, és Tiszolc futva indultak a Bálvány-hegy felé, míg a negyedik csupor tüzet Rohonc egy ládikában - a Hangony folyón evezve - vitte. Az ötödik csupor tüzet Artupi asszony éjjel-nappal gondoztatta leányaival.

Rohonc amikor kiszállni akart a csónakból a folyóba zuhant és a tüzes csupor elveszett.

Ragyolc a tízedik, Tiszolc a huszadik napon ejtette a vízbe a csuprot.

Miskolcnak a 24.-ik napon sikerült a Gara-zúgó alatti Hun síkságra érkeznie.

Artupi öccse, Garaúz hegyivadász a vállára ültette holtfáradt kisöccsét és diadallal az Isisek lépcsőin a 800 öles hegy tetején épült szentélybe vitte. A csuprot tartó Miskolcot óvatosan Atais nagygömbje elé tette.

Ezen gömbön jelölték meg a bölcsek, hogy Sis-Tórem által felhők közé gurított Földön, hol vannak Atais elvándorolt lakosainak telephelyei.

Ata-Isis leányai örömmel jelöltek meg minden helyet, ahol szárazföld bukkant ki a jéghegyek alól.

Araba - a bölcsek legvénebbje - állt a szentély lépcsőjének legmagasabb fokán. A két legszebb csillagrovó lány aranytálcán tette eléje Miskolc Élettüzét tartalmazó pásztorlegény-csuporját.

Araba egy olajüstbe öntötte a csupor tüzét, amely égigérő lángja mellett meleget is adott.

Elrendelte, a csillagrovó lányok legfontosabb feladata az legyen, az Égiek tüze soha ki ne aludjon.  Meghagyta, minden Aranyasszony ünnep után az Égiek tüzet adó jóságát ünnepeljék meg.

Kecső és Artupi gyermekei abban a kegyben részesültek, hogy Garaúz vezetésével megtekinthették az idők múlásának rovásait. Már 11 tyumen, azaz 110 000 alkalommal telt meg a Holdanya egészen kerekre, amikor Magya ifjúsági fejedelem elindult, hogy a Bálványhegyi Atais-rovások szerint Buda fejedelem város és kegyhely alapító ünnepélyét lovasversenyekkel megünnepeljék.

Szavárd akkor szállt hajóra, amikor 8470. alkalommal ünnepelték meg kézműves kabar és úz nyílhegykovácsok a Tűz megszerzésének ünnepét.

Ekkor következett be Ataisz elsüllyedése. (i.e. 5 038-ban)

Azóta 12 968 alkalommal lett teleholdja a Holdanyának és 998 esetben tartották meg a kézművesek a Tűz ünnepét, amikor a 24 Hun törzsszövetség megalakult.

Sok vita folyt arról, melyik időszámítás az igaz. Agaba meggyőzte a sámánokat, a tévedések elkerülése végett az első medvetor emlékére kezdjék újból az időszámítást. Így minden törzs ellenőrizni tudja a medvetorok vagy a makkolás utáni disznótorok számát.

Az Aranyasszony ünnepe után - minden negyedik évben - a kézművesek viaskodásán lovaglásban, nyilazásban, szőrlabdákkal való játékban versenyeztek a fiatalok. A tűzfutás - amely az ataiszi versengés emlékére történt - volt a kiemelt versenyszám.

Minden ötödik évben a sámánok viaskodtak. Húsz évenként együttesen rendezték az ügyességi versenyeket. Ennek győztese lett az ifjúsági fejedelem.

Ataiszon ekkor minden győztest a Bálványhegy lépcsőinek aljában - a csak itt termő - különleges illatú bogyók illatos nedvével kenték be.

Ha valakinek ezzel kenték be a testét azok a Napisten mérges, tűző tekintetére nem hólyagosodtak fel.

Amikor valaki belépett a díszes kegyhelyre, akkor Agaba illatos üstjébe mártotta ujjait. A Ráten-Tórem tiszteletére érkezett vendég homlokát bekente, a saruját levéve a kegyhelyre beléphetett. Ezen edényt jós üstnek is használták.

Az ősi Bálvány-hegyet a mindenkori nagyfejedelem testőrsége őrizte.

Szavárd kézműves népe - akik Kurd-földje és Magyarka között telepedtek le - a bogyók nedvét meleg nyáridőben az üstökben főtt ételek kozmásodásának megakadályozására használta. Ezt a szokást Ataisz Bálvány-hegyén az ételek készítése közben Suhan asszonytól - Buda fejedelem feleségétől - lesték el.

Az ataiszi Bálvány-hegyen Ilgara aranyasszony Örök-tűz szentélyében holdévben számolták az időt. A Hun-felvidék kabar nyílhegy készítői pedig a tűz megszerzésének időpontjától, a diadalmas aranyasszony ünnepétől.

-

Ez a gyönyörű kis történet elmeséli nekünk, hogyan szerezte meg a hétköznapi ember a tüzet - az Égiek ajándékát.

Az is kiderül belőle, hogy a kabarok években - tűzszerzési években - számolták az időt, melynek kezdete az Aranyasszony ünnepéhez kapcsolódott Ataiszon. (A mi időszámításunk szerint augusztusban, a gabonatermés betakarítása után). A tűzszerzés emlékét is megünnepelték.

A kivándorolt törzsek Agaba fősámán javaslatára medvetorhoz kapcsolták az ünnepet.

Ha kiszámoljuk, hogy a kabar időszámítás szerint most mennyit írunk, akkor a következő végeredmény jön ki.

2(A). Arvisura szerint

-        Ataisz elsüllyedése:                                                   i.e.  5 038 év

-        Szavárd időszámitás: (i.e.5 038-ban)                              8 470 tűzszerzési év

-        Eltelt idő az első medvetorig:                                              998          „

-        Első medvetortól időszámitásig:                             i.e.   4 040          „

-        i.sz. után eltelt idő:                                                            2 017          „

-        Szavárd időszámitás szerint:                                          15 525 év

2(B). Arvisura szerint

-        Szavárd - kabar - időszámitás:  (ie.4 040-ben)                 15 460 tűzszerzési év

-        Első medvetortól időszámitásig:                             i.e.        4 040      „

-        Mai idő:                                                                                     2  017     „

-        Mai idő szavárd időszámitás szerint:                                 21 517 év

                             

Ez az eltérés lehetett az oka és a holdév, azaz holdhónap számítás, hogy az első medvetoron új időszámítás kezdése mellett döntöttek.  Azt medvetoros évnek - évnek - nevezték el. (m.t.é.)

Az Arvisurából megtudhatjuk, hogy az ataiszi szentélyben lévő gömb a Földet ábrázolta. Rajta feltüntetve, a felmelegedés által újra lakhatóvá váló területekkel.

Mindez azt jelenti, olyan hajóik voltak, melyekkel az akkori óceánokat és tengereket is bejárhatták.

Forrás:

 - Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás)

   Batour -  2(A). ArvisuraKr.e. 4040-4018. (1-22.m.t.é)

   Melegforrások nyomában - 2(B). Arvisura Kr.e. 4020-4002. (20-38. m. t. é.)

2017.01.18.

9. rész - A beszélő boglár

Agaba fősámánnak két leánya volt. A kisebbik örökölte a Nagyvízen túlról - Ataiszról - hozott menyasszonyi bogláros fejdíszt, amely minden almafa virágzáskor beszélni kezdett és megmondta, holdtöltéig mit hoz a jövő.

A boglárt csak a menyasszony és a vőlegény hallhatta meg.  Uzapani - Uza sámán fia - és felesége Ibolya, utódainak egy szent rejtekhelyen kellett őrizni a mindent tudó fejdíszt.

„A bogláros fejdísz népe örökké élni fog, mert Joli-Tórem - Földanya - nem hagyja elpusztulni az ő népét”.

Ibolya, a kis menyasszony a titkok szentélyében Joli-Tóremhez fordult, mitévők legyenek a kinajok nyomása miatt. A bogláros menyasszonyi fejdísz megszólalt:

-        „Rakjatok meg három hajót mindenfélével és menjetek el Ordoszba, ahol békesség és boldogság vár rátok!”

Agaba törzse megfogadva a tanácsot felkerekedett, elhagyva tengerparti otthonukat Ordoszba költözött.

Az ősz Uza sámán örömmel fogadta városába Agabát, aki három hajóval érkezett, majd kikötött Ordoszban és kézműves embereivel téli szállásra alkalmas kegyhelyeket épített, amelyet telehordott kincseivel.

Uza sámán boldogan fogadta kis menyét, a szépséges kis Ibolyát és holdtöltekor megtartották a menyegzőt.

Így a beszélő bogláros fejdísz a 24 Hun Törzsszövetség negyedik törzséhez, az úzokhoz került.

Minden negyedik évben új kegyhelyet kellett építeniük, mert ha nem került új helyre a szépséges boglár, elvesztette volna beszélő képességét és megszűnt volna az összeköttetés Joli-Tórem és az emberek között. Ezt nagy titokban kellett tartani és fegyveresen őrizni.

Agaba fősámán is mindig a bogláros fejdíszhez fordult, ha valamiben döntenie kellett. A 12. medvetoros évben azt kérdezte tőle, ki legyen az utódja a fősámáni székben.

A Tórem úgy döntött:

-        „Mindig a legerősebb törzs - jelenleg a kaza és széki hunok törzse legyen a 24 Hun Törzsszövetség vezető ereje”.

Bár a sámánok előzködésén Batour lett az első, Uzapani, az úzok ifjú sámánja pedig a második, kedvesebb volt Joli-Tórem előtt. Így ő lett a vándorló bogláros fejdísz örököse, aki a bölcs és okos Földanya akaratát mindig megtudhatja Joli-Tórem kegyhelyén.

A Törzsszövetség legnagyobb ünnepe az idők folyamán a nyári bőség és aratás hála ünnepepe lett, amikor a fősámán hálát adott Joli-Tóremnek, majd bement a kegyhelyre, ahol holdtöltekor megszólalt az ősanya hangja, amely útmutatását adott a Tóremek akarata szerint.

Az ünnepen hirdették ki a sámánképzés és az ötnapos előzködések - versenyek - eredményét is.

Minden negyedik évben ekkor vitték új kegyhelyre a boglárt.

A téli holdtöltekor kezdődő medvetoron - az Arvisura törvények alapján - az Öregek Tanácsa vagy jóváhagyta vagy nem a győztes ifjú tervét. Ha mindenki beleegyezését elnyerte a javaslat, akkor az ifjúság elindulhatott a kalandozásra.

(A kalandozások célja a széttelepülő törzsekkel való kapcsolattartás volt. Információk, hírek gyűjtése a változásokról a Törzsszövetség Központjának).

Ha a Vezérek vagy az Öregek Tanácsa nem helyeselte az Ifjú Vezér tervét, csak azok indulhattak kalandozni, akik vállalták az Égiekkel való szembenállás kockázatát.

Batour, mint az ifjúság fősámánja a 12. medvetoros évtől 16 éven keresztül járta a törzsek szálláshelyeit, és csak óvatosan engedélyezte a kalandozásokat.

Sámántizedekből fedezték az összejövetelek és a kegyhely fenntartásának a költségeit is.

A tatároknak nagyon nem tetszett, hogy Batour testvérei már tizennégy törzsbe benősültek és vezérük, Burján a tizenötödik kisöccstől megtagadta egyetlen leánya kezét. A többi törzs előtt azzal vádolta meg Batourt, hogy a hunok törzse az Arvisura törvényeket a többi törzs ellen játssza ki. A házasságok révén le akarja igázni a szabad hun törzseket.

Agaba felesége - Rima asszony -, aki gyógyítással és ételek tartósításával foglalkozott, tudományát és mesterségét Ordoszban is folytatta. Maguk az asszonyok kérték, hogy a szép Rima asszony udvartartásában leányaik egy-két évig ott lehessenek, tanulhassanak tőle.

A leányok költségeit a szülők fedezték.

Az Ordoszban képzett lányok kapósak lettek a férfinépek között. Amelyik leányzó nem ment ott férjhez, azok végezték a Joli-Tórem kegyhely őrzését és az orvostudományok elsajátítását.

A nevük így lett Rima asszony után „Rima-lányok”. Részt vettek a kalandozásokon a férfiakat segítve az úton.

A 30. medvetoros év nyarán a hun kalmárok jelentették, hogy a kinajok sárkányos seregei támadásra készülnek. Ezért fővezért választottak, a suoma Temerét.

Agaba a veszélyre körbehordoztatta a véres kardot.

A fehér és fekete hunok két sereggel vettek részt, így a hadba vonuló létszám két és fél tyumenre emelkedett. A 25. hadsereg az úzok csákányos hídverőiből állt, akik sárkányos hajóikon vonultak a Hangun folyón lefelé. (25x 10 000 fő = 250 000 fő)

A hírvivők jelentették, hogy a kinajok félnapi járásra vannak tőlük. Temere kiadta a parancsot. A hun hadsereg fehér-hun tyumenje a szálas erdőben rejtőzzön el és várja be a kinajokat. Előőrsnek a tatárok seregét jelölték ki. Az volt a fő feladatuk, csalogassák a kinajokat maguk után, hogy aztán rájuk csaphasson a hun hadsereg zöme, s így vegyék el a kedvüket az újabb hódításoktól.

Mindenképpen meg kellett akadályozniuk a kinajok előretörését.

Temere haditerve sikeresnek bizonyult, döntő csapást mértek a kinajokra a termékeny hun síkságon.

A kinajokat - ötnapi járóföldre Ordosztól - béklyós fokságba hurcolták, terményükkel, felszerelésükkel együtt.

A veszteségek pótlására a hadifoglyokat a törzsek között szétosztották. A legnagyobb veszteség a mongoloknál és tatároknál volt, ezért a legtöbb hadifoglyot ők kapták meg.

Temere is súlyosan megsérült, az egyik lábát levágták a harcokban. Batour a sámán ifjakkal alig tudta megmenteni az életnek.

Amikor felgyógyult Ordoszban maradva Agabával együtt irányították a törzsszövetség életét.

A nyárholdtöltei nagy Süán ünnepén a fővezéri tisztséget átadták a győztes Szolyva vitéznek.

Agaba a kinajokkal békét kötött. Elismerték, hogy ők voltak a bűnösök, mert minden ok nélkül akarták Ordoszt és a hun síkságot elfoglalni. A békekötés jogot adott arra, hogy a hunok törzsei a kinaj foglyokat négy évig dolgoztassa.

Agaba a 30. medvetoros év közepén megtért őseihez.

A 32. medvetor ünnepén az Öregek Tanácsa megtárgyalta és eldöntötte, hogy ettől az időtől kezdve a 24 Hun Törzsszövetség fővezérét - a haderő irányítóját - négy évre választják meg.

A Nagy Süánt a daliás Szolyva nyerte meg, így négy évre ő lett a fővezér.

A 34. medvetoros évben a sámánok Nagy Süánján a szintén győztes Uzapani pedig a fősámán.

Amikor Batour  már túl sok borsot tört a nyolc - nem rokon - fekete hun vezér orra alá, Joli-Tórem negyedik éjszakai ünnepe után a tatárok meggyilkolták.

Rokonai hadjáratot akartak indítani a gyilkosok ellen. Temere fővezér és Uzapani fősámán az Arvisura törvények alapján elrendelte az ilyenkor szokásos tetemrehívást.

Uzapani Joli-Tórem kegyhelyéről elhozta Föld Anyánk bogláros fejdíszét. A gyanúsított részt vevők Batour holtteste előtt elvonultak.

A tatárok következtek. A „Beszélő-boglár” megszólalt. Amikor Karakun tatár-vezér meghajolt a fejdísz előtt, Batour szívéből megindult a vér és a kés Karakun lába elé esett.

Az Égi-jelre a tatár küldöttség Karakun vezért darabokra vagdosta.

Uzapani a törzsek közötti gyilkosságok esetén mindig igénybe vette a „Beszélő-boglár segítségét.

-

Amikor majd megértjük, hogy a Bolygók nem anyagok, hanem mögöttük is értelem, Szellem működik, többé nem tartjuk mesének annak a lehetőségét, hogy Földanya beszélhet velünk, vagy üzenhet az emberiségnek, ha azt jónak és szükségesnek tartja.

2016.01.20.

Forrás:

-        Paál Zoltán: Arvisura (Igazszólás)

Beszélő Boglár 3(A). Arvisura - Kr.e. 4028.(12. m.t.é.)

10.  rész - Kalandozások

Az ordoszi első közös medvetoron Agaba fősámán az ataiszi írások ismeretében elmondta, Buda, Szuva és Kuszkó megesküdött, hogy szeretett hazájuknak, Ataisznak az elsüllyedése után elmenekült népeivel mindig keresni fogják az újabb találkozást. Ezért minden 20. évben a sámánok 5 éves és a tárkányok 4 éves képzése befejezésekor, kalandozókat fognak útba indítani, hogy az ataiszi maradványokat felkeressék. 

Így jutott el Agaba fősámán utóda, Batour ifjúsági fősámán Magyarkára, Kerka ifjúsági fősámán a Meleg-Források birodalmába, Viroláj pedig a Nagy Marinába, ahol elérték a Napnyugati Nagyvizet.

Viroláj lovasai ott a marinabeli leányokkal összeházasodva, Csud vezér irányítása mellett megalapitották Nyugat-Marinát és Viroláj birodalmát a Nagyvíz mellett.

Ataiszról való kitelepülés után elmúlt ezer év, amikor Ordoszban megalakitották a 24 Hun Törzsszövetséget és célul tűzték ki, hogy a széttelepült ataiszi őslakókkal újra felveszik a kapcsolatot. Információkat gyűjtenek róluk és ezeket az információkat a rovósámánok jelentéseivel megküldik Ordoszba.

Az első „kalandozás” három fontos irányba indult. Észak-Nyugatra a Meleg-Források birodalmába, vagyis a Kárpát-medencébe, hogy megnézzék mi a helyzet az eljegesedés után, amikor a felmelegedés által újra lakhatóvá váltak a korábban jég borította területek. Ki kellett deríteniük, milyen az élet a jégár megszűnése után. Tudják-e öntözéses földmegmunkálással, állatok megszelídítésével biztosítani a megélhetést.

A második csoport Magyarkától Északra, egészen az Északi-tengerig készült kalandozni. A harmadiknak délen, Mezopotámia területét, annak hegyi környezetét kellett felderítenie.

Az induló csoportokat felkészült vezetők, sámánok, és kísérő lovasok alkották. A rokon népek szívesen fogadták őket. A vendéglátásnak persze megvoltak a szabályai.

Kik mentek ezekben a csoportokban?

Hunnia Melegvíz-Források birodalmába tartó csoportnak a daliás Kerka ifjúsági fősámán volt a vezetője. A küldetés a 20. medvetoros évtől 38. m.t. évig tartott. Miközben minden évben jelentést küldtek útjukról Ordosznak. Vele volt Gula pateszi, a Nippur városi kispap. A csoport 100 főnyi kiképzett ifjúból állt.

„Minden csoportban volt ifjúsági fősámán, 4 harsány, azaz kispap, regős, azaz tanító pap, bacsa, azaz ellátó pap, bőd, azaz bőségpap, boksa, azaz tudós-pap, arbag, azaz gyógyító-pap, kács, azaz vándorló-pap, dalacs, azaz katona-pap, ulcsák, azaz nemzetség-pap, duru, azaz szövetségi-pap, magóc, azaz varázsló-pap, barus, azaz jövendőmondó-pap, jaku, azaz összekötő-pap, nazír, azaz istenidéző-pap, bán, azaz őrségpap, kende, azaz napisten-pap, horka, azaz bírósági pap, tárkány, azaz kovács-pap, vajda, azaz kalandozó-pap, gyula, azaz szerződési pap, horka, azaz bírósági pap, szécs, azaz aranyasszony pap, igric, azaz éneklő-pap, abakán, azaz öregtanács-pap, s rimolánok, azaz gondozó papnők.”

(szerk. megj.: A sámánok, papok, tárkányok a törzsek legképzettebb, legfelkészültebb vezető rétegét alkották. Csak annyit birtokoltak, amennyit a törzsi etika megengedett. Küldetéstudatuk volt.

Két féle ember létezik. A küldetéstudatú és a sikerorientált. Ez utóbbi a mai harácsoló, minden kevés, mindent nekem - vezető réteg jellemzője. Persze ma is vannak küldetéstudatú emberek, de többnyire nem ők ülnek a vezetői székekben. Lásd politikusok.)

A jelentések felsorolják név szerint is a kalandozókat. Az Ordoszból induló csoport eljut a Hun-tó melletti Hunnorba. Kísérő lovasokkal együtt a létszámuk akkor már a hozzájuk csatlakozó kísérő lovasokkal együtt 400 fő.

Magyarkai látogatásuk után érkeznek majd el a Meleg-Források birodalmába.

Kerka Magyarkán marad, ott várja be a jelentéseket, illetve maga is ellátogat hozzájuk majd.

Forrás:

-        Paál Zoltán: Arvisura (Igazszólás) – 1(A). 1(B). 2(A). 2(B) Arvisura

Kerka kalandozó csoportja a Meleg-Források birodalmában

Megérkezésük után Úzon fősámán 25 úz lovassal jelent meg a Heő forrásoknál. Tapolc vitéz benősült a „Tarkós-népek” nagy családjába. Ezek a jégárból visszamaradt új rokonok jelezték, hogy a Sajó folyó felső részén is van Heő forrás, melyet Harkács látogatott meg Úzon irányítása mellett.

A Sajó nagy kanyarjánál Szurdok vitéz elfogott egy leányt fagyűjtögetés közben. Nehezen értették meg egymást, ezért, hogy megnyerje a lány rokonszenvét, ordoszi arany ékszert adott neki ajándékba. A lány a táborából egy varkocsos öregemberrel tért vissza, aki a táborhelyükre hívta.

A hegyi település 15 emberből: 3 férfi, 12 nőből állt. Vendégségbe hívták a lovasokat Szurdokkal együtt.

Hajlott-nyakú, vastag izomzatú, erős emberek voltak. Tarkósoknak nevezték el őket. Három holdtölte után megértették, hogy a férfinép a medvesekkel vívott harcokban esett el. Azt is elmondták, hogy a völgység belső településein nagy a férfihiány.

Hagyományaik szerint a Kőtetőn egy nyári ünnepélyen vettek részt, ahol minden kalandozó elkelt. Mindnyájan házasságra léptek.

(szerk. megj.: Nem lettek szexrabszolgák!)

Az elfogott medvesek bolhádoknak csúfolták őket, azok pedig medveseknek emezeket.

A velük vívott harcban elesett Sőreg vitéz. A helyet - mivel Kerecsen vezérmadárral vadásztak - szent helynek tekintették és Sőregről nevezték el.

Három medves ifjú halála után az ellenségeskedés nem folytatódott, mert az újonnan érkezőknek jobb fegyvereik voltak. Egyezséget kötöttek, mi szerint soha nem fogják észak felől a Rima-folyó vonalát átlépni.

A legszebb leányt - a kékszemű Levártot - Harkács arbag vette feleségül. A tarkósokkal megkötött házasságokból gyermekek születtek.

Úzon a Kőtetőn talpas házat épített, melyet nyáron napos helyre, télen egy sziklafal barlangjába lehetett görgőn begurítani, ahol a havazás nem temette be.

Feleségének - Ilona aranyasszonynak - nyári lakásként a Sajó melletti szent forrásnál boldoganyás házat épített. Padlásán az őrség tartózkodott.

A házikó típust átvették a medvesek és bolhádok is. Így kimerészkedtek a barlangok és lakógödrök világából. Faragható kövekből alá is pincézték az épületet.

Az egész hegyvidéket tarkós féle népek, nemzetségek lakták. Ellenségeiket a vadászterületekért vívott harcok után meg is ették.

Ezért a kabarok vaddisznók háziasításával, az úzok vadjuhok megszelídítésével, a kazahunok nyulak ketrecezésével igyekeztek ennek elejét venni. A széki hunok a hozzájuk csatlakozókkal a lovakat próbálták szaporítani, a felmelegedő helyeken a földek megmunkálására befogni. Gula pateszi szamárcsikókat használt a földek megművelésére.

Ataiszi elgondolás szerint az emberevést csak úgy lehet megszüntetni, ha a földet megmunkálják, a termés fölöslegéből háziasított állatokat etetnek, hogy sikertelen vadászat esetén is legyen mit enni.

Biring bacsa-sámán a talpas és boldoganyás házak építésére oktatta a tarkósokat.

A szükséges faanyagot a folyón úsztatták le, melynek a Hangony nevet adták.

A függőhidas gázló melletti torkolatvidéken összerakott talpasházak csoportját Ordosznak nevezték el.

Az őrségek állandó füst- és fényjelzésekkel adták egymás tudtára, ha a folyó menti részekre ellenség érkezett.

Három medvetoros év után, már csak akkor mentek vadászni, ha a háziállatok nem látták el elegendő hússal a kis közösségeket.

A többi 350 kalandozó lovassal Vajács vajda állott összeköttetésben. Az Öregek Tanácsa öt évet engedélyezett arra, hogy 240 hátrahagyott ifjúval kiépítsék a 24 Hun Törzsszövetség Melegvíz-Források környéki új szállásait, hogy a szellemi áramlatok elől való kitérés során legyen hová áttelepülni.

Pokaly Bód-sámán Sajóordosz síkságán annyi bőségmagot ültetett, hogy a további kalandozókat bőven el tudja látni élelemmel.

Zenta bacsa-sámán a déli hővizek környékén olyan termékeny síkságot talált, amely tíz évre való élelmet biztosított a déliek csoportjának.

Az aranyröges vidékre is sok élelmet szállítottak.

Zengő harsány, a kis-pap településüket a nemzetiségi sámánról Parajdnak nevezte el. Mivel medvevadászat során két halottjuk lett, Parajd kegyhellyé vált.

Az ötödik évben a Parajdon megtartott medvetorra Kerka megérkezett Magyarkáról. Úzon ifjúsági vezér a tiszteletére rendezett vadászaton meghalt. Felesége Ilona kislányával Uzonykával ezen a hegyes vidéken maradt, melyet elneveztek „Ilona országának”.

Gula pateszi Ilona kérésére velük maradt, hogy Úzon helyett átvegye az együvé tartozás vezetését.

Biked arbag-sámán és felesége Tátika rimalány egy Melegvizes-tó mellett ütötte fel sátorfáját.

Fia Pilis arbag-sámán a róla elnevezett pilisezéssel gyógyított.

Szakolca és Karakó ifjúsági fősámánok vállalták, hogy Pozsony őrség-bán irányítása mellett a pozsony-nembéli széki-hunok fogják a Melegvíz-Források birodalmát védelmezni a nyugatról hódítani akaró népek ellen. Ezért a Kerka és Szakolca folyóktól nyugat felé ötnapi járóföldön ellenőrző lovaglásokat végeztek, hogy a kazahun, székihun, úz és kabar településeket időben értesíthessék a veszélyekről.

Az úzokkal szövetségre lépő ősnépeket megkülönböztetésül ózoknak, a kabarokkal barátságba kerülő tarkósokat kovádoknak nevezték.

Járványos betegségek, rövid lehűlés miatt a népszaporulat lecsökkent.

A tarkósok megtanulták a fejlettebb életlehetőségeket, nyelvük is változatosabbá vált.

A száz évenként érkező kalandozók a beszédüket megértették. A sámánok jelentéseit Ordoszban feljegyezték.

Lándor abakán mindig úton volt, hogy területi papként a Magyarkán székelő Kerka rovósámánt évenként értesítse Cede szécs-sámán rovásaival aranyasszony-papi tevékenységéről.

Minden jelentést Gula pateszi és Ilona aranyasszony látott el rovásával.

Halottaikat Gula pateszi tanácsára elégették. Poraikat Kőrös ifjú pateszi által készített emberfejes cserép-edényekben temették el.

Településeiknek és a születendő gyermekeknek az Arvisurákban meghatározott neveket adták.

Ezen kalandozási törvényt a beavatottak ellenőrizték.

Minden századik évben Ordoszból újabb csoportok érkeztek, hogy az őslakos tarkósok és a beolvadt kalandozók, betegségek, vadászbalesetek miatt megcsökkent létszámát vállalkozó kedvű ifjakkal pótolják.

Kerkát a Biked csoport és ifjúsági fősámánja kísérte vissza 160 lovassal Ordoszba. 195 férfi és

45 nő, azaz 240 személy maradt vissza a Meleg-Források birodalmában.

2017.02.01.

Forrás: 

-        Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás)

Melegforrások nyomában 2(B.) Arvisura - Kr.e. 4020-4002 (20-38. m. t. é.)

Viroláj csoportjai az északi Nagyvizhez, a Bujkál és Bolhás tavakhoz kalandoztak

„Amíg az örök fagy és jég birodalma Magyarka fölött 1-2 holdévnyi gyaloglásra kezdődött, addig a régi vázlatok szerint Mari népe a mostani Marinába telepedett le.

Amikor a nap lángolási melegétől ez a felső határ az északi Nagyvizekig visszahúzódott, megjelentek a tengeri népek is, és megkezdődött az újabb embervadászat.”

Ez a fejlett hajózási ismeretekkel rendelkező embercsoport Atlanticról (szerk. megj.: Atlantiszról) származott. A földrész kisebb szigeteinek elsüllyedése miatt kényszerültek kiköltözni az európai kontinens északi-tengeri és földközi-tengeri vizeire, majd a szárazföldön is kelet felé húzódva. Még a Meleg-Vizek birodalmában is megjelentek, vagyis a Kárpát-medencében.

Az Arvisurák pusztító támadásaik miatt „tengeri rablónépeknek” nevezi őket. Ahol megjelentek, fosztogattak, raboltak. Nem csak anyagi értékeket vittek el, elrabolták rabszolgáknak a bennszülött népességet. A csaták végén a fiatalabb harcosokat megették, az agy- és gerincvelőt mindegyik elesettből kiszívták.

Viroláj ifjúsági fősámán 100 kiképzett sámánnal, 48 tárkánnyal, 25 kísérő lovassal indult kalandozni. Ők is Mari fejedelemasszony birodalmába - Marinába - tartottak először.

Virolájnak könnyű dolga volt, mert Mari városából kétszer is le tudott menni az Etil folyón Magyarkára, hogy jelentéseit tapasztalataikról el tudja küldeni Ordoszba Agaba fősámánnak.

Mariban a marami törzsek telepedtek le. Utánuk 50 tűzszerzési évvel Marja-földi muroma menekültek Murony hadvezér irányításával. A 75. tűzszerzési évben pedig Meri fősámán vezetésével az Amu szigetcsoport muroma menekültjei a Zab-folyó partjáról.

Így a muroma, mescser, nyék és barszil törzsek a marami és merija törzsekkel kötöttek házasságot, női és férfiuralomban vegyesen.

(szerk. megj.: Nem derül ki az Arvisurákból hol volt az Amu szigetcsoport. Viszont egy régi történelmi térképen a Perzsa-öbölben látható egy nagy sziget, amelyet a két nagy folyó hordalékával később a szárazföldhöz kapcsolt. Talán az lehetett ez a hely, melyet az Arvisurák kétszer is megemlít).

A beavatottak minden nyáron az Anina-keremetben (szerk. megj.: Az Istennő neve és kegyhelye) tartották összejöveteleiket, ahol a rokonlátogatások eseményeit egymással közölték.

A kalandozók közül az abakánok és a lóápoló rimalányok Magyarkán összeházasodtak és visszamaradtak.

Csád pateszi, ifjúsági fejedelem Meszillel a Nagyvíz és a legnagyobb táplálékos tó között ütötte fel sátorfáját. 22 kiképzett ordoszi lovasával itt építettek maguknak 5 élelmezési gödör fölé gerendavárat. A telepet Csádvárhelynek nevezték el.

10 gazdag hun törzsszövetségi kalandozó csatlakozott hozzájuk. Akik csapásszéli élelmező gödörre lakó-őrházat építettek.

A letelepülők ismeretlen kaparót találtak tűzrakó hely mellett. A lovak pedig idegen ember szagát érezték egy elhagyott füstölgő tűzrakásnál. Feltételezték, tengeri népek járhattak arra.

Amida ifjúsági fejedelem csoportja észak felé kalandozta be a hosszú éjszakák birodalmát.

Három kemi lovassal felépítették Sziktivárt.

Kazán csoportja szintén szálláshelyet épített magának.

Csádvárhelyen 33-an, Muromavárhelyen 35-en, Kazánvásárhelyen 32-en maradtak vissza kalandozók a hun törzsszövetségi területről.

Amida ifjúsági fejedelem csoportja Turgáj igric-sámánnal később kelet felé indult. A füves síkság határán Ordosz felé vették az útjukat.  

Mariból és Kazánvásárhelyről 200 lovas vitéz kísérte el őket, mert akkor még semmit sem tudtak az Ural és Bolhás-tó közötti területről.

Viroláj azzal bízta meg őket, hogy alkalmas területeken hozzanak létre településeket.

Szelenga és Biron házastársaknak így alakítottak ki szálláshelyet - gerendavárat -, ahol huszonöten maradtak vissza. A települést Turgajvárának nevezték.

Isim aranyasszony-szécsnek és feleségének Irtisnek pedig egy táplálékos folyó mellett építettek gerendavárat, melynek az Isimvára nevet adták. Ötvenen telepedtek itt le.

A halakban gazdag folyó nagyon megtetszett Istisnek, ezért róla nevezték el.

Amid-Turgáj csoportjának a Bolhás-tó partján lévő széki-hun településre a 38. m.t. évben kellett volna megérkeznie. Amid azonban - egy vadászbalesetben - három társával együtt meghalt.

A széki-hun vásárhelyen már csak 57 lovas jelent meg. A többiek menetközben visszatértek Kazánvásárhelyre, vagy letelepedtek a gerendavárak környezetében. A történésekről, változásokról a Magyarkán székelő Uzapaninak jelentést küldtek.

Viroláj, Kerka és Uzapani fősámánok úgy döntöttek, hogy 7 lovast Uzapani lovas fölöslegével útba indítják a Bujkál-tó környéki ajnó települések felderítésére.

Ditró székihun ifjú fejedelmet 12 lovasával a Bujkál-tó vidéki rokonlátogató csoporthoz csatolták.

A felderítésnek az volt a célja, hogy megállapítsa, hány hun törzsszövetségi lovas - úzok és tungúzok - vonult el a medvetisztelő ajnókkal.

Fel kellett deríteniük, nincsenek-e már új telepesek a vidéken és azok a 24 Hun Törzsszövetséghez tartoznak-e?

Minden ötödik nap pihenőt tartottak, hogy a jelentőfutók tájékoztathassák a hátrahagyott fejedelemfit a megfigyelésekről.

Késő ősszel olyan településre érkeztek, ahol az avar összetűzésből elmenekült Baján fejedelemfi létesített új gyarmat-birodalmat.

Baján-Ibos öreg fejedelem szívesen engedélyezte, hogy közösen építsék fel Bereck és Ditró lovasainak téli szállását, ahol tartalék élelemről is gondoskodtak.

Bajánék avar bánsága az Ordosz-Linhó embercsapás fölött telepedett meg. Az avar felderítők már kalandoztak észak és kelet felé.  Egy nagy és mély tó partján ajnók bujkáltak a lovasok elől, ezért elnevezték a mély vizet Bujkál-tónak.

Tungúz vezér viszont nem bújt el és még megértették egymást. Elmondták, hogy az úzok közül sokan eljöttek Ordoszból, mert nem bírták a felmelegedés miatti járványokat. Inkább északabbra vonultak.

Szerintük a területen nem csak avar, ajnó és tungúz, hanem török és mandzsu telepek is vannak. Sőt a gazdag hun településekről is érkeztek honfoglalók.

Sokan költöztek északabbra az ajnókkal és jürcsikkel történt háborúskodások idején is.

38 medvetoros év alatt 52 jürcsik, 86 ajnó, és 162 Hun Törzsszövetségi település keletkezett a Bujkál-tóig. Az új településeken 7-8 000 ember élt.

Eljegesedés előtti emberekkel nem találkoztak, csupán jégbefagyott állapotban.

Még régebben Uzapani kalandozó lovasaival Dabósa és Paripa városából ajándékképpen magával hozott több kuvasz és komondor kutyát Magyarkára. Nura fejedelmi lány pedig egy pár pulit.

Ezek közül hat komondor, 3 kuvasz és a pár puli velük tartott és elszaporodtak. Eltakarították a vadászatok után maradt ételmaradékot.

A barátságos pulikat Tekesz vitéz visszavitte a Bolhás-tavi településre, de a kuvaszok és komondorok a kalandozókkal maradtak. A lovasok védelmében még a farkascsordákat is megtámadták.

Az Öregek tanácsának a jelentéseket Aktogáj, Bereck, Ditró és Bajsin készítette el.

A lovasok Linhó-Baján-Ibos kiszélesített embercsapásának végén - Linhó vásárhelyen - várták meg Kerka, Uzapani és Viroláj lovasait, akik a Nagyúton a Jürcsik-nemzetség útján érkeztek meg Linhóba. Itt újrarendezték a 150 fős lovas csoportokat. Aranyasszony holdévének elején indultak el Ordoszba.

A bevonuló létszám 480 lovas lehetett, de az élelmező részleg létszáma nem volt megkötve.

A 480 lovas mellett a tárkányok és asszonyok létszáma 240 fő volt. Mire az Ordoszi Aranyasszony kegyhely élére helyezett Napisten jelképéhez értek a sámánképzősök 986 lovat és 54 kordélyos szamárfogatot számláltak meg.

Viroláj és Úzon jelentéseit Rima asszony rótta le, az első Arvisura aranylapjaira. Kerka jelentését Batour fősámán a második Arvisurába. Uzapani fősámán délvidéki Dabósa, Paripa Arvisura részletét Ibolya aranyasszony véste aranylapokra a harmadik Arvisurába.

Szolyva beavatott aranyasszony pedig mindhármuk feljegyzéseinek a bővített másolatát elhelyezte a titkos Arvisurába.

2017.02.02.

Forrás:

-        Paál Zoltán: Arvisura (Igazszólás)

-        Éjszakák és az Ősi Szélasszony viadala 1(B). Arvisura Kr. e. 4040-4000 (1-40. m. t. é.)

Kalandozások délre

Az Arvisurák rovásaiban gyakran előfordul, hogy a későbben élt rovósámánok az általuk elolvasott történelmi feljegyzések alapján, kis történelmi összefoglaló szövegeket írnak feljegyzéseik elé. Batur fősámán feljegyzései alapján - az Arvisura törvények szerint - Uzapani fősámán készíti el az Arvisura rovást. Ebben ismét megemlékeznek Ataiszról, az ottani eseményekről és van benne egy fontos feljegyzés, amely az emberáldozatos rítusokról tudósít.

„Úr népének és az agabáknak Ataiszban a létszáma azért is volt mindig kisebb, mert a fejedelmi személyek temetésén azoknak a szolgahadát minden esetben lemészárolták, hogy a fejedelmi személyt az Égi Birodalomban is szolgálni tudják. Ez szöges ellentétben állott Góg és Magóg törzsének vallási szertartásaival, akik csak állatáldozatokat mutattak be véráldozat címén. A gyászolók nem mehettek el, amíg a feláldozott állatokat meg nem ették és maradványaikat el nem égették.

Ezért a hun törzsek létszáma mindig nőtt…”

„Magya (fejedelem) az 58. holdév végén népszámlálást tartott, amelyből kiderült, hogy Suhan-Góg leszármazott fejedelemasszony (szerk. megj.: vagyis Buda fejedelem feleségének) temetésén Góg furmányosaiból is kivégeztek Anahyta (szerk. megj.: Anyahita) szertartás közben három díszkocsi, azaz akkori nyelven Szék-hordót”. „Ezért „Magya furmányosai elhagyták Úr városát”.

„Így született meg a tündöklő Uruk város, amelyet azonban a 24 törzs a kegyetlen véráldozat miatt elhagyott, de Buda fejedelemmel vérszerződést kötöttek, hogy egymást a továbbiakban is megsegítik”. „Magya a lovasokkal északra, Dabósa és Paripa nevű városok felé vonult”.

„Minden településnek Ataiszból hozott nevet adtak.”

Ez utóbbi történés tehát már Mezopotámiában történt Uruk városának építése idején.

Batour ezért utazik oda, hogy ismét felvegye a kapcsolatot az ottani rokon népekkel, akik Ataiszról származtak, ahogyan ők is.

Ebben az Arvisurában ismerkedhetünk meg Samasna-Pisti történetével, aki „sírva menekült Ataiszból egy félig kész bárkán. A Samasna törzs ifjú sámánjai közül sokan elpusztultak, mire az új Indus folyó torkolatában (szerk. megj.: Ataiszon is Indusnak nevezték az egyik folyót), Indijó-Ómban kikötötték bárkájukat”.

(szerk. megj.: Itt egy olyan csoportról emlékeznek meg, akik a mai India területén az Indus deltájában kötöttek ki, ataiszi megmenekülésük után).

A szigetlakók a tengeri utazásokhoz 12 lapátos 1 vitorlás, majd később 24 lapátos 2 vitorlás hajókat építettek, melyekkel bejárták az akkor ismert Nagyvizet (tengereket, óceánt).

Samasna-Pisti azonban továbbvándorolt Uruk-óm birodalmába, ott annak első királya lett.

A történet Batour fősámán utazásával folytatódik.

„Gandi pateszuk 1 holdtöltéig látta vendégül Batourt, majd megbeszélésük értelmében 25 főnyi kísérettel útba indította Indijó-ómba, hogy közösen szerezzenek tudomást a Samasna-Pistihez hűtlenné lett sámán ifjakról.

Ott örömmel fogadták Batourt, majd a legközelebbi tutaj karavánnal útba indították a hunok alapította Léh városába.

Hosszú idő után a hunok leszármazottai összeütközésbe kerültek az indijó sámánok utódaival. Ezért Léh városától az Indus forrásvidékéig tartó szállásaikat átengedték az indijóknak, míg ők a parszi-szkítákkal keveredve a Tárem-tó mellé vándoroltak. Ez a Pamír hegyének pamír - és parszi- szkiták által lakott területétől napkelet felé volt.

Batour feljegyzése szerint ezek az emberek szigorú törvények szerint éltek. Beszédüket valamennyire megértette, majd 3 holdtölte idő alatt elsajátította. Földműveléssel és legeltetéses állattenyésztéssel foglakoztak. Hun véneik úgy szervezték meg a törzsek szaporodását, hogy 100 fő a harmadik, a második 100 fő a negyedik 100-al házasodott össze. (szerk. megj.: Ez nyilván a vérfertőző kapcsolatok megelőzését szolgálta és egészséges populációt eredményezett). Ezt emberöltőként - 20 évenként - változtatták.

Lejegyezte, az időjárásuk nagyon szélsőséges. A tó melletti ültetvényeik gyakran elpusztultak. Ilyenkor vadászattal és kismértékű állattenyésztéssel menekültek meg az éhhaláltól.

Panaszolták, hogy az indijók, a pamír és parszi-szkíták ellenségesek velük.

Isteneikben csalódtak, mert nem segítenek nekik.

A család fejének - ha meghalt - kegyhelyet emeltek a tó mellett. A Tárem-tavat már 400 szentély vette körül.

Batour betegen érkezett vissza Uruk, Léh és Töbet birodalmából, Gula, Het, Urás, és Hatus pateszikkel. Helyette Uzapani indul délnek, Csagilin és Marinán - Magyarkán - keresztül.

A különböző időben indult csoportok, melyekben a pateszik is részt vettek, Kurd földön találkoztak.

Feladatuk és céljuk (több kisebb csoporttal) a medvés hegyek, oroszlános sivatagok birodalmának feltárása volt.

A szárazság miatt itt is és északabbra is sivatagosodás lépett fel.

Het és Marad pateszi a Zagrosz-hegység szent vidékeit kutatta át.  Egy másik csoport Arméne örmény (szerk. megj.: az Arvisurák az örményeket ataiszi származású népnek tünteti fel) szállás felé indult, majd visszatértek Csagiliba. Majd Urás csoportja visszatért az Ardi, Kura és Arasz folyóvölgyek kutatásához. Két év múlva érkeztek meg a Van-tó mellé.

A Van-tó és a Magyarka közti vidéket kurdok, örmények, és a 24 Hun Törzsszövetségi népek lakták és ellenőrizték, biztonságos volt a közlekedés. Azonban Szavárdok és a Zagroszok között harcias törzsek éltek. Ezt a vidéket nevezték a „Medvés Hegyek Országának”. Ennek a területnek az átkutatását tervezte Ordosz, Hunnor és Magyarka városok Öregek Tanácsa.

A Van-tavi megbeszélésen Uzapani döntötte el, a csoportok merre kutatnak tovább.

A megbeszélések idején a velük utazó asszonyok kétsoros árpát szedtek. Dörzsköveikkel megőrölték, majd lepényt sütöttek belőle. 

Hozott élelemmel, vadászattal és gyűjtögetéssel teremtették elő az élelmüket az úton. A kiscsikós lovakat megfejték a gyermekszájú férfi és gyermeknépnek. A 24 Hun Törzsszövetségi területeken pedig vendégül látták őket. Ezért ők vadászzsákmánnyal fizettek a régi telepeseknek.

Magyarka közelében már ataiszi rendszer szerinti földmegmunkálás folyt. A folyók közelében csatornázott, míg a szárazabb domboldalakon a lépcsőzetes gazdaságok termelték a növényeket.

Mari, Dabósa, Paripa városába, a két Zab-folyó vidékére és a Meleg-Vizek partvidékére mentek kutató csoportok.

Het és Marad vezetésével két év alatt átkutatták a zagroszok által lakott, megművelt földek vidékét. Az Ardi folyón felfelé haladva megtekintették a Daha földet, ahol a daha népcsoportok éltek. (szerk. megj.: a dahák nem mások, mint a mai románok ősei!).

Ezek a törzsek is a lakó-élelmezési gödrök fölé gerendaházakat építettek, míg állataikat karámokba, tartották. Het a daháknál töltött egy évet az Urmia-tó keleti oldalán lévő hegyvidéken.

Marad csoportja a tó nyugati oldalán lévő hegyvidéken a kurdoknál gyűjött információkat, akik szép juhászatot és lótenyésztést honosítottak meg.

Turkud és Urás csoportja az örmény földet és a garaúz völgységeket járta be.

Az örmények kőből épített, fagerendás házakban laktak, de lakógödrök és barlanglakások is voltak. Sok helyen a gödrök és barlangok elé is fagerendás házakat építettek. Az állatok fedett ólakban, nyáron karámokban voltak.

Uzapani a Kuma folyó mellől érkezett vissza Magyarkára, ahol a fejedelem ünnepélyesen fogadta. Kőből épített házakban laktak a városlakók. A melléképületek is fagerendás, igen szép építmények voltak. Lakógödröket, pincéket, barlangokat is szívesen használtak az egész vidéken.

Magyarkán csatlakozott a kalandozókhoz Potia garaúz fejedelem harmadik fia Etur fejedelemfi 100 lovassal. (szerk. megj.: Etur lesz az etruszkok névadó fejedelme később.) 

Magyarka után ismét délre utaztak a Van-tóhoz. A városba kérőként érkező tengerparti szabír ifjú fejedelme, Halpa, a rokoni 24 Hun Törzsszövetségi ifjúságot oroszlán-vadász kalandra hívta meg. Azonban Dabósa és Paripa városa közötti Pusztaszeren lovassági viadalt rendeztek, a pusztaszeri nagy Sűánt, ezért odamntek.

A kurdok 100 lovasával, a szabírok 75, Uzapani 825 lovasával a versengők száma 1000 fő lett. Urukból pedig 25 fő szekeres érkezett. A nagy létszám miatt a nők és gyermekek vetélkedője elmaradt.

A Tigris melletti Pusztaszer síkságán 12 napig tartott a viadal. A döntő lovaglásban a 24 csoport győztese vett részt. A győztes Etur garaúz fejedelmfi lett. Második Hattus pateszi. Harmadik Halpa szabír ifjúsági fejedelem.

A három győztest Nippur vezetése vendégségbe hívta az író-papok városába. Mindannyian egy-egy kétkerekű szekérre való agyaglapos könyvet kaptak ajándékba, amit az ifjúság szamárfogaton a nyertesek szállására volt köteles kísérni.

Így kerületek Nippur agyaglapos könyvei Eturiába, Hattus birodalmába és Szidonba.

Ők pedig Uruk-birodalombeli pateszikké váltak. Az ifjúság által évekig fenntartották Urukkal az összeköttetést.

A győzelem után Etur és Hattus kérése az volt, a nekik legtetszőbb területen telepedhessenek le lovasaikkal.

A lovasversenyen először jelentek meg saka törzsbeliek, akik Malatyán város környékén éltek a Ráten folyó (szerk. megj.: ma Eufrátesz) jobb partján. Arról az ataiszi szokásról voltak ismertek, hogy őseik elhamvasztott porait emberfejes, díszes agyagedényben tartották az Isteneik által őrzött kaptárfülkés szentélyeikben.

(szerk. megj.: Diósdon vannak kaptárfülkék sziklába vájva. A történészek által ismeretlen céllal. A vatya kultúra ásatásain kerültek elő emberfejes urnák.)

Ebben az időben az ázok laktak a tengerparton az úzikkal, míg alattuk a Ráten folyó jobb oldalán a sakák, akiket a folyó bal partján lakó ahájok csak szkítáknak neveztek. Állandóan ellenséges viszonyban álltak egymással.

Az aháj ifjak úgy döntöttek, Etur ifjúsági fejedelemmel a Meleg-tengerek partjára mennek, mert a saka törzsekkel emberáldozatokat követelő összetűzéseik voltak. A vetélkedőn, bár ők is részt vettek, valamennyi lovasuk már az előfutamokon a versenyből kiesett. A sakák a 4. 5. 8. helyen végeztek és ez adott okot számukra az ahájok ugratására, kigúnyolására, amit azok nehezen viseltek el.

A Tigris parti lovas vetélkedőn az 1000 versenyző lovas mellett 10 000 (1 tömény) volt a nézők száma.

A fejedelmi lugalok a győzteseknek 1-1 bárányt adtak és 1-1 díszes kétkerekű szekeret a hadseregük felszereléséhez.

A versenyt a győztesek felvonulása zárta. Etur kezdte, majd menyasszonya - a saka fejedelmi lány - Szente követte a legdíszesebb harci szekéren. 50-50 lovassal indultak el. A Meleg-tenger partján megalapították Eturát. Másodiknak Hattus követte, Haki rimalány feleségével harci szekéren, 50-50 ordoszi és magyarkai lovasával. 

Harmadiknak Halpa szabír fejedelemfi, karcsú, oroszlánvadász lovával, míg a díszes szekér saka-szkíta leányokkal tel meg, akik közül Halpa a saka-szkíta Kerecsen rimalányt választotta feleségnek. Sidon városába vitte fejedelmi lakába. Őket 50 szabír és 50 saka-szkíta lovas követte.

Utánuk 7 győztes következett harci szekéren, mindegyik 50-50 ifjú lovasával. Mire a felvonulás befejeződött 1 tömény (10 000) kurd is belovagolt Pusztaszerre.

Asszóúrban - Lóvárosban - Uzapani előzetes megbeszélés után Árpád, Suppi, Urás, és Nimród területfelelősökkel megállapították, hogy a 22. medvetoros-évben teljesen átfésülték a medvés hegyek birodalmát, majd a 24. medvetoros-évben Magyarka térségét, a dahák, garaúzok, örmények birodalmát. A 24. év végén mind a 7 századukkal felvonultak és a 25. medvetoros évben megtartották a pusztaszeri Nagy-Sűánt.

Etur fejedelemfi lett az első. Századával megalapította Eturia tengerparti birodalmát. A garaúz-szkítákkal új tartományt létesített.

Második Hattus a Tuza-tó mellett alapította meg századával székhelyét. 100 aháj és 100 saka vitéz csatlakozott hozzá. A tengerszorosokig mentek, ott alapítottak birodalmat.

Harmadiknak győztes Halpa - főként szabírokból álló csoportja - Sidon partvidéki hajóépítők lettek. A kurdokkal együtt a hegyvidéki szabírok nyári szálláshelyei között az összeköttetést fenntartották.

Forrás:

-        Paál Zoltán: Arvisura (Igazszólás)

Medvés hegyek, oroszlános sivatag birodalmában 

3(B). Arvisura Kr.e. 4020-4000 (20-40. m. t. é.)

10.  rész - Kirajzás, birodalomépítés, kereskedelem

Etur fejedelemfi és felesége Szente fejedelmi lány a Nagy Sűán győzelmes ünnepségei után elindultak 50 garaúz és 50 saka-szkíta lovassal napnyugat felé új hazát keresni. Oroszlánvadászat közben érkeztek Mari városába, ahol Mari fejedelemasszony utódai látták vendégül őket.

Szente egy foggal született kislánynak Sikila fejedelmi lánynak adott életet, aki Anyahita egyisten hite szerint beavatott óm-jelzéssel született, ezért Káltes asszonynak ajánlották fel.

(szekr. megj.: az óm-jel a gyermek látnoki képességére utal).

Egy évig vándoroltak, közben oroszlánokra és más nagyvadakra vadásztak. Majd egy meleg tengeröbölben megpihentek. (szerk. megj.: ez a Fekete tenger öble lehetett). Szentének ott kisfia született, aki saka-szkíta névadással az Adana nevet kapta.

Észak-nyugat felé vették az útjukat. Három hónap múlva egy nagy tó partjára (szerk. meg.j: ma Tuz tó Anatóliában van) értek.

Szentének itt született meg második fia, akit barna szeme miatt garaúz névadással Tuzának neveztek el.

Utána a hegységben medvére vadászva két évig vándoroltak. Egy hármas hegy alján elérték a Nagy Meleg-Tengert (szerk. megj.: a Földközi-tengert).  Itt Szentének iker gyermekei születtek. A fiú apja után Etur, a kislány Ida lett.

Itt az 50-50 főnyi lovas megházasodott és letelepedett a szekértáborukkal, Mari birodalmából - járványok elől menekülő, főként leányokból álló csoporttal.

Ida hegyén leányvásárt tartottak.

A harmadik nap hajnalán Etur összeadta a szerelmeseket. Ezen szárfőnyi csoportot azért Etur-népének nevezték el.

Kisegítőként ifjú aháj családok is indultak Eturral a Meleg-tengerek felé. Ők Ida hegyétől észak felé vették az útjukat. Etur népét az ahájok nyelvjárásuk szerint etruszkoknak nevezték. Ez az elnevezés az ahájoknak az őslakosokkal való összeházasodása után is fennmaradt és elterjedt.

Etur száz családból álló népét dél-felé a tengerparton telepítette le. Ott született meg ötödik gyermeke, akit saka-szkíta névadással Sipinek neveztek el.

Itt egy évig megpihentek, majd újra továbbindultak dél-felé. Egy folyó alatti síkságon megszületett Szente Milét és Szirma nevű kisfia. De Etur felesége gyermekszülési betegségben meghalt.

Két kisgyermeket szoptató aháj nőt vett az árván maradt csecsemők mellé. Akik közül Samost végül feleségül vette.

Másodiknak Hattus indult el Haki rimalány kíséretében.

Hattus pateszi csoportjából Sidon regős ment Etur fejedelemfi után. A Tuza-tó (Etur második fiának a neve) mellett érték őket utol. De Etur jvaslatára visszamaradtak a szépséges hegyek között, amit elneveztek Hattus birodalmának.

Halpa szabír fejedelemfi Mari városáig együtt ment a Hattus-Haki csoporttal. A nagy síkságon együtt vadásztak oroszlánokra.

Mariból díszes harci szekér vezetésével a szabír tengerpartra (szerk. megj.: ma Földközi tenger) mentek saka-szkíta feleségeikkel.

Halpa 50, felesége Kerecsen szintén 50 lovassal lovagolt be Sidon várának kapuján.

Uzapani - Batour nyomdokain - ellátogatott Uruk városába. Részt vett Nippurban a rovó-papok kiképzésén és az írnokok fejlődését is ellenőrizte. Ellátogatott Úr városába is, ahová Ménes birodalmából (szerk. megj.: Egyiptomból) is sokan jöttek tanulni.

Igen tetszett neki a kegyhely-gazdaságok szervezése, melyet úgy gondolta, Ordoszban is meg lehet valósítani.

Öt év múlva indult útnak Paripa városa felé az ajándékba kapott szamár vontatású harci-szekéren. Minden agyaglapos írását, feljegyzését - melyet addig készített - magával vitte.

Paripa városából már lóvontatású szekéren szállította Magyarkára.

Dabósa és Paripa városában főként kurdok éltek, akiket az ataiszi nagycsaládhoz tartozónak tartottak.

24-24 kurd és zagrosz törzsbeli ifjút felfogadott, akik testőrként Ordoszba kísérték.

(szerk. megj.: A kurd törzsekhez Magya fejedelem fia Kurd nősült be. Valószínű az ő leszármazottait nevezték így. Azok a bennszülött törzsek is felvették a nevét, ahová benősült. Tehát a mai kurdok nem véletlenül szeretnének önállósodni, hiszen népi összetartozásuk 6000 éves. Jellemző persze, hogy semita fajú népek azok, akik egy önálló kurd állam létrejöttét folyamatosan megakadályozzák).

Paripa és Dabósa város pusztaszerén - Anyahita aranyasszony hónapjában - vásásárokkal egybekötve - városalapítású ünnepségeket tartottak.

A lovasversenyeken 5000 fő vett részt. A legnagyobb tömeget a szabírok adták, akik a nyári birodalmukban tartózkodtak ilyenkor.

Panaszkodtak, hogy Atlantic (szerk. megj.: Atlantisz) népei - szír-sémi népek - a napnyugati birodalmat már ellepték, és folyamatosan Ménes birodalma (szerk. megj.: Egyiptom) felé tartanak.

A kisérő lovasok között sok kereskedő volt, akik a térség minden nyelvén tudtak beszélni. A tolmácsolást vállalták.

Az élámiak, mintánok, ozmánok, médek, szodinok, kusok, osetek, huriták, subarok, gelonok és pelazgok hívták meg a kalandozókat látogatásra.

Etur vezette garaúzok és saka-szkíták 100 főnyi csoportja aháj és pelazg kereskedők vezetésével indult el. Hattus és Haki rimalány kíséretével - Tarsum regőssel - pedig ozmán kereskedő ifjakkal.

Pusztaszeren tulajdonképpen győztes Suppi pateszi csoportjának dalacs, azaz vitézi nevelések sámánja Árpád lett volna. Az utolsó előtti tízedik - nádas-gödrös - buktatónál elesett lovával és a ló lába eltörött. Hű tárkánya, Kisis - mivel ott volt a legtöbb esés - tartalék lovukkal ott tartózkodott. Átadta Árpádnak, aki így tizenegyediknek futott célba. Esés nélkül ő lett volna első.

Árpád Mari birodalmából Mari fejedelemlányt választotta feleségnek. Mari apja a Zab folyó torkolatánál - a Ráten (szerk. megj.: Eufrátesz) folyó jobboldalán kereskedő házakkal rendelkezett. Felkérte jövendőbeli vejét, hogy tevés karavánjait segítsen fegyveresen védelmezni.

Bargal-bagina pateszi Asszóúrban - a fejedelmi Lóvárosban - adta össze a fiatalokat.

Agadi igen eszes és gazdag kereskedő volt. Érdekterületét a Kurd-földtől egészen a Nagy Meleg-Tengerig (szerk. megj.: Földközi-tengerig) kiterjesztette. Első vejének két Árpád várat építtetett. Az egyiket a Zab-folyó torkolatánál, a másikat - új Árpád várát - a Ráten (szerk. megj.: Eufrátesz) folyónál, a jobboldali magas partrészen.

Második vejének - Eszter lánya férjének - Arad vitéznek a Nagy Meleg-Tenger partján (szerk. megj.: Földközi-tenger) felépítette Arad városát.

Etur fejedelemfi magyarkai, aháj, garaúz lovasokkal, saka-szkíta rimalányokkal megalapította birodalmát Eturia központtal.

Halpa - Sidon által alapított városba - Eturiához hasonlóan, folyami és tengerjáró hajó készítőket vezényelt. A szabírok partvidékén lévő igen kiváló cédrusokból karcsú tengeri hajókat építtetett. A régebbi hikszosz (Aran és Hikszosz leszármazottainak vallották magukat) településekkel is felvették a kapcsolatot. Hajóikkal bejárták a Nagy Meleg-Tenger egész vidékét.

(szerk. megj.: Történelmi térképeken megkerestem ezeket a városokat. Megtalálhatók. Etur történetében szereplő Ida nevű hegyet, viszont érdekes módon, Kréta szigetén találtam csak. Lehetséges, hogy vándorlásukon hajót is igénybe vettek? Etur csoportjának utazása is szépen követhető mai térképeken. Eljutottak a Fekete-tenger partjára, majd Anatólián keresztül a Földközi-tengerre. Talán ott hajóra szálltak? A Balkánon vonultak végig, majd az olasz csizmára fordultak. Az etruszkok köztudottan ott telepedtek le).

Nimród a dahák és a saka-szkíták birodalmában oroszlán és medvevadászattal foglakozott.

Prémes állatokból készült bundákkal ellátták az örmény, daha, zagrosz, és saka népek által lakott Het-Anita birodalmát.

Nimród birodalmához tartozott az új Nimród városa melletti Asszó-úr, azaz Lóváros, ahol hetente - vasárnapokon - lóvásárokat tartottak.

Nimród Oszét nemzetségéből származott. Apja az úz nembéli Kusz (Kám) vitéz volt, aki a Tigris mellől - a nagy árvizektől - menekült el, Magyarkának a Nagy Meleg-Tó felé eső hegyvidékére (szerk. megj.: ez a Fekete-tenger lehetett. A közelében élnek most is az oszétok). Beilleszkedett az oszét nemzetség asszonyuralmi társadalmába. Anyja oszét törzsbeli volt.

Nimród a nagy vadász, aki még a barlangi medvékkel is megbírkózott. Bátorságát apjától örökölte.  Magyarka nagy vetélkedőjét megnyerte, ezért Ordoszba küldték sámánképzésre.

Urás pateszi csoportjában bacsa-sámán lett. Neki kellett frissen lőtt vadász-zsákmánnyal ellátni a kalandozó garaúzokból álló csoportot, akikhez sok szabír is csatlakozott.

Felesége Tuli rimalány lett, aki szabír anyától született. Mari város feletti erdős hegyvidéken nevelkedett.

A garaúzok, szavárdok és szabírok között élénk kereskedelem alakult ki, amely Mari egykori birodalmában jólétet teremtett.

A biztonságossá vált kereskedelem és Nimród vadászatai igen közkedveltté tették a híres bacsa-sámánt. Ezért szarvastor elején született gyermekek közül sokat Nimród szabír-névadó naptár szerinti névvel illették. Ugyanúgy divatos lett a Mari, Tuli, Árpád, Arad név is.

Nimród öt év alatt 35 oroszlánt ejtett el. Hős lett a nép szemében.

Turkud-Séti (török - türk - származású pateszi) és Tesub-Sasi birodalma a Fekete-Nagyvíz (szerk. megj.: egyértelműen a Fekete-tenger) partjáig terjedt, ahol uzik és ázok laktak.

Turkud pateszit ünnepélyesen fogadták, mert a pusztaszeri Nagy-Sűán egyik győztese volt. Birodalmuk az örmények lakta hegyekig terjedt. Székhelyük a Van-tónál volt.

(szerk. megj.: Ma is így hívják a tavat.)

A 100 főnyi daha lovas csoport a 25-30. medvetor éveiben nagy területeket belovagolt. Még a Kerka csoport Melegvizes Birodalmáig is ellovagoltak a saka-szkíta vidéken át. Viroláj csoportjáig is eljutottak a Nagy Marinába (szerk. megj.: Volga melléke. Ma is van egy Mariföld nevű területe Kazán nevű város fölött).

Visszatérés Ordoszba

A hazatért lovasokat - délvidéki szokás szerint - már Linhóban nemes-embereknek nevezték.

Vadászati eredményeik emlékeként 7 turusas, 5 oroszlán, 2 hal, 2 medve, 2 szarvas, 2 vadkan, 1 bölény, 2 kecske, 1 tigris ábrázolású hősi-nemesi jelvényes zászlóval látták el. Ennek a megjelölésnek a folytatását törvénybe iktatták.

Megegyeztek, hogy turusasként nemcsak a mesebeli sast kell érteni, de a fürjek, foglyok, túzok sikeres vadászatát is.

A halak feltüntetése nemcsak a sikeres halászatot jelentette. Ha az illető a tengerből kijött Égiektől származott (szerk. megj.: Ez utalás elsősorban Sziriusz A 3. Bolygójáról jött földönkívüli asztronautákra, akik többször meglátogatják őket még ebben az időben is. Az Arvisura közli a velük való találkozásokat. Miért is próbálta eltüntetni még a nyomait is a középkori katolikus egyház az ősgesztánknak? Olyan információkat tartalmazott, melyet a tudatlanságba kényszerített néppel nem akartak közölni. Lásd: Lapos Föld elmélet stb.)

Egy másik csoport 3 sast, 1 medvét, 1 szarvast, 1 kecskét, 1 vadkant és 1 pusztai tigrist, azaz baracát választott nemességi jelvényként, amit a tímárcsoportjuk az előkészített zászlókra festett.

(szerk. megj.: Ez az Arvisura rengeteg információt tartalmaz. Csak a leglényegesebbeket igyekeztem kijegyzetelni belőle. Azokat, melyek a későbbi történelmünk megértéséhez feltétlenül fontosak.

Szépen kirajzolódik belőle, az ataiszból elszármazott népek egymás közötti kapcsolata, életmódja, civilizáció építése. Bevonása az ott élő bennszülött népeknek.)

2017.02.26.

Forrás:

-        Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás)

Medvés hegyek, oroszlános sivatag birodalmában

3.(B) Arvisura Kr. e. 4020-4000. (20-40. m. t. é.) 

11. rész – A Havaruti Nagyszala

A Nagyszalán - a törzsek beavatott vezetőinek megbeszélésein - szigorú törvény rendelkezett arról, csak a kijelölt évszázados rovó sámánok készíthettek feljegyzéseket. A 40. medvetoros évben történtekről Etur első feleségétől született látnok - tisztán látó, halló - leánygyermeke Sikila - a legerősebb olyan beavatott, akinek gondolatrezgései bejárták a Földet -, és Töröngöj rovósámánok készíthették el.

Sikila különleges képességekkel született gyermek volt, aki a vendégként érkezett szíriuszi csoporttal belső beszédben - telepatikusan - kommunikált. Nem csak erre volt képes, de a Szírisz 3.-ik bolygóján - Anyahitán - élőkkel is képes volt kapcsolatot tartani.

Azokkal a sámánokkal is fel tudta venni, akik nem vettek ugyan részt a Nagyszala megbeszélésein, de a törzsekre vonatkozó információkat, döntéseket meg kellett ismerniük, meg kellett kapniuk.

(Szekr. megj.: A telepatikus közlés a törzsek vezetőinek tájékoztatását szolgálta. Nem csak a mai európai, ázsiai részeken élőkkel, de a volt atlantiszi maradékokkal és Amerika törzsi vezetőivel volt élő kapcsolatuk.)

Az özveggyé vált Sikila - férje halála után – Nemere, új lovas fejedelemhez ment feleségül. A Nagyszalára vele utazott.

Sikila és Töröngöj a 4(C). Arvisurában bőséges tájékoztatást ad a megbeszélésekről, az akkori életről, történésekről, a helyszín Ménes-Birodalmának történetéről.

A 40. medvetoros évben Nimród 8 fejedelmes Birodalmában felépült az új főváros Ninive, melyet az azonos nevű beavatott építő tudós tervezett, Buda kőfaragó fejedelem nemzetségéből. A várost az oroszlánvadász Nimród jelképével - oroszlános kapukkal - látta el.

Mielőtt a város nevet kapott volna, már mindenki Ninivének nevezte, ezért a nevet megtartották.

Az őslakók a folyót Idaglatnak, az ataiszi népek Tigrisnek nevezték el. Az őslakók Barunum folyóját Rátnak, majd később a Mari birodalombeliek Rátennek, azaz az Istenek folyójának nevezték. (Szerk. megj.: Ma EufRÁTEsz).

Nimród lovasokat küldött Ordoszba, hogy a templom - és városszentelési ünnepre beavatottaikat küldjék el.

Havarut, a legmagasabb képzettségű beavatott fejedelem hívta össze az ataiszi népek esedékes Nagyszaláját - Ménes birodalmába. (Szerk. megj.: Egyiptom) Havarut az ahájok és etruszkok Hétvárnak, a Ménes birodalmiak Hetevaretnek a parszi-szkíták Havarutnak nevezték.

A százévenként összehívandó Holdhónapi összejövetel idejét a 70. medvetoros év nyarára jelezték.

A beavatottaknak a Nílus áradásának időpontjára kellett megérkeznie On városába, melyet az esemény ünnepségére építettek, szenteltek fel.

Nimród ezt a rendkívüli eseményt kötötte össze Nimród város- (Ninive) és templomszentelésével, ahol birodalmának beavatottjai várták a Nagyszalára érkezőket. Tizenkét beavatott jelenlétében szentelték fel „az egyigaz Isten templomát”. Az oroszlános kapuk leleplezésére megérkezett a Melegvizek Birodalmából (szek. megj.: Kárpát-medence) Tardos és Pilis beavatott is, székihun lovasok kíséretében, az ahájok földjén keresztül.

Sikila is ekkor érkezett meg második férjével, Nemerével - 100 lovas kíséretével. Köztük féltestvérével Aháj tárkány fejedelemmel - Etur fiával -, feleségével Kissi ifjúsági aranyasszony arbag-rimalánnyal. Húsvét napjának hajnalán érkeztek Ninivébe, mikorra a városszentelési ünnepélyt kitűzték.

Az ünnepségek után - 300 lovas kíséretében a Híres-kapun keresztül - Hetevaret térségében Havarut felé indultak. A Sós-tavaknál Karun beavatott fejedelem várta őket, hogy az ünnepségekre előkészülhessenek.

Ataiszi szokás szerint a településeket itt is 20-25 évenként újjáépítették. Legelőször Ten vitéz – Aran fejedelmi lány (Buda fejedelem leánya) férje épített a Turra hegyeiből hozott kövekből várost, amit Ten-nek neveztek. Mellette fia Ménes felépítette Ősten kegyhelyét és papi várossá tette.

Ménes fia Nap-Kira apja hódításai nyomán új várost hozott létre - On napisten városát -, amit Amun papjai (szerk. megj.: atlantiszi származású papi kaszt volt) 45 000 áradási év feljegyzéseivel gazdagítottak.

Nap-Kira megtalálta a feljegyzések között Atlantic (Atlantisz) pusztulásának okát, leírását. A feljegyzés szerint „a gonosz” Hárpia Tórem (Sis-Tórem felsége) a Holdat Joli Tórem (Földanya) Földjének irányította. Atlantic (Atlantisz) ezen súrlódás miatt elkezdett süllyedni. Borzalmas kő és hózápor zúdult a Földre. A nagy hideg miatt sokan a melegebb vidékek felé menekültek. Ezért menekítették a beavatott - Kaltes asszony Földjéről jött leszármazottak feljegyzéseiket a papok kegyhelyeire. Ebben Ten vitéz mágus utódai is segítségükre voltak.

Nap-Kira 15 évesen kérte meg Amu főpap leányának kezét. Így lett Amun-Óm a Napisten városa.

Samasna Pistije nagy papi segédlettel érkezett meg a felszentelésére. Kiképzett templom-gazdasági vezetőkkel átvették Ménes birodalmának irányítását, Úr városának magasabb műveltsége szerint.

Ménes második fia Narmen új települést épített - Úr városbeli segítséggel. A kis Tébát szellemi központtá varázsolták.

A város felszentelésekor meghalt Ménes, Téba szentélyébe temették el.

Az ataiszi ősi vallás hívei alávetették magukat Úr város törvényeinek, szokásainak.

Őrsúrnak - a Mari birodalombeli aranyasszony legnagyobb fiának - nem volt fiúgyermeke. Ménes harmadik fiát fogadta örökbe. Őrsúr halála után Hór-Aba - aki papnak tanult - megörökölte annak birodalmát. A főpapságot ezért Szakara mágusra ruházta át. Őrsúr legfiatalabb feleségét - Szalajkát, Szakara mágus leányát - vette feleségül. Új várost épített Szakhara névvel.

Hor-Aba legnagyobb fia Athotis  Anu és Hetevaret uralkodói várost építette. Bothon-Esthon birodalmai felett uralkodott.

Ménes negyedik fia Kadhafi mágus egy tengeri birodalmat létesített. Etur fejedelem népével felvette a kapcsolatot. Kadhafi Hetevaret uralkodói város ura volt. Fiú utódai örökölték a nevét. A Havarúti Nagyszala idejében már a 24. Kadhafi volt, aki a Kerétától (szerk. megj.: Kréta) induló Nagyvizek hajózási útvonalait jól ismerte.

Ninive felszentelési ünnepe után Aháj ifjúsági tárkány fejedelem (Etur második feleségétől született gyermeke) lovasai közül az ahájok, szaka-szkíták, etruszkok - honvágyuk miatt - megszöktek Húsvét lakomája utáni Húsvét hajnalán. Csak az ordoszi kabar tárkányok maradtak meg. Ordosz viszont messze volt, ezért Aháj szolgálatába szegődtek.

A Sós-tavaknál - Kapuvár mellett - új város épült, melyet a vándorlovasok után Hikszosz-várnak neveztek. A város asszonyuralom alatt állt. A felnőtt fiúk kötelezően elhagyták a családjukat, ezért itt örültek az idegen lovasoknak, hozzájuk adták a lányokat. 10 fiatal pár összeállott és a munkahelyek valamelyik kiemelkedő pontján új települést létesített.

Gyakran az ó-szülők településromjaira építettek. Ha kutat ástak, már 5-10 települési réteget is megfigyeltek.

A településnek a legvállalkozóbb természetű építőnek a nevét adták.

Az Ordosz, Nimród és Magyarka térségéből meghívott vendégek három nappal a Nílus áradása előtt érkeztek meg Hetevaretbe. Kadhafi beavatott hajósfejedelem látta vendégül őket.

Ménes halála után a leányai Hor-Aba birodalmába költöztek, íjászokhoz mentek feleségül. Itt a Híres-Kapu környékén szaporodtak el. Éltek közöttük ahájok is. Asszonyuralmi terület lett. A 24 Hun Törzsszövetség kalandozó lovasaiból is akadtak itt, akik asszonyuralom alá hajtották a fejüket és védték Ménes birodalmát.

Dan beavatott Nimród - szúrósszemű (látnok) - fia volt. Dan összebarátkozott apja állatkölyök rajcsúrjába 8 kis oroszlánkölyökkel. Az állatok, ha a felnőttekkel nem, de a gyermekekkel összebarátkoztak.

Egy alkalommal egy kisgyermek esett az oroszlánok közé. Dan a vele felnőtt oroszlánokat név szerint szólította. Bement az ijedt gyermekért az oroszlánok közé és kihozta. Mire a történet a hetedik határba ért, már csodáról beszéltek.

Nimród már nem tudott elmenni a Havaruti Nagyszalára, egyetlen beavatott képességű fiát küldte el.

Sikila összebarátkozott Dan - Dániel - beavatottal.

A vendégek lovas kísérettel utaztak Havarutba. A Nílus áradásának napján - 9324 tűzszerzési évben - a Nagyszalát ünnepélyesen megnyitották. (A törzsek időszámításában voltak eltérések, különbségek.)

Maga a kegyhely 25 személyes volt, melyet a 12 személyes családi tűzőrző-helyből építettek újjá. Bothon, Esthon és Sába ura, 21 beavatott a Mindentudó rovó-deákokkal vett részt a megnyitáson.

A lovas kíséretek, papok és papnők a fedett oszlopcsarnokokban tartózkodtak. A harmadik napon Anu kegyhelyére lovagoltak, ahol a megbeszélések szintén három napig tartottak.

A Nagyszala megbeszélésein igen változatos témákról esett szó. A Lóvárosból jött Arpach - mint legmagasabb képzettségű arbag-pateszi - a hosszú élet titkairól és a rákos elhalálozásról tartott beszédet. Az Égiektől tanult gyógyítási módok legfőbb tanításaként a mértékletes életmódot, étkezést javasolta.

A pateszik és beavatottak templomgazdaságaiban a növényi eredetű ételek fogyasztása mellett az életkor 25-35 tűzszerzési év helyett már 35-50 tűzszerzési év volt. Az ehető gyökérfélék, mesterségesen ültetett gyümölcsök fogyasztása mellett az életkor 40-55 tűzszerzési évre nőtt.

Az Égből jöttek tanítása nyomán az emberevés mellett a túlzott húsfogyasztást is megtiltották.

Arvisura-Anyahita magával hozta az Élet-gyökeret. Vele új gyógymódot teremtett. Az „Egyen meg a rák” betegség az Élet gyökerének ésszerű fogyasztásával, Égő-csipkebokor bogyóinak levével, növényi anyagok, gyümölcsök gyakori, csupán galamb, nyúl, fürj hetenként egy-egy nap fogyasztásával, minden más hús fogyasztásának megszüntetésével minden ember szervezetében ellenanyag fejlődhet ki.

Amikor Arpach ideért beszédével egy hatalmas Égi-Madár - fülsértő számunhangok mellett - a füves legelőre leszállt.

Havarut a beavatottakkal együtt az érkezők elé ment. Így köszöntötte őket:

-        „Kaltes asszony szekerén érkező, Égi-tudású férfiak, örömmel üdvözlünk benneteket a Nagyszala tanácskozásain és a segítséget hozó nagyobb tudásotokat örömmel véve, előre is köszönjük az Égiek segítségét!”

A két fejjel magasabb kaltesi (szerk. megj.: szíriuszi) küldött átölelte Havarut és Karun beavatott fejedelmeket és a többi beavatott felé meghajolva mosolygott.

A lovasság és az élelmező csoport tagjai kezüket felemelve üdvözölték a tőlük magasabb növésű, 12 főnyi küldöttséget.

A 12 új vendég - Égi-beavatott - Havarut vezetésével Havarut Kegyhelyére ment.

Az Égiek által hozott étkezési meglepetéseket a többiek a szakácsok helyiségeibe vitték, ahol az ünnepi lakomát előkészítették.

A rákról szóló előadást Karun beavatott folytatta. „Fűben-Fában-Kövek-Vizek sokaságában van az orvosság. Az Égiek által hozott gyógyszereik már elfogytak, ezért meg kell tanulniuk a rossz kívánsággal megnevezett betegség gyógyítását.

Az előadások után az ebédet a szent sátorban tálalták fel. A szövetség ládájára hordták fel az enni-inni valót.

Étkezés közben a tízezer tűzszerzési évvel magasabb műveltségű, tudású vendégek a gondolatrezgések átvitelére való finom dobozkáikat elhelyezve az asztalfőn a Nagyszala beavatottjaival kicserélték gondolataikat, véleményüket.

Aki átveszi a szót, kaltesi vendég. Emlékezteti a jelenlévőket, hogy a korábbi látogatások alkalmával hogyan segítették a rokonoknak tartott ataiszi leszármazottakat, és milyen segítséget hoztak most:

-        A Templomgazdaságokban irányított, tervszerű, bőséget adó gazdálkodás tudományával.

-        Most az építkezési tudományuk átadására jöttek. Maradandó építési remekművek, terveivel.

-        A rák gyógyítására hoztak ismét gyógyszert, mert amelyet korábban, Úrbeli látogatásukkor hoztak - gondolatrezgésekkel történt tájékoztatásuk alapján tudják, már elfogyott. A hozott gyógyító anyagot Amu főpapnak adták át megőrzésre, hogy a beavatott társadalom szükség esetén igénybe vehesse.

-        Tájékoztatta őket arról, a háborúskodás náluk megszűnt, a halálbüntetést eltörölték.

A Vízöntő Világhónapjában az emberiség is ráeszmél majd arra, háborúskodással a problémákat nem lehet megoldani.

-        A Hold érkezésével az árapály miatt felgyorsul az élet, de Atlantic süllyedésével még sok ember fog Bothon, Esthon és Káldia szerk. megj.: (Kéldea) felé menekülni, ami az itteniek jólétében zavarokat fog okozni.

-        A Föld forgása lelassult 380-ról 365-366 napra. A Féran naptár (csillagok járása szerinti névadás) szerinti névadást javasolja folytatni.

-        Nő a távolság a Kaltes asszony és Joli Tórem földje (Földanya) között. Ezért a látogatásaik megritkulnak, de műszereikkel figyelik a társbolygó (a Föld) életét.

A telepatikus kapcsolat - a két bolygó között - beavatottakon keresztül megmarad.

-        A Turra hegység térségében megtörtént az aranycsöpp éjszakája szerk. megj.: (az áradás kezdetét vette) és ősidők óta bekövetkezik az áradás, amely megtermékenyíti a földeket, bőségben reménykedhetnek. Az áradás négy nap múlva érkezik hozzájuk és 30 napig tart. (Ibos napjától Iboska napjáig.)

-        A hitében nem szabad meggátolni senkit, mert az emberi gondolkodás, az Istenekben való hitvilág az Égiektől ered. (An, On, Ten Égi-hatalmasságok segítik az ifjúságot elképzeléseikben.)

A Nílus mentén nyolcas Istenség van az emberek gondolkodásában uralmon. Ezért mind a nyolcnak templomokat kell építeni.

A Bika Világhónapjában a Napistent a szent Bika két szarva között jelképezik a földi eredetű embereknek.

A következő állomás, ahová a Nagyszala résztvevői tartottak, Anu új, 25 személyes kegyhelye volt.

A megbeszélések tárgyai:

-         Az Atlanticról elmenekült barna bőrű emberek elhelyezése. Akik fázósak lévén eltüzelték a homokos altalajon nőtt erdőket. A meggondolatlan erdőirtások következménye, hogy az altalaj futóhomokká változott, sivatagosodást okozott.

Az uruki Templom-gazdaságok ellátták őket tanácsokkal, hogyan műveljék meg a folyók völgyeinek termékeny földjeit öntözéses gazdálkodással, de ez sok munkával, fáradsággal járt, ezért inkább meglopták egymás terményeit. A tetteseket pedig megölték.

Ménes birodalmában is megjelentek lopni. Ezért a Hírös-Kapuból íjászokat vezényeltek Ten és Ősten kegyhelyének határába és a bokros határvonalra.

A beszivárgások megelőzésére a határvonalat mindenhol megerősítették. A csellengőket, tolvajokat, rablókat elfogták, szolgaságra ítélték. Tolvajlás helyett megtanították őket a Templom-gazdaságokban dolgozni. Aki nem vállalta, annál az ősi törvény lépett életbe „Aki nem dolgozik, ne is egyék”.

Az okozott kár ledolgozása és aratás után, terménnyel ellátva visszaengedték hazájukba. Nagyobb szárazság idején sokan jöttek el munkát keresni. Az írnokok feljegyzései alapján, amennyi munkát elvégzett, annyi terményt vihetett el az éhező családjának.

Ménes birodalmának magtárai mindig tele voltak, akit nem a termelésben, azt építkezéseknél foglalkoztatták.

Döntöttek annak kérdésében is, hogy az úr-szolga viszonyt, vagy a munkaadó-dolgozó elképzelést támogatják-e?

13-12 arányban az úr-szolga viszony mellett foglaltak állást.  A döntésről Joli-Tórem földjének összes beavatottját gondolatrezgésekkel tájékoztatták.

Nagyarányú építkezésekkel munkát kell adni a rászorulóknak, hogy az emberevés megszűnése után az éhséget is csökkentsék és ruházattal lássák el a lakosságot.

-        Nagy Tot ((így nevezték a kaltesi beavatottak vezetőjét), aki - többek között - ezt mondta: „az emberevés megszűntetése, a Szeretet tanának megértése után, az emberiség rájön arra, hogy az öldöklések helyett mindenkinek dolgoznia kell. A lopások, hazug vagyonszerzések nem teremtenek örökéletűnek gondolt jólétet, ezt csak a békességes munka és a természet titkainak kifürkészése adja meg.

-        Havarut elismerte, eddig a legnagyobb bűnösöket arra ítélték, hogy Kadhafi birodalmában evezős-helyre kötözve hajtsák a bárkákat és hajókat.  

-        Anu kegyhelyére érkeztek meg Atlanticon túlról ketten, és az Aranypartról beavatottak, akik tengeri népek kalózainak fogságába kerültek. Onnan Kadhafi hajósparancsnok szabadította ki őket.

Az újonnan jöttek Havarut kegyhelyén, és az addig hozott döntéseket magukra nézve kötelezőnek elfogadták.

Bothon, Esthon és Sába fejedelme a tanácskozáson átadta helyét az érkező beavatottaknak.

-        Tenisur - a Kaltes-asszony birodalombeli beavatott - arról tájékoztatta őket, hogy a béke megteremtése érdekében náluk minden érdekcsoportból közös hadsereget hoztak létre. Vitás kérdések esetén ezeket a csapatokat a helyszínre küldték. Az ellátásukról a vitázó feleknek kellett gondoskodni. Így mindkét félnek érdekében állott a gyors megegyezés.

Hetevaret és Anu kegyhelye után a tanácskozást Őrsúr birodalmának 25 személyes beavatott kegyhelyén folytatták Tenisur vezetésével.

-        Sikila Karunnak tolmácsolta - hogy megérthesse - Kaltes-asszony földjének legújabb találmányait.

-        Töröngöj rovósámán Nippur és Ordosz városok rovásrendszerével agyaglapokra karcolta a napirendi pontokat. A Nippurból küldött írnok sereg Bothon, Esthon és Sába beavatottjai részére a Nílus-menti képrovásokra ültette át. Töröngöj vezetésével az írnok-sereg minden órangos-pergő eseményeit (szerk. megj.: feltételezhetően homokóra lehetett) az étkezési szünetek alatt agyaglapokra véste.

-        A hatodik napon a kaltesiek a kertgazdálkodási tudást egészítették ki. Az ajándékba hozott búza- és árpakalászok sokkal nagyobb súlyúak voltak, mint a Nippur birodalmában termők.

A hozott magvakat a beavatottak között szétosztották, hogy ezeket termeljék, termelhessék.

-        A hetedik napon az állattenyésztéssel foglalkoztak. Korábbi látogatásokon hozták a nyájőrző pulikat, vagy az agabák által delfinnek nevezett értelmes halféleségeket, most a háziasításí feltételek fejlődését ismertette Tenisur.

-        A nyolcadik napon fémtárgyak ásványokból való előállításáról volt szó. Megbeszélték az építkezéseken használt erőátvivő gépeket, a kövek tartósabb összeillesztését. Hogyan adják át ezt a tudást a többieknek.

Elhatározták, a központi irányítás nyelve továbbra is az uruki beavatottak nyelve marad.

Az öreg Etur meglátogatta a Nagyszalát. Kadhafi hajósainak révén Őrsúrba érkezett. Díszes hordszéken vitték a sábaiak a felszentelt Gizeh kegyhelyre.

A minden 24 év körül átépítendő kegyhelyeket egymástól látótávolságra építették. Így Őrsúrból elindulva az embercsapáson (úton) Alsóörs, Úr, Felsőörs, Előőrs, Giz, Gizel, Gizeh, Gizella, Gazelle kegyhelyek szomszédságában a legújabb Gizeh kegyhelyre mentek.

Itt találkozott Etur gyermekeivel, Sikilával és Ahájjal. Töröngöllyel, rovó-deákok társaságában.

Lovas kísérettel a csoport estére Szakar és Zakar kegyhelyén át Szakhara új kegyhelyére érkezett meg.

Az volt az itteni szokás, hogy az elhunyt nemzetségfőt ataiszi szokás szerint elhamvasztották, majd a szertartáson résztvevők egy követ dobtak az összeomlasztott lakhelye romjaira, amit utána az utódai évente felkerestek.

Az őshalmot a legnagyobb unokájának volt joga elbontani, hogy belőle kegyhelyet építsen. Így keletkeztek Őrsúr és Szakar beavatottak utódainak kegyhelyei 100 év alatt.

A törmelékből kis dombocskát emeltek, zászlót tettek annak az állatnak a jelképével, amivel vadászatra indult.

A tanácskozást Tenisur vezette, az elhangzottakat Aháj rótta le. Tenisur három férfi társával és három papnővel érkezett. Öt fő kezelte az Égi-járművet. Pergővel mérték az egyes szakcsoportok megbeszélési idejét.

-        Az erőshitű népek békevágya győzni fog - mondta Tenisur. A rozsdának indult fegyverekből kiváló földművelő szerszámokat készítenek. Dolgos nép más népekre fegyvert nem emel, hadakozási játékokkal nem tölti az idejét. Hatalmas új hajlékokat emelnek a felnövekvő ifjúságnak. Minden nép az Égi eredetű Haladásnak állít emléket, saját jólétéért munkálkodik mindörökké.

Hazug ígéretet el ne higgyetek, mert aki sokat ígér, az mindig keveset ád. Gyönyörű jövő ígéretével közelítik meg az elméteket, de folyton csak a maguk jólétével törődnek. Távolról jött embernek soha ne higgyetek, mert a ti munkával szerzett gyümölcsötöket akarja szétosztani.

A nagyszájú hatalmasok elgondolásaik érdekében a népeket egymás ellen uszították.

Tenisur arról is beszélt, hogy a régebbi küldött csoportok résztvevői mindig kivételes képességű emberek voltak.

A kaltesiek sem voltak mindannyian egészségesek. Az érkezők viszont vérfrissítők lettek. A pulik, delfinek után később magvakat, gyümölcsfák szaporító vesszőit hozták.

Tenisur beszélt a részvevőknek a kaltesi helyzetről is. Kaltes 10 000 tűzszerzési évvel volt fejlettebb a földi életnél.

-        Sok korcs, nyomorék gyermek született náluk. Gyakoriak voltak a közlekedési balesetek. Az új nemzedék születését szabályozniuk kellett.

A három papnő gondosan kezelt, hűtött emberi szaporító anyagot hozott. Valamint gondosan kezelt szaporító anyaggal a már meglévő állatállományt akarta Égi módszerekkel nemesíteni.

Az emberi szaporító anyaggal Nazarka szerepet vállaló (szüzességi fogadalmat tett) papnőket kértek fel (mesterséges) megtermékenyítésre. Így a földi születési rendellenességek megszüntethetők.

A résztvevők hozzájárultak, hogy a Nílus, Ráten, és a Tigris folyóvölgyében az állatállományukat, a terményeiket, a hozott szaporító anyagokkal nemesítsék.

Három karnaki (Del, Éld, Ré), egy ráteni (An), három maya (Vuh, Azt, Tis) és egy indusi papnő (Har) vállalta a megtermékenyítést.

A Kaltes-Birodalombeli tudósok szerint ugyanis a havi vérzést követő - törvénybe iktatott - három napos pihenők után, minden nő 14 napig Égiáldás leánygyermeket , míg a 15 nap után Égiáldás fiú gyermeket hozott világra.

Ré hajlékában történt meg aztán a 10 000 évvel magasabb tudású szaporító eset, a legkitűnőbb Égiektől hozott szaporító anyaggal.

Sikila megjegyezte:

-        Kaltes asszony birodalmában az ifjúságtól már ezt a kis emberi örömöt is megsajnálták!

A tanácskozásokon a „bűvös fövegek” alatt a gondolatokat már csak egy nyelven továbbították. A magasabb tudást át tudták vinni Joli-Tórem Földje beavatottainak tudatába.

(szerk. megj.: Ha a szöveget szó szerint vesszük, akkor a használt készülék gondolatokat továbbított, amely a kozmosz nyelve. Nem szükséges szinkrontolmács hozzá.)

Időközben megérkezett Kadhafi kíséretében a 24. beavatott fejedelmi személy Atlantic menekültjei közül. A hajós csoport élénk kereskedelmet folytatott a süllyedő Atlantic térségében. (szerk. megj.: Atlantisz legnagyobb szigetének elsüllyedése után - ahol a birodalmi központ volt - a kisebb szigeteken még maradt lakosság. Azok lassú, folyamatos elsüllyedése miatt kezdett a megmenekült népesség Európa és Afrika kontinensére vándorolni. Ez volt az a történelmi időszak, amikor megjelentek és problémát okoztak a letelepedett, öntözéses földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkozó, magas kultúrájú népességnek. Lásd: mai migráció okozta gondok.)

Miközben a beavatottak tanácskoztak, megkezdődött az Abodi pusztaszeri viaskodás előkészítése is.

Forrás: Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás) Püski Budapest, 2003.

            Havaruti Nagyszala 4(C). Arvisura Kr. e. 3981-3965. (m.t.é.)

12. rész - Az Abodi Nagysűán

A pusztaszeri viaskodás miatt Abod városát három év alatt építették fel.  A vendégeket Égi - járműveken szállították a Ménes városa melletti Abodba. Bothon, Esthon és Sába fejedelmei részt vettek a verseny előkészítésében.

A kegyhelyen történt megbeszélések után a kaltesiek előálltak az Égi járművel és a résztvevőkkel együtt az új városba repültek. A lovasok ünnepélyesen fogadták őket.

Másnap reggel megkezdődött a Havaruti Nagyszala emlékére a Nagysüán, melyen ötszáz lovas vett részt.

Minden száz lovasból az első öt került a döntőbe. Az ifjú kaltesiek is kedvet kaptak a versengésre. A legdélcegebb kaltesi vendég Har nevű papnő tartalék lovát választotta. Az volt a legvadabb paripa.

Az egész napos versengés után úgy látszott, az utolsó lovaglásban Aháj lesz az első, de a cél előtt a papnő lova beleharapott a lovába. Így a kaltesi lovas lett az első, akit ezek után Harapinak neveztek el.

A papnők és rimalányok versengésében Indus bájnő lett az első, aki jövendőmondással foglalkozott.

A győzelem jutalmául Harapi az esti étkezésre halászételeket rendelt csoportjuknak. A győztes papnő viszont Harapit választotta férjéül, amit még Tenisurnak sem lehetett megváltoztatni.

Harapi építési tudós volt, akinek visszamaradásához a kaltesi irányító-központ hozzájárult.

Harmadiknak Abod futott a célba. A negyedik Kadhafi lett, ötödik Kapac beavatott, az Atlantic felől jött vitéz. Hatodik Nimród második fia, az ifjú Dobok.

Tenisur minden győztesnek átadott egy kis csomagot, melyben kaltesi magvak voltak, de mindegyikben más fajta. Felkérte a megajándékozottakat, a dobozokat csak közvetlenül az ültetés előtt bontsák fel. Ha megteremnek, egymásnak adják át, hogy mindenhol elszaporodjanak. A hajósok segítsenek az elterjesztésükben.

A lovasversenyek után a tengerparti szkíták kérték, kocsiversenyt rendezhessenek. Először kordélyokkal, majd harci szekerekkel. Az avarok lassú mozgású, kezdetleges kocsi-szerkezeteit nem indították.

Az Égi-jármű kezelők öt főnyi személyzete is vállalkozott a versenyzésre.

Korábban szép fasort ültettek Abod város és Pusztaszer kegyhelye között. A nézők az út mellett kísérhették figyelemmel a vetélkedést.

A pamír-szkíták közül Kas tárkány győzött, akit Töbet (szerk. megj.: Tibet) küldött el (ott lett beavatott) a Havaruti Nagyszalára. A második Kuca beavatott volt, akinek édesapja a parszi -szkítáktól jött vőnek Bugátba. Édesanyja - mint ifjúsági lovasverseny győztese - választotta férjéül. (szerk. megj.: Törvénybe iktatott előjoga volt a győzteseknek, maguk választottak férjet, feleséget.)

A gyorsasági egylovas kordély versenyen így kettős szkíta győzelem született.

A húsz kordély után hatvan harci-szekér versengett. A balesetek elkerülése végett egyszerre csak öt szekeret indítottak.

A csoport győztesek a kétlovas harci-szekéren: Berenice, Hani, Ham, Tardos, Jászó, Böngyér, Har, Dániel, Arpah, Kadhafi, Roj, és Molnár voltak.

Molnár - aki valójában kaltesi volt - Szakarában kapta a nevét. A papnők érdeklődésére a szép növésű, Égi-járművet gondozó kézműves elmesélte, hogy fiatal korában lepénysütő volt. Később a rendfenntartókhoz lett beosztva. Ott tanulta meg az Égi-járművek kezelését. Mivel az édesapjával együtt sok kenyérmagot őrölt, az Uruk birodalombeli Ganna beavatott azt mondta:

-        Bizonyára kiváló molnár volt az Égieknél.

Így ragadt rá a Molnár név.

A versenyzők a beérkezés sorrendje szerint, már három lóval ellátott harci-szekeret kaptak.

A második forduló után Berenice, Dániel, Roj, Arpah és Molnár érkezett be elsőnek.

A kétlovasok között Arpah lett az első, Dániel a második. A háromlovas futamban Molnár volt az első, Berenice a második.

A győztesek Tenisurtól, Bothon, Esthon és Sába fejedelmétől ajándékokat kaptak.

A győztesek ünneplése után ünnepélyes ebéden vettek részt. Alatta templomi karok énekeltek. A templomcsarnokban táncokat mutattak be.

Az ünnepségek befejezése előtt Ré karnaki papnő bejelentette Sikilának, Molnárnak a felesége akar lenni. Sába papnő Berenicet választotta. Édesanyjának a birtokán - a Vörös-tenger partján - akarnak pamír tárkányok segítségével kikötőt építeni.

A két kaltesi helyett - Molnár és Berenice - azonban csere személyt kellett választani. Az utazást, távozást Ré papnő öccse és Uszuri vállalta.

Az ünnepségek után az ifjúság Pusztaszerről Narman fejedelemfi által épített Tébába lovagolt.

Miközben versengtek és ünnepeltek, a külső magtárakat a homokbuckás vidékek éhezői megtámadták. A raktár őre jelentette, a szemes terményeket elrabolták.

Káli hátvéd parancsnok száz lovasával a rablók után eredt. Kézre kerítették mind a negyvenet, majd Abodba szállították.

Abod fejedelme  - Káli  - és Kuca vezette a kihallgatást. Poliszár már dolgozott Szakara mágus ültetvényein, meglehetősen beszélte a nyelvet. Elpanaszolta, messze a Nílustól nagy szárazság uralkodott, kiégtek a termények. Sok ember és gyermek pusztult éhen.

Abod fejedelme azt kérdezte, miért lopnak, gyilkolnak? Ha Abod vidékére jöttek volna dolgozni, a munkájuk fejében sok élelmet kaptak volna, s ez megmenthette volna az embereket az éhhaláltól.

Akikre rábizonyult, hogy a raktárost megölték, börtönbe zárták. A többit dologra fogták. A leginkább járóképes ártatlanokat tíznapi élelemmel útba indították a lakhelyükre. Négy fő került börtönbe, harmincat őrizetes munkára fogtak, míg hat személy élelmet vitt Szakszinba.

Mivel a magtár őre a papnők gondozása ellenére reggelre meghalt, a két főbűnöst a huszonnégy bíró ítélete alapján vízbe ölték.

A kaltesiek elmondták, ez korábban náluk is megtörtént. De a lustább természetű embereket munkára kényszerítették. Az élet ott sem csak táncolásból, sípolásból, dobolásból áll, hanem a földi terményekért meg kell dolgozni.

Náluk nincsenek halálos ítéletek, de az okozott kárt meg kell téríteni. A gondatlanságból okozott emberhalál miatt a bűnösöknek az elkövetett bűnük terhét viselni kell. Nem ritka büntetés az életfogytáig tartó szabadságvesztés.

Vadászat alatt egy Agadiból küldött rovó-deák sérüléseibe belehalt. Felesége - akit magával hozott - koraszülött Óm-jelű kislánynak adott életet. Papnők vették gondozásba.

Az egynapos gyermeket a karnaki templomba vitték, ahol Tenisur védnökséget vállalt felette. Az újszülöttnek - az Agadi-Féran szerint - a Mari-birodalombeli Mária nevet adták. Papnők éneklése mellett, a kaltes-birodalombeli szokás szerint tartott a beavatott keresztelő. Ugyanis a beavatottak titkos jele egy lilás köd-képen fénylő keresztalak volt.

Tenisur szerint ettől a megmentett kisdedtől, egy nagyon híres nép fog származni.

Karun rendelkezése szerint az édesanya és Mária Iboska napjáig pihenjen Tébába, majd szavárd lovasok kíséretében egy utazókosárban térjen vissza Mari városába.

A Nagysüánt záró ünnepségre - Égi-járművön - megérkezett az agg Nimród. A győztes ifjúság díszes felvonulással üdvözölte. Örült, hogy Dobok fiát a győztesek között ünnepelték.

Tébában olyan templomban folytatódott a Nagyszala, ahol huszonöt beavatott helyett már a kiképzett karéjban 120 beavatott fért el, míg a szentélyben öt vezető-fejedelmi személy.

A Nagyszala utolsó napjaiban Tenisur a kaltesi életről beszélt a résztvevőknek. Karun beavatott fejedelem pedig arról, amit a korábbi feljegyzésekből tudni lehetett a kaltesiek korábbi látogatásairól, letelepedésükről Joli-Tórem Földjén.

Ismeretei szerint az első Özönvíz előtt 21 500 hegyi ünnepi évvel, tíz család uralkodott Joli-Tórem Földjén. Kétezer tűzszerzési évenként újabb családos csoportok érkeztek Kaltes-asszony Földjéről. Magasabb tudásukkal átvették a hatalmat a korábban érkezőktől és összeházasodtak velük.  

Arvisura-Anyahita csoportja hozta magával az Égiek egyisten hitét.

Első fia a fejedelmi hatalmat szilárdította meg. A második a biztonságos földművelést. A harmadik az állatok megszelídítését hajtotta végre. Így megszüntették az addig szokásban lévő emberevést.

Úr, Van és Él fiai - édesanyjuk irányítása mellett az - Égiek egyisten hitét rótták le. Megszerkesztették a 3x8 személyes Nagy-Férant, az Égiek szokása szerinti névadást. Úr által lejegyzett 8-as Féran megtalálható Sarupak titkos feljegyzéseiben. Él által lejegyzett 8-as Féran Agadi városának templomában, Van fejedelemfi által lejegyzett 8-as Féran Hun-óm-ban - a beavatottak Kegyhelyén -, melyet törzsekre bontottak le.

Az Arvisura-Anyahitától származó utódokat ezen Féranban lerótt nevekre keresztelték a beavatottak Óm-jele alapján. 

Tenisur szerint (szerk. megj.: pontosítja az időre vonatkozó információt) az első vérfrissítőként küldött kaltesi csoport a Hold-ütődés  előtt 1 136 évvel történt. Ez alatt az idő alatt a tíz uralkodó embercsoport a földiekkel társas emberi viszonyba lépett. 2x2, azaz 4 vércsoportban megindította az emberiség fejlődését.

A Hold-ütődés után bekövetkező eljegesedés alatt Ataiszban és Atlanticban egy műveltebb embertömeg alakult ki, akik a melegebb vidékeket elárasztották. Ettől kezdve a kaltesi tudományok átadása meggyorsult.

A tanácskozások után a férfiak vadászni mentek. Sikila, On és Ten papnők a kaltesi papnők sütés-főzés szokásaival ismerkedtek.

Ötven papnő részesült Égi módszerrel történt megtermékenyítésben. Erről a papnők és Sikila csoportja is mélyen hallgatott.

A legeredményesebb Nagyvadászok mindannyian a gondozott, szép Ten-Birodalmi papnők közül kértek feleséget.

A nagy vadászatok után Sikila és Töröngöj a Nimród féle csoporttal Szakarába távozott. Almaszüret havának 21.-ik napján megszületett utolsó, legmagasabb fokozatú beavatott gyermekük Gizella.

Töröngöly halála után etruszk, aháj és szabír lovasok Sikilát Agadiba szállították, majd Szatambul aháj településen át a legnagyobb fia Melegvízű-Birodalmába, Tisza nevű unokájának Tardos településére.

Itt halt meg, életének 65.-ik tűzszerzési évében. Hosszú életét annak köszönhette, hogy az Égiek rendelkezése szerint gyökerekkel, gyümölcsökkel, táplálkozott és minden szitás pénteken egy galambot, vagy egy nyulat, ritkább esetben egy fürjet fogyasztott el.

Az időszámításról Pilis beavatott fejedelemnek adott felvilágosítást. Sikila elmagyarázta, hogy a Nílus áradását megfigyelő barlanglakók 21 500 Nílus áradását jegyeztek fel. Utána merészkedtek ki a hegytetőkre, ahol gerendavárakat építettek.

A Hold koccanásáig még 19 644 Nílus áradást jegyeztek fel. A kaltesi csoport 1 136 évvel a Holdnak Atlantichoz való csapódása előtt érkezett. Az akkori Vízözönig összesen tíz csoport. Az utolsó már tudott a Hold érkezéséről és tájékoztatta erről a Föld beavatottjait.

Akkor döntöttek úgy, száz évenként összejönnek és megtárgyalják a várható eseményeket. Agyaglapos jegyzeteiket a Szövetség Ládájában helyezik el, melyből a kései utódok tanulnak majd.

A Nagyszalát száz évenként az Ibos szentély papjai hívták össze. Tenisur javaslatára eldöntötték, hogy a következők az ataiszi törzsek bármelyik birodalmába összehívhatók.

(szerk. megj.: 21 500 + 19 644 = 41 144 év a Vízözönig, Atlantisz pusztulásáig,)

Mind Temere, mind Nemere halotti porát gyermekeik emberfejes rátóban - urnában - Tisza mágus birodalmába vitték, ahol ünnepélyesen dombok - halmon - alá helyezték. Ezzel jogot nyertek arra, hogy utódaik a Tisza partján élhessenek.

A Melegvizek-birodalmában két Féran naptárt használtak. Vanisten Féranját Ordoszból - melyet Sikila hozott el. Az uruki Féran felét Tardos fejedelemfi jegyezte le. (Ez volt a Tardosi Féran.) Ez a Melegvizek-birodalmában élő Úristen hívőknek a rájuk vonatkozó része.

A vérfrissítő kaltesi látogatások után a kétnemű gyermekek születése fokozatosan alábbhagyott. Korábban 20 ember közül egy volt kétnemű. Ez a szám később 100-nál egyre csökken.

Ezeket a gyermekeket a pateszik, papok, sámánok arbagoknak, nazíroknak és nazírkáknak járó tisztelettel különleges kiképző helyekre utalták.

Megszűntek a csíra csúfolódási szokások.

-

(Ez, a hatalmas anyagot, rengeteg információt tartalmazó 4(C) Arvisura több dolog miatt fontos számunkra.

^-             Részletesen beszámol egy Nagyszala és egy Nagysüán eseményeiről.

^-             Beszámol a szíriusziak érkezéséről. Arról, hogyan, mivel segítették abban a korban az emberiség fejlődését.

^-             Beszámol a szíriuszi életről, annak nemcsak szép, de árnyékos oldaláról is. Ez a csoport a Fény-oldalt képviseli az emberiség történetében. Ellentétben azzal a Sötét-oldallal, amely a Hüllők megjelenésével, majd a Hüllő-hibridek „gyártásával” szakadt az emberiségre. És a mai napig tart.

^-             A feljegyzésekben találkoztunk először Anu Isten nevével, aki nem más, mint egy Hüllő Fajú Lény, annak sötét oldalával. Istenként imádtatta magát az emberekkel. Más csillagrendszerekből érkezett hozzánk.

Ez a faj nem szeret dolgozni, a hiszékeny jó szándékú Fény eredetű emberiséget megtéveszti azzal, hogy jólétet, fejlődést ígér, de csak saját jólétével, hasznával törődik. Kiszolgáltatja az embert a Reptilián Fajnak, melynek nincs Érzelem-Teste (nincsenek érzelmei) és emberi hússal táplálkozik. A drákonida Hüllő-Faj pedig az emberiség fájdalom és szenvedés energiáin élősködik. A legnagyobb hatalomban vannak mindenhol, az emberiséget saját rabszolgájuknak tekintik. Ezért vannak a földi háborúk, népek egymás ellen uszítása, valamint azok következményei. Zsarnoki rendszerek, népek, nemzetek módszeres kifosztása különböző eszközökkel.

A korai időkben - mivel magasabb dimenziókban (4-5) van a Szellem-Testük, ezért számunkra nem láthatók - kilökték a Fény eredetű Lényt - embert - a testéből. Így szivárogtak be az emberi társadalomba, szerezték meg a hatalmat felettük. Aztán később szexuális érintkezéssel megtermékenyítették a földi (Fény eredetű) nőket, mert ők maguk nem voltak képesek szaporodni.

Ezek a Lények nem humanoidok, hanem szeretet nélküli, ragadozó állati ideákra épült teremtmények. Ezért önzők, anyagiasak, brutálisak, kegyetlenek.

A mai emberi társadalom egy része - néhány faj - belőlük áll. Már beszivárogtak a családokba is. A deviáns, az emberi társadalomhoz alkalmazkodni képtelen, élősködő vonásaikról lehet felismerni őket.

A látnokok láthatják, a többiek sajnos nem. Ezért követnek el mindent, hogy az emberiség spirituális fejlődését megakadályozzák. Intelligencia szintjét mesterségen visszanyomják.

Betegségekkel (vírusokkal, baktériumokkal, mérgekkel, sok, számunkra nem ismert és nem értett dologgal) támadnak bennünket, hogy szenvedjünk és élősködhessenek rajtunk.

Arvisura-Anyahita a Szíriuszról már azt az egyisten hitet hozta magával, amely kizárja a Női Teremető létezését. Az ő egyistenhite egy Férfi Teremtőről szól. Nem szólhat másról, ha a Teremtő Istennő félreállítása - saját teremtménye által - 40 000 évvel ezelőtt történt meg.

A fiai nevében rejti el a róla való tudását: az Isten Van, Él és ő az Úr.)

Ma igen sok, ezekkel a kérdésekkel foglalkozó információ jelenik meg az alternatív médián.

Akit érdekel, az ÚJ Világtudat, Alcyon-Plejádok híradásaiban, Anna médium blogjában talál rengeteg információt.

Féran -  a Forrásban tartózkodó Lény - szerint, amikor Arvisura-Anyahita megjelenik társaival a Földön - Ataisz szigetén - egy végletekig lezüllesztett, deviáns, sok fizikai és szellemi torzulástól szenvedő népességet talált. Ezért alkotott szabályokat,törvényeket. Adott át a legértelmesebb egyedeinek olyan tudást, amely elő tudta segíteni a romlás megállítását, pozitív fejlődést eredményezett.

A törvényeken kívül hasznos ismereteket, az írás tudományát, a történelmi események kötelező feljegyzését, csillagászati, matematikai ismereteket is átadott társaival.

A Féran naptárt fiai szerkesztették meg Égi segítséggel.

Források:

Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás) – Püski kiadó 2003.

Havaruti Nagyszala - 4(C) Arvisura  Kr. e. 3981-3965. (59-75. m. t. é.)  - Sikila és Töröngöj rovása

Aryana Havah az Inuaki üzenetei (interneten és könyv alakban érhetők el)

Anna médium blogjai:

- Eon - az Idők Ura - és Erők Ura üzenetei

- A Forrás Szintjei, lakói – Koraziel Arkangyal üzenete

- Üzenet a Törvények Uraitól az emberiségnek

- Szíriusz Csillag üzenete

- A Naprendszer teremtése – Solaris üzenete

- Az emberi civilizációk, emberi fajok – Thot üzenete

- A magyarok őstörténete – Féran üzenete

- Hogyan és miért születtek a vallások – Poszeidon üzenete

- Régi Istenek üzenetei – Rá, Izisz, Maitreia, Mani öspörös, Kohorenza, Hádész,  

  Fotocella, Jólét, Bolygók és Napok Istennője

- A piramisok titkai – Thot üzenete

- Sumer Istenek – Féran üzenete

- Mezoppotámiai Istenek – Féran üzenete

- Izisz üzeni Baálról – Izisz üzenete

- Egyiptom Labirintusa – Thot üzenete

- Az igazság Amarnáról – Izisz üzenete

- Angyalok üzenete az emberiségnek – Az igazság Angyalainak üzenete

2017.07.07.

13. rész – Hírek a Melegforrások birodalmából

A következő Arvisurák - 5., 16(A)., 16(B)., 29.  - Ordoszból a birodalmat látogató csoportok jelentéseiről, a látogatások tapasztalatairól szólnak. Ezekből nem csak a változások olvashatók ki, de azok a földrengések, természeti csapások, járványok, melyek megtizedelik a népességet, vagy szinte elnéptelenítenek területeket.

Ha igazak azok az információk - márpedig miért ne lennének azok - a háttérben megjelenő Hüllő fajú népesség negatív energiaszükséglete áll, amelyről az alternatív médiában manapság igen sok szó esik.

Ezek a lények nagy tudásukat használják fel a fény eredetű ember energetikai kizsákmányolására, szenvedés és fájdalom energia termelésére, mely a mai napig tart. A Mindenségben sehol nincs betegség, csak nálunk a Földön, mert egyetlen értelmes lény sem pusztítja el az életterét, okoz önmagának szenvedést, oktalanul.

Az irányítás pedig a Földön még mindig a kezükben van - bár már nem a hüllőknek, hanem a genetikailag fény lény eredetű emberrel kevert részének.

Szó esek ezekben a részekben újra az időszámításról, az „egy igaz Isten hitről”, amelyről már tudjuk, hogy miért és mitől lett hamis.

Ami számunkra viszont rendkívül értékes, az a 29. Arvisura (Buharata fősámán, Ködör, Karagasz és Cinegés rovása), amely részletesen beszámol a Melegvízforrások Birodalmáról. Kik kalandoztak a látogató csoporttal, milyen helyzetben találták a korábban ide látogató és letelepülő ataiszi eredetű leszármazottakat.

Két csoport - külön útvonalon - érkezik a Kárpát-medencébe, hogy a helyzetről és változásokról jelentést küldjön Ordosznak, illetve átadja azokat az információkat, ajándékokat, mellyel a Hun Törzsszövetség e távoli területének fejlesztését segíti elő.

-

A 486. medvetoros évben Buharata a gazdag Hunor-leszármazott lett a fősámán. Mivel kitűnő eredménnyel végezte el a sámánképzést, az Öregek Tanácsa javasolta beavatott képzésre is.

Buharata a 485. medvetoros évben - a Nagy-Sűánon - tanulmányai eredményeképpen minden nyerhetőt elnyert. A lova a verseny közben elbukott. Így első alkalommal a Nagy-Sűán történetében Sórja rimalány lett az első, aki a Tom folyó parti Kondomából jött Ordoszba, a török törzsek Bór nevű tárkány-törzséből, és a sámánképzősök előtt megnyerte azt. A nyertes szabad férjválasztási jogán Buharatát választotta.

Buharata a lányt megszerette és a következő évi fősámán választáson az igen-eszes, ügyes rimalányt feleségül vette.

A megrokkant Darró a fősámáni áldáson túl - az ifjúsági fősámánnak - a hatalmat is átadta.

Buharata elhatározta, hogy Buhara városának - Buharata szülővárosa - minden gazdagságával, munkaerejével segít kiépíteni Magyarkának az (egyistenhitű) Ősmagyar vallás fellegvárát. Ezért Magyarkán megtervezte a városka templomát, kegyhelyeit. Ataiszi szokás szerint az egész Kuma folyó völgyében bevezette a csatornás gazdálkodást, a város felett pedig teraszos kertészetet létesített.

Dabósától Magyarkáig Kurd nemzetsége lakott - Kurd fiának Káldornak a birodalmában -, míg az istenfélő Magya népe a Nagyhegynek (szerk. megj.: Kaukázus) tetejétől a jégkucsmák aljáig telepedett le.

Magyar és Szavárd törzsei a kezdeti időkben összeházasodtak és a szavárd időszámítást fogadták el. Időszámításuk szerint Ataisz elsüllyedését (i.e. 5038) a 8470. tűzszerzési évben állapították meg.

A szavárd-magyarok a többi kis törzsekhez hasonlóan az Ősmagyar vallás egyistenhitét vallották.

Magya fejedelem lánya, Mari, az erős felmelegedés miatt gyermekeivel, népével észak-felé húzódott az Etil (szerk. megj.: Volga) felső folyásához és letelepedett.

Magyarka utódai, a szavárdok és a letelepülő úzok maradtak az Ősmagyar vallás egyistenhitén. Ez az ataiszi törzsek szerint nem népet és törzset jelentett, hanem egy bizonyos hitbeli meggyőződést.

Az Özönvíz múltával (szerk. megj.: jelentős áradásokat jelentett abban az időben) visszavándorolt Szumir fejedelem népe - Buharata idejében - már a háromezredik Istenségnél tartott.

Magyarkán a fejedelem és családja ugyanúgy termelő munkát is végzett, mint a legterméketlenebb vidékeken élő fejedelmi ivadékok leszármazottai. Mindenki mindenkivel egyenlő rangú volt.

Buharata Magyarkáról 300 lovasát északra, Mari birodalmába, délre Szumír fejedelem uruki törzseihez és Úzonnak Melegvizes Birodalmába irányította. Ő maga később Nippurba - a Szentvárosba - és Pintorba is ellátogatott.

Megfigyelte, itt a népek minden téren fejlettebbek, mint Magyarkán. Esthonban és Bothonban (szerk. megj.: Egyiptomban) a beavatottak fejedelmi gyermekeit röviddel a születésük után lekötözték. Ezáltal az újszülöttek koponyája tovább nyitva maradt, az agyuk nagyobbra fejlődött. A végtag lekötöttség arra serkentette az újszülötteket, hogy az agyuk és gondolkodásuk sokkal jobban fejlődjék. Ezt a hunok semmiképpen nem helyeselték, mert a testi, ügyesség, lóra termettség általa csökkent.

Szumir-földön és Esthonban sokkal többen foglalkoztak mélyebb gondolkodással, irányítással, mint Magyarkán.

Megfigyelte, hogy a domboldalakon lépcsőzetes földműveléssel, a síkságokon öntözéses műveléssel biztosították az ellátást, a jólétet. Így náluk mindenkor bőség volt. A tarkós népek pedig nagy szárazság, súlyos árvizek esetén oda mentek, ahol bőség volt. Segítették az éhezőket és fegyveresen védelmezték magukat a támadásaiktól, ha szükséges volt.

Buharata két év múlva tért vissza utazásából Magyarkára. Akkor indította útnak kalandozó lovasait, hogy tapasztalatait érvényesíteni tudja Mari és a Melegvizek Birodalmában.

Pácska, Magyarka sámánjából lett fejedelme megkérte Buharatát, amíg délről vissza nem tér, engedélyezze a másik két csoport munkáját Szavárd-földön.

Azok így megtanulták, hogyan kell a terméshozamot növelni, mert itt ataiszi módon öntözéses gazdaságokat alakítottak ki a domboldalakon és a síkságokon. A domboldalakon, hegyes vidéken lépcsőzetes művelést - ne rohanjon le az esővíz a talajon, ne mossa le a termőtalajt -, a síkságokon pedig mesterséges csatornák építésével biztosították a megfelelő öntözést.

A tudást Ataisztól és Uruk népétől vették át, mely mindig bőséget - tartalékokat is - biztosított számukra.

Ellenséges támadások ellen, rejtett hegyi ösvények mellett, gyümölcsösöket telepítettek.

(szerk. megj.: Nem lenne érdektelen a kutatónak megvizsgálni, hogy a bolgárok nagy tudását az öntözéses földművelésről, vajon nem a Volga mellől, az óhazából hozták? Akkor pedig az ataiszi eredetű tudás.)

Megtanulták itt a cölöpházas építési módot, a domboldalakon szokásos talpasházak építését is.

A hegyeken megfigyelő tornyokat építettek. Itt tartották meg a hegyi- és tűzszerzési ünnepeket, melyeket az Ősmagyar vallásúak az Égi-atya hálaadó ünnepének neveztek.

Észak felé ekkor hidegebbre fordult az idő, ezért a népesség a gazdag táplálékos folyók és halban gazdag tengerpartok mellé költözött át.

A járványok és földrengések miatt az ordoszi Öregek Tanácsa nyugat felé mindösszesen 25 sámánnak - vérfrissítésként - engedélyezte a letelepedést. A rimaszécsnek megparancsolták, hogy a kalandozók közül 75 lovasnak vissza kell térnie Ordoszba.

A 29. Arvisura név szerint felsorolja a Melegvizek Birodalmában maradó sámánokat.

6 sámán volt jász törzsbeli (Cinegés ifjúsági fősámán, Borsa harsány - Ősmagyar vallású kispap -,  Gyékényes ulcsák sámán - nemzetiségi kispap -, Perjés kende sámán - Napisten kispapja -, Zagyva magóc - varázsló pap, Gyócs - Gyula, szerződéses kispap - anyja volt jász, apja kun). Kudzsir pateszi - Öreg-Isten idéző pap -, akinek a felesége egy daha származású fejedelmi lány volt, Dahai papnő. Csenger regős-sámán – tanító pap, a Csud-népek szövetségéből származott. Még a legbölcsebb sámánok sem tudták eldönteni, viroláj-e, vepsze-e vagy zsór-e?  Devicse az úz származású bacsa sámán - ellátó pap. Zsibó bőd - bőség pap, aki a só készletért is felelős volt. Terebes a kabar boksa sámán - tudós pap - a névadó naptár gondozója, a névadás felelőse.  Kabarok között nevelkedett a kazahun Bars, arbag gyógyító pap. Egy nyári szekérrel szállította gyógyító füveit és a szitás fürdőt. A hanti Hont kács-sámán - vándorló pap - volt. Hód dalacs-sámán - katona lovas pap - a kalandozók útjának biztosítását szervezte. A kunok besenyő-tárkány törzséből való volt. A széki-hun Barót volt a duru-sámán. Mint szövetségi pap ügyelt arra, hogy a 24 Hun Törzsszövetség Öregek Tanácsának rendelkezéseit betartsa a csoport. A kazahun Pozsega barus-sámán jövendőmondó pap volt. Az út előtt megjósolta a jövőt. A török Kökénd nazír - istenidéző pap volt. Beavatottságánál fogva nem volt szabad megnősülnie. Édesanyja biztosan csuvasz, apja talán az volt. A letteknél nevelkedett Lindva bán - aki az őrségek papja volt. Anyja hanti, apja lett. Ő a csoportot oldalról biztosította. Déva tárkány tatár származású kovács-pap, a szekerek és lószerszámok gondozója volt. Regöly vajda-sámán vepsze törzsbeli kalandozó pap volt. Az ő feladata lett volna Buharata fősámánnak átadni a jelentést a kalandozás végén a Melegvizek Birodalmából. Gara horka sámán - bíró pap - dolga volt a felmerült vitákat elsimítani. Övé volt a döntő szó. Édesanyja kazahun, apja ujgur volt. Az avar Lébény Igric-sámán - éneklő papjuk - volt. A vallásos szertartásokat vezette. Titokban az Ősmagyar vallás híve volt. A kun származású Simánd abakán - őrség pap - volt. Éjjelenként mindig virrasztott.

Locsmánd, a jaku törzsbeli összekötő pap a négy égtáj felé menő kalandozóknak összegyűjtötte a rovásait. Pácska - a mari törzsbeli - aranyasszony-sámán Virágos ifjúsági aranyasszony utasításait követte minden esetben, hogy az aranyasszonynak és a Föld Anyának az ünnepeit megtartsák.

A sámánok közül huszonnégyen maradhattak a Melegvizek Birodalmában, a huszonötödiknek - kísérő lovasokkal - a jelentésekkel vissza kellett térnie Ordoszba.

A kiképzett sámánokkal - biztonságuk érdekében - mindig utaztak kísérő lovasok is. A Nippur, Uruk, Umma és Susa városbeli toborzásból 24 főből álló csoport a kalandozáson azt próbálta ki, hogy a szamár vontatású szekereiket meddig tudják használni tömör kerekeiken. Hat szekeret Szumír fejedelem csónakjával szereltek fel, melyet a pihenőkön fedélnek, a folyókon átkeléshez vagy szállító eszköznek használtak.

A jelentést Nippurba Cinegés ifjúsági fősámánnak vagy Kudzsirnak kellett eljuttatnia.

Kudzsir és Dahai csoportjához még a Van-tónál csatlakozott egy Ősmagyar vallású csoport, akik templom-szentelési ünnepre Magyarkára zarándokoltak.

A 24 Hun Törzsszövetség fennállásának első századában (20. és 38. medvetoros év között) 400 lovas járt a Melegforrások Birodalmában (Melegvizek, melegforrások - mindkét fogalmat használja az Arvisura), a leghosszabb jégkorszak előtti lakhelyükön. Az első telepesekből 240 lovas maradt vissza.

Most - az ötödik alkalommal - 100-100 főnyi csoporttal látogatták meg. (20 évenként 20-25 főből álló csoport vitt vissza hírt az ordoszi sámánközpontnak). A kísérő csoportot a gazdag hun településekről, Magyarkán, Ködör és Cinegés ifjúsági fősámánokkal összebarátkozott ataiszi származású Saka utódok, valamint kurdok, parszi és pamír szkíták alkották az urukiak mellett.

Amíg Magyarkától a Hun-kapu szoroshoz értek (szerk. megj.: ez a Kárpátok valamelyik hágója lehetett), a 25 ordoszi-hun, 30 szkíta, 10 nippuri, 10 szavárd és 5 daha lovas egynyelvűvé vált. 479 őszén jutottak át. Disznótor havának elején Úzon-Gönc és Biring leszármazottaival Sajó-Ordoszba lovagoltak, ahol a rokonlátogatás örömében megünnepelték azt. Felkérték őket, hogy a medvetorra Tisa sámánközpontba kísérjék őket.

Az ordoszi termény-magvakat átadták ajándékba Sajó-Ordosz lakóinak és elmagyarázták az építkezési újdonságokat is.

490 disznótorának közepén Kajla lovas parancsnokkal Kőtetőtől Birinvár-Zabari úton indultak el, hogy az 56 fős rokonlátogató csoportot Tisa sámánközponjába kísérjék, ahol a Tordas-pateszi által vezett csoporttal találkozhattak.

Útközben a kísérő lovasok elmondták a rokonlátogatóknak, hogy mindkét Melegvizes Birodalombeli területet járványok sújtották. A járványok alatt a gyermekeket a tarkósok volt barlangjaiba menekítették, a nyári szállások talpas és boldoganyás házaiba. Birkahússal, erdei gyümölcsök gyűjtésével, a tartalék köles fogyasztásával vészelték át ezt az időszakot.

Lent a kertek szállásai körül a járványokban nagyon sok ember meghalt.

490 medvetorán Basa fősámán fogadta őket Tisa sámánközpontjában. Tordas pateszi - csoportjával - három nappal korábban megérkezett már. Az egyik halásztanyán szállásolták el őket.

Az áldozati mackót Tordas dalacs-sámán birodalmából hozták (szerk. megj.: egy korábbi csoport vezetőjéről kapta a nevét - Erdélyre utal). A medvetor a Melegforrások Birodalmának legnagyobb ünnepe volt. Az Encs folyótól Parajd-Barót vidékéig tanácskozásra ültek össze a nagyállattartó férfiak ilyenkor. Az aranyasszonyok jelentései alapján tárgyalták meg a tennivalókat.

A hétköznapokon az asszonyok és vezetőjük a nagyasszony kezében volt a hatalom, de a medvetoron nem vettek, vehettek részt.

A tanácskozásba a rokonlátogató Cinegést, Kudzsirt és Tardost is bevonták.

Basa tájékoztatta a tanácskozáson résztvevőket, hogy az aranyasszonyok jelentése alapján a 24 Hun Törzsszövetség és a velük rokon népek létszáma megközelítette az 1 töményt (10 000 főt), míg a hegyi tarkósok és a cölöplakó pákászok 10 különböző hordája létszáma közel négy tömény. A most érkezett vérfrissítési csoporttal a létszám 5 töményre (50 000) főre emelkedett. Ebből 3 tömény beszéli a 24 Hun Törzsszövetség itt kialakult nyelvét. 4 tömény lakógödrökben és cölöpökön él, a 24 Hun Törzsszövetség tagjai már vermekre épített házakban. Ennek több mint a fele talpas-ház, a többiek boldoganyás házak. Mindösszesen 400 a kőépítmények száma, melyek a sámánközpontokban állnak.

Az 5 napos tanácskozáson eldöntötték, a 20 évenkénti javítások mellett közös akarattal új házakat építenek, alsóvilággal - ordoszi és uruki építészeti rendszer szerint.

Az alsóvilág száraz részei a kenyér magvak és védelmi eszközök tárolására szolgálnak (szerk. megj.: az alsóvilág kiépítése az épületek alatt kialakított pincéket jelentette). A házak így szárazabbak, lakályosabbak lesznek, a középen elhelyezett búbos kemencékkel pedig fűthetők. A felsőrészt figyelő őrszobának alakítják ki. A nádfedél esőtől, hótól védetté teszi. Elöl, hátul és két oldalt figyelő nyílásokat alakítanak ki rajta.

A házban az asszonyok és gyermekek, a nagyállattartó férfiak a fedett karámban vagy a csűrben, míg a figyelők a padozati kürtőben tartózkodnak.

A települések veszély esetén hang, fény és füstjelzésekkel értesítik egymást, esetleg hírvivő lovasokat küldenek.

400 településen a létszám 400x25 fő, melyhez 100 rimalányt vagy bábát képeztek ki.

Basa fősámán örömét fejezte ki Kudzsir és Tordas kiváló cserepesek érkezése miatt, akik felújíthatják kezdetleges edény állományukat.

A nyári lakásokat továbbra is paticsból sárdöngöléssel készítik, a téli szállásokat a magasabb domboldalakon kőből. A nagycsaládok így védhetőbbé válnak a tarkósok téli éhínsége idején, amikor támadni szoktak. Ezek azonban tárgyalásokkal, tartalékokkal (a tarkósok megsegítésére) megoldhatók.

Cinegés ifjúsági fősámán feleségével Virágossal Sajó-Ordoszban telepedett le. Berény kőfaragó feleségével Cserta asszonnyal felépítette Berény várát. Ez lett a jászok központi telephelye, így alakult meg a Jász-síkság, ahol a jászok nyájai nagyon elszaporodtak.

A jász származású sámánok egymáshoz közel a Jász-síkságra költöztek. Zagyva Berény szállása mellett két folyócska összefolyásánál.

Kudzsir Tordas a legrégebbi dalacs-sámán lakhelyének a szomszédságában telepedett le.

Perjés kende-sámán Perjés nevű települést épített. Gyékényes ulcsák sámán feleségével Hajmal fejedelmi lánnyal, Mátra vitézzel és parszi-szkíta lovasokkal paticsházakat építettek a hegyek felé. Gyócs szerződési kispap megalapította Gyócs települést egy gerendavárral.

Csenger sámán Biked volt arbag-sámán birodalmában telepedett le és választott felséget Karakó nemzetségéből. Devicse bacsa-sámán  az úzok földjére költözött, Sajó-Ordoszból nősült. Zsibó bőség sámán Gula pateszi birodalmának lakója, a Melegvizek Birodalmának só-ellátója lett. Terebes boksa-sámán Göncön nősült. A kabarok birodalmában Gönc feletti hegységben telepedett le. Bars arbag-sámán északon.  A Tisától Dunna-asszony folyamáig, az északi erdőségekben gyűjtötte a gyógyító füveit. Sőreg utódai közül nősült. Sok gyermeke született Bars várában. Hont kács-sámán Sajó-Ordoszban telepedett le. Nősülése után Ipoly nevű feleségével a róla elnevezett folyó partjára költöztek. Hód dalacs-sámán Basa fősámán mellett Tisa sámánközpontban maradt. Barót sámán szövetségi pap Gula pateszi birodalmába költözött. Ez a vidék volt a legvédettebb hely, innen tudta a törzsszövetséget legjobban összefogni. Pozsega Biked birodalmába, Kökénd nazír Tisa sámánközpontban kapott telephelyet. Lindva bán - őrség pap - őrtevékenységi helyét állandóan változtatta. Déva tárkányt a kovácspapot - a szekerek és lószerszámok gondozóját, tüzek csiholóját, kovácsot - Parajd birodalmába helyezték, hogy az ellátó részleget megszervezze a legújabb ordoszi szokás szerint. Regöly vajda-sámán Tisa sámánközpontban nősült és telepedett le. Őt és Locsmánd jaku-sámánt küldték végül Magyarkára Buharata fősámánhoz. Buharatának a jelentést Regöly adta át. Locsmánd vitte tovább Ordosznak.

Gara Dunna-asszony közelében telepedett le. Tisa sámánközpontból nősült. Egy ujgur-ítélő jegyzetet adott át Basának, hátha fel tudja használni.

Lébény 2 szavárd lovassal Rajka birodalmának közelében telepedett le és nősült meg. Simánd is Tisa sámánközpontból nősült, a síkságon telepedett le. Cserepesként is tevékenykedett. Más formát honosított meg, mint két társa. Avaros, harangalakos edényeket készített, körben vonalakkal, mint a rokonsága Ordosz környékén

Tordas és Kudzsir Parajd birodalmába került, hogy a régi Tordas környékén olyan nagy edénybőséget teremtsenek, amilyen Uruk birodalmában volt. Tordas utazása közben megtekintett minden edényformát és azok mintáit átvette.

Cinegés ifjúsági fősámán Tisa fősámánnal együtt 5 éves sámánképzést vezetett Pusztaszer térségében 48 hallgatóval, akik majd a Melegforrások Birodalmának vezetői lesznek. A képzésen részt vett Kudzsír és Tordas is. Utána a pusztaszeri vetélkedőn Torda lett az első. Így ő lett a legifjabb ifjúsági fősámán.

Buharata fősámán Ködör, Cinegés és Karagasz Arvisuráját a saját fősámáni Arvisurájával együtt Ordoszban az Aranyasszonyok belső szentélyében helyezte el, ahol ezek az okmányok a jövendő sámánok oktatási anyagát képezték.

Forrás: Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás) Püski Budapest, 2003.

            16(A). Arvisura – Szilakszó és Harkály rovása – Kr. e. 3800-3750. (240-290. m.t.é.)

            16(B). Arvisura – Bakta és Bajon rovása - Kr. e. 3775-3760. (265-280. m.t.é.)

            29. Arvisura – Buharata fősámán, Ködör, Karagasz és Cinegés rovása – Kr.e. 3554- 

            3542. (486-499. m.t.é.)

2017.08.19.

14. rész – Csagili

Az 55.-ik Arvisura – „Aranyasszonyok hősi küzdelme” címmel - hitelesen mutatja be az anyajogú társadalmak vonásait, miközben összehasonlítja a férfiak által irányított törzsek jellemzőivel.

-

Kumandi fősámán, a kunok agg, gyengén látó főembere mellett a szükséges rovásokat - a pusztaszeri viaskodáson első lett - Misztag ifjúsági fősámánnak kellett elvégeznie. Ezért - a 860. medvetoros évben - Tónusz besenyő sámán vezetésével indultak el a kalandozók.

Velük tartott Tónusz ifjú felesége, Bátika aranyasszony is. Esküvőjüket Bellér - avar fővezér - városában tartották meg. A lakodalomban Kumandi hirtelen rosszul lett és meghalt. Ezért az Ordosz-hegyen épített Kegyhelyre Miszlag költözött be. Feleségül vette a volt fősámán legnagyobb leányát és vállalta családjának ellátását is.

Mivel az előző években járványok pusztítottak, az öt évig tartó kalandozást Magyarka térségéig és Uruk városáig engedélyezte az Öregek Tanácsa 48 lovas kalandozónak.

Ordoszból Hunnor városán - a gazdag hunok telephelyein - keresztül utaztak Magyarkára.

Bami hun vitéz a gazdag hunok fejedelmi városában Csagiliben született. A kalandozó csoportot saját birodalmán keresztül ő maga vezette.

Korábban Zagrosz és Élám fejedelem népe leköltözött a síkságokra, ahol a felégetett bozót helyén - a jobb, biztonságosabb ellátás érdekében - Szumér fejedelem országához hasonlóan megkezdődött a kenyér magvak termesztése. Feldolgozását az asszonyok végezték.

A hegyekből lezúduló folyók lehetővé tették az öntözéses gazdálkodás kialakítását.

Az erdőtüzek tanították meg az embereket a hegyvidéki mészégetésre. Lakóházaik padlózatát mészhabarccsal vonták be, amely megszilárdult. Oldalfalait szalmatörek és pelyvás törek hozzáadásával agyag téglából készítették.

Fából 3x1 araszos formát készítettek, melybe az asszonyok jól összekevert agyagmasszát tettek, tenyérnyi magasságban. A formából kiborított agyagtéglát aztán kiszárították.

Építését a férfiak végezték. A falak felhúzása után az ácsok illesztették össze a tetőt és a felhúzott falakra ráhelyezték. A házakat náddal, a melléképületeket zsúpolással - szalmával -fedték be. A ház oldalát agyagsárral betapasztották, színes vonalakkal díszítették.

A kalandozók Csagilibe Hunnoron, Almák-Atyján keresztül Bugát érintésével érkeztek meg, amikor a helybeliek a fiatalok házának befedését végezték.

A lakóépületek 3-4 öl szélességűek, kocka alakúak voltak, melyre az ácsok 5 öles gerendákat raktak fel. Ezekre 6 öles vékonyabb tartógerendák kerültek kúposan. Erre háncsolták fel a nád vagy szalmakötegeket, melyeket állati inakkal rögzítettek.

Az Öregek Tanácsára - a korábbi rendezetlen elhelyezés helyett - a házakat utcasorokban építették.

A településen a 24 ó-ház mellett 24 ifjúsági ház épült. A domb alján az öregek házai állottak szabálytalanul. A fiatalok házait már utcasorokban építették fel.

Árvízveszély esetén az öregek a fiatalok magasabban fekvő házaiban találtak menedéket. A lakóházak mellett felépített melléképületek (szerk. megj.:  mely gyakorlat falvainkban ma is megfigyelhető) választotta el a szomszédokat egymástól, megszüntetve a civódások lehetőségét.

Korábban Zagrosz és Élám törzsei az elbolhásodás megszüntetése érdekében minden évben új faházat építettek a lakógödrök fölé. Az új háztípusok építésével ezt a gyakorlatot elhagyták.

Új házakat csak az új nemzedékek felnövése után építettek, 20-30 évenként.

A Csagilibe érkező vendégeket a település közepén épült öregek házában vendégelték meg. Minden házhoz kettő, minden portához 1 lovas jutott. Az öregek és a fiatalok is kaptak vendéget.

A vendégek ellátása az asszonyok dolga volt. Ők laktak a házban a gyermekekkel, ott készítették el az ételeket. A házak padlózatában volt egy mélyített tűzgödör, ahol az étel-forraló köveket megmelegítették. Mögéjük épült a búbos-kemence, a kürtő és a házpadláson lévő füstölő.

A házban készült a család részére az étel vagy itt melegítették meg. Minden házhoz jégverem is tartozott, ahol a romlandó ételeket őrizték.

Csagili közepén - a Főtéren - állt a 4 házból összeépített Öregek Tanácsának épülete, 4 külön bejáratú 5-5 öles helyiséggel.

Az elsőben székelt a bíró, a másodikban a sámán, a harmadikban az Aranyasszony - a szolgálatos rimalánnyal -, a negyedikben a gyermekeket váró asszonyok voltak a rimalányok felügyeletével.

A tűzgödör az Aranyasszony helyiségében volt, a búbos kemencébe torkolló kürtővel. A nyílások úgy voltak megszerkesztve, hogy minden helyiséget melegítettek.

Kívülről a ház - messziről hozott - pirosas agyaggal volt színezve. 

A bíró perlekedő és őrség ügyekben intézkedett. A sámán a törzs névadó feljegyzéseit őrizte. A betegek között tevékenykedett és a hitbeli szertartásokat végezte. Az Aranyasszony gondja volt a vetés, aratás, az őrlő helyek tisztántartása, valamint minden asszonynak a holdtöltétől-holdtöltéig való egyszeri - háromnapos - megkímélése minden munkától. A szaporodásnál a gyermek világrahozatalának megkönnyítése a rimalányok segítségével.

Az ifjúsági Aranyasszony a negyedik helyiségben irányította a pihenésen lévő asszonynépek lakásának tisztántartását, családjaik étellel-itallal való ellátását. Legfontosabb feladata a „Jajpadról” lekerült asszonynépek és az újszülöttek gondozása volt 5 napig.

Utána az Aranyasszony szobájában történt a névadás ünnepsége.

A nyilvántartás szerint Csagili település lélekszáma 489 fő volt, mivel a 490.-ik lakost - Kantár öreg-sámánt - elavult házának padlózatába, Kelet felé fordítva - ülő helyzetben - eltemették.

A Központi-ház a település legmagasabb pontján állott. A bíró innen irányította a közös vadászatokat és Csagili védelmét az ellenséges kóborlók ellen. Ő irányította a szamarasok földmunkáját is. 24 tagú őrséget szervezett, az éjjeli őrséget ő állította össze.

A 4 bejövő út mellett állott a 4 boldoganyás ház. Minden kürtő mellett egy köpenyes figyelt az éjszakába. A társa a nyilakat gondozta. Ha ellenséges ember vagy vad megközelítette Csagilit, lenyilazták. Reggel pedig jelentették az eseményeket a bírónak. Az árvizet is ők jelentették. Az öregeket és az állatállományt ilyenkor a magasabban fekvő házakhoz menekítették. Tűz esetén azonnal intézkedtek a tűztoronyból.

Amikor a 24 Hun Törzsszövetség gazdagabb rétege a Magyarkától Hunnor városáig húzódó területet meghódította, az útközben látott építkezési módokkal az Öregek Tanácsának helyiségeit újjáépítették. Mészhabarcs helyett alabástrom padlózattal látták el. A búbos kemenceszerű fűtést úgy építették meg, hogy Aranyasszony házában volt a tűzgödör besüllyesztve. A kemence melege innen áramlott a rimalányok helyiségébe, ahol az ifjúsági Aranyasszony az új nemzedék világra jöttét segítette. Innen a kőrfűtés a sámán házába vezetett, ahol a betegek tartózkodtak. A sámánnak mindaddig élelmeznie kellett betegeit, amíg azok fel nem gyógyultak. A fűtés végül a bíróhoz vezetett, ahonnan az őrséget irányította. Legvégül a padon lévő kürtőben és füstölőben végződött ez a nagyon ésszerű melegítő rendszer. A tűzőrzőnek nem volt szabad elaludnia.

Minden portán 3 nemzetség élt. A házban a Nagyasszony lakott a dombon, a fiatalasszony a komorában élt. A gazda a lovakkal, a lábasjószággal lakott együtt, azokra vigyázott. A fiatalság a melegebb hombárban lakott. Az öregek a régi házban. Amikor kihaltak, a házakat újjáépítették.

Tehát 20 éves korig egy csoport lakott az Aranyasszonnyal. A 20-40 év közötti dolgozó csoport a hombár-komorában, a 40 év feletti öregek a kímélő öreg házakban éltek.

Az öreg kort nem mindenki élte meg, mert a vadászat, az állattenyésztés, valamint a betegségek gyakran megtizedelték a lakosságot. Ritkán érte meg az 50. vagy 60. évet valaki.

Amikor a hunok ezt a térséget elfoglalták Zagrosz és Élám törzsei még állattenyésztésből éltek. Kecskét, juhot, ritkábban vadmalacot neveltek föl. Közlekedésre, szállításra szamarat használtak. A hunok tanácsára kezdték el az ásóbotok összeszerelésével a szamárfogatos földekék használatát, a hatékonyabb földmegmunkálást.

A kiöregedett lovak földművelésre fogását - a velük való mélyszántást - csak most mutatták be a kalandozók Csagili népének, valamint a fogazott sarlók használatát.

Mivel Zagrosz és Élám népe is ataiszi eredetű volt, a beszédjüket megértették. Az Aranyasszonyok uralma alatt élő őslakók a hunok vezető uralmát elismerték. Az Ordoszban meghozott Hun Törzsszövetségi törvényeket az egész Hun Birodalom elfogadta. Így a hegyek és síkságok találkozásánál a régi ataiszi földművelés szokásait meghonosították. Itt a hegyekből lezúduló folyók bővizűek voltak, ezért a síkságokon öntözéses földművelésre tértek át. A dombos vidékeken a lépcsőzetes földmegmunkálást vezették be. Sok helyen lépcsőzetes öntözőművet szerkesztettek. Megtanították a helyieknek az uruki szamaras és az ordoszi lóval történő nagyekés szántást is.

A sámánok lettek a termelés irányítói (az Aranyasszony helyett), az igazságos elosztást is ők végezték. A földmegmunkálási részesedést tárkány-rovással, a fősámánnak küldött jelentést fősámáni rovással róhatták le.

Az ataiszi törzsek 6 soros árpát, Uruk városából hozott érces búzát termeltek. A hegyi őslakók csak az ott honos 2 soros árpát ismerték. A hunok megjelenése után sem hagytak fel a termelésével, mert jobb ízű volt az ebből készült lepény és kása, mint a 6 soros uruki árpából készült.  Az uruki búzát viszont szívesen ették, mert laktatóbb volt.

Kurd vezér hegyi népe ebben az időben szívesen készített eladásra hajlított, sima és fogazott sarlókat. A törzseik által készített árpabogácsákért szívesen adtak cserébe uruki búzát.

A ház mögötti kertekben használták még az ásóbotot, fakapákat, fába süllyesztett aratókéseket. Az állattartók kis falapátokat alkalmaztak.

A házak építésénél a kisebb 2x1 araszos - tenyérnyi vastag - pelyvás vályogtéglák készítésére tértek át, melyeket az asszonyok is el tudtak készíteni. Az ereszeket ordoszi mintára fagerendákkal meghosszabbították, így a 15-20 éves házak használhatóságát 60-80 évre tolták ki. Az árpa-, zab- és búzaszalmát a nagy lóállomány takarmányozására használták fel, valamint aljazónak a lóállások befedésére.

Tartalékoltak is, mert az ellenséges törzsek gyakran felgyújtották azokat.

A Nagyházak kétrészesek voltak. Egyikben volt a tűzgödör a búbos-kemencével, a másik részben az agyaggödörrel ellátott női lakhely, melyet kisebb család esetén hombárnak is neveztek, ahová az asszonyok hamvassal hordták be a learatott terményt.

Az Élet-magvakat a fészer alatt cséphadarókkal csépelték ki. Kiszáradva agyagedényekben az agyagvermekben tárolták.

A nagyobb családoknál az agyagvermes női lakhelyeket a hombároktól külön választották.

A Nagyházban volt az őrzött fűtés. Kürtőkéménye a kishombárt is melegítette. A búbos-kemence a gyermekek helye volt. A kishombárban tárolták a pörkölt magvakat. Az ebből nyíló nagyhombár a család éléstára volt, nagy agyagvermekkel. Cserépedényekben tárolták az egész évre szóló szemes terményt.

A fészerben - kőmozsárban - dörzsölő és őrlőkövekkel készítették el a lepénynek valót, majd pörkölték pörkölő kemencében.  Nyáron ebben készült a bogácsa is.

A kemencék építését már a 24 Hun Törzsszövetség uralma alatt sajátították el.

A kisgyermekeket, serdülőket főleg tejben főtt sült búzakásával etették.

Ugyanabban az időben kezdték a búzavermek falát is kiégetni, hogy szárazabb legyen.

A sütés-főzés, pörkölés a hidegebb időszakokban a nagyházban történt. A hatalmas sütőkemencék meleget is adtak. A gyermekek a kuckóban soha nem fáztak. Ennek közelében végezték a forralókövekkel a húspuhítást, később a húsok főzését is. A gyermekeket kis bögrécskéből, tálkákból etették.

Amikor már erős fogazatuk volt a családfő az evőpadhoz ültette. Amelyik étel nem fogyott el kivetették a kutyáknak.

A Zagrosz Élám törzseinél a férfiak vadászattal foglalkoztak. Fő táplálékuk a vadkecske, vadjuh, gazella, vaddisznó volt.

Leghamarabb a farkasok árván maradt kölykeit fogadták be házaik őrzésére, melyeket a gyerekek szelídítettek meg.

Utána kiskecskéket neveltek zárt ólakban. Később ezeket nyájakban legeltették. Ezek adták a családnak a tejet. A vadjuhot, vaddisznókat nehezebb volt megszelídíteni. Végül ezek is a házak mögötti ólakban kaptak otthont.

Korábban a farkast, rókát, éhínség esetén a kutyát is megették. Amikor az ataiszi népek megjelentek, már a szamarakat is háziállatként tartották. Az állatok megszelídítése, nyájakban tartása megkönnyítette az ellátásukat.

Csak a gazdag hunok hoztak magukkal lovakat, szarvasmarhákat. Az utóbbiakat szent állatként tisztelték az őslakók. Még a csontjaikat is elégették és elhintették a földjeiken.

A hunok ordoszi kölest is termeltek, melyet frissen fogyasztottak el. Az árpát, búzát hagyták jobban kiszáradni, fedett csűrökben, kazlakban tárolták. 

Nyáron az ólakban tartott állatokat kinti legeltetéssel etették. Tavaszi sarjú füveket szárítottak télire.

Téli szállásként az öregek üresen maradt házait és a határmezsgyén lévő kisebb nagyállattartó ólakat használták, hogy a család tejellátását minden reggel biztosítani tudják.

Ridegtartásos karámok mellett - házi szükségletre - tehenet és fejőkecskéket tartottak. A háziállatok tejet adtak, a ridegtartásos karámok tejhozamából túró, tejföl, sajt készült.

Hetente csak kétszer jöttek be a csordákkal a településre.

Nyáron a ház közelében lévő karámból kihajtották a juhokat, kecskéket, szarvasmarhákat, délben a hőség miatt visszahajtották. A hőség megszűnésével kihajtották a hegyi legelőkre az állatokat. Ebben nagy segítségükre voltak a komondorok, kuvaszok, pulik. Nem csak a nyájakat, éjjel a házakat is őrizték. A kuvasz a farkassal, medvével is szembeszállt.

A bárányoknak, kecskegidáknak kis karámokat építettek, hogy esős, hideg időben védelmezni tudják.

Két karámot építettek, amelyeket váltva használtak. Amelyikben az állatokat kiteleltették, ott tavasszal zöldségeskertet készítettek. A zöldségek emberi fogyasztásra nem használható részével nyulakat tenyésztettek fedett ólacskákban, nyári karámokban.

Szarvasmarha minden 3 nemzedékes családban 1-1 db. volt. 

A falu szélén volt a pajta a bikával, amit a települések folyton cserélgettek. Mellette volt a csődörös háza.

A szarvasmarhák szaporításával az Aranyasszony, a csődörrel a bíró foglalkozott.

A legeltetést a bíró, a fejést az Aranyasszony irányította.

A legeltetést botokkal, dárdákkal segítették. Az őrségeket, a vadászokat nyíllal, gerellyel, dárdával, parittyával látták el.

A központi házak közelében kaparókést, sarlót, fegyvereket készítő szakembert alkalmaztak. Ő csiszolta, élesítette a fegyvereket. Értett a bőrfeldolgozáshoz. Csont tűket, csontárakat is készített. 

Zsákmány esetén - vadjuh, vaddisznó, gazella - a tizedből ő is részesült.

A prémes állatokat csapdákkal, hurkokkal fogdosták össze. Íjakat, nyilakat, dárdákat is használtak.

A hunok a széna és szalmakazlakat - a gyakori tűzveszély miatt - a háztól egy futásnyira tartották, gyakran őrségekkel biztosítva.

Minden telephelyen alkalmaztak kiképzett kovácsokat, akik sarlók készítéséhez is értettek. Így vezették be a hunok a fogazott sarlók használatát, amely megkönnyítette a gabona betakarítását.

A kovácsok szervezték meg a tűzőrző szentélyeket, melyeket a rimalányok gondoztak. Életük alkonyán az öregek szívesen meséltek a fiatoknak és megtanították nekik a régi idők játékait.

A kovácsok fa és csontszerszámokat is készítettek.

Kovaköveket a legügyesebb emberek pattintottak. Ezek a pattantyúsok pengéket, fényes kaparókéseket, nyílhegyeket készítettek. A magköveket a szerszám hombárokban pattintották. A szerszámokat a falakra akasztották. Berakásos fogazott sarlót a mesterember házánál élő állatra cserélték, mert az már művészi munkának számított. Gyaluvakarókat is készítettek.

A vad bőrét kaparókésekkel levakarták, majd csontsimítókkal letisztázták. A bőröket és prémeket csak ruhák készítésére használták.

Árakkal kifúrták a bőrt, csont tűkkel inakat húztak a lyukakba. A munka a fedél alatti színben folyt, a téli varrás a Nagyházban. A lapocka-csontos kaparókat lassan felváltották az ordoszi fémszerszámok.

Az ácsok már használni kezdték a vonókéseket, csontfúrókat. A kőfejszéket előszeretettel alkalmazták.

A fazekasok edényeiket agyag-szalag tapasztásos módszerrel készítették. Sörte ecsettel festették.

A hunok idejében kezdődött az agyagedények égetése kemencékben, máglyaégetés helyett, melyet zárt tűzhelyekben végeztek.

A fazekasok és lepénysütők külön kemencékben végezték a munkájukat a falu közepén.

Az újonnan alakult törzsek a törzset jelképező szobrocskákat a házak szentélyeiben helyezték el.

Amíg a Zagrosz és Élám törzsek maradékai házuk agyagpadlójába temetkeztek, a hunok halottaikat elégették. Összegyűlt porukat díszes edényben szentélyeikben sokáig őrizgették.

A kalandozáskor elhunytak hamvait egyszerű harcosoknál a vízbe szórták.

Sámánoknak, írásban jártas személyeknek a hamvait hegyen szórták szét, hogy porukat szerte-szét vigye a szél. Emberben, állatban poruk tovább éljen.

A bírónak a hun telepek védelme volt a legnagyobb feladata. A település belső életének minden szála az Aranyasszony kezében futott össze. A hun-telepek belső irányítása hármuk kezében - sámán, bíró, Aranyasszony - összpontosult.  

Tíz hun település lett a „Tíz nyíl szövetség” címén települési egység. Ehhez járult 1 fakitermelő telephely, a folyó mellett 1 halásztelepülés. A szövetség így 12 telephelyből állott. Mindegyiknek a sámánja más-más kiképzést kapott.

Két „Tíz nyíl szövetség” alkotott 1-1 24 Hun Törzsszövetségi egységet. A 25. település volt a vezéri főváros, ahol a vezető hun nemesek kiképzése folyt. Minden vezéri szállásterület 1 tömény lakost számlált az elaggottakon kívül. Amikor a létszám emelkedett, új vezéri „Tíz nyíl szövetséget” alapítottak. Vezetőnek újonnan képzett fiatal sámánokat állítottak, akik az új települések őslakóit irányítani tudták.

Összekötőkapocs a nagy lóállomány lett, mint a leggyorsabb közlekedési eszköz. A vezéri szállásokon a hun ifjak elsősorban lovagolni, számolni, róni tanultak meg és elsajátították a hadviselés művészetét.

Hunortól Magyarkáig a lovasok útját valamennyi törzs karbantartotta. Nagy élmény volt, hogy láthatták a 48. kalandozó csoport Ordoszban tanult ifjúinak felvonulását.

A kalandozók Csagiliben elköszöntek a hun vezetőségtől és az Élám-Zagrosz vidéki őslakóktól. A hozzájuk csatlakozott kisérőkkel az Ősmagyar vallás központjába Magyarkára indultak.

Forrás:  

-          Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás) Püski - Budapest 2003.

55. Arvisura - Aranyasszonyok hősi küzdelme

Bátika Aranyasszony rovása Kr.e. 3180-3165.(860-875. m.t.é.)

15. rész - Enzeli Aranyasszony birodalma

Akárcsak Ordosz-Hunor és Csagili között, itt is tíz nyíl vagy 24 nyilas falucskák sorakoztak a hegyvidék lábainál, míg a nagyobb folyók mellett kettős települések szerveződtek.

A tíz nyíl falvak 10 lakóházból álltak, egy központi házzal és 2-3 őrházzal. A hun települések 24 házból, egy központi vezetőségű és 4 őrség boldoganyás házból. A hun településeket tehát úgy lehetett felismerni, hogy 30 épületnél kevesebbet nem építettek, mivel ezek jobban védhetők voltak.

Minél közelebb értek Magyarkához, annál inkább érezhető lett az Aranyasszonyok uralma. A 30 és 63 házas - kettős települések – belső életét ők intézték.

Az igen tetszetős prémes ruhák, ékszerek készíttetése az ő kezükben volt. Bami hun vitéz édesanyja volt a Nagymeleg-víz melletti leghatalmasabb Aranyasszony, Enzeli.

A korán özvegységre jutott asszonynak öt fia volt. A legidősebb Bami Atrek fejedelem húgát vette felségül, akit Enzeli Ordoszba vezényelt rimalány képzésre.

Amíg Hunor városától délkeletre és tőle Csagiliig férfi-uralom, addíg Csagilitől kettős uralom volt az Atrek torkolatáig. Innen Magyarkáig viszont Enzeli Aranyasszony birodalmában mindenütt az Aranyasszonyok voltak hatalmon. A 30-as, 63-as ház-települések központjában laktak. A tőle legközelebb eső - egy futásnyira lévő - településen lakott a bíró az őrséggel és a templomokban lévő gazdasági vezetőséggel, a védelmi és vadászati férfi lakosokkal.   

Az őrsparancsnok az írópapokkal együtt minden nap részt vett a közösségi házban a tanácskozáson, ahol az Aranyasszony döntötte el a munkák végzését, mindenki meghallgatása mellett.

Mindenkivel kiegyeztek, ezért hadat Magya fejedelem megjelenésétől kezdve nem viseltek. (szerk. megj.: ezért lehetett, volt béke!)

Enzeli hatalma az Atrek torkolatától Magyarkáig terjedt a többi Aranyasszonnyal szorosan együttműködve.

A Nagyvíz és a Hegyek között csak 2 futásnyi távolság volt. Ezért a vályog házfalakat a hegyi kövek alapzatára helyezték. Magyarka közelében pedig teljesen kőből való házakat építettek. Azokat is 20-30 évenként átépítették.

A férfiak jobbára csak vadászattal és nagyállatok tenyésztésével foglalkoztak. A kiképzett sámánok között mindig volt 1-1 aranyasszony-pap (szerk. megj.: férfi), aki az Aranyasszony intézkedéseit végrehajtotta. Rimaszécs-papnak is nevezték.

Enzeli volt az első, aki hatalmának kezdetén elrendelte, hogy a vályogfalak csakis törekkel készülhetnek. A szalmát kizárólag a hegyek felé eső szérűskertekben tárolhatták. Azokat a nagyállattartók használhatták almozásra, kemencék begyújtására.

Az agyaghabarcs hordására bőrvödröket alkalmazott. A kövekére pedig Buda kőműves fejedelem által is használt kosarakat.

Leghasznosabb intézkedése volt a síkságokon épített lakások 20-30 évenkénti elterítése. Utána a kőlapokra rakott házak építése pelyvás vályogból, mivel ezek melegebbeknek bizonyultak.

Rendeletére az őrségek lakótornyait kövekből építették fel, tornyos figyelőkkel. A fejedelmi székvásárhelyeket kőfalakkal körülvéve, őrtornyos kapukkal.

Elrendelte, a nagyobb településeken - minden házkijárás elé - kerteket létesítsenek, az élelmezés megkönnyítése végett. Az állatok részére vert agyagból ólakat készítsenek.

Hombárokat - tárolásra - vályogtéglákból csináljanak.

A közösségi házak csakis kőházak lehetnek, központi alsó fűtéssel, melegített szülőházakkal.

Minden faluban legyen 3 szabadtűzhely, nehogy az asszonyok lepény vagy bogácsa sütésen összevesszenek. „Az asszonynépeken ne vegyen erőt a lustaság, hanem az ebédfőzés első kötelességük legyen. Reggeli és esti étkezéskor könnyű ételekről gondoskodjanak. Az őrségnek, valamint a pásztoroknak igen tápláló ételeket készítsenek. Utazáskor száraz húskészítmények porával lássák el a férjeiket és az őrséget. Minden házban legyen tűzgödör, búbos-kemence kuckóval a gyermekek nevelése végett. A kása, lepény, bogácsa és újfajta kenyér készítése mellett minden eladó leányka a főzés mesterségét is tanulja meg.

Minden leány 3 melegítő-követ kapjon 2 levesfőző fazékkal, ugyanannyit a legény is, hogy a külön életet gond nélkül megkezdhessék.

Minden férfinép holdtöltétől-holdtöltéig 24 kisrátó pörkölt szemet kapjon, de a nők csak 20-at, mivel a főzésnél a férfiak részéből is kóstolgatnak. Ugyancsak havonta a közösből 5 kisrátó húst kapnak a férfinépek és 4 kisrátóval a nők és a gyermekek. Minden udvar köteles havonként 1 nyulat átadni áldozás végett a sámánnak. Ebből fedezi a kis vendéglátásokat.”

Enzeli rimaszécs szerint korábban a Zagrosz barlangjaiban laktak a törzsek. Csak vadászattal, kétsoros búza és árpa gyűjtögetésével foglalkoztak. Most lent a dombvidéken és a síkság szélén már megmunkálják a földet. Öntözéssel bővebb termést érnek el. A vadászszerencse sok húst hoz a kemencébe.

A férfiuralom alatt élő törzsek nyájaikat legeltetve vándoroltak. Falvaikat időnként újjáépítették. Az asszonyuralmi területen az Aranyasszonyok kötötték magukat az állandó lakhelyhez. Házaikat 20-30 évenként újjáépítették. A nagyállattartás biztos megélhetést, az élelmiszerek termelése pedig változatos élelmezést biztosított.

Bami vitéz 25. medvetoros évében már harmadik Csagili helységről tudott. Ellenben Enzeli birodalmában a lakóhelyek egyhelyben maradtak. Inkább öntözéses földművelést végeztek és az állataikat legeltették más-más helyeken. Így alakultak ki a nyári és téli szállások. A szemes magvak termelése mellett elkezdték a télire való szénát, alomszalmát a szérűskertekben gyűjteni.

Legtöbbször Urukban kiképeztek egy pateszit, aki aztán a magyarkai templomgazdaságban tanítgatta az aranyasszony-papokat (aranyasszony-sámánokat). Az írnokképzésen minden uruki tudományt elsajátítottak.

Enzeli eltervezte, hogy templomgazdaságában annyi hatsoros búzát kell termelniük kenyérnek, lepénynek és annyi kétsoros búzát kalácsnak, amennyi a jelenlegi 720 léleknek elég lesz az új termésig.

Minden személyre havonként 1 vékás faedénnyel mértek ki szemes terményt a közös hombárból. Mivel a gyümölcsgyűjtés miatt ebből még maradt is, gyakran mértek ki hatsoros- és kétsoros árpát is, hogy a házaknál a cserépkorsókban mindig maradjon megtakarított élelem. Az éhínségre gondolva takarékoskodjanak.

Két holdtölte között apróbb állatok húsát is ették. Minden holdevési ünnepen (szerk. megj.: holdtöltekor) a pásztorok nagyállatot vágtak a szarvasmarha, ló, juh, kecske állományból és minden pásztorember ilyenkor helyet cserélt.

Az Aranyasszonyok azt is elrendelték, gyümölcsöket aszaljanak télire, hogy az élelmezés változatosabb legyen.

Az aranyasszony-papok agyagtáblácskáikon minden családnak nagysága szerint ellátási jegyzéket készítettek, amit minden hónapban összetörtek újra használat végett. Ezek a feljegyzések a nagyállattartási hónapokat jelezték: Medvetor hava, Szarvastor hava, Bölénytor hava, Báránytor hava, Borjútor hava, Gödölyetor hava, Tehén hava, Aranyasszony hava, Tigris hava, Oroszlán hava, Halak hava, Disznótor hava, Tárkány hava. (szerk. megj.: A hónapok neveiből nem nehéz a mai hónapjaink elnevezésére ismerni. A Tárkány hava csak a szökőévben volt.) A fejadagban a hús, búza, zsír és a gyümölcs mennyisége szerepelt.

A Tárkány hónapot Lugal-oroszlán és kézműves hónapnak is hívták, mert ekkor még a kézművesek is vadászni mentek. A nyári hónapokban kevesebb húsmennyiséget osztottak, mivel a háziasított kisállatok pótolták az élelmezést. Szemes magvakat is kevesebbet adtak, mert a sarlózóknak jogában állott az elhullott kalászokat összegyűjteni. Csak annyit, amennyit el tudtak tárolni.

Településenként változhatott a zsír és szárított gyümölcsök kiosztott mennyisége a mindenkori termés szerint. Volt olyan település is, ahol még csuporban mézet is adtak a téli ünnepekre.

Az asszonyuralmi településeken mindenkiről jobban gondoskodott az Öregek Tanácsa, mint a férfiuralmi helyeken.

Fontos volt a gyermekek felnevelése, a Nagyasszonyi udvartartás intézménye, amely minden vándort befogadott, mert mindenkinek a munkájára szükség volt a fennmaradás és a bőség érdekében.

Az évenkénti holdtölteszámítást Ordoszban és Magyarkán a Nagy-Sűán ünnepélyeken határozták meg, figyelembe véve a mindenkori havazás beindulását. Ezt pedig a csillagok járása döntötte el.

Egy medvetoros év 12 holdtöltési - azaz holdhónapból - állott. Plusz a Kézművesek havából, melyben minden negyedik évben 1 Tárkány-napot tartottak és minden 100 évben - a legalkalmasabb időben – a Nagyszala napot.

A Névadó feljegyzések 365 napot tartottak nyilván. Minden negyedik évben volt a tárkányok vizsganapja, amit megünnepeltek. Ekkor a medvetoros év nem 365 vagy 366 napból, hanem 367 napból állt. Így a csillagászati babiloni év a Hold kiegyenlítő szerepénél fogva helyrebillent. Helyreállt az állatkép szerinti Világhónap rendje, amely minden 2160 évben változott. Joli-Tórem, azaz Földanyánk forgása a nagy Mindenségben egyenletessé vált. Erről a pateszik állandóan tájékoztatták a Beavatottak Körét.

A településeken nyilvántartották az állatok – juh, kecske, szarvasmarha, ló – mennyiségét, és meghatározták, hogy a biztonságos ellátás érdekében mennyinek kell lennie. Hányan dolgozzanak a földeken, a lakások felújításán, a szerszámok készítésével.

A falubíró meghatározta a vadásznapok -, a külső nagyállattartás pásztoróráinak számát is. A csorda, a mét, a nyáj és a ménes legeltetését. 

A tárkány döntötte el, hányan dolgozzanak a famegmunkáláson, állatbőrök feldolgozásán, kova eszközök készítésén. Ezek voltak a kovások.

A vályogvetést az asszonynépekkel végezték a pelyvások, de az Aranyasszonyok rendelték el, hány új házat kell építeni nyaranként, hányat kell felújítani.

Almavirágzásra minden házat ki kellett meszelni, fertőtleníteni.

Az Aranyasszony és a bíró központi háza mellé mindig a 16-24 fős nagycsaládok kerültek. Ez fokozatosan csökkent - 5-7 fős családokra - a faluvégeken.

A falvak legszélén voltak a Boldoganyás őrházak, melyekben az őrségek tartózkodtak.

Enzeli legfőbb Aranyasszonynak, a Rimaszécsnek a városa 48 tömény lélekből (48 000) állott. 1-1 tömény lakterülete között 1 tömény – tízezer lépés távolság volt.

1 tömény adta az őrszolgálatot a városban és a határok őrzésénél. 12 ilyen érdekterülete volt. Magyarkáig  576 tömény (576 000) lélek felett uralkodott.

Veszély esetén hadra kelt serege 12 tömény volt, 120 ezredessel. Zagrosz fejedelmének támadásakor maga állt töményei élére és győzött.

Enzeli szigorú rendet teremtett. 3-6 házanként volt egy Földanya szentély. Minden szentélynek ki kellett állítani egy lovast teljes fegyverzettel. Ha egy településen volt 12 szentély, az 12 lovast állított ki.

Ezek az őrséget ebéd után váltották egymást tülökszó jel mellett. Ők voltak a tűzőrségek, hídőrségek, kapuőrségek is. Egy 1200-1250 lakosú falunak 12 fő őrsége volt, mely naponként változott, cserélődött.

Enzeli Aranyasszonynak volt egy bevált törvénye, ha felnőtt valakinek a leánya, az vőlegényt hozott a házhoz. Ha fia született, akkor a rokonházasság megakadályozása érdekében el kellett mennie a falujából. „Ha egy leányod születik, annak a családnak egyel több fia is lesz, ha azonban fia születik valakinek, úgy az a család számára elveszett.”

A harcosokká nevelődött ifjakat, kézműveseket 1-1 lóval és fegyverzettel kiházasították. A férjhez ment lányoknak új házat építettek az apától függetlenül az Aranyasszony portáján.

Magyarkától nyugat felé Sárhelyig - azaz mocsaras vidékig (Meótisz) férfi uralom volt a Hun saka (szkíta) féle településeken. Itt szokásban volt a leányszöktetés, azaz a leányrablás, amelyből háborúskodások kezdődtek. Ilyen asszonyuralmi területeken nem fordult elő.

A pelyhes állú fiúgyermekeket munkabírásuk szerint útba indították, más vidékekre. Sok esetben soha többé nem látták a szüleiket. Az idegen férfiakat minden asszonyuralmi településen szívesen fogadták. Birodalmukban a népesség nagyon megszaporodott. Itt soha nem volt éhínség, a közös gabonatárolók mindig fel voltak töltve. A vadászszerencsétől függetlenül a háziasított nagyállatok mindig biztosították a húsbőséget.

A férfiuralom területén folytonos háborúskodás folyt a legelő-területekért, az elrabolt leányok miatt. A nő csak belső munkaerőt jelentett, míg az asszonyuralmi területeken a férfiak a szorgalmas asszonyok munkáját jól kiegészítették. Élelem felhalmozás volt, megszűnt az éhínség. Az értelmes munkamegosztás bőséget, jólétet eredményezett. A férfiuralmi részeken a háborúskodás éhínséget teremtett.

Enzeli birodalmában ha a vő makacskodott könnyen kiadták a szűrét. Csak a nők voltak állandó családtagok, bár az elvándorlás - biztonságos élet, jólét miatt - sokkal kisebb volt, mint a férfiuralmi területeken.

Magyarkán Magyar utódai a beavatottjaik vezetésével bevezették az ősmagyar vallást, amely nem egy népet jelent, hanem az egy igaz Istenben való hiten alapul. Ezt a hitet nem kényszerítették rá senkire. Istenük nem haragos, büntető Isten volt, hanem szerető Égi-Atya, akinek elgondolásait a lábára megrokkant Anyahita rótta le a szumírok által érthető rovásokkal, az Arvisura lapokon. Ennek az Égi eredetű hitnek sok követője volt. Vezetői beavatottak voltak. A nőket egyenrangú embereknek tartotta. Enzeli Rimaszécs a saka birodalombeli férfiuralom kilengéseit megszelidítette. A fiúk a családi háznál maradhattak - maradtak -, a lányokat nem rabolták el, mint a sakáknál. Az asszonyokat nem nevezték asszonyi-állatnak, mint a sakáknál. Mindkét nem kedvessé vált a családfők számára. A jóságos családapák az asszonyok munkáját nagyon megbecsülték.

A hunok és magyari népek keresztútján épült a város, sok vendégfogadója volt, amely felett Magyarka fejedelme – a város katonai parancsnoka rendelkezett. Pajzsra emelve választották meg Magya fejedelem egykori utódai közül. A vendégeket csakis saját lovagkiséretükkel fogadták, ezért Magyarkán soha nem volt háborúskodás.

Magyarka fejedelemségében öntözéses földművelés, karámos és ridegtartásos  állattenyésztés folyt. Gyümölcsök gyűjtögetésével, gyógynövények összeszedésével is foglalkoztak. Messze földön híres gyógyító hely volt. Termeltek is gyógynövényeket.

A Zagrosz hegységig lakó szavárd magyar vallású hegyi-lakók sok kecske és juhnyájjal rendelkeztek. A városok lakói részére sok csigát tenyésztettek. A szerszámkészítők részére kovaköveket gyűjtöttek, melyeket Magyarkára bevittek.

Híres vadász volt Zanidár fejedelem, aki a magyarkai vendéglátó házak részére frissen lőtt vadakat szállított. Vadászkunyhóik nyújtott köralakban készültek. Közepén ott voltak a  mélyített magvermek, kásával megtelt tálak. A frissen lőtt húsokat kásával, darával, lepénnyel ették. Asszonyaik a vadon termett kétsoros búza, árpa magvait gyűjtötték.

Itt kezdtek agyagedényeket és Isten-szobrocskákat készíteni. Megörökítették a dárdás-nyilas vadászokat.

Az Aranyasszonyoknak hősies küzdelmet kellett vívni, hogy a vándorló vadászok és a nyomásokban legeltető állattenyésztők, a síkságon lévő öntözéses gazdálkodók között összhangot teremtsenek. Ezt másképpen nem tehették, csak az ataiszi eredetű egy Isten hit vallása alapján, mely csak a fejedelmi családok vallása volt.

Tura hegyén volt a legsikerültebb leányvásár. A leányoknak, legényeknek először az Öthegyi melegvíz forrásoknál meg kellett tisztálkodni, amely testi lelki megtisztulást jelentett.

Két kőből épített fürdő volt. Az előcsarnok búbos-kemencéjében emberfej nagyságú köveket melegítettek. A megforrósodott köveket csúszdán vízzel telt edényekbe gurították a kupolás kőfallal ellátott fürdőbe. A vízből kiálló forró köveket vízzel locsolták. Mindenki jól megizzadt. Majd a kifolyó langyos vízben megfürödtek.

Amikor eljött az este, a lovasok visszatértek Magyarkára és onnan díszes felvonulással mentek külön-külön a leányok és legények a Tura hegyi ünnepélyre.

Tura hegyére a Galga folyó népe ökrös szekereken ment. Kalácsokkal, gyümölcsökkel bőven meg voltak rakodva a saroglyák. Gyeretyán népe lovas szumír-szekerekkel jött a hegyi ünnepségre. Minden házasulandó ifjú lóháton érkezett.

Az ünnepségek öt napig tartottak. A hatodik napon tartották meg a hivatalos esküvőket. Az ünnepi eseményre Kubán szkíta és Enzeli zagroszi fiatalsága is odasereglett.

Az ünnepségre eljött Kund szkíta-saka vezér is iker fiaival - Kara-Kupánnal és Kaza-Kupánnal. Zanidar fejedelem leányait Sabut és Saba fejedelmi leányokat vették feleségül. Az esküvői szertartások - a sok házasulandó miatt - három napig folytak. Utána holdtöltétől holdtöltéig nagy vadászatot rendeztek a Kabar nemzetség Badil fejedelmének hegységében, a havas erdőben.

Badil íjászai Zanidar fejedelmet orvul lelőtték. Ugyanis Zanidar Sabu nevű leányát Badil fia Balkár akarta feleségül venni, de a leányvásáron ő inkább Kara-Kupánt választotta. Sabu annyira szerelmes lett göndör hajú választottjába, hogy titokban elsőnek esküdött örök hűséget, a szülei már nem tudták azt megakadályozni.

Gyász borult Magyarka fejedelemségére.

A 865. év végét még megvárták Magyarkán a nőtlen maradt sámán csoport tagjai, mivel az uruki vándorlók csoportja megnősült és egy kis részük Ordoszba indult, hogy részt vegyen a beavatottak legújabb sámánképzésén.  

Forrás:

Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás) Püski – Budapest 2003.

            55. Arvisura - Aranyasszonyok hősi küzdelme

            Bátika Aranyaszony rovása, Kr. e. 3180-3165. (860-875. m. t. é.)