Arvisura nyomán 16-20. rész

16. rész - Udumu buzogánya

Kedves Olvasó!

Mielőtt a következő Arvisura lapjait ismertetném, hadd szóljak hozzád és indokoljam meg, miért fogtam hozzá ennek a nagy terjedelmű, számunkra rendkívül fontos írásnak az ismertetéséhez.

Az Arvisura két vaskos kötete 1511 oldal írott információt tartalmaz. A történetírás tiszta formája, amely fényt vet nemcsak a magyarok történetére, de az eredetünkre, törzsi szövetségeseinkre, a lerótt Arvisura idején történtekre, életmódra, hitvilágra.

Miért nem tudtunk róla korábban? Titkos feljegyzések voltak, melyeket kegyhelyeken, szentélyekben őriztek, hogy megmaradjanak az utókornak. És mert titkos volt, nyílván ma is készülnek beavatottak által rótt - írt - jegyzetek.

István király idejéből tudunk a rovással készült írások megsemmisítéséről. Valószínű már Géza fejedelem idejében elkezdődött. Ezért mentik ki a rokon törzsekhez, amiről részletes leírás található benne.

A középkori inkvizíció a királyi udvarokban - titokban - tartott Arvisura lapokról tudomást szerzett és elkobozta. Valószínű nem semmisítette meg valamennyit, előfordulhat, hogy a pápai titkos levéltárban ma is őriznek belőle néhányat.

A pápai államnak nem volt érdeke, hogy népünk tudjon eredetéről, mert adófizetővé, leigázottá szerette volna tenni mindenkor. Ezért tett meg mindent az Árpád ház félreállításáról, eltüntetéséről a történelmünkben.

Ha mindezt megértjük, akkor nem csodálkozunk a mai Római Birodalmat más fedőnéven (EU) ujjászervező környezetünkön, azon, hogy régészeink, történészeink talán el sem olvassák, így meg sem érthetik, mennyi fontos feljegyzés van rólunk. Inkább hisznek azoknak az irányzatoknak, amely elfedni, tévútra akarja vinni a kutatások irányát.

A mai időkben hasonló történelmi jelenségek, mozgások figyelhetők meg. Nem haszontalan a párhuzamokból megfelelő következéseket levonni.

Ami pedig a forrást illeti. Amikor az Anyagba merült világunk vezetői mindent megtesznek az elbutításunkért, lezüllesztésünkért, hogy továbbra is hatalmon maradhassanak, nem lehet fontos egy hiteles történetírás, amely egy kis nép nagy történelmét mutatja be hat évezreden keresztül, utalva sokkal korábbi időkben történtekre.

Így olvassátok hát az eredeti Arvisurát, amely nehéz mű, hatalmas mennyiségű történelmi adattal.

Ami engem illet, többször átolvastam és megértettem belőle, nem vész a homályba történelmi múltunk - amit minden módon megpróbálnak elhitetni velünk. Nem csak a pápai államnak, de a Habsburgoknak sem volt érdeke, hogy ismerjük, megismerjük, mert kiderült volna belőle, hatalomra jutásuknál nem elhanyagolható szerepünk volt.

Szerettem volna - ez a lényeg - felkelteni az érdeklődéseteket iránta, hogy az eredeti művet olvassátok, ne legyetek rest rá, még akkor sem, ha nem könnyű olvasmány.

Azért is, mert egy médium írásaiban számos utalást találtam rá, ami persze csöppet sem véletlen.

A médiumok olyan emberek, akik a Szellemi Síkokról hoznak le információkat. Amíg az ember legfeljebb csak hiszi - vallásosságánál fogva - de nem tudja, a Szellemi Világok valóban léteznek, a Föld nem az egyetlen lakott bolygó - szégyen hogyan hülyítenek bennünket még mindig vele - addig mindazok számára, akik ezzel a képességgel nem rendelkeznek, a történet legfeljebb mesének, kitalációnak tűnhet. De a benne lévő hatalmas ismeretanyag rá kellene, hogy ébressze a szakembereket arra - akik a legrégebbi múltból csak az anyagi szintet kutathatják, mint a régészek -, igenis van, lehet valóságtartalma egy olyan írásnak, mely részben a fizikai síkon  /Arvisura lapokon/ kapott, másrészt intuíciós médium munkája által rögzített tudás.

-

Akkor következzen most, annak az Arvisurának a közlése, amely többek között az 5750 évvel ezelőtti Szumérba és Egyiptomba visz el bennünket. Ebben találjuk az első írott információt a filiszteusokról - a mai palesztinokról - már néven nevezve őket. A történetben az úrbeli város kiskirálya Dungi beszél az Ordoszban tanult rovósámánnak - Bátának -, és mutatja be saját szumér környezetét.

Az 1020-as medvetoros évben a Nagysüán előzködésén Báta lett az első. Megbízást kapott az Öregek Tanácsától egy déli irányú kalandozásra – információk szerzésére. Tízévi kiképzés után 24 ifjú lovassal indult el.

Úr városában Sirgula pateszi fogadta, aki megszervezte a Szumír Birodalmat. Megtudta, hogy korábban – 750. medvetoros évben egy Dungi nevű ifjúsági királyt – Sirgula öreg királynak a fiát – az akkori főpateszi – királlyá koronázta.

(Szerk megj.: A nevek azonossága ne tévesszenek meg bennünket, nyilván akkor is divat volt a „nagy ősök” tiszteleteként azonos nevet használni. Amennyiben a névadás a Féran naptár szerinti volt, azt jelenti, azon a naptári napon születhetett).

A Báta idejében élt ifjú Dungi, Ukus pateszi tanítványa volt, aki őt Pintor szentvárosban, ifjú királlyá kente.  Sokat mesélt neki a múltról, melyet Dungi tovább adott Bátának. Elmondta, hogy annak idején Buda fejedelem után  Samasna Pistije lett az új király, termelési vezető, városvédelmi parancsnok is, akit Lugalnak hívtak.

A tényleges hatalom azonban mindenkor a pateszik (főpapok) kezében volt.  

Időszámításukban – ebben a korban a legfontosabb volt az evés – holdevéseket – holdhónapot számoltak. De a Lugalok és pateszik – miközben a köznép naponta egyszer, délben evett – már az étkezési fogások számát is időszámításra használták.

Alulim – a nagy Lugal – e szerint 28 000 féleséget evett. Dungi számítása szerint viszont csak 57 évet, 6 holdevést (szerk. megj.: 6 holdhónapot) élt.

Beszél Dungi Bátának a nyilvántartott, feljegyzett Özönvizekről is. Kr. e. : 3540-ben, 3406-ban és 3208-ban.

Az elsőnél a megmaradt lakosság északra a szavárdokhoz és kurdokhoz menekült. Sokan Mari városában leltek menedéket. Gilgames – az uruki király – hősiesen küzdött a nagy áradás ellen. A tengertől és a folyóktól messzebb élő városok lakói pótolták utána a meghaltakat és elmenekülteket. (Az Arvisura a Hold méretének megváltoztatásával indokolja a történteket. Ez azt jelenti, a Hold közelebb került hozzánk a pályáján és „égiháborúkat, tengerháborgásokat” okozott).

A másik kettőt sárkánykígyó (szerk. megj.: üstökös) megjelenésével indokolják. Voltak kisebb Özönvizek – áradások – is.

A csillagvizsgáló pateszik nem tudták előre megjövendölni a sárkánykígyók érkezését.

A legrégebbi őslakók, akik Buda fejedelem elől menekültek Északra a Van-tó környékére (szerk. megj.: Ezek lehettek bennszülöttek, vagy azok a hunok, akik az emberáldozatos rítus miatt vonultak Északra), szumíroknak nevezték magukat. Örömmel fogadták az Özönvizek elől menekülteket és összeházasodtak velük. Ilyen házasságból származott Szumír vezér, akit ott Szumérnak neveztek. Szumért pateszinek képezték ki.

Amikor jobbra fordult az idő Szavárd, Kurd és Mari Birodalomból is megszervezte a visszavándorlást. Szumér ökrös fogatokon, szamaras szekereken vonult vissza, akit többen és többen követtek.  

A visszatérők ataiszi műveltséggel megszervezték a csatornázásos földművelést, állattenyésztést. Lovakat és tevéket eleinte csak Kurd, Mari és Ugarit birodalmában láttak szívesen, ahonnan épületfákat, építőanyagokat szállítottak a Szumér királyságokba.

Először 30 000 és 40 000 lakosú királyságokat szerveztek. Úr fővárosában – Báta látogatása idején – már 350 000 lélek élt. Sok volt a kereskedő, az iparűző kézműves közöttük, árukísérők, akik egész Szumérföldet ellátták áruval.

A szumér királyságoknak 56 városa, 224 tanyája volt, 1 891 600 lakossal. Fele volt szumér, a többiek időnként felfogadott szolgák, akiket cseréltek Esthon, Bothon, Mari és Ugarit között, hogy elvigyék a földművelés tudását a többiekhez, megszűnjön az emberevés.

Ezt Pintorban Ukus pateszi javaslatára rendelték el. A gazdálkodás megkönnyítésére elrendelték az írnokképzést is.

A pateszik vezette lépcsőzetes templom-gazdaságok a kegyhelyek hatáskörébe tartoztak. A Lugal az esti ájtatosság után megbeszéléseken irányította a csatornák közötti munkálatokat és hálát adtak az Isteneknek. Az Égi-lakók tisztelői áldozatokat mutattak be. A beavatottak tudták, csak „egy Isten” van, de az Égiek száma töméntelen. Mindenkinek meghagyták az Égiekben való hitét. (szerk. megj.: Vagyis vallásszabadság volt.) A hívők adományokkal „adóztak” az Isteneiknek.

Amíg nem volt termésfelesleg, a királyok és városok gyakran háborúztak egymással. Bőség esetén tartalékokat képeztek. Pintorban úgy döntöttek a határra helyezik a nagy terménytárolókat, lehetővé téve a magtárakat gyakran megtámadó feketefejűeknek, hogy a velük cserekereskedelmet folytató településeken ellenértékért élelmiszert kaphassanak.

Legtöbb esetben kenyér formájában kaphatták meg. Ezért külön iparággá fejlődött a különböző lepények sütése.

Szumérföldön nemesített terményeket ültettek, amely nagy bőséget eredményezett. Az írnokiskolákat kibővítették. Eleinte 2000 írásjelet használtak, majd a Pintori Tanács számukat egyharmadára csökkentette. 665 írásjelet használtak. Összeadni, kivonni, szorozni, osztani tudtak. Nippurban elkezdték a tízes számrendszer szerinti számok jelzését használni. Ezrest, százast, tízest.

Hosszúságmértékük a könyök volt, amely 24 hüvelykből állt. Nagy távolságmértékük a Dana, később a Biru volt, amely tízezer – egy tömény – nagylépésnek felelt meg. Területmérték a Sór volt, mely egy zöldséges kert méretének nagysága volt. Űrmértékük a Szila és a Su volt, néhol a Suk. Súlymértékük a Mana, amely egy evésnyi köleskásának felelt meg, ez 60 girnek, újabban Sékelnek.

A templomgazdaságokban szelíd állatokkal dolgoztak. Ismerték az ásót, a kapát, amit marnak neveztek.

Szamaras vontatással alkalmazták az ekét a termőföldek forgatására. Dungi rajzot készített róla, Apinnak nevezte.

Az állatok növekvő száma miatt a városokban kezdett terhessé válnia a bűz, a piszok. Továbbá megszaporodtak a pereskedések is. Ezért az állattartást a tanyákon(!) oldották meg, ahol a legeltetés sem okozott gondot.

A belterjes gazdálkodás során felfedezték a fogazott sarlók használatát. Nádhajlékok és cölöpházak helyett áttértek a téglákból való építkezésre, amely sok agyagot igényelt. A szolgák téglalopásai miatt bélyegzőket használtak.

Az épületfákat a hegyekben termelték ki. A szumérok vezetésével gyártottak ezüstöt, bronzot, más fémeket. A kereskedelembe bevezették az ezüstpénzeket.

Hajóik elöl és hátul kiemelkedők voltak, alkalmazni kezdték a vitorlákat az evezők mellett.

Még ataiszból hozták magukkal a kerék ismeretét, amelyet minden elmenekült (ataiszi) nép alkalmazott, s a többiek is átvették.

Eleinte 1000 Istenük volt, Szumér bevonulása után már 3000 fölé emelkedett a számuk. Vagy kiválasztottak egyet, vagy többet is tiszteltek.

Az Ég Istene AN (szerk. megj.: ANU), a levegőé ENLIL, a Holdisten NADAR lett. Dungi összekötő kiskirálynak UTU Napisten volt az Istene. Ezért igen mély barátság fűzte Udumuhoz a Napbirodalom kiskirályához, akit meglátogatni készültek.

Ataisz emlékeként a bölcsek Holdhónapot számláltak – egyik holdtöltétől a másikig. A Teleholddal kezdve 7 napos hetekre osztották fel a hónapot. Egy napot 12 Danára osztottak, amit pergőkkel mértek. (Szerk. megj.: Valószínű homokóra lehetett.)

A templomgazdaságokban a pateszik bevezették a Napév számolását. A Napév és a Holdhónap közötti különbségeket átmeneti napokkal hidalták át.

Minden városukról térképet készítettek, belerajzolták az összekötő útvonalakat is. Báta és Dungi az utazásukhoz kötegnyi térképet kaptak.

A pateszik növényeket, Mély-tói salétromot, hegyi sókat, tejet, kígyóbőrt, teknősbékapáncélt használtak orvosságok készítésére. A növények, állati termékek, sók higított és por alakban szolgáltak gyógyszerül.

Báta figyelmeztette Sirgula pateszit a 24 Hun Törzsszövetség írásjeleire (szerk.megj.: rovásírás) Sirgula azt válaszolta: „Az emberek agya sokkal jobban csiszolódik, ha egy kissé gondolkoznia kell”. 

(szerk. megj.: Mi pedig gondolkodjunk el a számológépeken, más embert „segítő” technikai eszközökön – okos telefon - , azon hogy ma egy sláger szövege legfeljebb egy mondatból áll – a gyengébbek kedvéért.)

Dungi elkísérte Bátát, hogy megismerje a szumérek fölényét, majd Mari, Ugarit érintésével a Hírös-kapun át Ménes birodalmába (szerk. megj.: Egyiptomba) mentek.

Útban Meni Birodalma felé

 Úr városából a Ráten (Eufrátesz) folyó jobb oldalán haladtak. A téglából épített városállamok már messziről látszottak. Falakkal voltak körülvéve, 3-5-7-9 kapuval rendelkezhettek. A biztonság miatt éjszakára bezárták. Nappal őrségek ellenőrizték az elmenőket, érkezőket, nehogy meglepetés érje a várost. Minden őrségben volt írnok, aki feljegyzéseket készített a Lugalnak – a napi mozgásról.

Útközben a Paripa, Dabósa, Asszóúr városokban élő kurd-hun lakosokat felkérték, hogy a megváltozott szumér nyelvben járatos ifjak kísérjék őket Nippurba. Asszóúr szentvárosban a kurd ifjúság több nyelven beszélt, mivel részt vett a szumérok kereskedelmében.

Kis városában örömmel fogadták az írnokiskolát végzetteket. Mire Nippurba értek, többen voltak a kísérők, mint a vendégek. Átadták a főpateszinek Ordosz ajándékait.

Itt külön kísérőt kaptak mivel a csatornázások és zsiliprendszerek sűrűn voltak. Adab, Surupak, Umma, Lugos, Uruk, Larsa és Úr városába csak a főpateszi engedélyével léphettek be.  

Úr városa akkor már a Ráten folyó csatornájával volt körülvéve. Csak a kikötőn át juthattak be a városba. A Fellegvár, a templomok és a paloták ámulatba ejtették a 24 hun lovast és Bátát.

Fekete és Vörös-föld határán kitaposott úton haladtak Mari városa felé. Itt Gula Istennőt tisztelték. Fehér ruhába öltözött orvosnők (pateszik) végezték Gula Istennőnek tetsző, jól jövedelmező munkájukat, akik a feketefejű népeket gyógyították.

Naszír város ifjú királya oroszlánvadászatra csábította Dungi kiskirály vendégeit. Dungi, Báta és Gyoma sámán sörényes oroszlánt ejtettek el.

Urbaba városánál a nippuri írnokiskolások egy csoportja csatlakozott hozzájuk, hogy Dungit Meni kiskirályhoz kísérjék.

Kis városában csak a Kr. e. 3406-os (344. medvetoros év) özönvíz károk voltak feljegyezve.

Dungi szerint akkor csak a Tigrisen, vagy ahogyan ismét nevezték az Adiglaton vonult le az özönvíz, amely Uruk és Úr városát sújtotta leginkább.

(Szerk. megj.: Egy korábbi Arvisura  a bennszülöttek által nevezte a folyót Adiglatnak. Az ataisziak elsüllyedt szigetük folyóinak nevét adták az új hazában.)

Mari városában (szerk. megj.: ez nem azonos a marinai Mari városával, hanem a fejedelemasszony korábbi városának a neve) meglepte Bátát a hatalmas Zikkurát, ahol a tizedik szumér város alapító-okmányai kőbe vésetten állottak. Itt a Ráten folyó egy futásnyira volt a várostól. Rát vizének hívták, áradásai csak kismértékűek voltak.

Mariból is csatlakozott hozzájuk egy lovas csoport, akik Ugaritba, Tan-be és Szabírföldre kísérték a rokonlátogatókat.

Tenföld és Szabírföld telepesei nyelvét még tűrhetően megértették. Szabírföldön – a Hírös-kapuban – Jákó sámán fiaival csatlakozott Báta és Dungi kíséretéhez. 

Meni birodalmában

A Sós-tónál Meni kiskirály Tudó írnoka kísérte a nemrég Meni által építtetett – szumér városhoz hasonló – fővárosba a vendégeket.

Legelőször Bas Isten templomában jelentek meg. Báta átadta Ordosz arany ajándékait.

Meni kiskirály ekkor adta át Udumu királyságának ötödik évében készített buzogányát, mellyel a filiszteus támadáskor Udumu a buzogánnyal szétzúzta a hatalmas erdőségekkel rendelkező Bél király fejét.

Báta megköszönte az ajándékot. Megígérte, hogy azt Ordoszban a 24 karélyos Öreg-Isten templomában fogják emlékül elhelyezni.

Abidosba mentek – a poklok hasadékához -, ahol a Napistennek áldoztak.

Meni apja parancsára építtette fel az új fővárost, Napvárost. Így teljesült a Bothoniak kívánsága, hogy az egyesültkirályság fővárosa az ő területükön legyen.

Ménes király első birodalomalapítása után – szumér módra – apró kiskirályságokra bontották Bothont és Esthont. Mindenütt a pateszik alapítottak templomgazdaságokat. A régi napvallás papjainak írásmaradványait (szerk. megj.: A megjegyzés Amu papjaira vonatkozik, akik az elsüllyedt kontinens, Atlantisz legutolsó idejében érkeztek ide) hűen őrizgették, hiszen azok sok ezer év feljegyzései voltak.

A feljegyzések külön írtak a Fekete-föld és a Vörös-föld harcairól, melyek a Fekete-földnek – Bothon és Esthon birodalmának – győzelmével végződtek.

Ahogyan Szumérban is megszüntették az egymással való háborúskodásokat – Ukus pateszi megszervezte az Íj és Nyíl országát – úgy Al-Méne, Esthon Ura is jobb belátásra bírta az egymással háborúskodó kiskirályokat, mivel mindannyijukat veszedelem fenyegette a Vörös-föld felől.

Tudó, aki Nippurban tanult, mezítláb, durva köntösben sorba járta a királyságokat. A hitetlenkedőket meggyőzte a veszedelem előtti egyesülés szükségességéről.

Ménes uralkodó családjából származó Al-Méne, ha kellett fegyverrel is elősegítette Tudó elképzelését.

A fővárost Tudó építette föl (ő volt a tervezője, építője). Meni pedig feleségül vette Tanisz királykisasszonyt, Bothon királyának legkisebb lányát.

Taniszt Dungi kiskirály vezette a Napisten szentélyébe. 48 lovas, köztük 25 ordoszi ifjú volt a kisérő főfély. A szentély térségében ünnepelték a világraszóló királyi esküvőt.

Al-Méne boldog volt, mert ezzel Fekete-föld népe egyesült. Ugyanis a Vörös-föld feketefejű gyilkos népe Tanaisz rokonságát teljesen kiirtotta.

A datolya és szőlőbor megnyitotta az agyakat és szájakat. Dungi kíséretében lévő beavatottak elmondták, a Kaltes-asszony szekerén érkező Égi-lakók jelezték Nippur beavatott-központot és az Élet-Templomát közeli veszély fenyegeti. Ajánlatos lenne a sok ezer éves feljegyzéseket az újjáépülő Karnakba szállítani.

Ménes király idejében Karnak először csak egy kis szentély volt, majd minden király épített hozzá egyet-egyet. Amit az idő vasfoga tönkretett, azt lebontották. Most Al-Méne új szentélyt építtetett. Ebbe az új fényes épületbe helyezték el a Nippurban lemásolt szellemi kincseket, valamint az Ordoszból hozott Agaba-kori, a 24 Hun Törzsszövetség rovásmaradványainak másolatát. A főpap hálaadó Égi-dicséretének harmadik napján a régi szentély minden ládáját az új szentélybe szállították. 

Karnak főpapja – a mindeneket Tudó – a Menitől kapott buzogányt megáldotta. Jelezte, amennyiben Nippur után Karnakot is veszély fenyegeti, úgy Ordosz már most fölkészülhet az Élet-Templomának fogadására.

Tudó elmondta, az élet akkor kezdődött meg Joli Tórem Földjén (Földanya), amikor 432 000 évvel ezelőtt Kaltes-asszony Földjéről (szerk. megj.: Szíriusz A 3. Bolygójáról) az Égi lakók megjelentek. A szárazföld még osztatlan volt. Az Üvöltő sárkánykígyók nyomán megmozdult az ősvíz alatti lávafolyam és a szárazföldeket szétválasztotta. A mindent éltető Napisten munkája nyomán esőfelhők zúdultak Joli Tórem Földjére és dús élet fakadt.

Újabb Üvöltő Sárkánykígyó magával rántotta a Holdat. A Napisten fényes tekintetét  milliónyi porszem borította el. Majdnem minden eljegesedett.

A Nap Ura nem akart mindent elpusztítani. Kaltes-asszony Bolygójáról elküldött Égi-lakókat, akik Joli-Tórem Földjén élőkkel párosodtak. Ekkor kinyílt az emberek agya. Lassan minden embercsoport 4 fajta vérűvé vált. Ezredrészben lettek Káltes-asszony felépítésűvé.  

Akikből az Égi-lakók vére kiütközött: 3,5,7,9.11,13,15,17,19,21,23,24 karátos beavatottakká váltak. A 24 karátos – karélyos – beavatottakról az Égieknek tudomása volt. Haláluk után ezeket az „Égbe” ragadták. Ahogyan a 16 karélyos Gilgamest is, aki kétharmad részben volt Égi eredetű. Hősiessége, helytállása 24 karélyossá változtatta.

Ataisz elsüllyedése után olyan erős lett a felmelegedés, hogy a jéghegyek alatti szárazföldek is kettéváltak.

Az elmenekült beavatottak rajzokat hoztak az eljegesedés előtti időkről, embertömegek, a hatalmas állatvilág pusztulásáról.

Káltes-asszony szekerén az Égi-lakók azóta is gyakran megjelentek, mint Oanész haltestű csoportja, aki a tengerbe esett Úr városa mellett. Segítették Nippur templomgazdaságának kifejlesztését.

Az elsüllyedő Atlantic (Atlantisz) miatt az elözönlés veszélye fenyeget a kiéhezett Vörös-föld felől. Ezért az Élet-templomának fogadására Ordosznak fel kell készülnie.

Másnap tevekaravánok kíséretével a Hírös-kapu felé mentek. Menhófer építőmester egy holdtöltényi idő alatt sok új palotát épített Meni kiskirály városában. Tudó és Ukus pateszi  elárulta, hogy ők is egy földalatti világot építenek. Mindannyiuknak törekednie kell egy nagyobb alsó világ építésére, hogy a sok ezer éves feljegyzéseket abban elrejthessék.

A visszaúton Szabír-földön Ten Birodalmán keresztül Ugaritba, majd Mariba érkeztek. Kurd lovasok kísérték őket Paripa városán át Magyarkára.

A gazdag hun birodalom érintésével jutottak el Hunnorba, ahol a beavatottak főpapjának beszámoltak a beavatottak karnaki döntéséről. Szaduri fősámán 24 karélyos beavatott várta őket. Arról tájékoztatta a csoportot, hogy a karnaki döntés idején Kaltes-asszony lámpácskái elröppentek Hold-anyánk irányába. Láthatatlan szemecskéikkel felvették Karnak minden döntését és az Kaltes-asszony Birodalmában tudott dologgá vált. A döntéseket támogatták.

Ordoszban Udumi győztes buzogányát a beavatottak szövetsége jelképévé avatták.

Forrás:

            Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás) – Budapest, 2003.

            65. Arvisura - Udumu buzogánya

            Báta rovása - Kr.e. 3750-3406. (290-634. m. t. é.)

17. rész – „Vas, melyet nem esz meg a fene”

A 34. medvetoros évben - Batour fősámán temetésén - a 24 Hun Törzsszövetség részéről Uzapani úz, Temere suoma és Szolyva manysi sámán, illetve vezér megegyezett a kinajokkal abban, nem háborgatják egymás szálláshelyeit, hiszen az agabák magasabb tudású népe mindkét népcsoportba beolvadt, ezért egymással szemben nincsenek követeléseik. Lehetséges a békés együttélés.

Uzapani kijelentette, a csatározásokban csak az élők győztesek.

Imola kabar fősámán örököse az igen harcias Bihar hun sámán lett. 1210. medvetoros évben az ifjú harcosoknak maguknak kellett eldönteni, ki legyen a megöregedett Urga-Balzsán után a fővezér. Négy harcos számban Bihar lett az első, de lovaglásban Urga-Balzsán leánya legyőzte. A győzelem feljogosította Dala-Kerulent, hogy az Arvisura törvények szerint maga válassza meg a férjét. Bihart választotta.

Biharnak volt titkos menyasszonya már. Az Öregek Tanácsában álmára hivatkozott, Ata-Izisz megparancsolta neki a déli Nagy-Víz melletti rokon népek felkeresését.

A pompás, fényes esküvő után az Öregek Tanácsa hozzájárult, hogy a Tóremek parancsára a kalandozó ifjúság elinduljon a hajóikon elmenekült Ata-Isis nép felkeresésére.

Egy tyumen (tízezer) harcos jelentkezett a nagy kalandra.

Egy évig tartott a felkészülés, melyen először a harcosokon kívül rimalányok is részt vehettek. Bihar titkos menyasszonya szervezte meg az élelmező és betegápoló leányok seregét. Az Öregek Tanácsának engedélyével felvette Agaba feleségének „Rima asszonynak” a nevét.

Minden törzsből két leányt választottak segítőnek. Megtanultak lovagolni, megtanulták a hadi-élelmezést, betegápolást, élelmezést a betegek részére, harcot a betegek védelmében, a ló-kuruzslást.

Dala-Kerulen ikerpár fiúcskát szült - Zsitva-Balzsánt és Szuha-Balzsánt, ezért elhagyta Ordoszt és édesapja - az agg mongol fővezér - legszebb völgyébe költözött.

Almavirágzás ünnepén indultak el Ordoszból, ahol Imola fősámán áldását adta a kalandozásra induló seregre. A Hangun folyó bal oldalán elhaladtak a hun törzsek szálláshelyei mellett. Mire elhagyták a jürcsik törzset is, egészen belejöttek a tömlős úsztatásba, a lovak béklyózásába. Olyan lovakat vittek magukkal, melyek jól bírták a hegyeken való átkelést.

Bihar jó vezérnek bizonyult. Minél melegebb lett, annál inkább megközelítették az óriási csillogó hegyeket.  Nappal a legmelegebb időben pihenőt tartottak, éjjelre felállították nemez sátraikat.

Mire a csillogó jéghegyekhez értek a kabar kovácsok élesre vasalták a lovak patkóit.

A jéghegyek után szilaj folyók, szoros völgyek birodalma következett. Sötétebb bőrű népek közé értek. Kíváncsian megbámulták, fehér kásával kínálták meg őket, ami jobb ízűnek bizonyult, mint az ő köles kásájuk.

Amikor viszont a nagy síkságra értek fa lándzsákkal, kövekkel támadtak rájuk. Kabar fegyverekkel könnyűszerrel legyőzték őket. Foglyaiknak megkegyelmeztek, de állatállományukat birtokba vették élelmezésük végett.

A nagy meleg miatt is egyre lassabban haladtak, hogy a legyőzöttek futárjai, hírmondói hírül vigyék, nem hódító, ellenséges nép érkezik. Azonban minden jó hírük ellenére a leggazdagabb termékeny síkságon nagy sereg gyűlt össze ellenük. Az előőrsök jelezték az összecsapás elkerülhetetlen.

Bihar összehívta századosait. Azt javasolta, csalogató harccal vonják magukra az ellenség támadását és két oldalra szétrebbenve győzzék le szokásuk szerint a fejletlen és rosszul képzett sereget.

A legalkalmasabb helyen felállította az íjászokat és követőket két oldalon, majd csalogató lovasokat küldött az ellenség felé. A közelükbe érve azonnal visszafordultak. A nyomukba szegülő üldözőket a felállított hun sereg közé vezették. Ekkor kettéváltak a gyors csalogatók és az elrejtett fősereg kegyetlen nyílzáport zúdított a támadókra, nagy testű harci állataikra. Teljesen körülfogták az ellenséget.

Az íjászok teljes támadása előtt működésbe hozták a kővetőket, a mérgezett nyíl, csákányos és lándzsás századokat. Ez a harcmodor annyira meglepte, zavarba hozta a harcosokat, hogy nagy veszteség közepette kegyelemért könyörögtek.

Bihar a kürtösökkel lefújatta a támadást.

A sebesültek között volt egy ifjú, aki ismerte a nyelvüket. Elmondta, a Nagy-Víz mellett élő Ata-Isis hívő emberekhez tartozik. A számuk egyre fogy, mert járványos betegség majdnem kipusztította a népüket.

Bihar Agaba fősámán tanításaiból elsajátított rovással felszólította a sebesült harcost, keresse meg harcostársait, mert azért jött a tyumenjével messziről, hogy megsegítse őket.

Ezután az agaba nép harcosai felkeresték Bihart, aki elbeszélte látogatásának okát, azt, mennyire örülnek a viszontlátásuknak annyi ezer év után.

A rokon agaba nép élénkebb észjárású volt, mint sötétebb bőrű szomszédaik, meggyőzték a vesztesek fejedelmeit, hogy a gyors lovaktól ne féljenek. Azok nem gyilkolni jöttek a bőség síkságára, hanem régen elvált, hajókon eltávozott rokonaikat keresik.

Bihar a tolmácsokkal azt kérte a nagy síkság fejedelmeitől, engedjék átvonulni a harcosaival a Nagy-Víz melletti rokonaikhoz. Amennyiben békén hagyják őket, nem támadnak meg senkit.

A legyőzött és elesett barna bőrű harcosok teheneit, bivalycsordáit nekik ajándékozták. Felszólították őket, hogy a Nagy-Víz mellett telepedjenek le, és tanítsák meg őket a fényes fegyverük forgatására. Ugyanis az állandó harcok és vadászatok miatt nagy az emberveszteségük.

Tehát a legyőzött fejedelmek férfihiányukat - az egymás közötti viszály miatt - a tyumen harcosaival akarták pótolni.

A szép fehér teheneket és bivalyokat Biharék örömmel fogadták. Az őslakók legnagyobb csodálkozására a lába törött, megsántult teheneket a harcosok megették. A sámánok élelmezésgondjai így megoldódtak.

Bihar vezér az ifjúság tyumenjeivel elment egészen a Nagy-Vízig. Ezzel az Öregek Tanácsának tett fogadalmukat teljesítették.

Ata-Isis népével lassan teljesen megértették egymást. Az öröm mellett bánat is érte a kalandozókat. A szépséges Rima egy mérges kígyó marásától meghalt. Bihar megsiratta titkos menyasszonyát. A gyász eltelte után elhatározta, harcosait a rokonnép leányaival házasságra bírja.

Otthon maradt felesége - „Dala Kerulen - igen féltékeny volt Biharra, ezért megkérte Hárpia -Tóremet, figyelje Bihar vezér minden lépését. (Barátnője) Bairla jelentése alapján, soha ne engedje meg férjének a hűtlenséget. Ugyanakkor minden Égben lakó Tórem összefogott Bihar megsegítésére, hogy vállalkozása sikerrel járjon.” „Egyik látogatása alkalmával Hárpia-Tórem pók alakjában becsúszott Bihar titkos menyasszonyának sátrába, ahol búcsúzásként a szépséges rimalányt megcsókolta. Ekkor Hárpia egy mérges kígyót küldött, hogy a leányt halálra marja. Dernő (az ifjúsági fősámán) már nem tudott segíteni és a titkos menyasszony meghalt. A parszi-szkíták a titkos menyasszony holttestét elhamvasztották és egy aranykorsóban, légmentesen lezárva Enlitt-Tórem kegyhelyére vitték.” „Ata-Isis azzal büntette meg a bűnös Hárpia, Enlitt és Pécs-Tóremeket, hogy nemtelen Tóremekké varázsolta őket! Ugyanis mindhárman részt vettek tudásukkal a gyilkosságban.”

A bőség és termékenység látványa annyira hatott Bihar vezérre, hogy fogadalmuk ellenére eldöntötték: a meleg rokoni fogadtatás miatt letelepednek, itt maradnak, amíg lehet. Nagyon örültek az agaba rokonok a temérdek lónak, mert földjeiket könnyebben tudták megművelni.

Bihar és tanácsa az őket felkérő törzsfőknek mindig katonai segítséget nyújtott, így igen nagy lett a tekintélyük, sőt zsákmányolások miatt nagyon meggazdagodtak. Az egyik nagy törzs fejedelmi családja egy súlyos harc után Bihar vezér zsákmánya lett. Ekkor a gyászév letelte után Bihar a legyőzött fejedelem legszebb lányát feleségül vette, mivel galambok azt a hírt hozták, hogy Dala-Kerulen (Bihar felesége) egy szeszélyes lovaglás alkalmával szakadékba zuhant és sérüléseibe belehalt.

Második házasságából megszületett az első fia. Nagy erővel fogott hozzá az új birodalom megszervezéséhez. Az agaba törzs Bihar tevékenységét támogatta és uralkodását elfogadta.

Lélekszámuk már elérte a két tyument (20 000 főt).

Bihar engedélyezte a további kalandozásokat. Ezek mind gyarapították vagyonukat. A tengerparti agaba-féle törzseknek érdekes hadrendi szervezete volt, melyet Bihar is átvett, mert igen hasznos volt az igen termékeny vidéken. A megházasodott ifjakat tizedekbe, századokba osztotta és telepítette le. 10 törzs a tizedesek vezetésével 10 helyiségben lakott. 16 harcost az újonnan szervezett 10 százados által lakott ezredszékhelyre vezényelte. (Szerk. megj.: 10 falu fölé egy századszékhely, 10 századszékhely főlé egy ezredszékhely lett rendelve). Biharnak 10 ezrede, 5 fehér-hun, 5 fekete-hun ezrede volt. Birodalma 960 Helység székből állt. 10 Helység-széknek egy százados adhatott ki intézkedéseket. Ezekhez a század-székhelyekhez csatlakozott még az agaba-törzs és Bihar birodalmának legyőzött lakossága.

Az ezred-székhelyre minden törzs 4 harcost küldött. Az ezred-törzs 10 harcosból és négy rimalányból állott, valamint a az agaba törzs földművelőiből, kereskedőiből és a legyőzött nép állattenyésztőiből.

A 10 ezred lovas harcát még 696 tárkány-részleg támogatta. A század 104 főből, az ezred 1054 főből állt. A tyumen-vezér a 10 000 lovas mellett 156 kézműves harcossal rendelkezett, amelyből 56 volt rima-lány, 100 fő pedig csákányos, nyílhegykovács, lópatkolókovács, kővetős-harcos.

Bihar fővezéri szállása 24 sámánból, 8 rimalányból és holdtöltétől-holdtöltéig az egyes törzsekből bevezényelt 48 harcosból állott. Ehhez csatlakozott az agaba-féle nép vezetősége és a leigázott volt uralkodó háza tájának apraja-nagyja.

A tíz ezred harcos veszteségeit mindig az agaba törzs népéből pótolták. Ennek fejében az agabák minden védelmi készültsége megszűnt.

Az öt év múlva megtartott Vezéri Tanácskozáson újabb harcosok nevelését rendelték el. Újabb tyument képeztek ki az agabák ifjúságából. Igen nagy gondot fordítottak a lovak idomítására, hogy a szövetséges uralkodók kérésére 2 ütőképes tyument tudjanak kiállítani.

Harci fölényük miatt egy-egy hadjárat után gazdag zsákmánnyal tértek haza.

Az agabák legbölcsebb embere elmesélte, hogy ők két hajóval menekültek a tűzokádó hegyek birodalmából, ahol bőségben és boldogságban éltek. Hajóikkal eljutottak olyan lakott helyekre is, ahol a boldogság földjéről elmenekültek élnek. Tőlük már sokkal képzettebb, műveltebb emberekké váltak. (Szerk. megj. :  Az emlegetett boldogság földje Ataisz lehetett. A „sokkal képzettebb, műveltebb emberek” birodalma valószínű Közép vagy Dél-Amerika földje, ahová szintén menekült népesség Ataisz elsüllyedése után. Dél-Amerikában ma is van egy Cusco nevű város. Ez volt a neve az egyik menekülő hajó kapitányának).

Ata-Isis szentélyében minden holdtöltekor tanácskozást tartottak. A parszik és egy hajótörött bölcs kéréssel fordult hozzájuk, hogy Hadraba fejedelem meggyilkolt családja - felesége, gyermekei - részére, Bihar kiváló kabar sámánjai és kovácsai állítsanak emlékoszlopot. Szerettei tiszteletére, akik kincskeresők áldozatai lettek.

Három holdévig járták Hadraba fejedelem hegyeit. Megtalálták Ata-Isis birodalmának szent kövét, melyet soha „Nem eszi a fene”.

A legkiválóbb kabar vasforraló kovácsok és Hadraba népe 24 bivalyfogattal hordták a szent követ egy hegy horhosába. A bölcsek irányítása mellett, a legvastagabb Tórem-fa köré agyagot döngöltek, majd Aranyasszony hajnala napján óriási tüzet fújtatva a megolvadt szent kövek szent erét a kihúzott Tórem-fák helyére folyatták.

Hadraba 24 bivalyos szekérrel a fővárosba húzatta Ruda-Tórem szent oszlopát. Szerettei emlékére palotája elé állíttatta.

Amikor 24 holdtölte után Hadraba látta, az oszlop viharnak, villámlásoknak ellenáll, színarannyal fizette ki a kabar kovácsokat, az oszlop méreteinek arányában.

A történtek után - minden évben - Joli-Tórem ünnepén a fejedelem vendégei voltak.

A harmadik alkalom után Szampó a szent oszlopokra akarta vésni számjegyeit, de Hárpia-Tórem egy mérges-kígyó alakjában halálra marta.

Az özvegy Hadraba 9 holdév múlva feleségül vette Bairla rimalányt, aki 7 fiúgyermekkel ajándékozta meg.

Letelepedésük után a kilencedik medvetoros évben Hadraba sürgős segítséget kért, mert a napnyugatiak meg akarták semmisíteni birodalmát. Már félúton voltak Bihar fejedelemsége felé.

A véreskard-futárral elküldték a hírt: Veszélyben az újabb törzsszövetségi birodalom.

Három nap alatt 3 tyumen harcos gyűlt össze Hadraba megsegítésére.

Bihar csapatai az ötödik napon találkoztak az ellenséggel. A nyílzápor, a gyorsan mozgó lovasroham meglepte az ellenséget. Meginogtak, majd menekülni kezdtek. 24 napig üldözték őket és az ellenség székhelyéhez érkeztek.

A csillogó szép várak, építmények sokaságából újabb sereg özönlött ki. Bihar felállíttatta a követőket, szervezetten várta a támadást. Először Hadraba csapatai ütköztek meg velük. Bihar a kővetőkkel a túloldali tartalékaikat támadta. Majd borzalmas lovasroham következett és mérgezett nyilakkal szórta be a város harcosait.

Az ellenség elrendelte a visszavonulást a városba. Bihar hajnalig romboltatta követőkkel a város leggyengébbnek mutatkozó falait, a palotákat. A pihentetett hun sereg hajnalban a lerombolt nyílásokon keresztül a városba özönlött.

Hadraba kétnapi szabadrablást engedélyezett. A hun sereg annyi kincset hordott össze a törzsi sátortáborokba, hogy szállításuk csak bivaly és elefánt karavánnal volt lehetséges.

Hadraba nagy hibát követett el. A halottakat nem temettette el. Holdtöltétől-holdtöltéig fosztogatta a várost és a birodalmat. Az elesetteket magára hagyta. A legyőzött birodalomban járványos rossz-seb betegség ütötte fel a fejét, majd kelet felé terjedni kezdett.

Amikor a betegség Hadraba birodalmához ért, Bihar székhelyén összeült a Vezérek Tanácsa.

A sámánok azt mondták: Mivel a 24 Hun Törzsszövetség újabb birodalma az agaba-féle bölcsek szerint borzalmas betegségeknek, járványoknak néz elébe, a legjobb lesz, ha ebből a nagy kalandozásból hazamennek a Hangun folyó melletti őshazába. A zsákmányból hosszú évekig élhetnek még az unokáik is.

A mezőkön lévő terményekkel, szarvasmarha csordákkal, felhalmozott kincsekkel gazdagítani fogják a Hun Birodalmat.

Az agaba-bölcsek szerint, ha azonnal indulnak, hóolvadáskor az égig érő jéghegyekhez érnek. Mire eljön a bögölyös nyár a napsütötte hegyek között, 2 medvetoros év alatt haza érhetnek Ordoszba, a Hun Törzsszövetség székhelyére és a pusztaszeri sátortáborukba.

A kalandozásra indult hunok és az agaba-féle népek ifjúságából 2 tyumen (20 000fő) alakult, 20 ezreddel, 1 tyumen szekeres haddal és élelmező századokkal. Egy század rimalány, a legyőzöttek citerás hadával, akik a patkolókovácsok táborában tartózkodtak.

Almavirágzás ünnepén indult a sereg. Biharváron a sámánok 20 164 harcost, 3 tyumen lovast, 2 tyumen szarvasmarhát, 10 fekete bivalyt, 1 tyumen szekeret, két szelíd elefántot számláltak meg.

A kalandozásból hazaindult tábor 68 215 lélekből állott, melyből az aratási ünnepre 65 652 lélek maradt, mivel a keverék népekből a többi visszafordult, vagy a (járvány elől) a hegyekbe menekülőkhöz csatlakozott.

A kabarokból is visszamaradt egy csoport az ifjú Szuha sámán vezetésével. A vaskészítéssel foglalkozó, megházasodott vasforralók őslakó feleségei, nagyszámú gyermekeik vonakodtak a többiekkel elindulni. Inkább a vaskő hegyek felé vették az irányt.

A hazafelé vonulók között egy ifjú felkiáltott:

-          Né, met! Nézzétek a hegyoldalon!

Mindenki oda nézett. Egész kecske mét legelt ott. A fiatal lovasok kíváncsiak voltak a ritkán látott tejelő álltokra. Az őrzőik viszont kőzáport zúdítottak rájuk.

Az agaba-féle ifjúk ismerték ezt a szintén a járványok elől a hegyekbe menekülő népet. Egy völgyben felkeresték őket. Visszatérve elmondták, a fehéres bőrű, kékszemű törzs egy része már messze jár a völgyben, lovaikat, szarvasmarha csordáikat maguk előtt hajtva. A kecskék a hegy legmagasabb részein is el tudják látni őket tejjel.

Nagyon tiszták, mindennap fürdenek. Közülük három ifjú a kecskepásztorok közül nem akar velük tovább menni, mert összevesztek egy gödölyén. Megkértek bennünket engedjük be őket magunk közé.

Ebédszünet alatt a vezetőjükkel megtárgyalták, hogy a két cammogó elefántot elcserélik 20 kecskével. Eljöhetnek velük, de csak a tábor közepén, nehogy megszökjenek a méttel.

A három ifjút a „kiszólás” miatt elnevezték németnek. A kecskenyájat ugyanis a hunok métnek, az avarok metnek nevezték. Mivel az avarok voltak az utóvédek, német lett a csatlakozó ifjak neve.

Mire leesett a hó a Hangun felső forrásvidékéhez értek, ahol az avarok szálláshelye kezdődött. A külső-avar szállások törzsbeli viszályok miatt kerültek ilyen messzire. Inkább vállalták a magas hegyvidéken való életmódot, mint a törzsbeli gyilkosságokat.

Szükség esetén azért 1 tyumennel részt vettek a 24 Hun Törzsszövetség harcaiban. Gyakran összeházasodtak a jürcsik és gur törzsbeli fiatalokkal.

A telet barlangokban töltötték. Előtte szénát gyűjtöttek, kőből, fából istállókat építettek, hogy a melegebb vidékről jövő szarvasmarha állománynak jó meleget biztosítsanak.

A rendszeres vadászatok mellett is már - az emberek élelmezése miatt - 1 tyumenre apadt az állományuk.

Bihar elrendelte, csak a rosszabbul tejelő, legyengült állatokat vágják le. A borjakat - szemes élelmezés mellett - szekereken szállították.

Tűzjelek, hírmondók küldésével mozgósították az egész hun társadalmat, hogy az érkezőket fagymentes teleltetés biztosításával segítsék. Azok jurták ezreit, kitűnő abrakokat , bőséges élelmezést szállítottak a külső-avar szállásokra.

Mire eljött a második almavirágzás ünnepe, elindultak a Hangun folyó bal oldalán a tisztán a 24 Hun Törzsszövetség által lakott területen. Úgy állították be a napi lovaglás mértékét, hogy köles aratási ünnepre érjenek Ordoszba.

Diadalmenetben vonult be Bihar vezetésével a kalandozó ifjúság. Az Öregek Tanácsa örült az új hasznos állatállománynak. A sok fehér tehénnek, az öt pár bivalynak.

Imola fősámán még élt. Boldogan várta utódját az ordoszi Aranyasszony kegyhely előtt.

A két év alatt a harcosok lélekszáma 20 112-re csökkent. A tábor lélekszáma 65 541 főre apadt.

A szarvasmarha állomány 4 950, kiváló minőségű, szívós tehénnel gyarapodott, melyet a törzsek között igazságosan osztottak szét. Minden törzs 200 szarvasmarhát kapott. Ezer darabot útnak indítottak Pusztaszerre, Urga-Balzsán fővezér szállására. A legkiválóbb 50 tenyészállatot a beinduló sámánképzés céljaira adták. Minden sámán kapott egy tenyészbikát.

A 3 német ifjú az avaroknál kapott helyet. A citerásokat törzsek szerint osztották szét.

Öt év múlva a végzett sámánképzősök 2 tehenet, 1 fajbikát vihettek haza szálláshelyeikre, hogy a hunok szarvasmarha tenyésztését fellendítsék.  Az 5 pár bivaly Ordoszban maradt.

Imola fősámán lombhulláskor meghalt. Az Öregek Tanácsa Bihart választotta meg a helyére, aki az Aranyasszony hajlékát újraépítette.

A Bihar földjéről jött citerások a törzsi dalokat elsajátították, törzsi és családi eseményeknél zenéjükkel igyekeztek jó hangulatot teremteni.

Ugra-Balzsán első unokája a kis Zsitva-Balzsán megnyerte a Nagy-Süánt. Megüzente Biharnak, hogy a fővezéri tisztséget - öregsége miatt - szívesen átadná unokájának. Az őrségváltás így vér nélkül megtörtént.  

Bihar 40 medvetoros év alatt bevezette a szarvasmarha tenyésztést. Az állatállomány gazdaggá tette a 24 Hun Törzsszövetséget. 250 ifjút képzett ki sámánná. Az új agaba-féle törzs tudósaival az ember és állat gyógyítást magas fokra emelte. Az 1250. medvetoros évben halt meg.

A fővezér idősebbik fia Zsitva-Balzsán, a gyógyító-sámán öccse Szuha-balzsán lett. 5 kisebb fia és 3 leánya siratta, amikor első veje Dernő az általa épített Aranyasszony hajlékban eltemette. „Jajgató-énekét” citerások kísérete mellett énekelte el.

Dernő az 1225. évben a sámánképzésben rangelső lett. A parszi-szkíták ifjainak (sámán) kiképzését még Bihar vállalta. Dernő pedig az 1210. medvetoros évben - mint ifjúsági fősámán - a parszi bölcsekkel megindította a négyéves tárkány képzést.

Az Agaba-féle írások közül megfejtették a vas előállításának módját. Az Ataiszban már ismert olyan vasét, melyet „Nem eszi a fene”.

A kabar tárkányok megtalálták hozzá az ércet. Ebből nagyszerű fegyvereket tudtak készíteni. Ilyen vasból készítették kalandozásuk idején Hadraba fejedelem családjának az emlékoszlopot.

Pusztaszeren felállították a kicsinyített „Dernő oszlopot”. Dernő magával hozta a parszi bölcsek minden oktatási anyagát, amellyel a tárkányokat képezték ki az új fegyverek előállítására.  

Urga-Balzsánt halála után gyászpompával „Dernő oszlopa” alá temették. Bihar lett a fővezér, Dernő a fősámán, aki a Törzsszövetség vas készítését nagyon fellendítette. Mindenhol keresték a parszi-szkíták lakóhelyéhez hasonló érceket, de csak az Altájban találtak.  A feldolgozást Vasváron végezték.

A mongolok Urga-Balzsán halála után mind jobban kimutatták ellenszenvüket. Ehhez megnyerték a jürcsik törzseket.  Bihar kurgánját feldúlták, kincseivel, holtestével együtt kirabolták. Az egyik jürcsiket „Dernő oszlopa” agyonütötte. A ledőlt oszlop eltörte a lovas gerincét.

1260-ban Bihar holttestének csontjait a jürcsik rablók átadták a vezérüknek, aki azt az ordoszi Aranyasszony kegyhelyére szállíttatta. Dernő ekkor 24 napos gyászt rendelt el.

Nemsokára meghalt Dernő fősámán is. Vasvár hegyén a róla elnevezett „Dernő oszlopa” alatt helyezték örök nyugalomra.

Szerk. megj.:

-          A 85. Arvisura ismét sok fontos információt tartogatott számunkra. Kiemelném a lényegeseket.

1.      Bihar – a 85. Arvisura központi személye – a nem kívánt házasságból titkos szerelmével és 10 000 harcossal az Öregek Tanácsa engedélyével kalandozni indul. Ata-Isisre a beavatottak egyetlen Istenére hivatkozik, mely szerint tőle kapta a parancsot, hogy megkeresse annak az ataiszi csoportnak a szálláshelyét, aki a sziget – Ataisz – elsüllyedésekor menekült el hajókon. „Induljatok el a déli Nagyvízig, mert Ata-Isis népe vár benneteket!”- szól a parancs.

Ata-Isis itt már az „Egyetlen Isten” akit férfinak hisznek, pedig nevében egyértelműen ott találjuk „Íziszt” a női oldalt.

A szövegben többször felemlegetik Sis Tórem feleségének – Hárpia Tóremnek a nevét – akit negatív színben tüntetnek fel.

Sanatnak – a Sátánnak – alias Lucifernek mindenkor fontos volt – ez a szövegekből számos alkalommal kiderül – a Teremtő - Istennő – lejáratása, feltüntetése gonosznak. Aki ártó szándékkal avatkozik be az emberiség történelmébe.

A hunok eredetileg anyajogú társadalomban éltek. Agaba befolyása után vált a hun társadalom apajogúvá. Így a korábban békés életet élő, állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozó népesség életmódja elkezdett negatív irányba fordulni.

Az Arvisurák megemlíti, a kinajok rettegtek a harciassá vált hunoktól, ezért többször háborúztak ellenük. Voltak békés időszakok, amikor békességben éltek egymással, s ez mindig a törzsszövetség vezetőinek bölcsességén múlott. A dél-nyugati irányba történt kalandozás is valószínű azért történt, hogy elkerüljék a kinajok felesleges, barátságtalan zaklatását.

A leírásból az is kiderül, a mai India területére érkeztek, ahol bennszülött törzsek éltek és nem örültek a jövevényeknek. Nehéz elhinni, hogy egy rokonlátogatásra 10 000 fővel kellett elindulniuk. A létszám előre vetíti annak a zsákmányszerzővé vált kalandozásnak a történetét, amely korábban soha nem volt jellemzője a rokonlátogatásoknak.

Ugyanakkor a törzseinkre jellemző „csalogató” harcmodorról pontos tényszerű leírást kapunk.

Informálnak a bennszülöttekről, a „fehér” jóízű kásáról, amely talán rizs lehetett.

Az első katonai művelet hozta el számukra az első „agabát”, aki még megértette a közös nyelvet és vezette el a csoportot az ataiszi származású népességhez.

2.      Bihar nem tartotta be az Arvisura törvényét, nem fordult vissza a meghatározott időben. Sok harcosa összeházasodott nemcsak a rokon agaba törzs női tagjaival, bennszülött törzsek asszonyaival is.

3.      Az Agaba törzs korábbi dokumentumaiban megtalálták a „Nem eszi a fene” – nem rozsdásodik – vas előállításának leírását. A kabar kovácsok megtalálták hozzá az ércet. Hadraba fejedelem feleségének ebből állítottak emlékoszlopot.

4.      Átvették az agaba népek hadrendi szervezetét – tized, század, ezred. Bihar így telepítette le őket falvakba.

A bennszülött csoportok gyakran háborúztak egymással, amelyhez Biharék is csatlakoztak.  A leírás egyértelműen zsákmányszerző hadjáratról szól.

Nem csak az „ellenséges” törzs városának lerombolásáról, fosztogatásról, arról is, a temetetlen halottaknak milyen súlyos járvány lett a következménye.

5.      Végül ez kényszeríti Biharékat hazatérésre. Az agabákkal és a bennszülöttekkel történő házasodások következménye az óriásira duzzadt embercsoport – 20 112 harcos, tábor lélekszám 65 541 fő -, amely két év utazás után érkezett meg Ordoszba. Magával hozott (4950) fehér teheneket, (5 pár) bivalyokat, menetközben talált kecskéket, meghonosításra. Ez a maradék az állatállományból a két éves út után.

A nagylétszámú állatállomány lett az alapja a későbbi nagyállattartásnak, amely a vadászat mellett a legfőbb jövedelemforrás lett számukra. Az ottani agabák pedig a lóval történő szántásra térhettek át, Biharék látogatásának következményeképpen.

6.      A kecskéket – melyet az avarok met-nek, a hunok mét-nek neveztek, szőke hajú kékszemű – utazáskor hozzájuk csapódó – bennszülötteknek köszönhették. Akiket tréfásan „német”-nek neveztek el, mert az avarokhoz csatlakozva tértek meg a kalandozásból.

7.      Az anyagi hasznon túl agaba és parszi bölcsek is velük tartottak.

8.      Ugra-Balzsán temetésén megemlítették a „sirató asszonyokat”, akik még az 1960-as években is búcsúztattak halottat, Tiszafüreden.

9.      Bihar neve nem tűnt el a történelem süllyesztőjébe, ma is van Indiában egy tartomány és város, melynek ez a neve.

10.  K.e. I-V. századi térkép Magadha néven jelöli a területet.

2018.02.03.

Forrás:

Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás) Püski - Budapest, 2003.

85. Arvisura – Dernő oszlopai

Dernő fősámán és Bihar rovása - Kr.e. 2806-2790. (1234-1250. m. t. é.)

18. rész - Kötélnek állt legények

A 95. Arvisura már egyértelműen zsákmányszerző „kalandozásról” szól, amely azonban nem várt eredménnyel zárult.

A „kényszerű kalandozásra” valószínű az adott okot, hogy a nagyállattartásra való áttérés háttérbe szorította a sokkal több és nehezebb munkát jelentő földművelést, melynek ténye kiolvasható a leírásból. „A vadászat még csak mendegélt valahogy, de a szemes magvak és gyümölcsök gyűjtögetése nagyon vontatottan haladt. Sokszor még medveorrcsípés előtt meg kellett kezdeni a medve vadászatot”.

A Törzsszövetség szálláshelyein a tél végére már olyan nagy volt az aprónép pusztulása, hogy félő volt, éhhalál következik be. Ezért eldöntötték, szolga-népeket szereznek a jurta körüli munkák elvégzésére.” „Győri fővezér hívó szavára (aki a 95. - avar származású - fősámán lett) minden élelmet hátrahagyva elindult a sziklás hegység déli része felé, hogy zsákmányolással élelmezzék és új ismeretekkel gazdagítsák a törzsszövetséget.

Kétszáz év alatt a három német ifjú kecskéi annyira elszaporodtak, hogy az avarok már a kipusztított erdők aljai termékeny földeket is újra ültetgették. Egy tartalék lóért már egy egész métet adtak cserébe. A németség a járványos betegségek elől nagy csoportokban menekült nyugat felé.” (Szerk. megjegyzés: Ne feledjük el, a történések ideje Kr. e. 2610-2590. Vagyis a Kr. előtti második évezre közepe!)

A Hangun forrásvidék Éhség-sziklás síkság nevű részén (szerk. megj.: A Góbi sivatag legdélebbi része.) jávorszarvas bukkant eléjük, amit azonnal üldözőbe vettek. Este szemük elől a bükkösbe menekült, de ők reggel tovább űzték. 24 napig üldözték a szép vadat, amikor a nemes állat egy termékeny völgybe, szépséges tó partjára ért, ahol habfehér testű leányok fürödtek. A ruha nélkül fürdőző leányokat meglátva a lovas vadászok abbahagyták a szarvas üldözését. Foglyaikat nyeregbe kapva belovagoltak a sűrű erőségbe, ahol juhhodályba telepedtek meg. Akinek nem jutott rab leányzó, azok a tanya minden élelmét magukhoz véve a többiek után indultak.

Felverték a könnyű nyári jurtákat és a juhászoktól mindennap bárányhúst követeltek. Ez így ment öt nap öt éjjel.

Bár a lányoknak tetszett a vadászokkal való kaland, az ötödik napon megkérték a juhászt, kumisszal részegítse le a vadászokat. Sebes lovassal értesítse Dul-Bega fejedelmet, hogy leányaik és udvarhölgyeik egy ismeretlen, szép fajta hegyi vadász csoport fogságában vannak. Mentsék ki őket a rabságból.

A juhász fia keresztül tudott hatolni az őrség gyűrűjén. Kora reggelre az alánok fővárosába ért.

Három nap múlva – jelezte az őrség – fegyveresek fehér zászlókkal a juhhodály felé közelednek.

Egy jürcsik fogoly, akit innen raboltak el gyermekkorában - ajándékba kapta Győri -, jelentkezett tolmácsnak. Annak fejében vállalta, hogy a vezér megszabadítja a béklyóktól, szabaddá teszi.

Dul-Bega fejedelem lányai megörültek, hogy a veszélyessé vált kaland békésen rendeződhet. A szép vezérnek a következő javaslatot tették:

-          Mivel fejedelmi atyánknak igen erős hadserege van és az erdő körül van véve fegyveresekkel, ajánlatos lenne, ha a rablók vállalnák, hogy leányválasztás szerint férjeik legyenek. Ötven leánynak könnyebb választani a kétszáznegyven férfi közül, mintsem mindannyian vállalják egy összecsapás kétes kimenetelét.

Az ajánlatra tanácskozásra gyűltek össze Győri jurtájában a 24 vezér és 24 sámán.

A legszebb fehér fürdőlepedőt fehér zászlókká tépték széjjel és az őrséggel kitűzették a legmagasabb fákra.

A jürcsik fogollyal üzentek a lányok, türelmet kérnek, mert megkezdődtek közöttük az érdemi tárgyalások.

12 személy azt javasolta, törjenek ki a gyűrűből, menjenek hazafelé. Viszont 36-an Győri elgondolását pártolták. Bízni kell a rabbá tett lányokban, vállalniuk kell a házasélet gyötrelmeit - az alól könnyen szabadulhatnak -, mintsem emberélet veszteséggel térjenek haza.

A lányok is jól járnak így, mert, ha kitörnek, örök folt marad az életükben, hogy öt napon keresztül nem csupán mesék hallgatásával foglalkoztak, hiszen nem is értették a nyelvüket.

A nősek átvették az őrséget, a nőtlenek pedig törzsenként a jurták elé álltak. Aki a törzs legényei közül már választott, a jurtájukba visszavonulhatott.

Minden jurta elé egy három csombékos (csomós) kötelet húztak ki. Minden törzsből 3 vállalkozó legényember állott kötélnek és megkezdődött a lányok felvonulása, a férjek kiválasztására.

A tisztás közepén szintén egy nagy kötelet húztak ki 30 csombékkal és az erre kötözött ismertetővel. Farkasszemet nézett 72 harcos és 30 szerelemre vágyó leány-asszony a békés rendezés érdekében.

Elöl ment 103. érdekeltnek Vidor a tolmács, 105.-nek Berény a „nagy eset tanúja”. Aki lerótta a 104. személynek – Dalmának – a szép fejedelmi lány dadájának a megjegyzéseit.

Elsőnek a legidősebb fejedelmi lány, Aranyos a kazahun Bénye vitézt választotta. Vidor a nagy csombékhoz vezette és azt meg kellett fognia. A másik két hun legény a jutájába távozhatott. 

Másodiknak Kölpény fejedelmi lány Arács vitézt, harmadiknak Csinos fejedelmi lány Taksony vitézt, negyediknek Büszke fejedelmi lány Ugocsa vitézt, míg ötödiknek Madárka - a legkisebb fejedelmi lány - Győri ifjú fővezért választotta, az avarok szemefényét.

A többi törzsbeli ifjú visszavonulhatott a jurtájába. A lányok zavarban voltak a további választás miatt, hiszen szülői tanács, beleegyezés nélkül állottak a kötél másik oldalára.

Aranyos javaslatára belegyeztek abba, minden törzsből 2 vitézt, tehát 48 legényt fürdőzés közben megnézhessenek. Közülük mind magasságra, mind alakra a nekik legjobban tetsző férjet választhassák ki.

Első fürdőzés után a 30 leány – hosszas vita után – Pakocs, Káldor, Bodor, Dobsa, Kökénd és Rába vitézt találta leginkább alkalmasnak, hogy a férjek harmincadjára jusson.

Másodszori fürdőző legény választás után Csobán, Imola, Mágócs, Dengíz, Kajdon, Káma, Alattyán Báta, Altagur, Etecsény, Katapán, Dabas, Keselőd, Csapod, Karád, Vezekény, Jutas, Szörény és Acsád állott kötélnek. Amit az úz rovósámán szent Tóremjeik előírása szerint jóváhagyott.

Az egyezmények értelmében a sámán fehér lóra ült - teljes ifjú-sámán öltözékben - és az ifjú párok élén megindult a fejedelmi, tornyos székváros felé.

A nagy történelmi legényvásár alatt 168 harcos állt őrséget az erdő szélén. Amikor az asszonynélküliek „gyászmenete” megindult, a párok nászmenetét oldalról biztosították.

A menetben a sámán után Dalma asszony - a dada -  lovagolt, aki férjének az özvegy Selye kürtöst választotta. Selyének egész úton tülkölnie kellett mert a „vén banya” így kívánta.

Utánuk az öt fejedelmi lány lovagolt választott férjeikkel. Őket követte az első hat férj, míg utánuk a nagy gonddal kiválasztott 19 ment lóháton, szépséges ifjú feleségével.

A menetet a 42 feleség nélkül maradt lovas zárta, a felvonulást kísérő fejedelmi harcosok díszes kíséretében. A fehérlovas ifjú férjek felvonulását a fekete lovas - asszony nélküli - gyászlegények menete kísérte.

Hátul tevés-harcosok díszőrsége kísérte az asszonyfogságba került kalandozó harcosokat. Látótávolságban pedig a fejedelmi lovasság, nehogy valaki megszökjön.

Amikor beértek a fejedelmi székvárosba hírnök jött, a határok mentén a vad hegyi törzsek harcosai özönlenek Dul-Bega fejedelem országának síksága felé.

A fejedelemnek nem voltak fia. A tolmács segítségével felkérték Győri fővezért, szervezze meg a birodalom védelmét.

Az ifjú menyecskék kérésére húszan a hadsereg felszerelésén dolgoztak, beálltak a szűcs, kovács, lábbeli-készítők közé. A negyven vezér-egyéniség közül harmincan álltak be a védőrségbe.

Győri hadsereg-törzse 210 harcosból állott. A fővezér vezetésével holdtöltétől-holdtöltéig legyőzték a harcias, de rossz fegyverzetű hegyi törzseket, szálláshelyeiket elfoglalták. Hihetetlen zsákmányra tettek szert. Viszont megtanulták a hegyi törzsek tímárjaitól, szűcseitől a szarvasbőr ruhák készítését.

Joli-Tórem aratási ünnepére a hadifoglyokkal, a férj nélkül maradt asszonyok és feleség nélkül maradt férjek ezreivel megindultak Ordosz felé. Sok élelmet, állatállományt vittek magukkal.

Dul-Bega fejedelem engedélyezte, hogy legkisebb leánya elkísérje férjét és szűkebb törzskarát Ordoszba. A többi négy vejét és 26 harcos társát - asszonyaik kérésére - visszatartotta fejedelmi székhelyén, hogy azokkal kiépíthessék a hunok kereskedelmét a két szövetséges tábor között.

A fejedelem hálából a sikeres hadjárat befejezése után száz tevét adott ajándékba Győrinek, vetőmagokkal, új árukkal megrakodva.

Madárka szétosztása szerint minden törzsnek 3 felmálházott teve jutott. 28 teve rakomány a fejedelem legkisebb leányának, Madárkának hozományaként.

A hadifogoly szolgák új gabonatermelési módot alkalmaztak, az ún. béklyós ültetést, melyet évszázadokig használtak a 24 Hun Törzsszövetség földjein. Bő termést, jólétet biztosított számukra.

Győri fővezér a foglyok segítségével az ordoszi fősámáni - központi - városrészt kiépítette. 1436. medvetoros évben új törvényt hozott. A jávorszarvas vezette kalandozás emlékére az avarok, jászok, kunok medve helyett a szarvast tették meg szent állatuknak. Törvénybe vették, fiaik addig nem nősülhetnek meg, míg egy teljes öltözetű diszitett szarvasbőr-ruhát nem szereznek. A szarvas agancsa a jurtát és szálláshelyüket díszítse.

Amikor elhunytak sírjaikat jelöljék meg az örök Tóremek agancsos -díszeivel.

Minden törzsi ünnepen a jávorszarvasnak mutattak be áldozatot, mivel az mutatta meg az utat, mely a 24 Hun Törzsszövetség jólétét meghozta.

Dul-Bega fejedelem halála után Kölpény leánya örökölte trónját, mivel első leánya Aranyos gyermekszülés közben meghalt. Kölpény férje Arács vitéz lett a fegyveres erőket vezető fejedelem, mert leány nem vezethette a hadsereget.

A fejdelem harmadik leánya Büszke ezért megharagudott. Minden vagyonával, marhájával -  szülőföldjét elhagyva - férjével a deli Ugocsa vitézzel az Almák birodalmába költözött. De Ordosz sámánközponttal a kapcsolatot fenntartották.

Ordosznak fontos volt, hogy az ifjúság kalandozásaiból eredő kapcsolatokat, összeköttetéseket a hun kalmárok révén fenntartsák és a szövetség jómódja biztosítására fordítsák.  

Győri 12 évig élvezhette hasznos munkájának gyümölcsét. Marhavész idején sámánkötelessége teljesítése közben meghalt.

Utolsó kívánsága az volt, sírja fölé barackfa erdőt ültessenek. Berény gondoskodjon róla, hogy az általa meghonosított barack termést terjesszék el a 24 Hun Törzsszövetség területének minden szállásán. 

Berény húsz év alatt az Aranyasszony díszkertjéből ellátta az egész Hun Törzsszövetség álláshelyeit barackfákkal.

Győri kívánságára a fővezéri nagyasszony másodszor is férjhez ment. Az agglegény Berény felesége lett, akit még hét gyermekkel ajándékozott meg. Így tíz élő gyermekkel szaporította a hun birodalmat. 

Berény – aki Ordoszban maradt – élete végéig fenntartotta a jó kapcsolatot Dul-Bega fejedelem székvárosával és az Alma-Atyja birodalombeli Ugocsával.

A szolga-népek fiai segítségével az állatállományukat igen megnövelték. Emiatt napirenden voltak az összetűzések. Az asszony-szolgák kenyérmag dézsmálásai miatt is jelentkezett a törzsek közötti ellentét.

Ezért az 1440-es medvetor evésen eldöntötték, hogy az avar, kazahun, jász, kun törzs - elköltözött elő-őrsei után - még kora tavasszal foglalja el helyét a Huni folyó környékén.

Mind a négy törzs a szarvast választotta jelkép állatának. A sámánok ezután szarvasos síremléket állítottak nekik. A jászok Tóremje Kaltes-asszony ennek a négy törzsnek új életet, új elképzeléseket adott.

Kaltes-asszony az Élet-Anya részére új kegyhelyet állítottak, melyet egy üldözött szarvas mutatott meg. Egy hegy alatt Bonbon vitéz előtt megállt a nemes állat és összeesett.

Ezen a helyen állították fel Káltes-asszony városát, melynek első vezetője a kun származású Taksony lett, aki minden vagyonával visszatért Dul-Bega fejedelem birodalmából. Felesége négy fiúval és hat leánnyal áldotta meg. Családtagjai száma már elérte a 300-as létszámot. Nagy vagyonukkal, marháikkal, tevéikkel nagyon fellendítették az elvándorolt négy törzs gazdagságát. Felesége a nagyon szép Csinos a nagykun város úrnője lett.

Kézműves szolgái a Bombon-hegy tetején Kaltes-asszonynak kegyhelyet építettek. Télen szarvasáldozatot mutattak be tiszteletére.

Hana sámán nagy éneke dicsőítette az Élet-Anya megjelenítését, jávorszarvas képében.

Káltes-asszony birodalma folyton nőtt, mert a kinajok a Hun-síkság népét Ordosz felé szorították. Az Öregek Tanácsa az avar, kun, kazahun és jász keveredésű rajokat, tizedeket a sámán ifjakkal épülő Bonbonba irányították.

A Törzsszövetség új települései virágzásnak indultak. Berény minden családnak adott barackfa csemetét, hogy jurtáik elé ültessék el. Dul-Bega leányainak barack kultusza az egész hun birodalom területén elterjedt.

Amikor Bonbon vitéz meghalt szarvast ábrázoló emlékkövet állítottak neki. Minden leszármazottjának sírját is megjelölték vele. Ha feleségeik Dul-Bega birodalmából valók voltak, úgy a Nagyasszonnyal, Holdasszonnyal vagy csillagokkal jelölték meg hozzátartozóik nyughelyét. Száz medvetoros év alatt Bonbon vitéz az egész jász törzzsel vérrokonságba került.

A kötélnek állt legények egy év múlva a pamír-szkíta foglyokat felszabadították a béklyós rabságból. Mind Dul-Bega fejedelem, mind a pamír-szkíták földjével, valamint Almák-Atyja népeivel felvették a jó kapcsolatot. Megteremtve ezzel a hunok terjeszkedésének alapjait.

Berény fősámánt halála után az úzföldi Vasváron temették el, Dernő fősámán mellé, akivel új utat mutatott az úz nép életében.

-

Szerk. megj.:

1.      A Kr.e. 3180-3165 közötti időszakban (860-865 m.t.é.) készült 55. Arvisura részletesen beszámolt az anyajogú társadalmakról, melynek közösségei letelepedve biztosították a nép biztonságos ellátását. Az öntözéses földművelés, a karámos és ridegtartásos állattenyésztés jólétet nyújtott számukra Enzeli Aranyasszony Birodalmában. 

Ugyanakkor utalnak azokra a gondokra is, melyeket a vándorló vadászok törzsei jelentettek, akik gyakran torzsalkodtak egymással legelőkért, asszonyrablások miatt.

A hunok eredetileg Istennőt imádtak és anyajogú társadalomban éltek. Kr.e. 4040-ben (amely Kr. e. 4040-4020 – 1-20 m.t.é. időszaka) Agaba fősámán hatására tértek át a férfi vezetésű rendszerre, amelynek következménye lett a kinajokkal való békétlenség keresése és zsákmányszerzés.

Belátva annak káros következményeit Uzapani úz, Temere suoma és Szolyva mansy sámánok a 34. m. t. évben megegyeztek velük, hogy nem háborgatják többé egymást.

Ezerkétszáz évvel később (Kr.e. 2806-2790-ig – az 1234-1250 tartó m.t. években) Bihar fősámán és ifjú vezér - akit harcias vezetőnek írnak le az Arvisurában -, már Dél-nyugat irányba, a mai India területére vezet kalandozást, amelyben ismét a zsákmányszerzés válik fő motívummá a rokonlátogatás mellett.

Sajnos az Öregek Tanácsa, mely a társadalom irányítójának szerepét tölti be, támogatja ezeket a nem csupán rokonlátogatásnak nevezhető hadjáratokat, szolgákat hozó kalandozásokat.

Következményeképpen nagymennyiségű szarvasmarha, kecske kerül a hunokhoz, amely lassan megváltoztatja életmódjukat. Domináns lesz az állattenyésztés és elkezdődik a földek szolgákkal való megművelésének káros szokása.

A nagyállattartáshoz viszont legelőkre van elsősorban szükség. Lassan visszahúzódik a földek megművelése, amely biztosíthatná a biztonságos megélhetését a törzseknek.

Ennek lett következménye a súlyos élelemhiány, melynek megoldását azonban ismét kalandozással – már nem titkolt zsákmányszerzéssel – kívánták megoldani.

Csak jószerencséjüknek volt köszönhető és

 Győri fővezér józanságának, hogy nem vérfürdő lett a kalandozásból.

2.      Továbbá hallunk az alánok birodalmáról, és először jelenik meg az Arvisura lapjain az üldözött „aranyszarvas” motívum, amely a kalandozókat szép lányokhoz vezeti.

3.      A You-toubon nagyszerű filmek jelentek meg, melyeket magyar néprajzosok készítettek fehér hunokról. A fehér hunok több népcsoportot jelentenek, melyek Tadzsikisztán, Kína, India és Pakisztán határvidékén a Pamír és Hindukus legmagasabb hegyei között élnek, a hegyek által elzárt területeken. Csodálatos szövött népviseletük van.

Közülük a hunzák kajszibarack fái megtermelik a nép élelmezésének jelentős részét, melyet aszalva fogyasztanak, magvaikkal együtt. Egészséges életmódjuk 90-100 éves átlagéletkort biztosít számukra.

Akit érdekel ősi történelmünk, ismerkedjen meg ezekkel az egyedülálló kutatásokkal.

4.      Az alternatív média közzététele szerint három alkalommal történt Arkhón invázió a Földre. Az első Kr. e. 3600-ban a Kaukázusi Dimenziókapun keresztül érkezett.

Célja a békés, földművelő neolitikus kultúrák Istennő imádatának eltörlése. Az „Egyetlen Isten” Sanat, a Sátán, alias Lucifer imádatának a bevezetése.

Következménye Mezopotámia népeinek kiirtása, a maradékok szolgaságba, rabszolgaságba taszítása. (Lásd: Biblia: Ószövetség része.)

A második invázió Kr.u. 392-393 táján történt. Célja: az Istennő és Földanya tiszteletének megszüntetése, betiltása. Az ősi misztériumiskolák elpusztítása, pogány rítusok, vallások megszüntetése. A gnosztikus csoportok félreállítása. Természetet tisztelő, imádó pogány kultuszok eltörlése. Helyébe Nagy Konstantin császár által eltorzított keresztény tanok hirdetése, a kereszténység államvallássá tétele.

A harmadik invázió korunkra esett. 1996-ban történt a Kongói invázió. Következménye a kongói háború, amelybe Ruanda és Uganda is belépett. Célja a New Age mozgalom eltorzítása, elpusztítása, a bennünket karanténban tartó mátrix megerősítése. Mert 1995-től az emberiség spirituális ébredése bekövetkezett, ezt akarta a Sötét Oldal megállítani megakadályozni.

Az eseményeket törölték az emberiség emlékezetéből.

Ha nyitott szemmel jártok kirajzolódik a Fény Erők és a Sötétség Erőinek fejünk felett zajló Élet-Halál harca.

2018.02.06.

Forrás:

            Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás) Budapest – Püski 2003.

            95. Arvisura – Kötélnek állt legények

            Győri fősámán és Berény rovása - Kr.e. 2610-2590 (1430-1450. m. t. é.)

19. rész – Béke és rokonság

A 101. Arvisura szerint az 1560. m. t. évben a sámánok előzködésén két úz fazekas - testvérpár - lett az első és második győztes. Így a fiatalabb Bóta lett a 24 Hun Törzsszövetség vezére, míg testvére Sáta a fősámán.

Árván nőttek fel - sokat szenvedtek - a kalandozásokat nem helyeselték, a békességet keresték a kinajokkal. A kalandozások alatt sok harcos elpusztult, árvákat hagyva maguk után.

A nagy csoportokban érkező – Északra nyomuló - kinajok nem gyilkolták le Agaba minden népét, hanem a kétkezi dolgos szűcsöket, tímárokat, kovácsokat, fazekasmestereket gondos elbánásban részesítették. Meghagyták a földműveseket is.

A Hun-síkság déli részeiből gyakran keresték fel Ordoszt. Bóta kedvet kapott egy ottani látogatásra. Amikor a kinajok tudomást szereztek érkezésükről, meghívták Bótát a fővárosukba egy békés tárgyalásra.

Megértették vele, nagyon sokat rettegtek a hun ifjúság kalandozásai miatt. Ajánlatosnak tartanák, ha csökkentenék a rabló kalandozásokat és jószomszédi viszony alakulna ki közöttük. Céltalan a „Torlás és megtorlás” elvét és a céltalan öldöklést fenntartani.

Felkérték Bótát - az ifjúság vezérét -, hogy a „Béke és Rokonság” elve alapján tartsák meg a jószomszédi viszonyt. Sokkal boldogabb és gazdagabb lesz a termékeny síkság népe, ha békességben élnek.

Bóta, mert hasonló véleményen volt, józan és bölcs megfontolásból rovásokba fektette a kinajok kérését. A tárgyalások eredményét Ordoszban az Öregek Tanácsa elé vitte.

Az Öregek Tanácsa és a sámán ifjak rovásba fektették a „Béke és Rokonság vérszerződését, melynek főbb pontjait Bóta ifjú vezér így alkotta meg:

1.      A Hangun-völgyében a kinajok, agabák és hunok békességben kell, hogy éljenek. A Hun síkságon mindhárom népnek szabad költözködést kell biztosítani.

2.      Amennyiben gyilkosságok, rablások, harci események történnek, Ordoszban mindhárom népből összeül egy Tanács. A béke jegyében rendezik a vitás kérdéseket.

3.      Egymás viszonyainak jobb megismerésére a kinajok felkérik a hun törzseket, hogy ifjakat – kölcsönösen, csereképpen – egymás tartományaiba küldjenek kézművességet tanulni.

A mindig békességben élő és szaporodó kinajok földművelését a hun törzsek ifjai a Hun-síkságon sajátítsák el, a békesség szerződése alapján.

4.      Ugyanakkor a kinajok megtanulják a kabarok üst– és fegyverkészítő tudományát és a vadászatot. A prémes állatok tervszerű befogását, a prémek kikészítését.

5.      Az új házasok szabadon választhatnak lakóhelyet. A gazdaasszonyok parancsolnak a jurták körül. A vadászok, földtúró emberek, kézművesek csak foglalkozásuk körében érvényesíthetik hatalmukat.

A három nép, mely a Hangun-folyó völgyét lakta, 20 m.t. év alatt rokonságba került egymással. A „Rokonság” törvényt öt emberöltőre, azaz 5x20 m.t. évre kötötték.

A hun ifjúság ezt követően 3 évig élvezte a kinajok vendégszeretetét, akik minden új dolgot megmutattak nekik és rokonként kezelték őket.

A csinos Bóta sárga lovával, cserepestársaival Kancsós tartományba ment kínaj fazekasságot tanulni, és megtanulni a nyelvüket.

Az első év végén eljegyezte mátkájának a fejedelem legkisebb leányát a karcsú Deb-Cent. Az Öregek Tanácsa hozzájárult az egybekelésükhöz. Három évi mátkaság után Ordoszban az Aranyasszony kegyhelyén esküdtek örök hűséget egymásnak. Az úzok vándorló bogláros fejdísze ékesítette a szép menyasszony fejét.

Az esküvő után az úzok szálláshelyére, Úzdra költöztek, amely egynapi járóföldre volt Ordosz felett.

Rézöntőiket a kinajok megtanították bronzot önteni. Sok fiatal maradt ott vőnek, de legtöbben visszatértek feleségeikkel a 24 Hun Törzsszövetség szálláshelyeire.

Doboka fővezér halála után Bóta lett a fővezér. Doboka székvárosába a Hangun-folyó belső völgyébe költöztek.

A telet Ordoszban és Úzdon töltötték, mert öregedő bátyja, Sáta a rovást teljesen elfelejtette. Sáta beteg lett, fél oldalára megbénult. Ezek miatt Bótának kellett a rovásokat elkészíteni.

Bóta az Arvisura törvényi előírása szerint a hun-kereskedelem állomásait egészen az Almák-Atyjának rokoni birodalmáig megszervezte. Minden egynapi járóföldre hun szállást létesített, ahol a kereskedőket éjjeli szállással, meleg étellel látták el. (Ez az egynapi járóföld a síkságon látástól-vakulásig tartott, almavirágzási időre számítva. A hegyes és nehezen járható úton ez a távolság megrövidült).

Bóta a törzsszövetség érdekében úgy rendelkezett, fazekasaik térjenek át a színes edények készítésére. A kabarok pedig a kinajok példája nyomán kezdtek el bronzból új fegyvereket készíteni. A fényes fegyverekkel minden hetedik napon megjelentek az ordoszi vásáron és elárasztották vele a Törzsszövetséget.

Bóta elrendelte, hogy elődei kalandozásaiból még élő hadifoglyok váljanak szabadokká. Úzdon a nagy iparos központban telepedjenek le.

Ugyanis az úzdi leányok és asszonyok panaszkodtak, mivel sok legény hozott kinaj feleséget, az úzok leányaiból sokan férj nélkül maradtak.

A letelepedett volt foglyokkal a leányok és asszonyok azután összeházasodtak.

Úzd fazekasai, rézöntői és tímárjai minden héten megjelentek Ordosz vásárhelyén, ahonnan a Törzsszövetség kalmárjai széthordták az úzok újfajta áruit, fegyvereit a kiépített kereskedelmi szállásokon át a Hun Törzsszövetség terjeszkedési központjaiba.

Amikor bátyja Sáta meghalt, a fővezéri tisztséget átengedte Ongának, a pusztaszeri Nagy Süán győztesének és ő lett a fősámán Ordoszban.

Az Öregek Tanácsával hosszú vita után eldöntötték, minden medvetoros évben csak egy kalandozást engedélyeznek. Azt is Északra, ahol nagy erdőségek voltak. Melyek inkább vadász kalandozások voltak, foglyot ritkán ejtettek. Viszont Úzd és Pusztaszer után kiépítették az új kereskedelmi szállásokat. Amelyek egynapi járásra voltak egymástól és amelyeket gyűrűvel vettek körül.

A sikeres vadászatok zsákmányait tímárjaik feldolgozták. A prémeket a kinajok szívesen vásárolták meg és továbbították Dél felé. Előszeretettel vásároltak agancsokat is, melyekből igen szép faragványokat készítettek.

Minden évben 3 új szállás keletkezett Észak felé, melyek hamarosan vásárhelyekké és begyűjtő központokká váltak. Sok év után oldal felé is létrejöttek szálláshelyek, központok. Neveiket az Arvisura törvények alapján Bóta fősámán Ongával, az ifjúság vezérével határozta meg.

Ha a szülők a fiatalok házasságába nem egyeztek bele, akkor inkább ezekre a településekre költöztek el.

Míg az ifjú vezérek Észak felé, a sámán ifjak Almák Atyjától Nyugatra építettek évenként egy-egy újabb szálláshelyet. Az új szálláshelyek kiépítése egy Turga nevű lett sámán érdeme volt, aki híres volt kő- és fafaragó tudásáról. Turga minden szálláshelyen letelepített egy-egy sámánt. Az 1570. m. t. évre már 24 szálláshelyet készítettek el.  Az utolsónak Turga lett a sámánja, s egyben kereskedelmi szállásparancsnoka.

Az 1755. m.t. évben a kinajok hírül hozták, hogy a meleg déli részeken felütötte fejét a fekete halál. A folyók hemzsegnek a halottaktól.

Báta közhírré tétette a veszélyt. Elrendelte a halak fogyasztásának tilalmát. Aki csak teheti állataival, kincseivel vonuljon az északi erdőségek közé.

Mire a veszedelem elmúlt a Hangun-völgyéből, beköszöntött a tél. Onga fővezér az aranyifjúsággal a veszély elől Turgához ment, aki díszes kapuval várta a kedves vendégeket. Ezt a legnagyobb sámán-szállást, kereskedelmi központot az 1780. m. t. évben elnevezték Turgaj kapunak, mely Pusztaszer után a legnagyobb lovas táborává lett a 24 Hun Törzsszövetségnek. Ongáék csak 5 m.t. év múlva tértek vissza Ordoszba.

Az Arvisura törvényt, hogy az ifjúság járványok idején vonuljon a tiszta levegőjű északi erdőségek felé, még Bihar alkotta meg.

A törzsszövetség a járvány idején egytized veszteséget szenvedett, míg a kinaj lakosok létszáma a felére csökkent.

A kinajok veszteségei miatt a hunok közül sokan áttelepültek az elnéptelenedett, kevert lakosságú Hun-síkság termékeny területeire. Az életben maradt kinajokat segítették élelemmel, hogy megmeneküljenek az éhhaláltól.

Amikor Bóta meghalt, öt fia, három lánya és az egész Törzsszövetség siratta. A kinajok szép emlékművet emeltek ordoszi sírja fölé, melyen a rimalányok gondozásával mindig nyíltak virágok. A sámán ifjak emlékművére vésték: „Béke és Rokonság”.

2018.02.08.

Forrás:

-          Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás) Budapest, Püski 2003.

101. Arvisura – Béke és Rokonság

Bóta fősámán rovása – Kr.e. 2480-2465. (1560-1575. m. t. é.)

20. rész - Altáji vasforraló

A 103. Arvisurának három főszereplője van. A hun Onga, aki a Nagy Süán pusztaszeri vetélkedésén az 1570. medvetoros évben lett első. A kabar Arnót, aki az 1575. medvetoros évben lett az. Valamint Turga. Ő 1585. medvetoros évben győzött.

-

Onga az 1570. medvetoros évben - a vállalkozó ifjúság élén - öt éves kalandozásra indult (Ordoszból) Északra. A táj ahová mentek gyönyörű tavakkal, érces hegyekkel tarkított területnek bizonyult. A folyók halállománya felbecsülhetetlen volt, az erdők vadállománya érintetlen.

Három év vándorlás után találkoztak egy olyan barlanglakó néppel, akik csak kutyákkal vadásztak. Igen elálmélkodtak azon, hogy őket lóháton lovagolni látták. Az embercsoport anyajogú közösségben élt.

Két széki-hun harcos - akiknek lova lesántult - öt hétig élvezte vendégszeretetüket. Elmenetelükkor megszöktették a Nagy-asszony két legszebbik lányát - Onga szálláshelyére az Uralba. Ennek a népnek a nyelvén ugyanis Ural volt a hegységnek neve, melyet a hunok is átvettek, mivel az elnevezés a már korábbi - Agaba fősámán - Arvisurájában szerepelt.

Onga a kalandozás tapasztalatairól beszámolt az Öregek Tanácsának. Javasolta, a gazdag

vidéket vegyék uralmuk alá.

Az 1575. sámán-előzködésen a kabarok ifjú sámánja Arnót lett az első. Korábban Délnek indult és öt éven keresztül bejárta Bóta fősámán által már ismerős vidéket. Megfigyelte a kinajok bronz és vastárgy készítését.

Az 1575. medvetor éjszakáján álmot látott: Ruda-Tórem, a kabarokat védő Égiek legügyesebbje, ezer öles láncon a Földre ereszkedett. Megparancsolta Arnótnak, szedje a sátorfáját és menjen Észak felé, mert ott ércben gazdag hegyek vannak. Ő majd megtanítja a sámánt a vasforralásra.

Azt akarta, hogy választott népe tanulja meg Égikovács mesterségét.

A kabar kovácsok és menyasszonya is - Bóta legnagyobb lánya, Illmér - vonakodott a parancsot teljesíteni.  Ezért Ruda Tórem haragjában Arnót menyasszonyát villámmal agyonsújtotta.

A nyár folyamán felütötte fejét a fekete halál. A folyók hemzsegtek a halottaktól, mindenki az erdőségekbe menekült.

Onga az 1575. medvetoros évben újabb 5 évre kalandozni indult a manysi törzs útmutatása alapján. Ugyanis egy kis suoma és manysi csoport benősült a marami és merija törzsbe és elhúzódtak a Nagy Vizek felé.

A manysi, hanti és suoma törzsek hadrendbe álltak, és a székihun Onga vezetésével elindultak a Nagy Tavak irányába. A többi fehér hun törzs Arnóttal a nagyobb biztonságot nyújtó Észak felé ment. Onga csapásán vándoroltak minden vasgyártó felszerelésükkel, teljes állatállományukkal együtt.

Onga gyors csapataiból, már csak a megbetegedett és lovukat vesztett hunokat találták meg, - mély és igen szép tavak vidékén -, akik a kalandra indulók elhagyott jurtáit őrizték. 

Ongáék távozása után a fekete hun Faszeg jurtájában nem oltották el a tüzet, úgy vándoroltak tovább. Vihar támadt és az egész meredek hegyes vidék lángok martaléka lett. Hegyeik leomlottak, betemették az égő fatörzseket.

A keletkezett tüzet három napos eső oltotta el, mely könnyelműségükből keletkezett.

Amikor Arnót hozzájuk érkezett, arra lett figyelmes, hogy a hegyomladékból a gyerekek fadarabokat húznak ki, melyek végén pislákoló parázs van. A futkározó gyerekek kezében a fadarab lángra kapott.

Hírtelen Ruda-Tóremnek tett ígérete jutott eszébe. A leégett hegyoldalakat átkutatva megolvadt érceket talált, mellettük pedig finom hamut. Távolabb el nem égett feketéllő fadarabokat, melyek igen könnyűek voltak.

Arnót a „faszenet” a gyerekekkel összeszedte, majd egy eső mosta ércvágat alján halomba rakta. A kiválasztott ércköveket összerakta és agyagos földdel az egészet letakarta. A vágat nyílását egy öreg odvas fával meghosszabbította.

Összehívta a kabar kovácsokat az összes felszerelésükkel együtt, és Ruda-Tórem útmutatása alapján elmondta, hogyan készítsék el a tömlős fújtatókat.

Amikor a Göncölszekér felfutott az égre, a sámánok bevonultak Ruda-Tórem szentélyébe. Segítségül hívták, oltsa szívükbe Szampó-malma szerint a vasforralás titkát.

A mindentudó Szampó szelleme, már sokszor megsegítette Arnótot, ha kérése volt hozzá. Azért könyörögtek Ruda-Tóremen keresztül, hogy Szampó indítsa meg szent malmát. Ne csak kenyeret, húst, mézet, adjon a garatba, hanem könnyen folyatható Hadraba féle vasat is.

Hadraba fejedelmi oszlopai készítésének titka ugyanis már feledésbe merült.

Arnót vezetésével azért könyörögtek, hogy Ata-Isis altassa el Hárpiát alattvalóival – Ármánnyal, Ördöggel, Halállal – együtt, hogy a Hadraba-féle ércolvasztást eredményesen végrehajthassák.

Amikor hetedszer fordult a pergő, Arnó fősámán Ruda-Tórem szentélyébe ment. Hajnal-hasadtával - onnét kijőve – azt mondta az ébredező sámánoknak, mindenben Ruda-Tórem utasításait fogja követni. Mindenkinek követnie kell Ruda-Tórem utasításait, mert Halállal sújt le minden vasforraló kovácsra, aki kihúzza magát a szent munka alól. Az Égiek átadják titkukat Ataisz birodalmának példája szerint. Ruda-Tórem szent elhatározása, hogy a vasforralás Ata-Isis (Égi) titkával megsegíti a kabarokat, a 24 Hun Törzsszövetség békére törekvő szent célja érdekében.

Minden vasforraló felkészült a fúvatásra. 25 jó állapotban lévő fújtatóval, ötös csoportokban, elkezdték az Arnót által meggyújtott faszenet fúvatni a vágat alján lévő mélyedésben.

Sűrű füstgomolyag jelezte, hogy az érces vaskövek közé rakott faszenek élénk tüzet fogtak. A tűz eddig soha nem tapasztalt melegséggel olvasztotta meg az ércek vasát.

Mire eljött az este a vágat mélyén a fehéren izzó vas összegyűlt, melyről a habzó salak elfolydogált. Az öt fújtató csoport egész éjjel élesztette a faszén tüzét, míg az összehordott faszén tartott, s az ércvágat alján öt ölnyire az izzó vas meg nem töltötte a mélyedést.

Hajnal hasadtakor Arnót fehér csikó áldozattal köszönetet mondott Ruda-Tóremnek, hogy megtanította a kabar kovácsokat a vasforralásra, népét az új vaskészítési módra.  

Utána a kovácsokkal gondosan szétszedték Ruda-Tórem tűzhelyét, majd a látottak alapján megbeszélték a legközelebbi olvasztást. Megfigyelték, a salak előbb olvadt meg és megtöltötte a vágat mélyedéseit. A vas csak utána folyt bele a kinajoknál alkalmazott vaságyba.

Ruda-Tórem segítségével eddig soha nem látott, tapasztalt vasmennyiséget készítettek a fémből.

Öt medvetoros év alatt Arnót sámán az egész hegyes vidéket átkutatta. Minden vasérclelő helyen megszervezte az újszerű vasforralást. A helységek altájain rendezték be a vaskőhegy lelőhelyek forralását. A felső tájakon a szükséges „faszén” égetését.

A műveletek során új fogalmak keletkeztek. A „faszén” égetést „csiholással” hozták lángolásba, majd elfojtották. A vasércet „koholással” hozták forrásba.

Az altájakon nagy mennyiségű vasat forraltak, ebből fegyvereket, földművelő szerszámokat készítettek.

A faszén égetők a felső-hegyekben maradtak, míg le nem esett az első hó. A faszenet szánkókon szállították altájra, ahol a vaskoholást végezték. Élénkítés végett mindig alkalmaztak száraz fákat is.

Ötödik év végére visszaérkezett hozzájuk Onga sámán csoportja – az előre megbeszélt találkozóra. Ámulva látták Ruda-Tórem munkáját. A vasforralók pedig elálmélkodtak, amikor Kolama lapp sámán Ongával együtt bevonult a kabar szálláshelyre és a szarvas szánkók elé különös állatokat láttak befogva.

Onga nevetve mesélte, ők is mennyire megrémültek Kolama fogataitól. A gyermekek elnevezték az újfajta háziállatokat „rémszarvasnak”.

Kolamáék az első év nyarán érkeztek olyan vidékre, ahol ezek a szelíd állatok nagy csoportokban éltek. Négy év alatt sokat megszelídítettek belőlük.

Nyári szállásaikon karámba szénát gyűjtöttek, melyet a szabadon élő rémséges szarvasok a hosszú télen szívesen kerestek fel. Négy év alatt egész csordák maradtak a közelükben. Különösen a kisborjak lettek szelídek, akikkel a gyermekek örömmel játszottak, együtt nőttek fel.

A negyedik telet Kolamáék csoportja a merija törzs vendégségében töltötte. A marami és merija törzsek örömmel vették, ha a 24 Hun Törzsszövetség ifjai benősültek az asszonyuralom szent gyönyörűségébe. Számon tartották, milyen nemzetiségű hun törzs csapódott az anyasági törzshöz. A 12 fehér hun törzs csak a merijákkal, míg a 12 fekete hun törzs a marami törzzsel párosodhatott. Ez volt az agaba-féle népeknek is a törvénye.

A fehér hunokkal való vérkeveredés mos-nősülést, míg a fekete hun törzsekkel való párosodást por- nősülésnek nevezték.

A kabarokhoz érkező Onga fővezér - széki-hun sámán - nevezte el Arnót kabar vasforralóit „Altáj” vasforraló kovácsainak.

A kabar nép teljes egészében áttelepült a gyéren lakott hegyek, tavak, termékeny síkságok környékére. A fekete halál elől így a törzs teljesen megmenekült.

Az erdőségekben gazdag vadállomány volt. A kenyérmagvakat az új szerszámokkal megmunkált földben nagy bőségben termelték. A vasforralásból nagyon meggazdagodtak.

A nagy havazás beálltakor erős vasalású szánokon indultak el Onga és Kolama csoportjával a 24 Hun Törzsszövetség medvetorára.

Arnót minden évben részt vett a medvetoron, de most – az ötödik évben, az 1575. m. t. évben – teljes létszámmal vettek azon részt.

Ordosztól három napi lovaglásra voltak az úzok szállásai. Negyedik napi lovaglásra, szépséges tó partján épült Munkács vára, két völgy találkozásánál. Ez volt a kabarok sámán-központja. Hatnapi lovaglásra – egy síkság szélén terült el Kassa – a kabarok vezéri szállása. (szerk. megj.: Minden törzsnek volt egy sámán városa és egy székvárosa. A sámáni székhelyek voltak a szellemi központok, ahol várakat építettek. A székvárosokban a vezérek uralkodtak. A törzsi székhelyeken tartották a vásárokat, vezéri felügyelet mellett). 

Ezeket az elnevezéseket a törzsek vándorlásuk során magukkal vitték.  

A nagyfontosságú medvetoron – az 1580. medvetoros évben - a kabarok – Bóta fősámán jelenlétében – megegyeztek az úzokkal, megfelelő állatállomány fejében átadják nekik szálláshelyeiket. Ezért egy évig 24 ifjú köteles náluk szolgálni, mely idő alatt az ifjú úzok megismerik a legelő helyeket. Joli-Tórem ünnepe után pedig segítenek elhajtani saját és az alku tárgyát képező állatállományt a kabarok új szálláshelyeire.

Megegyeztek abban is, Munkács vára alatt és Kassa vásárhelyen egy-egy kőépítményt kötelesek az úzok biztosítani az Ordoszba igyekvő kabarok és a többi hun törzs lovasainak szállásképpen. A megállapodást az Arvisura törvényekbe felveszik a következő évi medvetoron.

A medvetoron feltűnt, hogy Onga és Kolama sámánok sok új szót kevernek beszédjükbe. Tura vásárhelyi – manysi törzsbéli harcosokkal – sem értették meg mindig tökéletesen egymást. Régebben, a Nagy-Vízig elkalandozott suomákkal való beszéd közben Ongától kellett segítséget kérni, hogy megértsék egymást.

Arnót csak most látta, hogy a merija és marami törzsek milyen nyelvi eltérést okoztak a 24 Hun Törzsszövetség törzsei között.

Arnót utazásai közben megtapasztalta, hogy Munkács várában az öreg kabar cserepesek - a munkácsi vasforraló helyeken – újabb kemencéket építettek. A kabar vasforralókat kemencékké alakították át. Így még nagyobb mennyiségű vasat tudtak előállítani a nagy ordoszi vásárra.

A kemény hidegben a lappok és manysik szép rénszarvas szánokon érkeztek a lovasberényi síkságra. A suomák fehér-lovas, a kabarok sárga-lovas, Onga széki-hun csapata fekete-lovas szánokon. Munkács vára után Úzdon pihentek meg.

Üvöltő kurjantásokkal fogadták Ordoszban a diadalmas, hős kalandozókat, akik rengeteg újdonsággal lepték meg a 24 Hun Törzsszövetség vásárhelyét és sámánközpontját.

Másnap pedig megkezdődött a medvetor és a törzsek tanácskozása, ahol minden hun törzs egyenlő erővel és létszámmal képviseltette magát.

Az 1580. medvetoron Arnót hálát adott Ruda-Tóremnek a segítségért. Az Égiek segítségét kérte sikeres áttelepülésükhöz, engedélyezzék az Altáj körüli manysi telephelyek átvételét, hogy azok az Altáj-Tura telephelyről az Ural-Tura vidékére átköltözhessenek.

Bóta akkor az Aranyasszony szenthelyére távozott, majd onnan előjőve közölte: az Égiek meghallgatták Arnót kérését. Közölte, megválik fősámáni tisztségétől. Átadja helyét az ifjúság kétszeresen első sámán ifjának, Arnótnak. Kéri az Öregek Tanácsának és a sámánok egyöntetű hozzájárulását. Elmondta, az Égiek kérik, a „Béke és Rokonság” törvényét ne csak a kinajokkal szemben, az egyes törzsek a maguk területén is alkalmazzák. 

A támogatások kinyilvánítása után az Arvisura törvények közé felvették a szálláshelyek átadásának törvényét, melyet a kinajokhoz hasonlóan a „Béke és Rokonság elve alapján kellett végrehajtani.

Az agg Bóta legszebb göndörhajú leányát, Visnyót feleségül adta Arnóthoz, hogy az új fősámán munkáját megkönnyítse és biztosítsa Ordosz fősámáni székhely gazdagságát, tekintélyét. Ebben nagy segítségére volt a bölcs Visnyó, aki rimalány létére a kinaj Év-rovásokat is ismerte (ugyanis édesanyja kinaj volt).

A fekete hun sámánok nyomására elrendelték, ezután ne az asszonyok, hanem a férfiak legyenek a családi fészkek fejedelmei, a családok fejei. Így parancsolói lesznek a Hun Törzsszövetségnek.

Végül három napi tanácskozás után úgy döntöttek, a férfi Tóremek törzsei férfi-uralom, míg a női Tóremek törzsei asszony-uralom alatt fognak élni ezután. 

A kabarok férfi-, az úzok asszony-uralom alatt éltek. A vegyes új házasok egyszeri vándorlással eldönthették, férfi vagy női-uralmat választják.

A kabar szálláshelyeken a férfi-uralom törvényeit megtartották. Úzd és Munkács között – tíznapi járóföldön – a fiatalság kedve szerint válaszhatott, melyik uralom alatt akar élni. Végül egy újabb szokás fejlődött ki. Az asszony szentélye a tűzhely, míg a férfiak felelősségteljes területe a kétkezi munka, a vadászat, az állatok és növények gondozása.

A házi szentélyben Joli-Tórem uralkodott, míg a várakban és érces hegyekben Ruda-Tórem volt az úr.

Munkács várában egy vasbegyűjtő helyet létesítettek. Elnevezték az úzok Vasvárának. A vaskészletből mind a kabarok, mind az úz kovácsok szabadon dolgozhattak, megfelelő ellenértékért. Versengtek egymással, melyik törzs tud szebb vastárgyakat, szerszámokat készíteni.

Arnót télen főként Ordoszban tartózkodott. Nyáron sorban meglátogatta a kabar szálláshelyeket. Örömmel látta az ordoszi vásárra készülő sok szép tárgyat.

Visnyó - a felesége - az édesanyja utáni rokonságot fenntartotta a kínai fejedelmi udvarokkal. Ordoszban a kinaj kereskedők minden eladó árut átvettek.  

Az 1582. medvetoros évben meghalt Bóta. Az Aranyasszony szenthelye mellett temették el, a „Béke és Rokonság” emlékműve alatt.

Arnót minden gazdagságát örökölte. Visnyó leánytestvérei pedig vállalták a szentélyek szolgálatát.

Arnótnak és Visnyónak öt fiúk és öt leányuk született. Amíg éltek, nem fenyegette őket a feketehalál.

Azoknak a törzseknek volt a legkisebb vesztesége a járvány idején, akik túljutottak az Uralon.

A törzsek között gyepük keletkeztek, melyeket jelzésekkel láttak el. Ezek nem használt területek voltak. Megakadályozták a betegségek terjedését, megszüntették a legeltetésből, jószágok elkötéséből eredő vitákat.

Az 1590. medvetorra Arnót új Arvisura törvényt dolgozott ki, melyet Deb-Cen rovóasszony - - a rimalányok fejedelme - a „Gyepű-elvének” nevezett.

Arnót anyósa sokáig élt. Vejének segítségére volt abban, hogy a kinajok évrovásai szerint lerótta a medveevések közeiben történteket.

A medvetoron az Öregek Tanácsa az új törvényt elfogadta, mely a hun birodalom határait a Gyepű-elvével megszabta.

Az Altáj síkságtól napnyugatra terültek el a fehér-hunok szállásai. Ettől keletre a fekete-hunoké. Az Ordosztól 10 napi járóföldre élő kevert törzsek férfi vagy női-uralom alatt éltek.

Az asszony-uralom hívei az Ural vidékére vándoroltak.

Deb-Cen nagyasszony Ordoszban - a 24 hun törzs rimalányaival - elkészítette a törzsi szálláshelyek rovását, melyet Arnót törvényéhez csatoltak.

Végrehajtásukkal Visnyó két húgát – Arankát és Fenyőkét – bízták meg, akik az Altáj és Ural kegyhelyek vidékére vándoroltak.

Az 1585. medvetor előzködésén Turga széki-hun vitéz lett az első. Anyja kaza-hun, apja széki-hun volt. Ő lett a fővezér.

Turga az Altáj és Ural hegység közötti síkság közepén ütötte fel szálláshelyét. Határán egy igen díszes óriási galambdúcos kaput csináltatott. Édesanyja méneseit idomította.

A róla elnevezett Turga-kapuban ütötte fel fővezéri sátorfáját.  A fővezéri szállás a harcosok központja, az új előzködések színhelye – az új Pusztaszer – lett. Minden medvetoros évben más és más törzs adott őrséget itt.

A sámán-képzés továbbra is Ordoszban maradt.

Ekkortól fehér hunnak számítottak azok a törzsek, akik a merijákkal, maramikkal, keveredtek. Fekete hunnak pedig azok, akik a soha nem harcoló úzok törzsének leányaival, ifjaival kötöttek házasságot. Ők nem ellenezték az agabákkal, kinaj törzsekkel való házasságot sem.

A fehér hunok csak az agabákkal és a velük rokon merijákkal maramikkal házasodtak.

Az agabákkal leginkább kevert zsuán hun törzs vezére – a karcsú Zsalu – Ordoszban áldozatot mutatott be Ata-Isis tiszteletére.  Feleséget kért magának az Égiektől.

Fenyőke – Visnyó húga – Égi álmot (szerk. megj.: jósálmot) látott, melyben Joli-Tórem a nevét Bogárkára változtatta. Feleségül ment a szép Zsaluhoz. Bóta legkisebb lánya Aranka pedig a fehérhun Csebokszár felesége lett.

Az agabák csak Ata-Isisben hittek, de elismerték a többi Égi-lakó létezését is. Minden férfi és nő nevének megváltoztatásával léphetett csak törzsi területükre.

Az 1590. m.t. év - előzködésén - Csebokszár megnyerte a Nagy-Süánt. A hősi halált halt Turga helyett ő lett a 24 Hun Törzsszövetség fővezére.

Az 1595. medvetoros évben Arnót sámánképzést hirdetett Ordoszba. Egy lapp ifjú a bal kezére nyomorék, de igen eszes Kolami lett az első, Kolama sámán legkisebb fia.  Ez az ifjú tudott legszebben játszani a szajáni citerán. Mint legényember érzelmeit runákba, rímekbe, rovásba szedte.

Ő kezdeményezte az ifjúságnak a szerelmi és istenes dolgokról való énekmondást. Szép hangjával, hangszerével elbájolta az Isisek szívét, az Égiek lelkét. Dalaival a Hetedik Égig, az Öregek-Örege Arany-Egéig, az Isisek Birodalmáig hatolt.

A dalos kedvű Kolami a 24 Hun Törzsszövetség minden hibáját igen kedvesen kigúnyolta. A nagyon szépet és jót megdicsérte.

Az Öregek Tanácsa a gyengélkedő Arnót helyett fősámánná választotta.

Az 1600. medvetoros év nyarán a Nagy-Víz melletti kinajoknál felütötte fejét a csikar betegség.

Arnót a lovasberényi Vasvárra ment.  Kiváló sámánszerei ellenére át kellett esnie a betegségen, de életben maradt. Csupán hallását veszítette el.

Népes családjából csak Nemere fia halt meg.

Széki-hun menyével - Tömörkével -, két fiú unokájával a kabar-föld nyugati szélén lévő új Kassára költöztek.

A széki-hunokkal határos gyepü szélén - unokái emlékére - felépítették Abaújvárat.

Arnót amíg bírta a járást, meglátogatta kabar kovácsai kemencéit. Abban gyönyörködött, mennyire kifejlesztették utódai a vasgyártás művészetét.

Amikor már nem tudott lovagolni, otthon maradt. Egy igen szép kaput kovácsoltak unokáival közösen.

Amikor pelyhes állú legények lettek, és a többi legénnyel kalandozásra indultak, megáldotta őket. Még volt annyi ereje, hogy a díszes kapuig elkísérje őket. Amikor elvonultak, Arnót összeesett.

Egész nyáron medvebőrön hempergett. Amikor unokái visszajöttek, csak a kalandozókat hallgatta.

Elmondták, Bihar régi tartományában nagy járvány pusztít. Az Agaba nép maradványai - Szkíta vezérükkel – már az Etil folyónál vannak. Velük együtt szőke német vándorok is özönlenek Nyugat felé. Az avar szállásokon elszaporodott németek közül is sokan csatlakoztak hozzájuk - a Hangun forrásvidéki német szállásokról.

A melegebb vidékekről mindenki menekül a hegyek felé, de ott már olyan sokan vannak, hogy a bátrabbak átkeltek az Etil folyón. A német ácsok sok csajkát csináltak. Jószág vagy fegyverek ellenében szállítják át a vándorokat. A vándorlás nem akar megszűnni, ezért a csajkások meggazdagodtak. 

Egy agaba bölcset ők is hoztak magukkal, akik Bihar vezér kalandozóiból annak idején ott maradtak. Még megértették a nyelvüket.

Joli-Tórem ünnepén Arnót összeesett, meghalt. Utolsó kívánsága szerint az abaújvári kovács-szállás kegyhelyén égették el. Porait Ruda-Tórem rovásköve alá helyezték.

A kalandozók hatalmas kopjafát állítottak emlékére. Arany-rovással, domborított lemezverettel látták el.

Arnót - a kabarok vasforraló Tanfejedelme - mindig azt tanította: A „Béke és Barátság” sokkal fontosabb, mint a „Béke és Rokonság”, mert tartósabbá tenné az örök békét!

-

Szerk. megj.:

1.      Ha titokban, gondolatban nevetgélnétek az Égiek beavatozására történt utalásra, ajánlom figyelmetekbe a Biblia Újszövetség részét. Amely elmondja, hogy a korai kereszténység idejében a keresztény közösségekben voltak médiumok, akik az Égiektől – a Fény Oldalról - kaptak tanácsokat szokásaik, életmódjuk, szabályaik kialakítására, sőt arra is, hogyan imádkozzanak, mit énekeljenek. A vallási szervezet növekedésével, a püspökök megjelenésével tiltották el a működésüket.

Csak a belső érzékelését - belső látását, belső hallását - vesztett ember nem tudott már kapcsolatba lépni a Szellemi Síkokkal (a keresztények elöljárói nem feltétlenül voltak azok, ahogyan most sem), mert Lucifer ezt nem akarta, nem állt érdekében. Csak így tudta Szellemi Sötétségben tartani az emberiséget és végletekig kihasználni. Ezért kezdték el üldözni azután a látnokokat, hogy a keresztény papságon kívül senki más ne irányíthassa az embereket, csak a totális hatalmat megszerzett Sötét Oldal.

(Melegen ajánlom figyelmetekbe a You Toube programon hosszú évek óta megjelenő Alcyon-Plejádok sorozatát. Különösan annak 70.-71. részét, ha meg szeretnétek érteni, mi történik a Földön most.)

2.      Számos alkalommal járvány sújtotta már ekkor az emberiséget, amely megtizedelte, nem ritkán a felére csökkentette a lakosság lélekszámát. A csikar betegség tünetei alapján valószínű a kolera lehet, melynek kórokozói gyakran tűnnek fel a Gangesz deltavidékén később is. Említés történik a feketehalálról – a fekete himlőről is.

3.      Arnót beavatott volt, s mint ilyen képességet kapott - megnyitották belső látását, hallását - a Szellemi Síkokkal való kapcsolattartásra. Ezért tudott kapcsolatba lépni Szampó és Ruda-Tórem szellemiségekkel.

4.      Hárpia-Tórem, vagyis az Istenség női oldalának lejáratása itt is jelen van.

5.      Megjelenik a „fehér csikó” feláldozása, az Istenek oltárán.

6.      Az 1580. medvetoros évben a fekete hunok – akik még Ataiszon és utána is sokáig – Istennőt imádtak, itt már a földi asszonyok jogainak korlátozását akarják.

Gondoljátok végig, hogyan viszonyulnak például az indiai férfiak a nőkhöz? Vagy miért lett újra szexrabszolgaság az Iszlám Államban, ahol a nők szerveit – szervkereskedőknek – dollárért árulták az interneten!

7.      A Turgai kapu megszületésének pillanata ez az időszak.

8.      A szőke, kék szemű emberfaj – akik eredetileg a mai India területén éltek korábban – Nyugatra vándorlása járvány miatt történt. Csatlakoznak hozzájuk azok a „né-met”-ek is, akik Biharral érkeztek a hunok közé és az avarok között szaporodtak el.

9.      Itt említik meg először az Etil (Itil) nevét, amely a magyarok hivatalos őstörténetében már szerepel és nem más, mint a Volga.

10.  A törzsek közötti nyelvi nehézségek megjelenése a törzsek elvándorlásának, keveredésének, egymástól való fizikai távolságának növekedése miatt következett be. Valamint történelmükben az időbeli távolságnak köszönhető.

Források:

-          Paál László Arvisura (Igazszólás) Budapest – Püski 2003.

103. Arvisura – Altáji vasforraló

Arnót és Visnyó asszony rovása Kr.e. 3470-2440. (1570-1600. m.t.é.)

Alcyon Plejádok 70.-71. rész. You Toube