Arvisura nyomán 21-25. rész

21. rész - Csiripla és Umma népének szétszóródása

A kiéhezett sáskanépek, amikor elözönlötték Sumér egész területét, Ibbiszin király védelmében Lugas (Lagas) mellett Napur (Nippur) fősámánja Csiripula fősámán is hősi halált halt. Beszédében hirdette: „Ha népünk élni akar, legalább öt gyermeket kell felnevelnie minden úz-földi családnak!”.

Csiripula fősámán Umma városában feleségül vette az Ordoszban tanult Azupiran királynőt (Lugalnőt). Tőle három fia és két leánya született.

Azupiran - az Aranyasszony - legkisebb leánya – Kicsiny – túlélte az úzföldi emberirtást. Vőlegényével Ugoljás sámánnal Észak felé menekült. Ugoljás felismerte Kasszu vezért. Kérte, hogy menyasszonyának népét ne mészárolják le, hanem menekítsék ki a vérengző sáskák karmaiból.

Ekkor vándoroltak úz ország szegényei és kézművesei a kurdiai Zab-folyó vidékére és megalapították Asszó-Úr városát. Kasszu vezér pedig újjáépítette Dabósa és Paripa városokat.

Ordoszi parancs szerint Ugoljásnak napnyugat felé kellett mennie a megjelölt útvonalon. Kicsinyt Aranyasszonnyá nevezték ki. Bátyja Susa vezérsége alatt a Nagyág mellett haladtak. Két kislánya született: Mari és Lencsi.

Azupiran anyó nem bírt tovább menni. 200 főnyi alattvalójával várost alapított és az kisunokájáról Marinak nevezte el. A többiek a kis Marit hátrahagyva nagyanyjával a Tárosz hegyei felé vonultak. Itt találkoztak össze Arnót vasforralóival (Kr.e. 2015-ben), akik megértették a kasszuk nyelvjárát. Tíz főnyi kézműves csoportjuk csatlakozott a kalandozókhoz. Javaslatukra a Nagyvíz partján elindultak Magyarka irányába, majd a Nagyvíz nyugatra fordulása után Úzon rovósámán jelzései alapján elindultak Sajó-Ordoszba. (Szerk. megj.: Melegvizek Birodalma = Kárpát-medence).

Kilenc év múlva értek az Ordosz által kijelölt helyre, ahol találkoztak a Sajó-Ordosz környékén megtelepedett úzokkal. Mintegy 200-an voltak csak már. Súlyosan megtizedelték őket a járványok, és a medvesekkel vívott harcok.

Lakott településeik: Sajó-Ordosz, Asszó, Szurdok, Hangony, Szilvás, Vajács, 40-40 személlyel.

Szurdok hegyén megtartott ünnepélyen Kicsiny bátyja Susa vitéz feleségül vette Dézsmácska rimalányt és községet alapított néhány harcosával Kr.e. 2006-ban. Harcosai feleségül vették a harcokban elesett úzok özvegy asszonyait.

Három évig éltek Sajó-Ordosz térségében, mely idő alatt a kasszuk 10 kabar-úz származású vasforralója a Tárosz-hegyi településekhez hasonlóan helyezkedett el. A 200 főnyi Sajó-Ordosz vidéki nőtársadalomból vett magához feleséget, hogy a szövetségnek fegyvert, vasszerszámokat készítsen.

A második évben Kicsiny második fia a kis Keán meghalt. Testőrzői sírja közelében települést létesítettek és elnevezték Királdnak, vagyis a királyi családból származott kiskirály nyugvóhelyének.

Három harcos a tarkós népek leányaiból vett magának feleséget. Így 18 személy maradt vissza Ugoljás rovósámán kalandozói közül. Tíz kézműves kabar-úz, nyolc Szumér úzországi származású harcos.

Ugoljás feljegyzései szerint Sajó-Ordosznak ekkor már 5 tiszta úz, 2 sumér-úz, 2 kabar-úz vasforraló települése volt. Kr.e. 2003-ban Sajó-Ordosz úz-földje 250 lelket számlált.

Amikor a kézműves kalandozók Asszó-Úrba visszaérkeztek, Ugoljás meghalt. Kicsiny folytatta a 125. Arvisura rovását.

Csiripula népe itt is folytatta az öntözéses földművelést. A kézművesek többsége Mari városában telepedett le, hogy Azupiran királynő unokájának Marinak a birodalmát védje.

Sumérból igen sokan költöztek Mariba. A Tárosz hegyeiből lejött kőfaragók, vasművelők segítségével hatalmas királyi palotát építettek.

Ezek a Tárosz hegyi kasszuk és sumérok még a II. Özönvíznél menekültek el Sumérból és csak 500 év múlva Szinpadda király vezetésével jöttek vissza Úr városába.

Mészannipadd az ifjú király a Kr.e. 3972-ben az eliszaposodott templomot elkezdte újra felépíteni, melyet csak fia Hunnipadda királyi ifjú fejezett be Kr. e. 3452-ben, Alef fősámánsága alatt.

Tárosz, Élám és Kurdia hegyeiből a sumérok lassanként visszavándoroltak. A csatornákat rendbehozták. Megfigyelésük szerint a kiásott régi városok 10-12 pereg távolságra voltak a Nagy Víztől, holott az Özönvíz előtt hajókikötővel bírtak. A csatornák javarésze innen indult ki. Most új csatornákat kellett ásniuk, hogy azok egyesítésével hajózhatóvá tegyék azokat. (Egy pereg távolságra egy pergő lefutása alatt tudtak elmenni = 7-9 km. 500 év alatt a folyók 70-100 km iszapot hordtak sumérföld tengerpartjára).

A cserepesek is Sumér síkságára tértek vissza a Kurdföld feletti Magura hegyvidékről. Ők is részt vettek a templomok építésében.

Kr.e. 2000 körül a pateszik tanácsára visszamenekültek Asszó-Úr és Mari városába, hogy a feketefejűek kegyetlenségeit elkerüljék.

Mari királyné Birodalma a legnépesebb Sumér állam lett.

Csiripla-Umma elmenekült népei Asszó-Úr és Mari többségét adták. Kisebb csoportokban a Van-tó környéki erdőírtásokon vettek részt. Sokszor összeütközésbe kerültek a hurri törzsekkel, ezért 7 ács család az Eger folyó forrásvidékére költözött. Innen úsztatták le a farönköket az Egerfarmos nagy folyóba, hogy két ács irányításával Mari városába kerüljenek az építkezésekhez. Visszafelé pedig élemet szállítsanak.

Az ácsok a harcias hurrita törzsből házasodtak. Közösen sok létrát készítettek, gerendát faragtak Mari városa részére.

Mari királyné legkisebb lányunokája a leghíresebb ácsgazda felesége lett. Legkisebb fia – Pithiánesz – nagy gazdagságra tett szert és a létra legfőbb urának nevezték.

Felesége Zeliza szintén Mari királyné leszármazottja volt. Kuripal és Kulik sámánok után átvette a 125. Arvisura rovását.

A lóvija törzs elől Orog városában rejtette el. Csak Anitás fősámán talált rá Hepa Isten kegyhelyén, Dalunas Viharisten áldozati oltárán.

Anitas csillogó szövetségi ládájával indult csatáiba. A hét ács leszármazottaiból dicsőséges hadsereget szervezett. Öt év alatt legyőzte a hatti, lóvija és hurrita törzseket. Megalapította a Négysas királyi városát és azt erősen kiépítette.

Leánya Ninurás Ordoszba vitte a 125. Arvisurát, ahol Kr.e. 1790-ben Aranyasszonnyá választották.

Anitás unokája és utóda a beavatott Tudó-Halics lett. Az Ordoszból jött Gandás-féle kasszu harcosokat hadseregébe fogadta, akik a négy törzs leányai közül választottak feleséget maguknak. Így a Hettitáknak első szövetségesei lettek. Utána a rokon kurdokat és Mari népével rokon asszóúr törzseket hódították meg.

Tudó-Halics végrehajtotta nagyapjának Anitásnak az elképzelését, mert a rokon hét törzsből erős birodalmat alkotott. Kr.e. 1740-1720 között felépítette Hattusas várost. Az oroszlános királyi család a hatsas törzsön uralkodott.

Hattusas királyi város mind Ordosszal, mind Káspivárral, valamint a Sumér tengermelléki hajósállammal szoros kapcsolatot tartott fenn.

Teljesen függetlennek az ősrégi Mari maradt meg a legelső Sumér gyarmatok közül, amit Mari királynő igen erős királyi várossá épített ki.

A fazekas kézművesek egyharmad részben a Tigris folyó melléki Árpád városból az Úr város melletti Magyari településre, harmadrészben a Mari birodalombeli Árpádvárba vándoroltak, mint új településre. Az idősebb korosztály azonban a Zab-folyó vidéki Árpádban maradt.

Amikor Gandás Kr.e. 1749-ben megjelent Kurdföldön, Kasszu vezér már aggastyán volt, aki a Csiripla Birodalom legyőzésében segítette Hammurabit, Babilon királyát.

Kasszu az előkelőség lemészárlása után a szegényekből az ifjú Csirula Birodalmát meghagyta. Itt hadvezérként 30 évig uralkodott. Kr.e. 1760. évben kérte Hammurabit, hogy a túl nagy meleg miatt engedélyezze Csiripla-Umma népének - Úz országból - hidegebb éghajlatra - Árpád városába - távozását.

Hammurabi ezt engedélyezte. Kasszu vezérnek egy törvénytárat ajándékozott, hogy az úz nép fölött ennek alapján uralkodjon.

Hammurabi babiloni királyt asszír és hettita támadás érte. Újból Kasszu vezér népének a segítségét kérte. Kasszu Gandást nevezte ki összbirodalmi fővezérnek, aki Kr.e. 1746-ban megjelent Babilóniában. Vezetésével legyőzték az asszírok birodalmát.

Kasszu harcosaival benősült a babiloniai családokba. Gandás társuralkodó lett királyi felesége oldalán.

Hammurábi egyik ellenfele – Zimrillin – elhagyta Mari Birodalmát és a Tárosz hegy térségébe vándorolt. Fia, Orog, átkelt a Nagy Vízen. Azt megkerülve a Kerecs szoroson át Nagypályi vezetésével az új Ataisz szigetén (Krim félsziget) gyarmatot alapított.

Uralkodói villongások miatt az úz-földi sumérok átkeltek a Nagy-hegyen. Magyarkától Káspivári-tóig telepedtek le. Itt a Szavárdiak népével keveredtek. Megalapították Szavárd-úz országot.

Gandás tyumenjei mindekor az erősebb hadsereg mellé álltak. 300 évre kezükbe vették a hatalmat a Nagyfolyók Birodalmaiban. 

Kaspivár Birodalmában – vezéri előzködésen – Hikszosz – szavárd-úz ifjú lett az első, aki erős hadsereget szervezett. Gandás tyumenjeinek utódaival átvette a hatalmat. 1. Sumér, 2. Babilon, 3. Kurdia, 4. Asszír, 5. Hettita, 6. Kasszu, 7. Szavárd birodalombeli és a 24. Hun Törzsszövetségi harcosokkal – azok lovasságával – megjelentek a Hires-kapuban (szerk.: Egyiptom határánál) és a fáraók országát meghódították.

Ekkor találták meg Mariban a 125. Arvisurát. Hikszosz a sámánifjakkal azt lemásoltatta, majd az eredetit Ordoszba küldte.

A hadsereget - közös megegyezéssel – Hikszosz fővezérről hikszoszoknak nevezték, holott hét ország harcos kasszu lovas legénységéből alakult. Összekötő kapcsai a szavárd úzok voltak.

Csiripla-Umma népe a hikszoszok belső magvát alkották. Ők rendelték el Hétvárosban a birodalmi központ első Nagyszaláját, Kr.e.1700-ban, amely 1680-ig tartott. Mindenünnen be kellett várni az érkezőket. Ugyanis Hikszosz – a Kaza nembéli kazahun ifjú, csakis kazahun földön – Bothon térségében – tarthatta meg a Nagyszalát.

Hikszosz Csiripla-Umma, Asszó-Úr és Mari városáig ökrös szekerek segítségével jött, de újabb vándorlása során már lóvontatású szekerekkel folytatta útját. A sumér-földi úz-ország népe összeházasodott a kasszu-lovastársadalom úz származású tagjaival.

(Hétváros - egyiptomi nyelven Hetevaret - a hikszoszok szerint Bothonban volt a Nilus deltája és a mai Kairó között.

Az Égi származású - szíriuszi - Arpach a rajcsúrban felvette a Jób nevet. Hősi mivoltában elnyerte a Gilgames nevet. A szavárdiak időszámítása szerint csak 126 évet élt. Nagyszámú oldalházassága révén sok gyermeke volt. - „Tenger fia vagyok, városok bikája” – mondta magáról. Megalapította az Árpádházat, akik az első évezredben – Gilgames halála után – a Tigris melletti Arpacban laktak. Az Umma és Szavárd vidéki úzok Árpádnak nevezték.)

2018.02.24.

Szerk. megj.:

Forrás:

-          Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás) Budapest - Püski 2003.

125. Arvisura – Tüzek énekelnek. Csiripla és Umma népének szétszóródása

Csiripula fősámán, Ugoljás, Kicsiny, Kuripal, Kulik, és Zeliza rovása

Kr. e. 3972-1680. (68-2360. m.t.é.)

22. rész - Anjang vára

Sangi lovasfejedelem

Amikor a 24 Hun Törzsszövetség a kettős Hun folyó és Ordosz téréségben megalapította a szegény hunok birodalmát, az egyik legtermékenyebb vidék a mari törzsnek jutott. 16 medvetoros év után azonban borzalmas földrengés rázta meg Joli-Tórem földjét. Kőházaik elpusztultak, csak dölgölt földkunyhóik, fából épített szalmatetős építményeik állták ki Hárpia -Tórem haragját. Ezekben egyetlen ember sem halt meg, de fővárosukban Anjangban 125 lélek pusztult el a kőhalmazok alatt.

Ezért már a 20. medvetoros évi kalandozásnál megindult az elvándorlásuk. Viroláj vezetésével a magyarkai elosztó területről észak felé vándoroltak Marínába.

Helyükre a manysik települtek, mert Hantan körül többször összetűzésük volt a hantikkal, ezért a két törzs különvált. A visszamaradt öregebb és legfiatalabb marik beolvadtak a manysi népbe.

Bóta fősámán idejében egy igen tekintélyes kinaj főember nősült be az anjangi manysi fejedelem családjába, Huang-Hia menekült szekeres gazda. Vele érkezett cselédsége is.

Ebbe a manysi-kinaj keveredésű családba nősült be Kuserbál fősámán öccse, Sangi.

Sangi szerette a lovakat és olyan 34 küllős szekeret csináltatott, mellyel kockázat nélkül lehetett szekeres versenyeket rendezni.

Huang-Hia a Hangun jobb partján megtelepedett 100 kinaj nemesei közé tartozott. A déli részeken élő 300 kinaj nemesi család betelepedésüket rosszallóan nézte.

Az úz származású Sangi beszüntette a lóáldozatokat, a lóállományt megnövelte. A ló volt a földek művelésében, kereskedelemben, harcászatban a leggyorsabban mozgó erő. Sangi a lovászok és lovasok kiképzését igen magas fokra emelte.

Fősámán bátyja Kuserbál erősen támogatta elképzelésében.

Amikor Tola lett a fősámán, mongol harcosaival kereste a kinajokkal való összeütközéseket.

Tola a kinaj hadifoglyokkal földművelés és hajóépítés címén kiírtatta az erdőségeket. A nagy szárazság miatt sivatagosodás lépett fel. A kiképzett lovasok és lovak nagy száma miatt kalandozást rendelt el.

Sangi mindezért nagyon mérges lett. Hogy Tola kibékítse őt, lovasfejedelemnek nevezte ki.

A kézműves úzokat gúnyosan magúzoknak, a földművelőket ogúzoknak, míg az állattenyésztőket tungúzoknak nevezték el.

Bóta úz fősámán idejében a 100. kinaj nemesi család a 300. kinaj családdal házasodott össze, míg a 200. nemesi család a 400. családdal. (Szerk.: Vérfrissítés céljából, hogy egészséges utódok szülessenek.)

Sangi a kiképzésért kapott kinaj hadifoglyokkal Anjang városában nagy építkezésbe kezdett. A várost döngöltfalu bástyákkal építette körül, néhol 8 ölnyi vastag falakkal. 1500x750 lépés hosszúságban, díszes, megerősített kapukkal.

Cserépégető kemencéket szerkesztett, melyekben sok szalagdíszes, fehér, zöld és fekete edényt készíttetett. Ezeket a kalandozások alatt messze földre elvitték szekeresei. Minden újabb kalandozó csoport részére háromlábú bronz áldozati üstöt készített.

A Huang-Hi család emberáldozatos temetkezési szokását beszüntette. Megszüntette az emberi lábszárcsontból való jóslást. Csupán teknősbékából és kagylóból engedélyezte. A sárkánycsontokkal való gyógyítást elősegítette.

Az életben maradt rabszolgákat és hadifoglyokat felszabadította, az építkezéseknél mindannyiukat használta.

Támogatta a márványból való szoborkészítést. Bronz edényeket, fegyvereket öntöttek.

A bűnösök gondnokságának idejét a felére csökkentette, a visszaeső bűnösöket örök időre a bronzöntő műhelyekbe vezényelte.

Fellendítette a selyemhernyó tenyésztést, a selyem anyagok készítését.

A 3295. medvetoros évben (Kr.e. 745.) Anjangnak 10 tömény (100 000) lakosa volt. Az úzok medve és a kinajok fecske jelvényét a városkapukon bronzba öntötték.

Vadászatot szarvas-lapocka csontból való jóslással indítottak.

Joli-Tóremnek, a Föld-Istennőnek mutattak be áldozatot. Zászlóikra a Bagoly, vagy Tigris-totem képét kezdték festeni. Így a Sang dinasztia a tungúz erdei tigris képével került a történelembe.

A titkos Arvisurák szerint az Égiek megbízásából Jádé volt minden terület megművelésének Istene. Feladata volt a legbensőségesebb harmóniát megteremteni az Égi Hatalmasságok és az emberek között.

Amelyik földi halandó ezt felismeri, az bölcs ember. A bölcsek tudják a föld, a víz, a tűz, a fa és a fémek egymásra hatásának titkát. A Világmindenség örök mozgásban van. Az elemekkel való harcnak 1 tyumen (10 000) az alapja. Mert 10 000 lélek - ha akar -, mindent el tud érni. A fekete hunok szerint 1 tömény harcos a világ bármely pontjára elmehet, ott életben tud maradni.

Az Ég uralkodik az emberek felett. Aki jót cselekszik, arra százszoros szerencsét áraszt, aki rosszat követ el, azt haragja aszállyal, rossz terméssel, zűrzavarral sújtja, de irgalmas is lehet.

Az Égiek a beavatottaknak bepillantást engednek a lét titokzatos összefüggéseibe. A Világmindenség a mozgó Égből, a változó Földből és a Szellemvilágból áll.

A Szellemvilág előtt nincsenek határok. Öt részre oszlik: Felsőég, bölcsek által látott Égbolt, változó Föld, a belső földi kincsekre és a belső őskezdetre.

A középső világban soha nem szabad megakadályozni, hogy az emberek agyából született Istenek, jó és rossz Szellemek népesítsék be a Földet és nekik áldozzanak.

A csillagok figyelő Atyja minden esetben tájékoztatja a nemeseket, hogy a Föld titkainak  harmóniáját hirdessék.

A beavatottak nemesei kötelesek az elégetés elől megmenteni a nagy bölcsek alkotásait, mert különben az Ég és Föld bölcseinek igazságait nagy fáradsággal kell újból felfedezniük.

Az Ataiszból elszármazott nemeseknek soha nem szabad egyéni érdekek miatt egymás ellen fordulni, mert akkor az Égiek vívmányai megsemmisülnek.

Kuserbál fősámán nyugodtan halt meg a 2295. medvetoros évben, mert Sangi lovasfejedelem – tungúz származása ellenére – összhangba tudta hozni a 24 Hun Törzsszövetség és a kinaj 100. és 400. nemeseinek további elképzeléseit, jövőbe irányuló terveit.

Szerk. megj.: Amikor az emberi társadalomban a Sötét Oldal képviselője inkarnálódik a hatalomba, mindig megfigyelhetők azok a rombolási tendenciák, melyek a természet ellen – lásd a Tárim medence elsivatagosodása – vagy az emberek különböző csoportjainak egymás ellen uszítása, háborúskodás jellemez. Nem sok kétségünk lehet afelől, hogy a nagyhatalmú fősámán – Tola – személyében maga Sanat – azaz a Sátán, alias Lucifer - öltött testet. Ő is elmondhatja magáról, mint Ságvári Endre, száz nevem volt, de egyikben sem töltött be pozitív szerepet, mindenkor romlást hozott az emberiségre. Ha nem értjük a Sötét Oldal folyamatos beavatkozásának okát – Sanat romboló, negatív szélsóségekre való hajlamait - nem érthetjük meg magát az emberi történelmet. Mert mit lehet lerombolni? Csak azt, amit valaki –a Teremtő Istennő, a Földanya = a Természet – vagy az ember létrehozott.

2018.03.03.

Források: Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás) Budapest – Püski 2003.

                  139. Arvisura – Anjang vára, Sangi lovasfejedelem

                  Kuserbál sősámán és Karakó rovása

                  Kr.e. 1770-1745. (2270-2295. m. t. é.)

23. rész – Káspi-vár birodalma

A 2285. medvetoros évben a sámán előzködésen két kun ifjú lovas – Köncsög és Gandás lett az első. A rangelsőséget a másnapi pusztaszeri lovaglás döntötte el, melyen Gandás győzött. A lovasok még hiába versenyeztek Káspi rovásokban ügyes kezéért, fiatal kora miatt Evenki apó – az édesapja – nem adta még férjhez őt.

Gandás hoppon maradva belevetette magát Tola fősámán által irányított kalandozásba, mely három éven keresztül sarcolta a kinajok birodalmát. Hatalmas mennyiségű zsákmányt hordtak össze Ordoszba. A tömérdek – rablott – állatállománynak alig volt már legelője, ezért sokkal több húst fogyasztottak, amitől végül megundorodtak.

A 2290. medvetoros évben az újabb öt éves sámánképzés előzködésén a kun Köncsög és Gandás öccse - a deli Tevel - lett az első.

A fiatal Tola fősámán és Jósva újabb kalandozásokat rendelt el a kiváló, önként vállalkozó lovasokkal, harci szekeres csapataikkal.

Káspi kifejlődött nagylány lett. Evenki apó engedélyezte házasságát Tevellel, akivel egyidősek voltak és a sámánképzésen igen megszerették egymást. Joli-Tórem kegyhelyén, az Aranyasszony palotájában esküdtek örök hűséget egymásnak.

A következő hajnalon indultak el Köncsög és Gandás vezetésével a kun ifjúság legnagyobb kalandjára. Ordoszból 1 tyumen (10 000 fő) lovas indult el. Mire elhagyták az avarok szállásait 2 tyumenre nőtt a számuk.

Tola fősámán az Öregek Tanácsával hozzájárult, hogy a Nagy-Süán győztese felvegye a Káspiros nevet és az elvonuló ifjúság tárkánya legyen.

Káspiros - Gandás és Köncsög korábbi kalandozásából - megállapította, hogy a gyalog-birodalomban a Kasszu nevű ogúz törzs - jó kétszáz medvetoros évvel korábban - a rokon kurdoknál telepedett meg, akik a jómódú Csirula birodalom egyik alvezérének segítségével megsemmisítették az elaggott fejedelem birodalmát. Hamurápi lemészároltatta az uralkodó réteget, kincseit Bábelbe szállíttatta. A szegényebb népet szolgává tette. Kasszu vezér rájött, hogy Úr és Csirula város szegényeinek beszédét megértik. (Szerk. megj.: Vagyis arra, valójában rokon népeket segített szolgává tenni. A földönkívüli hüllő faj megjelenése az emberi társadalomban - Mezopotámia területén - háborúskodást, a kegyetlen Moloch imádatát hozta el, akinek az emberek gyermekeket áldoztak fel. A népírtásról a korábbi 125. Arvisura rovása is beszámol.) Akik „büntetésüket” a gazdagok életmódjában látták. A dölyfös, művelt gazdagok irtóztak a gyermekáldástól, hogy nyugalmukat biztosítsák, utódaikat vízbefolytották. Kényelmes jómódban élhettek kedvteléseiknek, művészetnek, tudománynak. Hamurápi a harcias ogúzok segítségével, ezeket az agaba-féle népeket semmisítette meg.

A megmenekültek egybeolvadtak a kasszu – ogúz - rokonokkal. Nemzedékről-nemzedékre készültek elveszett birodalmuk visszaszerzésére, amihez Gandás segítségét kérték.

Ordosz Aranyasszony-kegyhelyén 24 rimalány közül 20 megesküdött, hogy Joli-Tóremnek – Föld-Anyánknak – akaratával megmentik Úr városának népét a pusztulástól – példamutatásukkal.

Az elvonuló ifjúság több mint a fele kun volt. Ezért zászlójukra Ajak-Tórem jelzését varrták. A rima-lányok többségében viszont a jász törzshöz tartoztak, Kaltes-Asszonyt (a Szíriuszt), az Élet-Anyát választották példaképül.

Az Öregek Tanácsa a kalandozók vezérévé Gandás kun sámánt tette, vezető sámánná pedig Zaránd kazahun sámánt választotta. A rimalányok vezetésével, a tárkány teendők ellátásával Káspirost és helyettesét Aralízt bízta meg. A nyílhegykovácsok vezetője Kálíz, a kerék, a kocsi és patkolókovácsok vezetője Szemlő sámán lett.

Ordoszból - a kasszu törzs támogatására - indult sereg 10 000 lovassal, 100 harckocsival, 150 tárkányszekérrel, 10 követő és 10 homokfutóval tisztelgett Tola fősámán és a vezérek Tanácsa előtt.

A harcosok összlétszáma 10 520 volt. A lovak száma 12 000, a csere és ajándék lovakkal együtt.

Amikor a Bolhás-tó partjára értek Gandás seregének létszáma már 20 245 harcosból állt, melyhez 29 812 ló tartozott. A Bolhás-tóig a 24 Hun Törzsszövetség őrhelyei a kalandozóknak minden támogatást megadtak. Feltöltötték sókészleteiket is. Innen kezdve ritkultak a telepített őrhelyek, melyeket meg kellett erősíteni.

Az utazás alatt a rimalányok mindannyian férjhez mentek. Zaránd fősámán adta rájuk áldását a Tóremek nevében.

A só ellátás végett a nagy, meleg tó partján új őrhelyeket kellett alapítani, mellyel Aralízt bízták meg 9 őrhellyel. A tárkány teendők és az összeköttetések ellátására, biztosítására Kálízka is itt ütötte fel sátorfáját.

Amikor elérték a nagy hegyeket a létszám 20 618 harcosra, 28 216 lóra csökkent. Innem már a kasszu harcosok biztosították a segítségükre küldött hun sereg útját.

Gandás – Káspiros utasítására – egy-két helyen itt is hagyott őrséget az Ordosszal való összeköttetés biztosítására. Asszó-Úr nevű fővárosukban Gandást a rokontörzsek fővezérükké választották.

Gandás két kiképzőtábort létesített Dabósa és Paripa név alatt, ahol a harci-kocsisok, a követők, a lovas-hadsereg kiképzése folyt. A két kiképző hely között állították fel a hun csapatok gyülekezési sátortáborát – a harmadik Pusztaszert.

A 2292. medvetoros évre az egyesített hadak 6 tyumen (60 000) lovasból, 4 tyumen (40 000) harckocsisból és gyalog tyumenből álltak Gandás vezérsége alatt.  A tárkány teendőket és a gyógyító személyzetet a rimalányok szervezték meg.

Zaránd megalakította a helyi Öregek Tanácsát 7 főből. 2 kurd - 2 kasszu vezér, Gandás, Zaránd és Káspiros főtárkány voltak a tagjai.

Hamurápi uralkodó fejedelmi családját asszír támadás érte.  Babilon a kasszuk segítségét kérte. Gandás teljes haderejével felvonult. Az asszír támadást visszaverték, majd harci-szekér hadával teljesen megsemmisítették a támadókat.

A győzelmi ünnepélyen a délceg Gandás beházasodott a fejedelmi házba. Családi viszályok miatt 2294. medvetoros év nyarán hadserege élén megjelent Babilonban. Legyőzve a gyengébb felet, átvette Babilonia felett az uralkodó hatalmat.

Megnövelte az Öregek Tanácsát 10 főre. 1 szumír, 2 akkád, 2 kasszu, 2 kurd, 1 úz, tagja lett, valamint Zaránd és ő maga.

Zaránd fősámán meghalt. A Zab folyó mellett temették el Zaránd kegyhelyén. 

A hatti és asszír betörések ismétlődtek, ezért Gandás Ordosz segítségét kérte. Az ordoszi Öregek Tanácsa 10 tyumen (100 000) lovast küldött, akik Gandás vezetésével elfoglalták a hatti és asszír városokat. Gazdag zsákmánnyal tértek vissza Ordoszba.

A zsákmánnyal hazatérő csoportnak Tevel volt a vezetője. A hun törzsben a sivatagi szívós állatot (melyet szállításra használtak) Tevelről gúnyosan tevének nevezték el. A tárkány-szállások közötti összeköttetést Aralíz és Kálíz biztosította.

Gandás lóállománya nagyon megnőtt és ez megerősítette hatalmát, tekintélyét. Birodalmát 20 tyumen (200 000) lovas-körzetre osztotta, melynek alapját a vele elindult harcosok képezték. Lázongások elkerülése végett vezérei a Hamurápi uralkodóházba benősültek. Így nem voltak trónviszályok, jólétben uralkodtak Ordosz segítségével.

Egy asszír betörés idején Barzán kurd rovósámán elvesztette a 140. Derbent-féle Arvisura rovás feljegyzéseit, amikor Paripa város közelébe érkezett, Gandásnak – Babilónia urakodójának - küldött lovas-tyumen beosztása tervezetével.

Egy éve volt Gandás Babilónia uralkodója – a 2295. medvetoros évben -, amikor a Tola által kiirtott erők helyén homoksivatagok keletkeztek a nagy szárazságok miatt. Ezért mind az emberek, mind az állatállomány nyugat felé menekült. Akik maradtak, járványoknak voltak kitéve. A lépfene a hunok állatállományát felére apasztotta. A menekülő harcos ifjúság nagyon megnövelte Gandás hadseregét.

Az ordoszi sámánképzésen már 2 kasszu és 2 kurd ifjú jelent meg, akik a 2300. medvetoros évben, mint képzett sámánok tértek haza.

Gandásnak akkora hadereje volt már, hogy 1 tyumen (10 000) harcossal részt vett a kinajok elleni nagy csatában. A kiégett legelőkről menekülő hun harcosok egy részét Babilonia befogadta. Gandásnak olyan nagy lovas-katona serege lett, hogy a környező népek rettegtek tőle.

Az úz nép három részre vált. A marúzok (kézművesek) Ordoszban maradtak. A tungúzok (állattenyésztők) észak felé és keletnek húzódtak. Az ogúz törzsek (földművelők) nyugatnak vették útjukat, a Káspiros által megjelölt településeket vették birtokukba. Megalapították Aralíz városát.

A kasszu-kurd városban - Asszó-Úrban - Köncsög lett a fősámán.

Tevel halála után az ogúzok Káspiros asszonyt választották meg vezérüknek, Káspi fejedelemasszony néven. Tárkány szervező képességét arra használta, megszervezte az igen termékeny ogúz birodalmat. A 2305. medvetoros évtől megteremtette Káspi-birodalmát, melyben 2350. medvetoros évig uralkodott - Ordosz vezetésével. Megtartotta rimalány fogadalmát, hét fia és hét lánya született. Gyermekei folytatták fogadalmát, hosszadalmas uralkodása alatt benépesítették a Káspi-tó térségét.

A 2305. medvetoros évi sámán-képzésen Káspi első fia a daliás Derbent első lett. Az Öregek Tanácsa engedélyezte, hogy a hirtelen meghalt Köncsög helyett viselhesse a Káspi-Kasszu fősámáni tisztséget. Tagja legyen mind a babiloni, mind az ordoszi Öregek Tanácsának. Erős összekötő kapocs legyen a 24 Hun Törzsszövetségben Ata-Isis akaratának.

Ata-Isisnek két fia volt, Az egyi Sis-Tórem, a másik Murduk-Tórem. Murduk a kasszu és a szumír-kurd törzsnek volt a védelmezője, feleségével Enlitt asszonnyal együtt. Egyetlen fiúkat – Horka-Tóremet – kérték fel védelmezőjüknek, Derbent fősámán által. Szent állatuk pedig a bölény lett.

Derbent és Gandás 4 medvetoros év alatt átszervezték a babiloni és Káspi haderőt szkíta-parszi elnevezésekről kasszu-szumír elnevezésű hadsereggé. A kasszu haderő 20 törzsből állott, 20 állandó tárkány, 20 rimalány vezetésével. A törzseket róluk nevezték el.

Három törzs Aralíz az Aral-tó partján, Kalíz a nagy meleg tó keleti oldalán, az úz Káspiros törzs a Kaspi-tó napnyugati oldalán helyezkedett el.  A kunok a nagy meleg tavat Kálíz-tónak, az úzok, majd később az ogúz törzsek Káspi-tónak nevezték.

Gandás babiloni király halálakor - a 24 Hun Törzsszövetség déli részén – 3 kaganátus alakult.  A Tola-féle elvándorlás miatt a hun törzsszövetségi népekkel telítődött lakosság lovastársadalma megalakította a Kasszu-kurd, a Parszi-szkíta, az Ogúz-kun kaganástust.

Derbent ünnepélyesen várta Uvacsán fősámán látogatását az édesanyja tiszteletére épített Káspi-várban. Alapépítményét az avarok földvárrendszerével képezték ki. Felső részét az úz kőfaragók építették meg babiloniai cserepekből. Uvacsán fősámán csodálkozását fejezte ki a gyönyörű Káspi-vár megalkotásáért.

Káspi fejedelemasszony sokáig uralkodott az ogúzok új birodalmában, népe jólétében gyönyörködve. Káspi-vár lett a Hun Törzsszövetség büszkesége.

A 2319. medvetoros évben meghalt Kasszu fejedelem. Az Öregek Tanácsa elrendelte, helyére ne nyomorék fia – Burony – kerüljön, hanem az ogúzok legjobb, legeszesebb lovasa.

A Káspi-vár alatti síkságon az Öregek Tanácsa, Tola, Uvacsán és Derbent előtt 6 tyumen (60 000) lovas versengett az elsőségért, melyet Barnabur ogúz lovas nyert el, mire leáldozott a nap.

Az ifjúság ebbe nem nyugodott bele, ezért a második holdtöltekor Aralíz homokvára előtt újabb lovasversenyt rendeztek. Győztese a kunok legjobb lovasa Dorozsma lett.

Utána az ifjúság bevonult Dabósa és Paripa lovastáborába. Káspi fejedelemasszony és Uvacsán fősámán előtt 10 tyumen (100 000) ifjú részvételével megkezdődött minden idők legizgalmasabb lovasversenye. Barnabur lett az első, Urami a második, Dorozsma pedig a harmadik.

A kedélyek megnyugtatására a kitűnő rovó-sámánt - a nyomorék Buronyt - Asszóúr fősámánjává választották. Barnaburt fejedelemmé tették – második Barnaburony néven. A három győztes vezetésével – az új hikszosz tyumennel kiegészítve – 7-7 tyumen újjászervezésével megalapították Asszóúr lovas-birodalmát. Összekötő kapocs a Nagytó partján székelő Kaspi fejedelemasszony lett, mivel a három győztes leányai közül választott feleséget magának.

A nagy szárazság miatt egyre több lovas vándorolt el a Hangun folyó térségéből. A 2340. medvetoros év nyarán megtartott lovas számláláskor Káspi fejedelemasszony már 28 tyumen (280 000) állandó lovasharcost jelentett Ordoszba az új fősámánnak, Rigának.

Derbent – Káspi-vár fősámánja - már több harcossal rendelkezett, mint Ordosz. Ezért lovaskísérettel segítették a kereskedőket. Így a kinaj térség nem mert újabb háborút kezdeni Ordosszal.

Minden nyáron - Joli-Tórem ünnepén – Káspi-vár környékén vásárt rendeztek, melyen találkozott a hatalmas hun birodalom minden rétege. Ennek a hármas törzsszövetségnek legfőbb ereje második Barnaburony 28 tyumen lovasa volt. Válogatott lovasvezérei Káspi várában találkoztak.  Az ünnepség fénypontja a bölény-tor volt. 

Az ogúzok is áttértek a bölény-tiszteletre.

Káspi a kisebb-nagyobb határmenti csetepatékban foglyul ejtett hadifoglyokkal felépíttette Derbent-várát. Derbent fősámán ezután szükség esetén innen - saját várából - siethetett a Hun Törzsszövetség segítségére.

-

(Szerk. megj.: Ez az Arvisura felfedi azokat a káros folyamatokat, melyek a Hüllő faj megjelenésével az emberi társadalomban rombolás, háborúk formájában jelenik meg.

Ahhoz, hogy a háttérben létező okokat, szándékokat ne csak felszínesen, hanem összefüggéseiben, mélységében is megértsük - vagyis megismerjük az emberiséget irányító csöppet sem pozitív erők működését -, figyelmetekbe ajánlom azokat a rövid írásokat, melyeket Anna médium anyagában találtok meg az alábbi címek alatt. Ezek az írások, melyeket a Szellemi Síkokról kapott a médium, nem csak annak a kornak történéseit mondják el, hanem a Föld betelepítésének történetét, az emberi történelem addigi legfontosabb eseményeit. Mindezekből párhuzamokat vonhattok le a jelen időben zajló folyamatok okaira is.)

Ajánlott írások: (Anna médium blogjában találjátok meg magyar nyelven.)

-          Az emberi civilizációk, emberi fajok. A Föld benépesítése – Thot üzenete

-          Szíriusz Csillag üzenete

-          Sumér Istenek – Féran üzenete

-          Mezopotámiai Istenek – Féran üzenete

-          Ízisz üzeni Baálról – Ízisz üzenete

-          Mezopotámia és Egyiptom – Féran üzenete

2018.07.23.

Forrás: Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás) Budapest - Püski 2003.

             140. Arvisura - Kaspivár birodalma

             Derbent fősámán és Káspiros aranyasszony rovása

             Kr.e. 1755-1720. (2285-2320.m.t.é.)

Arvisura 24. rész – Sárkányos hajóhad

A 2335. medvetoros évben Tevel legkisebb öccse Szőreg lett az első. Majának legkisebb lányát vette feleségül. Ordosz Aranyasszony teremburája alatt esküdtek örök hűséget egymásnak.

A sárkányos hajókkal kereskedő tungúzok nagy gazdagságra tettek szert. Hokjenföld közelében várost építettek. Szőreg felesége nevéről Tengelíznek nevezték el. Sok ifjú kunt telepítettek a tengermelléki városba.

Gandás szerencséjén felbuzdulva egy egész éven át készültek a tengeri kalandra. Szőreg megkapta az Aranyasszony fejdísz csillogó köveit, melyet négy éven át Tengelíz birtokolt. Négy év után köteles volt az ogúz fővárosba – Káspivárba – visszajuttatni.

Sámánjuk mind a kunoknak, mind az ogúzoknak volt. Harmadiknak a manzsuk jelentkeztek. Nagy versengés támadt, ki legyen a fővezér? A hajókaravánban minden törzsből volt képviselő harcos. Győztes - Mogyorós széki-hun vezér közeli rokona - a délceg Csaba lett. Az izmos, nyúlánk, barnás bőrű, kék szemű harcos a vízi küzdelemben ugyanúgy megállta a helyét, mint a lovas harcokban.

A vetélkedőn 300-an vettek részt, de a három hajóra csak 72 személy kellett. A hajókra a győzők rangsorolásuk szerint juthattak fel.

A hajósok zömét a kunok adták, de minden törzsből került néhány ifjú.

Indulás előtt megesküdtek, hogy Csaba parancsát hűen követik. Négy év múlva az úzok vándorló ékes fejdíszét visszajuttatják.

Másodvezér a manzsu Tennó lett. Kiváló hajós hírében állott, már sok tengeri ütközetben vett részt. Joli-Tórem szent ünnepén indultak útnak Csaba fővezér, Szőreg fősámán vezetése alatt. A 2335. medvetoros évben kellett Ordoszban jelentkezniük az Uvacsán fősámán vezette Öregek Tanácsa előtt.

Heves zászlólengetés és üdvrivalgás közepette indult a 24 Hun Törzsszövetség sárkányos hajóhadának kíséretében a három kalandozó hajó az Öregek Tanácsa által engedélyezett nagy hajós kalandra.

Útközben tengeri viharba kerültek. Halászokat kellett felvenniük, akiknek csónakja megsemmisült. Manzsuák voltak. Tennó értette a beszédjüket. Elmondták, hogy törzsük  menekültjei egy nagy szigetcsoporton élnek. A Tóremek haragja miatt a hegyeik tüzet okádnak. Ezért gyakran el kell menekülniük az egyébként gazdag vidékről. Oda igyekeznének.

Háromnapi hajózás után érkeztek meg a sátorhegyek alá. Tennó partra szállt, hogy a hajósok elbeszéléséről bizonyságot szerezzen. Sok élelemmel, halászó szerszámmal tért vissza.

Alig egynapi hajózás után megmozdult a tenger. A legnagyobb sátorhegy füstölni kezdett, majd hatalmas kövek repültek a Terembura felé. Fehér és fekete ködök szálltak ki a sátorhegyből. Fénylő tűzfolyó gomolygott le a tetejéről. Felgyújtotta az erdőket, majd a tengerbe ömlött. Zubogott párolgott a nagy víz. A hajós manzsuák mindenféle alkalmatosságon menekültek hajójuk felé. 

Csaba Tennó javaslatára Szőreg kürtjelekkel hívta a többi hajó vezéreit. Az evezőket leállították. Sötét este lett, mire a menekülők megérkeztek.

Po-Jan a szigeti manzsuák vezére elmondta, valahányszor háborogni kezd a Nagy-hegy, menekülni kell a tengerre. Akik messzebb laknak a parttól, azok a sziget belseje felé menekülnek.

Po-Jan azt a tanácsot adta nekik, ne induljanak el a láncos szigeteken keresztül, mert elfagynak a hajóik lapátjai, így nagy veszedelembe kerülnek. Hanem majd cseresznyevirágzás idején. Addig jöjjenek vissza, segítsenek nekik egy új termékeny helyen lakóhelyet építeni.

Majd amikor megszokják Enlitt-asszonynak – a tenger Tórem-asszonyának birodalmát, aki a bátorságot, szeretetet, tudást önti a kiválasztottak fejébe, akkor elmehetnek a nagy kalandra, hogy az elveszett, elsüllyedt kincses birodalmuk megmaradt részét felkeressék.

Addig erőt, szívósságot kell elsajátítaniuk, mert a Tenger-Ödöge nagy úr, akit a hajósoknak le kell győzniük.

-

A kalandozók tanácskozni kezdtek és úgy döntöttek megfogadják Po-Jan tanácsát. Visszatértek a Nagy-hegy környékére. A tengerparti lakóhelyek elpusztultak, de a síkság növényei, házikói épségben maradtak. A mordvin ácsok vették szekercéiket, hajóépítő szerszámaikat és lakhelyeket építettek a kalandozók részére.

Egy hajó visszatért Manzsu-földre, de ígéretet tett, hárommal térnek vissza.

Az Öregek Tanácsa utasítást adott, hogy a termékeny szigetet vegyék birtokukba. Az ott élő halászokkal éljenek békességben. Továbbá újabb öt hajót küldtek, aki akar, telepedjen le ott.

Cseresznyevirágzásra visszaérkezett az öt új, és az egy régi hajó a szigetre, ahogy megígérték.

A hosszú télen a fiatalok összeszoktak. A virágzás ünnepén Szőreg 21 fiatal házasságát engedélyezte. Tennó feleségül vette Tikajót – a halászok vezérének lányát - és lemondott a kalandozás alvezéri tisztjéről.

Mire eljött a tovább indulás ideje, három hajó legénysége úgy döntött, a megnősültekkel együtt ők is maradnak. Tennót vezérüknek választva új gyarmatot alapítottak.

Csaba öt hajóval, 120 nőtlen ifjúval, őt önként vállalkozó legénnyel elindult az elsüllyedt gazdag föld maradványainak felkutatására.

A szigetek között hajózva, ahol csak lehetett, friss vizet vettek fel, ehető állatokra vadásztak, hogy kiegészítsék a tengerből kihalászott táplálékot.

Mire eljött a nagy tél, melegebb vizekre érkeztek. Kevés emberfélével találkoztak útközben. A kisebb halászcsónakok inkább elmenekültek előlük.

A 2338. medvetoros évben végre elérték a füstölgő hegyek birodalmát és partra szálltak. Az emberek először menekülni kezdtek a 100 harcos elől, ezért Csabáék elkezdték énekelni az almavirágzás dalát.

Ekkor egy ifjú elindult feléjük, szintén énekelve. Csaba felismerte benne régi játszótársát, Bogácsot. Első szava ez volt: - Elhoztátok az Aranyasszony tűzkövét?

Csaba elővette tarsolyából a két tűzpiros követ. Diadalúttal vitték azt az Aranyasszony kegyhelyére.

Az Öregek Tanácsa csak úgy engedte el Csabát a kalandozásra, hogy előtte gyermekházasságot köt. Így biztosra vették, hogy majd visszatér.

Csakhogy itt jólétben élhettek, kemény telek sem voltak, ezért csak 70 harcos szólt, hogy vissza akar térni Szőreg vezetésével Ordoszba. Továbbá a korábbi kalandozók közül négyen, feleségükkel, gyermekeikkel. Köztük a fejedelem lánya, Lia is, aki szerette volna megismerni férje régi birodalmát. A fejedelem engedélyezte lányának elmenetelét, de visszaküldte vele az Aranyasszony díszes, fényes kövét, annak reményében, hogy a lánya visszatér hozzájuk és a két törzs között így megmarad az összetartozás tudata.

Csaba – Köntös kun vezér legkisebb fia – feleségül kérte a fejedelem legkisebb leányának kezét. Esküvőjüket még az indulás előtt megtartották. A kun harcosok is feleségeket választottak maguknak Csaba lakodalmának éjszakáján.

Csaba három hajóval megszervezte a kunok új települése kereskedelmét. Ígéretet tett Szöregnek, hogy új hajók építésével biztosítja régi hazájával való összeköttetést.

Mindezen eseményt a 141. Arvisurában rovásba fektették, két példányban. Egyiket elhelyezték az Aranyasszony kegyhelyén, a másikat Szőreg magával vitte Ordoszba.

Az út visszafelé nem volt túl szerencsés. A három hajó közül az egyiken tűz ütött ki. Belső berendezése nagyon megrongálódott. A tíz evező helyett, csak 6-al tudtak tovább haladni.

A tél beálltakor egy védett öbölben húzódtak meg, azonban tollas fejdíszű gyalog-harcosok nyílzáporral támadtak rájuk. Kénytelenek voltak tovább evezni és egy kicsi lakatlan szigeten sátort verni. Találtak egy barlangot, amelyre a mordvin ácsok ajtót készítettek.

Mire eljött a tavasz, minden ehető állatot elpusztítottak, azaz megettek.

Miután tovább indultak, Szöreg csak a következő holdtöltekor vette észre, hogy a jóslásra használt üstjét a kis szigeten felejtette. Míg két hajójuk egy jókora, bőséget biztosító szigeten vesztegelt, Szőreg visszament a jósüstért. Amíg várakoztak, megjavították a megrongálódott hajó berendezését, a tárkány vezetésével élelmet tartósítottak.

A sziget legmagasabb pontján 6 hónapig – Szőregék visszaérkezéséig – égett a jelzőtűz.

Szőregék minden szigetet megjelöltek Égi-jel rovásokkal, hogy visszataláljanak.

Mivel a szigeten bőségesen volt élelem, úgy döntöttek, megvárják a tavaszt és csak utána indulnak tovább. Annál is inkább, mert Szőreg hajóján két hajóslegény beteg lett, az egyik betegségébe belehalt. Egy kis szigeten temették el.

Az Arvisura törvények szerint 24 napig kellett a hajón füstölniük, hogy az Égiek haragját Enlitt-asszony csökkenteni tudja.

Szőreget az is hátráltatta az indulásban, hogy a kis szigeten hagyott üstbe egy kis madár belefészkelt. Meg kellett hát várni, amíg a fiókák kirepülnek belőle. A visszaúton vihar tört ki, sokáig hánykolódtak a vízen, míg a jelzőtüzet meglátták.

Mindezek után még meg kellett várniuk két kisgyermek születését. Majd amikor az első holdtöltekor nevet adtak a kicsinyeknek, indulhattak tovább.

Ilyen bajok mellett csak a 2341. medvetoros év végén értek Tennó birodalmába.

Tennó telepeseit az igen apró növésű őslakók ki akarták űzni. Szőreg harcosai hozzásegítették Tennó vitézeit, hogy kiváló fegyvereikkel, kevés veszteséggel győzzenek.

Tennó megkérte Szőreget, addig maradjanak náluk, míg az újabb manzsu telepesek meg nem érkeznek.

Egy újabb évre kellett várni, míg az 1 tyumen (10 000) manzsu megérkezett. Így Tennó harcosai többségbe kerültek.

Szöreg két hajóját is segítségül adta, lovak és emberek szállításához.

Szőreg hajója a 2343. medvetoros évben futott be Tengelíz kikötőjébe, ahol a 15 éves felesége várta. Aranyasszony ünnepére Ordoszba hajóztak, ahol átadta az indijó fejedelem ajándékait. Az Aranyasszony díszes kövét a kegyhelyen helyezték el, amely alatt, mint felnőtt rimalány örök hűséget esküdött Tengelíz Szőreggel.

Az Öregek Tanácsa Szőreget kinevezte a harmadik fősámánnak – Derbent és Riga fősámánok mellett -, Tengelíz székváros erődítményébe.  Elhatározták a veszélyes kereskedelmi kapcsolatok fenntartását is.

Szöreg három holdtöltéig járta manzsu, nanaj, hokjen törzsek szállásait, valamint a halász-kereskedő központ házait és a törzsi védelmi erőket. Egy évig csak hadviselésre alkalmas hajókat gyártottak. A mordvin ácsok áttértek a 10 lapátos hajók helyett a 24 lapátos magas hajók gyártására.

A medvetori ünnepségekre három rimalány – Csobánka, Barcika, Galambka – részletes tájékoztatást készített a gazdaság helyzetéről.

Ordosz fősámánsága 24 tyumen (240 000) lovassal, 30 tyumen (300 000) lóval, 38 tyumen (380 000) szarvasmarhával rendelkezett. Káspivár fősámánságának 32 tyumen (320 000) lovasa, 35 tyumen (350 000) lova, 5 tyumen (50 000) tevéje, 1 tyumen (10 000) hajója volt. Tengelíz fősámánsága 6 tyumen (60 000) lovassal, 10 tyumen (100 000) lóval, 14 tyumen (140 000) szarvasmarhával, 2 tyumen (20 000) hajóval rendelkezett.

Amennyiben a legkisebb sérelem érte a 24 Hun Törzsszövetség területét, akkor a mindenkori legfőbb vezér a három kaganátus területéről a harcosokat a veszélyeztetett területekre vezényelhette.

Kasszu mintára szervezték meg a hadsereget, Káta őrségeket állítottak fel Szidontól – Káspiváron és Ordoszon keresztül Tengelízvárig.

A medvetoron a megjelent 24 sámán széke mögött, többen is ültek már.

Szó esett arról is, hogy legokosabb, ha a törzsek torzsalkodásaiba a többiek nem avatkoznak be, ha pedig igen, az erősebbet támogassák. Megelégedéssel nyugtázták, hogy Csaba az elsüllyedt világrészből (Ataisz) megmaradt kincses földön megnövelte a hun ifjúság létszámát, valamint értékes küldeménnyel bizonyította az agabák régi földjének gazdagságát.

Szőreg növelje tovább a 24 lapátos hajók számát, hogy rendszeres összeköttetés legyen az első és második telepesekkel. 

Vegyenek példát a mandzsukról, akik házasságaikkal meghódították a nagyszigetek halászattal foglalkozó törzseit. Tovább kell növelni a lakatlan szigetek elfoglalását. Olyan 24 lapátos sárkányos hajókat kell építeni, amelyek kibírják a nagyobb tengeri viharokat is. Az útba eső szigeteken mindenhol manzsu telepeket kell a halászok csoportjaiból létesíteni a nagyobb biztonság érdekében.

Csaba vezér a 2350. medvetoros év almavirágzás ünnepén indult útnak Ordoszból Riga, Derbent és Szőreg fősámánok jelenlétében a legnagyobb hajós vállalkozására. 24 árukkal színültig megrakott hajóval az indijók birodalmába. 

Csabát nagy ünnepség várta Tengelízben is, ahol Káspi asszony és Tennó is megjelent. Az ünneplők Csabát manzsu fejedelemmé kiáltották ki.

Tennó hat 24 lapátos hajóval kísérte el Csabát, aki 24 hajóval, 1200 válogatott hajóssal indult tovább. Tennó a nagy szigetcsoport legutolsó szigetéig kísérte.

Tengelíz és Galambka kezességet vállalt Csaba fiainak egészségéért, amíg a szülők visszatérnek kalandjukból.

Amíg Szőreg fősámán Ordoszban vendégeskedett, a kinajok megtámadták Tengelízt, és erődítményét földig rombolták. A hunok hajóhada elől gyors bárkáikon elmenekültek. Szőregnek csak a legnagyobb fia maradt életben, aki vele volt Ordoszban.

Az Öregek Tanácsa úgy döntött, Tengelízt nagyon meg kell erősíteni, mert a kinajok támadása mindig várható.

Egy év múlva az özvegy Szőreg feleségül vette Galambkát, aki Csaba fiait nevelte. A megépített új várat Csaba fiáról, Tenkesről nevezték el.

Csaba fővezér távollétében Szőreg vette át Csaba birodalmának irányítását, védelmét. Alvezére Tennó volt.

Csabának az úton sok nehézsége támadt. A melegebb vidéken járvány lett. Nyolc holdtöltéig várakoztak, míg a harcosok és hajósok egészsége helyreállt. Létszámuk 15 hajóssal és öt gyermekkel csökkent.

Az ötödik évben mind a 24 hajóval befutottak az indijók földjére. Liát és Limát, valamint 3-3 gyermeküket nagy öröm-ujjongás fogadta. 

Az indijók az aranyat nem sokra értékelték. Felhasználták a terembura és tetőszerkezetek építésénél, mivel azok így nem korhadtak el. Csabáék úgy döntöttek, áruikért legfőképpen aranyat kérnek, mivel Ordoszban az volt a legnagyobb érték.

A kalandozóknak szigorú titoktartás mellett meghagyták, törekedjenek arra, minél több aranyrögöt, aranytárgyat, aranylemezt vigyenek haza. Az indijókat ne tájékoztassák erről. Csaba kunjai a vitt árukért főleg aranytárgyakat kértek.

Úgy döntöttek, minden hajóról két önként vállalkozó harcos visszamaradhat. Két év után 1298 harcossal indultak vissza, a gyermekeket nem számítva.

Míg Csabáék az utazással voltak elfoglalva, Tennó kiépítette a kereskedelmi hajóút első részét Tengelíztől egészen Hajós-Kátáig. 

Visszafelé a harmadik napon tollas fejdíszű harcosok jelentek meg, nyilakkal támadtak rájuk. Az ismerős és megjelzett szigeteken őrséget telepítettek, hogy a következő utak zavartalanságát biztosítsák.

Tennó az ismert sziget-láncolaton halász telepeket létesített manzsu vezetéssel, akik friss élelemmel látták el a kalandozókat.

Tennó székvárosában Csabáékat három gyermekük várta. Tenkes vitéz, aki 16 éves volt már, gyermekházasságként eljegyezte Tennó legnagyobb leányát - Kittit -, a legelső rimalányt.

Ordoszban örömmel fogadták Csaba aranyszállítmányát és a kereskedelmi hajóút terveit.

Csaba újabb útra már 48 új 24 lapátos hajóval indult azzal a paranccsal: „Minél több aranylemez kerül a birtokába, annál tökéletesebben megörökítheti minden hun törzsnek Ataiszból való menekülését.”

Tennó halászai felfedezték, a jeges északon szárazföldön is át lehet menni az őshaza maradék Birodalmába, de nagy kerülővel sokáig tart az utazás.

Tenkes és Kitti Tennó hajóival messze elkísérte a hunok hajóhadát. Vissza kellett térniük, mert a halászok jelezték, az ajnó törzs harcosai Tennó népe ellen támadást készítenek elő.

Tenkes visszatért Szőreg megmaradt hajóhadával. Esmerja síkságán legyőzték az áruló ajnó sereget. A menekülő esküszegőket – akik ígéretük ellenére hátbatámadták Tennó alvezért -, Micsubisi manzsu tyumenvezér serege és Tena hajósvezér az ajnókat a tengerbe szorították.

Tenkes elrendelte, Tena építsen várat az összekötő földnyelven, Tennó védelmére.

Csabát a rokon indijók a cseretárgyakért mindennel ellátták. A harmadik évben – tömérdek aranylemezzel, kincsekkel megrakottan – indultak haza. A lerészegedett hajósok az utolsó pillanatban elárulták Csabát, hogy az aranylemezek Ordoszban sokkal többet érnek. Ezért a felszálláskor Majakó – az Enlitt hívők főpapja – megátkozta Csabát furfangosságáért.

Két évig hánykolódtak a háborgó tengeren, míg végre a birodalmába értek. Tennó harca a bosszúálló ajnókkal igen gyakorivá vált. Cseresznyevirágzás ünnepén újból támadtak. Ekkor megmozdult a föld, tüzet okádtak a hegyek és forró vizekben úsztak a jéghegyek. Az ajnók síkságát teljesen elborították a hullámok. Tena hajójával meg akarta menteni a bajba jutott ajnókat. A túlterhelés miatt hajója elsüllyedt. Tena csak úszva érte el Tena várát, ahol hálát mondott ősei Tóremének.

Később Csaba hajósai azt a hírt terjesztették, hogy Majakó átka miatt szakadt el a szárazföld, és szigeteit elnyelte az áradat. Többé nem térhetnek vissza az Ataiszból menekült népek földjére.

A 2360. medvetoros évben összehívták a Hun Törzsek Szövetsége Nagyszaláját. Jukagír sámán Tennó birodalmából bejelentette, újabb tűztenger rázta meg Tengelíztől észak felé a szigeteket. Az ajnók síksága teljesen víz alá merült. Az északi szárazföld kettészakadt. A hideg szelek és jéghegyek áradata tönkreverte az ajnók hajózását. Lehet, hogy Csaba aranya, kincsei erősíteni fogja a hun törzsek szövetségét, de csábítani fogja a kinajokat és az asszírok szövetségeseit, hogy megkaparinthassák.

Euzkádi baskír hajós fiai Szidonvárban összevesztek a mordvin ácsokkal. Hajóikkal ismeretlen helyre távoztak.

A Birodalmi Nagyszala eldöntötte, szüneteltetni kell a hajóutakat a tenger gyakori háborgása miatt. Az Euzkádi és Vizkaja–féle hajósok eltávozását tapintatosan kell kezelni. A sámánképzésen Vizkaja volt a leglelkesebb híve annak, hogy egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig terjedjen ki a Hun Törzsek Birodalma.

Csaba fővezér hajóhada csak a partok közelében végezte a kereskedést. Sárkányos hajóikkal végig kutatták az akkor ismert földrészeket.

Riga fősámán lett hajósai megtalálták Vízkaja sámán baszkor hajósait egy meleg tengeröbölben. Fenntartották velük a hajós kapcsolatot.

(Idézet Paál Zoltántól: „Amikor még Alaszka nem szakadt el Ázsiától, a hunok Amerikában keresték az őshazát. Peruban, később Mexikónak Ázsia felöli partjainál találtak csak rokonnépeket. Maya hun fejedelmi-asszony fiai voltak az első tengeri kalandozók, Csabát megelőzően”.)

2018.08.02.

Források: Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás) Budapest – Püski 2003.

                  141. Arvisura - Sárkányos hajóhad

                  Szőreg fősámán és Csaba rovása

                  Kr.e. 1705-1680. (2335-2360. m.t.é.)

Arvisura 25. rész – A Góbi-sivatag keletkezése

(Szerk. megj.: A természet elleni ostoba támadás sohasem marad következmények nélkül. Tola fősámán áldatlan tevékenységét már korábbi rovás is megemlítette. Uvacsán rovása pedig részletesen kitér az okokra, következményekre.

A Sötét-Oldal természet elleni támadásainak „dicső” korunkban is tanúi lehetünk. A Hüllő-faj érzelmek nélküli népség. Emberi testben inkarnálódva, bármilyen áron megteremteni a legnagyobb jólétet maga számára. A hatalom minden szintjén ott van most is, ezért ez az esztelen természetrombolás. Mindenkor arra számítottak, ha tönkre tettek egy bolygót, maradt még sok, ahová tovább állhattak. Erre most esélyük sincs.

Sanat nem csak ebben az életében született meg mongolként, Dzsingiszkánként tovább növelte „jóhírét”.)

A sámánok előzködésén a 2280. medvetoros évben a mongol törzsek legifjabb sámánja Tola lett az első. Fő elve: Nem csak Észak felé, Dél – azaz a kinajok – rovására is ki kell terjeszteni a 24 Hun Törzsszövetség szállásterületének határait. Ezért évenként kalandozásokat vezetett a Hun-síkságon át a kinajok délebbi szállásaira. Kincsekkel, szolgák sokaságával tértek haza. Ezekkel a szolgákkal kiírtatták az erdőket, hogy legelőik, vetésterületük növekedjen, mert a hozott (szerk.: rablott) jószágállománynak az eltartásáról gondoskodniuk kellett.

A kinajok a „Béke és rokonság” szerződése alapján nem voltak felkészülve a támadásokra. A titokban felfegyverzett hun törzsek ezért nagy győzelmeket arattak. Sok szegény kinaj parasztot hurcoltak el, főként a mongolok, az akkor divatos béklyós szolgaságba.

A mongol törzsek állatállománya folyton nőtt, újabb és újabb legelőterületekre volt szükség. Még a Hun Törzsszövetség pásztorai is segítettek az erdőírtásban, hogy a nagy gazdagságot jelképező állatállomány minél inkább szaporodjon.

(Szerk.: Ugyanez tökben: Százhalombatta, Zagytéri-erdő kiírtása napelempark építése céljából 2017-2018.)

A rablógazdálkodás azonban megbosszulta magát, mert 2295. medvetoros évben igen nagy szárazság következett be. A marhaállományban pusztított a lépfene, a jószágállományt a felére apasztotta. Még a pásztorok is elkapták a szörnyű betegséget, sokan meg is haltak.

Az Öregek Tanácsa megunva Tola önkényeskedését, újabb sámánképzést rendelt el Ordosz Aranyasszony-kegyhelyen.

A 2300. medvetoros évben az úzok legügyesebb fiatal pásztorlegénye – Evenki apó unokája – Uvacsán lett az első a sámánok előzködésén. Minden törzs két ifjút lejölt ki a sámánképzésre. Az úz nép a kardkovács Vadnát és a legügyesebb rénszarvas pásztort - Uvacsánt - jelölte ki.

Leesett a hó, Uvacsán rénszarvas szánon futott be elsőnek, így megkapta Joli-Tórem mindent látó kövét.

A negyedik évben a kinajok mozgolódni kezdtek. Tola fősámán védekező háborút rendelt el. A Vezér Tanács csak fele-fele arányban járult hozzá, így Tola szava döntötte el a véres-karddal meghirdetett védekező hadjáratot. A háborúban Vadna is elesett. Egyedül Uvacsán maradt meg a sámánképzésben az úzok közül.

Mivel a sámán előzködésen Uvacsán lett az első az Öregek Tanácsa előtt - a betegeskedő Tola jelenlétében - kellett nyilatkoznia, hogyan képzeli el – az Égiek segítségével – a 24 Hun Törzsszövetség jövőjét.

Uvacsán az ordoszi úz kőműves legények értesítése alapján jelentette az Öregek Tanácsának, hogy a kinajok a szerződések megszegését megbosszulják és Tola fejét követelik.

Uvacsán azt javasolta, kerüljék a kinajokkal való összeütközést, térjenek vissza Bóta úz sámán elvéhez, amely az 1560. medvetoros évben megalkotta a „Béke és Rokonság” örök törvényét, mely szerint nem folytatnak egymás szálláshelyei felé kalandozásokat.

Az Öregek Tanácsa nagy többségben elfogadta a fiatal sámán javaslatát.

A következő tavaszon a kinajok Észak felé özönlöttek. Az őrséget adó mongol törzsek a Hun-síkság déli részén vereséget szenvedtek és Ordosz felé húzódtak vissza.

A széki- és kazahunok második védelmi vonalánál a kinajok csatát vesztettek. Az Öregek Tanácsa arra kényszerítette Tola fősámánt, hogy az ordoszi tanácskozáson hozza helyre tévedését, kezdjen tárgyalásokat a kinaj foglyok vezetőivel, mert elemi csapások miatt a törzsszövetség nincs abban a helyzetben, hogy hosszú háborúskodást vívjon.

A tanácskozást Joli-Tórem kegyhelyén tartották. A kinajok követelték, hogy a szolgaságba hurcolt kinajokat engedjék szabadon, az ő veszteségeik is pótolva legyenek. Mivel a mongoloknak is nagy veszteségeik voltak, Uvacsán javasolta, azok a kinajok, akik mongol legelő területeken akarnak maradni, azok maradjanak. A kinajok fele hazatért régi lakhelyére.

Az öt évig tartó száraz idő a 2300. medvetoros évben is nagy pusztítást végzett. A pusztaszeri előzködésen a vezérek úgy döntöttek, a mongol törzs köteles jószágállományának egyharmadát átadni a letarolt erdők miatt veszteségeket szenvedett törzseknek, hogy az újabb marhavész elől a 24 Hun Törzsszövetség állatállományát megmenthessék.

A kinajokkal legelőször a mongol harcosok ütköztek meg. Egy tyumen (10 000) harcos pusztult el, így 20 000 szarvasmarha gazdátlanná vált. A második láncolatnál helytálló széki- és kazahun tyumen 10 000 szarvasmarhát kapott. Az első évben Góbé vezér rendelkezésére a mongolok által letarolt erdők helyén lévő füves pusztán legeltették állataikat. A nagy szárazság arra kényszerítette a hun törzseket, hogy azokat a hegyi legelőkre tereljék, ahol a folyók mellett dús legelők voltak.

3000-3000 szarvasmarhát pedig a baskír törzsek részére adtak, mert az esztelen erdőírtás következtében szálláshelyeik homok-pusztasággá váltak. 1000 szarvasmarhát az ordoszi sámánközpontnak kellett beszolgáltatni a mongoloknak, hogy a kinajokkal való tárgyalások költségeit, az úzok veszteségeit fedezni tudják.

A 2302. medvetoros évben Góbé vezér kérte, hogy a hetedik éve tartó szárazság miatt, a Bolhás-tó felé vándorolhasson a széki-hunokkal. A feketehunok Kaza nevű vezére engedélyt kapott, hogy az altáji kabar síkság hegyvidékére vándoroljon.

Az ordoszi úz kőműves törzs a legelőterület elvesztése miatt 1000 szarvasmarhát kapott. A földművelő - második - tyumen az ogúzok és kazahunok Hangun vidéki szálláshelyeit kapták meg. Pusztaszeren csupán a mongol törzsek állatállományait legeltették.

Tola szállásától egy napi járóföldre az úzok harmadik tyumenje – az úz állattenyésztők – legelő területén legeltette a harmadik 1000 kapott szarvasmarhát.

A szomszédos tatárok ekkor nevezték el gúnyból az úzok állattenyésztő törzsét tungúzoknak.

Még élt Evenki apó, amikor a nagy szárazság miatt - a 2303. medvetoros évben - a Szajánon túlra vándoroltak.

A manzsu törzs teljesen elhagyta szálláshelyét, napkelet felé vándorolt. Utána a Nanaj vezér vezette tungúz pásztor-törzs elszakadt Evenki apó csoportjától. Az ifjú vezér a manzsukat követte. A Goldop vezette úz pásztorok az altáji kabarokhoz vándoroltak.

Az úz állattenyésztők azért váltak külön, mert a tatárokkal való rossz szomszédi viszonyt a gyepü-elve szigorú betartása mellett is meg akarták szüntetni.

Az ordoszi sámánvárosban élt igen ügyes, jellemes, gazdag kadkovácsot – Magúzt - kérték fel a kinajok – gondolkozzon el -, hogyan lehetne megszüntetni a Tola fősámán által okozott feszültséget, ellenségeskedést.

A kinajok 20 medvetoros évi megrendeléssel biztosították a Magúz vezette úz kardkovácsok jólétét. Leánya Gyöngyi bevonult Joli-Tórem kegyhelyének rimalányai közé. Naponta kapcsolatban állott a sámán-ifjakkal. Minden alkalmat megragadott, hogy a „Béke és Rokonság” eszméjét hirdesse, hogy megelőzzék a vérontást.

Amikor a széki- és kazahunok győztek a kinajok ellen, rábírta Uvacsánt az úz-elvek megvalósítására. Joli-Tórem kegyhelyén a sámán-ifjak és rimalányok összefogásával – Tola fősámán ellenében – megszületett a várva-várt béke.

A „Békés palotaforradalom” után az ifjúság és az Öregek tanácsa Uvacsánt fősámánná jelölte.

Az ünnepélyes eskütétel után Uvacsán Gyöngyit feleségül vette. Boldog házasságukból három fiú született – Mura, Szura és Tura. Mindhárman részt vettek a 2320. medvetoros év sámánképzésén, mivel a mordvinok és manysik nem küldtek sámán-tanulót Ordoszba. A vezérek kérték Uvacsánt, hogy helyettük is küldjön sámán-ifjút a képzésre. Így a manysi népet Tura, a mordvinokat Szura képviselte. Feleséget Tura a manysik, Szura a mordvinok lányai közül választott. Mura – a barátság fenntartása végett – a kinaj nép fejedelmi leányai közül hozott feleségnek valót. Élete végéig a kinajokkal bonyolította le a kard- és edénykereskedelmet.

Tura első fiát a nagyapa – Uvacsán – gondjaira bízva az Ural hegyek aljára költözött. Várost épített, majd felállította az Aranyasszony kegyhelyét. Második fia – Szura – a merija-mordvinoknál telepedett le. Gabona-Anyának új kegyhelyet épített. Első fiát Uvacsán udvarában nevelte fel. Szura házasságát bő gyermekáldás követte. Minden évben 2 fiúgyermek – ikrek – születtek, akik az ordoszi Aranyasszony kegyhelyén nőttek fel nagyapjuk irányítása alatt.

Mind a 20 ordoszi unokája megtanulta a rovást. Ismerték Agaba fősámán rovását. Tudták, aki megszegi Kaltes-asszony nevére tett esküjét, vagy Ata-Isis nevére tett esküt, azt sártengerrel, tűztengerrel vagy homoktengerrel büntetik az Égiek. A „Béke és Rokonság” esküvel szentesített törvényét megszegő Tolát, hét száraz éven keresztül homoktengerek büntette meg az Élet-Anya – a jó Káltes-asszony -, mert az Élet szent törvényeit megsértette.

Minden törzsi szállást az Élet-fáinak sokasága határolja. Minden nemzetséget erdők szegélyezzék, minden hun törzset erdők között folyók válasszák el egymástól, melyben még a halfogás is tilos! Nehogy haragból keltett vérontás szennyezez be az Égiek bölcs törvényeit.

Agaba sámán népét tűztengerrel, a kinajokat tengerparti hódításaik miatt sártengerrel büntették meg az Égiek.

Mura a kinajok egyik fővezérének tanácsára a sártenger helyén keletkezett Agaba síkságán, igen gazdag feleséget kapott. Hozzátartozói bőven ellátták Ordoszt élelemmel.

Felesége – a szép Maja – huszadik fia születésekor álmot látott: Gyermekei hajóra szálltak és megtalálták Joli-Tórem – Földanya - tűztengerből kiemelkedő szentélyét. Benne érintetlenül állt Joli-Tórem aranyszobra, ékes kövekkel kirakott ruhában, „Pirosköves” csizmácskában. Csupán a fejdísz hiányzik róla, melyet Agaba ősapja elhozott magával. Fiai megbabonázták a tengert és az Aranyaszony szép ruháját elhozták magukkal. Magukévá tették a Föld-Anya minden birtokát, szikrázó köves kegyhelyét.

Mura gyermekei hajósok között nevelkedtek. A kinaj és ordoszi úz nagyapjuk szálláshelyei között hajóztak. Amikor felnőttek hatalmas hajót építettek és a tíz nagyobbik unoka titokban – szüleik engedélye nélkül – elindult a partok mentén, hogy felkeressék a tűztenger által elpusztított Agabák-birodalmát. A 24 Hun Törzsszövetség minden törzséből magukhoz vettek egy-egy ügyes harcost. Így 34 ifjú indult el a régi rovások figyelembevétele mellett a nagy kalandra.

Három évig hajóztak egyik szigetről a másikra és a partok mentén, érintve meleg és hideg Nagyvizeket (szerk.: Csendes-Óceán vizeit), míg egy távoli hegy alatt a távoli füstölgő hegység közelében kikötöttek.

Minden törzsből 1-1 ifjú és Maja 5 nagyobbik fia elindult a tűztenger-hegye felé. A többiek – az ősi Agaba-törvény szerint 24 napig várták, hogy visszajönnek. Addig halászgattak, gondoskodtak tartalék élelemről. A parton egy csónakot hagytak a visszatérőknek.

A 21. nap reggelén egy ifjú és egy leány szállt a csónakba, megindultak a hajó felé. A fiúban felismerhették Mura ötödik fiát – Mogyoróst. Vele jött egy barna arcú leányka, aki alig tudott beszélni velük. Kezében ott ragyogott egy fényes csillogó kő az Aranyasszony ruhájáról.

Mogyorós elmondta, megtalálták az Aranyasszony hajlékát. Mindannyiukat fogságba ejtették. Amikor beszédjüket egy kissé megértették, egy tűzcsóvás ünnepélyen feleséget adtak nekik. Megértették velük, mindig az Aranyasszony vallásos házában – szent házasságban – kell nekik élniük, míg Mogyorós vissza nem hozza nekik az Aranyasszony fejdíszét. Addig mindig füstölni fog a szent tűz a kegyhelyen és néha tűzesővel borítja el őket.

Azon az éjszakán tüzek gyúltak a hegyeken. Mogyorós vitéz elindult Tikatával – feleségével – és 12 hun hajóssal, hogy elhozza a tűztengeri Agaba-törzsek kérésére a fejdíszt.

Mogyorós két medvetoros év alatt ért haza. Amikor édesanyja a kezébe vette a szép követ bánatában szörnyethalt.

Mura elkeseredésében az Altáj és a Bolhás-tó vidékére költözött. Maja holttestét a végzetes szent kővel a szentély legszebb helyére temették. Uvacsán pedig kezébe vette 10 visszamaradt unokája nevelését. Mogyorós édesapjával elköltözött és letelepedett egy kis folyó mellé, melyet Uvacsán javaslatára Murának neveztek el.

Mura feleségül vette Góbé székihun vezér özvegy leányát. Oltnak három fia született. A legidősebbet a székihunok Uvacsánhoz sámántanulónak jelöltek.

A 2330, medvetoros évtől Uvacsán jogot nyert az Arvisura-törvényei szerint arra, hogy a törzsekkel közölhesse Joli-Tórem szent kövének regéjét. Ordoszban a 24 Hun Törzsszövetség vezérei és sámánjai előtt felmutatta Mogyorós unokája által hozott szent követ, mely ugyanolyan volt, mint amilyent elhelyeztek az Aranyasszony kegyhelyén Agaba kincseiből. Kérte az Öregek Tanácsát, döntsenek, kiszabadítsák-e Maja négy fiát a Tűztenger népének fogságából, azáltal, hogy visszaviszik oda Agaba fősámán kincseit.

Döntés született. A hunok nem áldozhatják fel fiaikat az Agabákért. Hiszen 1 székihun és 1 lett vitéz is meghalt. Mura 4 fia pedig igen gazdag vidékre került, ahol soha nincsen tél, nincs nélkülözés.

Uvacsán az öt évenként induló sámánképzésen az eredeti rovás alapján oktatta a 24 Hun Törzsszövetség történetét. Még a sártenger vidékéről jött Maja-féle agaba rokonok is szívesen hallgatták bölcsességét.

Átszervezte a hun törzsek kereskedelmét, melyben igen előkelő helyet foglaltak el az úz hajósokkal szállított áruk. Prémekkel, selymekkel az akkor ismert világot elárasztotta. A Törzsszövetség minden szálláshelyein voltak lóállásaik. Figyelő magas tornyaikban aludtak a kalmárok és figyelő őrségek.

A 2340, medvetoros évben meghirdetett sámán előzködésen egy Riga nevű lett ifjú volt az első. A fősámán legkisebb leányát a víg kedélyű Tardonát vette feleségül. Amikor Riga első fia megszületett, Uvacsán kívánságára rénszarvas csorda jött az agg fősámánért. A tartós hó leesése után igen díszes szánokon Udege apó szálláshelyére, Turára költözött. Százéves korában halt meg, amikor az utolsó medvetorán elaludt.

Halálának 30. évében felbontották rovás-rejtekét. Tudomásukra hozta, az Arvisurákban vannak olyan jó gyógyító füvek és életkedvet adó szerek, melyek minden szót becsülő embernek biztosítják a hosszú életkort.

Ezeket Agaba megfigyeléseitől kezdve felsorolta és tett el belőle. A másik fontos törvénye volt az ősök tisztelete azáltal, hogy minden új települést a fősámán lát el névvel, a 141. Arvisura személynevei alapján.

Minden sámán a sámánképzés után nevét megváltoztathatta, de csak az Arvisura nevek közül választhatott. Bár nagy csapások, gondok érték, józan életmódjával okosan tudott gazdálkodni élet-erejével. Káltes-asszony parancsait mindig betartotta. Az Élet-Anya így hosszú élettel ajándékozta meg.

Élete utolsó percéig tiltakozott az ellen, hogy az úz nép kisebb törzsekre szétforgácsolódjon. Tiltakozott a magúz (marúz), ogúz, tungúz csúfnevek ellen. Bár elismerte, hogy így ismerik a törzsét, mely a homoktenger-büntetés folytán tovább forgácsolódott: manzsu, nanajúz, evenki és goldúz törzsecskékre. Más törzsekkel is erősen keveredtek.

Uvacsán fősámánt Turán temették el, egy közeli forrás mellett, hogy teste Joli-Tórem vérével találkozhasson.

                                                           

Forrás:    

-          Paál Zoltán – Arvisura (Igazszólás) Budapest – Püski 2003.

                        142. Arvisura - Góbi sivatag keletkezése

                        Uvacsán rovása

                        Kr. e. 1760-1700. (2280-2340. m.t.é.)