Arvisura nyomán 26-30. rész

26. rész – Szumírok

Az Arvisura feljegyzéseiben gyakran megfigyelhető, hogy a későbbi rovósámánok, akik tanulmányozták a korábbi írásokat, mondavalójuk elején összefoglalót készítettek korábbi korok rovásai alapján. Kiemelve azokat az eseményeket, melyek mondanivalójukat bevezetik, megerősítik. Így történt ez Csobánka, Galambka és Barcika jelentésében is.

-

Végakaratában Agaba meghagyta, utódai mindenkor keressék fel az elsüllyedt földrészről – Ataiszról - elmenekült társaikat. Azonban a kinajok terjeszkedése megakadályozta a hajókkal való összeköttetést.  Ezért Agaba meghagyta, utódai fejlesszék ki a hunok lovastársadalmát. Ez lehetővé tette, hogy Bihar a parszi-szkítákkal, Gandás a szumírokkal és babiloniakkal teremtsen kapcsolatot.

Az igen művelt szumír törzsek mentették át leginkább régi kultúrájukat (szerk.: a tudást).

Az éhség elől menekülő népek helyét elfoglalták a kasszu, azaz a kun és úz törzsek harcos őrsei, mivel a lovastársadalmuk könnyen tudott élelmet szállítani az úz szálláshelyekre.

Az élelmiszerek szállítása közben felderítették, hogy a hikszosz vezetőréteg és a magas hegyek uralkodóinak vezetői az elsüllyedt birodalomból valók.

Csobánka, Galambka és Barcika 2345-2350 medvetoros évig gyűjtötte a szumír, indijó, valamint az agabák rovásaiból az adatok tömegeit, a főbb érdekességeket.

Az elsüllyedt földrészen (Ataiszon) úgy védekeztek az időjárás viszontagságai ellen, hogy sok esetben – éhség, szárazság, özönvizek, járványos megbetegedések - a magas hegyek közé vándoroltak.

A nagy világcsapást (a sziget elsüllyedését) úgy látták, a tűzhányók működését a magas hegyek égberepülése követte.

Mindhárom jelentés (Csobánka, Galambka, Barcika jelentése) megegyezett abban, hogy a földrész elsüllyedt. Az indijók viszont azt vallották, hogy földrészük kisebbik fele kiemelkedett a Nagyvízből. Félelmükben még ma sem mernek ezért hajóra szállni, mivel Csabán kívül eddig még nem tért vissza népükből (szerk.: a rokonoktól) senki.

Csobánka jelentése szerint Káspivár fősámánsága alatt 32 tömény (32 000) lovas védte Barnaburony hatalmát. Szidonvár és Becsevár volt a 24 Hun Törzsszövetség legnyugatibb erődítménye. Egy várhoz tíz Kátavár tartozott, amely 1000 lovasból állott. Csak 20-25 éves korig voltak a férfiak szolgálatban. A többiek csak a véreskard száguldásakor álltak csatarendbe.

Barcika jelentése szerint a lettek törzséből a lapp pásztorok ekkor indultak el Sambe vezetésével lakatlan térségek felé. A felmelegedés folytán háborítatlanul élhetnek ott.

Egy részük azonban a Szaján hegyvidéken maradt. Az ifjúság három törzséből a lettek, lappok és lívek szolgáltatták Riga fősámán őrségét.

A kalandozások a Kátavárakból történtek. A líveket nagy veszteség érte. A különböző törzsek ifjai közül Petsámón sámán hun ifjú is - elégedetlen társaival - észak felé vándorolt. A Kátavárakat az Arvisurából nevezték el.

A hunok közé beolvadt agaba törzs ifjai kalandozni indultak. Az Öregek Tanácsa megsokallta ezt és akkor engedélyezte csak a kalandozást, ha maguk helyett hadifoglyokat állítottak munkára - a gyűjtögető kezdetleges földműveléshez.

Az 520. medvetoros évtől hadifogolyszerzés ürügyén - a hónapig tartó helyett - áttértek az éves kalandozásra. A 812. medvetoros évtől pedig már két éves kalandozáson voltak.

Riga fősámán a 2358. medvetoros évtől oktatási anyagába beiktatta az indijók földi hiedelemvilágát.

Az indijók földi hiedelvilága:

Az egész világot Ata-Isis mozgatja. Mozgás nélkül nincs élet. Ata-Isis az Égi-Birodalom jóságos, fehérszakállú, öreg, bölcs intézője birodalmának. Ahogyan ujjaink sem egyformák, leszármazottai sincsenek egy akaraton.

Földanyát az agabák Joli-Tóremnek, az indijók Mama-Alpának hívták. Meg akarta teremteni az emberiséget. Az Égbeli-Hárpia vezetésével a rossz szellemek ezt ellenezték. Ezért Mama-Alpa titokban a föld alatt alkotta meg sárból az embereket és lelket lehelt beléjük. Megbízta Barlang-fejedelmet az emberek feletti uralkodással. A fejedelem kíváncsi volt, mi történik a föld felszínén, ezért tized őrségével kimerészkedett a barlangból és leült annak torkába. Tizedét pedig kiküldte, hozzanak neki jelentést, mit láttak, mert a barlang száját lombsátor takarta el. Hárpia észrevette őket és hangyaként felfalta az őrséget. Csupán a legkisebb őr – Tupa – maradt életben. Bemenekült a lombsátor alá, de Hárpia leharapta a bal kezét.  Búsan lopakodtak ők ketten a barlang mélyére és megértették, hogy nem merészkedhet még ki, Ata-Isis utódainak háborúskodása miatt. Villámlások és Égi-háborúk után mindig féltek.

Nemsokára hárman indultak ki, de ugyanúgy jártak. Hárpia akkor sasként szálldosott. Héttagú csoport a barlang előtti Élet-fának gyökérszálain akart felmászni. Elsőnek egy igen kövér lány indult el. A gyökér leszakadt, agyonütötte a többieket. Később tizenketten próbálkoztak kijutni a földre.

Hatalmas Égi-Háború után – amikor Barlang-fejedelem elaludt – tizenkét ember tizenkét állattal indult el. Medvével, bölénnyel, dámszarvassal, vaddisznóval, lóval, kutyával, egérrel, macskával, sassal, rákkal, hallal, kígyóval. Tizenkét nap múlva visszaküldtek egy embert, aki elmondta, az Égi-Birodalomban győztek a jó szellemek.

Hiába intette őket Barlang-fejedelem, a tizenkét állat tisztelői elhagyták a nagy barlangot, amint állataik eljöttek értük. Ők lettek az emberiség ősatyái.

Boldogan élhettek volna, de Ata-Isis utódai rájuk szabadították a földalatti szellemeket: Ármányt, Ördögöt, Halált, akik az embereket már a barlang mélyén is egymás ellen ingerelték. Védtelenségükben ilyenkor a kígyót szidták, akinek csábító visszajövetelére a földalatti birodalmukat elhagyták.

A szellemek arra ingerelték az embereket, építsenek nagy kőépítményt, azon alkossák meg Ata-isis Égi-Birodalmának paradicsomkertjét. Másokat tűalakú építmények készítésére csábították, melynek hegyéről felszállhatnak Ata-isishez, és üdvösségben élhetnek az ő paradicsomkertjében.

Amikor már majdnem elkészült a tű alakú építmény és az emberek a földalatti szellemek segítségét kérték a felemelkedéshez, újból kitört a háború az Égi-Birodalom urai között.

Ármány a Villámok Isiséhez fordult, bocsásson özönvizet a földre . A Nagy Mindenség felhői összegyűltek és az ég fekete lett. Wigwam-sátor nagyságú esőcseppek hullottak mindaddig, míg el nem érte a víz a legmagasabb hegységek csúcsait, ahová a Világosság-Tóremje menekült. Amikor innen is menekülnie kellett, hatalmas kanoékat (szerk: kenu=hajó) készítettek, melyeken kedvenc állataiknak is helyet szorítottak.

Amelyik kanoéban nem volt törzsjelű állat, azt a Tóremek felfordították.

Utána melegedni kezdett a víz, majd a hegyek csúcsai tüzet okádtak. Vörös színűvé lett az Égi-Birodalom nagy Teremburája és Szélasszony észak felé hajtotta a kanoékat.

Napokig hánykolódtak a vízen, amikor Mama-Alpa megkönyörült a menekülőkön. Egy nagy halat vett elő a jobb melle alól és megparancsolta neki, hozzon fel földet a mély vízből. Az óriási hal, csak köveket hozott fel. Utána egy kacsát húzott ki a bal melle alól és megparancsolta, hozzon fel iszapot a mélyből. Búvárkacsa örömmel teljesítette Égi-Anyánk parancsát, sok iszapot hozott fel a Nagyvíz mélyéről, mely rohamosan nőni kezdett. Ezen kezdtek el terjeszkedni védencei.

Az emberek fagyoskodtak wigwam sátoraik előtt. Jóságos Mama-Alpa tüzet fújt a szájából és az égig érő, lángoló farakásnál megmelegedhettek. Nem hagyta, hogy a tüzet az emberek széthordják, nehogy felgyújtsák az erdőt. Egy fürge kisfiú játék közben azonban lopott belőle. Ettől kezdve elterjedt a tűz az emberek között, melyet valakinek mindig gondozni kellett, mert a tűz az Égi-Birodalom ajándéka, amit Föld-Anyánk – a jóságos Mama-Alpa – tiszteletére kőhegyen épített szenthelyen kellett tartani.

Hárpia parancsára Ördög, a rossz szellemek legrosszabbja, el akarta csábítani a tűzőrző szűzleányt. Mama-Alpa azonban elküldte Jóság szellemét, hogy őrködjön vele az Égi-Birodalom ajándéka felett.

Hárpia azonban leszállt az alvilágba és felbérelte Ármányt, Ördögöt és Halált, semmisítsék meg a szentélyben lévő tüzet. Hárman támadtak Jóság szellemére. Ármány megkötözte, Ördög kiszúrta a szemét, Halál pedig átdöfte a szívét. A szűzleányt pedig megölte.

Ata-Isis észrevette az Égi-Bűnt. Leszállott Földanyánk Birodalmába. Jóság szellemének szívét feldobta az égre, mely még lángolva lobogott. A szűzleány szíve azonban már hideg volt.

Az égő szívből keletkezett a Nap, aki azóta is keresi menyasszonyát, a kihűlt szívű ezüstös Holdat. Néha összetalálkoznak, erejükhöz mérten összeölelkeznek.

Ezt a vörösre festett indijó Égi-Nap fiai megfigyelhetik, hiszen ők az éltető Nap-Isis fiaivá lettek.

Ilyenkor a földre száll a Hold-leánya, Enlitt, aki még a tengereket is meg tudja mozgatni. Férje Enlil a szelek, villámok ura, a sötétség ellensége, az emberek jóságos segítője. Elkíséri ezüstös hajú feleségét és közösen terjesztik a tudást. Megtanítják az embereket építeni, rovásokat vésni, kiszámítani a végtelen időt a Nap-Isis tiszteletére emelt kegyhelyeken.

Minden időben számolták a Nap-Isis fogyását, majd tűzkoronggá történő kiteljesedését. Áldozatot mutattak be Hold-Anyának, amikor a maga teljességében tündökölt a nagy Teremburán. Ezeket a szent időket számolni kezdték. Hatalmas kegyhelyeket építettek köralakban Nap-Isisnek, félkör alakban Hold-Anya dicsőítésére. Bölcs emberek oda temetkeztek. A többi indijó a hitviláguk szerinti - állatalakban felhányt – föld-dombok alatt. Attól függően – a 12 állat jelképe közül – melyik alatt érkeztek az indijóknak ajándékozott birodalmukba. Ezekre a törzsi vezetők nagy gondot fordítottak, hogy az élet-rendje szerint nyugalomban pihenhessenek Ata-Isis parancsára.

-----

A Hun Törzsek Szövetségének 2345. medvetoros évi Nagytanácsán Káspi fejedelemasszony javasolta, Csaba és Szőreg elgondolása szerint ne csak kelet felé, nyugat felé is keressék Ataisz megmaradt földrészét. Az úzok legrégebbi regéje szerint Sis-Tórem tűzgolyót görgetett be a ködök tengerébe. Hátha a másik oldalon is megtalálhatják Ataisz aranykincseit.

Barnaburony és Derbent vállalták egy új hajóhad felszerelését. Uvacsán – aki az ordoszi fősámán tisztséget átadta Rigának – hozzájárulását, áldását adta elképzeléseikhez.

Szőreg előadta, Tolának 2280-as felhívása kalandozásra, három új birodalmat eredményezett: 2290-ben Kaspi szittya-birodalmát, 2292-ben Gandás kasszu-birodalmát, aki 2294-ben Babilon uralkodója lett. Majd 2335-ben Csaba manzsu tengeri birodalmát.

Kelet felé Mogyorós és Bogács megtalálta Ataisz elsüllyedt birodalmának maradványait.

Mogyorós kalandjának 5. éve után 8 év alatt fordult meg Csaba a tűztenger népének látogatásából. Közben – Tennó alvezér tanácsára – megalakította a keleti manzsuák új birodalmát, amely összekötő kapcsa lett a keleti kalandozásoknak.

Minden új településnek, valamint gyermekeiknek csak Arvisura neveket adtak, hogy bizonyítsák együvé tartozásukat.

Jukagír sámán erősítgette, hogy ők felfedezték a tengeri út után a szárazföldi utat is. A nyugati népeken a sor, hogy megtalálják velük nyugat felé Ataisz maradékát.

Uvacsán szerint birodalmuk most a legnagyobb. Csak egyetértéssel lehet fenntartani a Hun Törzsszövetséget, melynek Nagytanácsát a 2360. medvetoros évre összehívta. Ezen még megjelent Uvacsán, de süketsége miatt már csak megértően mosolygott, nem hallott semmit.

Helyette Tenkes elmondta, hogy a 2360. medvetoros évben újabb tűztenger rázta meg Sis-Tórem sárgolyóját, melyben elsüllyedt az ajnók síksága a Nagyvízben.

Jukagír jelentése szerint északi földjeink kettéváltak. A jéghegyek, hideg szelek tönkretették hajózó útjainkat. Még az ajnó halászok sem mernek kihajózni a Nagyvízre. Csaba által hozott aranykincsek erősíteni fogják birodalmaink jólétét, gazdagságát, de csábítani fogja a kinajokat, asszírokat, hogy megkaparintsák. A 2360 évi nagy tengerháborgás – cseresznyevirágzáskor – vesztünket okozhatja. 

Barcika a nyugat felé való terjeszkedést ismertette:

Riga fősámán engedett Káspi-Aranyasszony kérésének, Tenkesvárból 24 mordvin ácsot vezényelt Szidonvárba, hogy Káspi-Birodalom külső vizein megkezdhessék a 24 lapátos hajók építését.

A baszkorok több alkalommal elrejtették a hasznuk egy részét. A hajósok vezére Ganás volt, közeli rokona a babiloni királlyá lett Gandás kasszu-vezérnek.

Ganás gyors hajóival bekalandozta a fekete népek által lakott földek kikötőit. A hunok nem szívesen fogadták a mordvin ácsokat. Ganás, hogy elkerülje az összetűzéseket, a baszkorok által lakott Isismerja kikötőbe vitte a mordvin ácsokat. Egy év alatt felépítették az igen erős 24 lapátos nagy hajókat. 10 év után 50 nagy hajójuk volt.

A mordvin ácsok közül 12 család Pólem-Tóremet ismerte el védőszent Tóremnek, a másik 12 Gabona-Asszonynak áldozott. A hunok mindkét csoporton nevettek. Ahány öböl volt, annyiféle istentisztelet uralkodott.

Isismerjában kevés hun élt, baszkor telepesek voltak többségben. Ganás rájuk hagyta elképzeléseiket. A szerzett értékek elosztásánál gyakran voltak viták. Gandás törvénye szerint a hajósoknak tizedet kellet átadni különböző célokra. Ganás ezt szigorúan behajtotta. A baszkorok több alkalommal elrejtették hasznuk egy részét. Polem-Tórem hivői ezt Ganásnak jelentették. Ezért Ganás Euzkádi baszk hajósvezért kivégeztette. Fiai panaszt emeltek Vizkaja sámánnál – a birodalmi székvárosban. Ganás a mordvinokat felbérelte a baszkorok üldözésére.

Euzkádi fiai elfoglalták az elkészült hajók többségét, a morvin ácsokat megkötözték. Régi és új hajóikra minden ingóságukat felrakták, minden Gandás birodalombeli árut magukkal víve elhajóztak. Magukkal vittek egy mordvin ácsot, akit a látóhatár végén csónakba ültettek, hogy megkötözött társaikat megszabadítsa béklyóiktól.

Vizjaka sámán tanácsára nem a gazdag, Ganás által ismert fekete kikötők felé, hanem északra, a legvédettebb, soha be nem fagyó öbölbe hajóztak. A biztonságos öbölrészt Vizkaja öbölnek nevezték el.

Euzkádi fiai a baszkor törzset három vidékre telepítette le. Földjeik közé szabad területeket jelölt ki a nézeteltérések elkerülése végett, mivel feleségeik nem egy törzsből valók voltak. Hajóik közösek maradtak.

Az ott élő lakosok eleinte féltek tőlük, a földrész belsejébe vándoroltak. Később kölcsönösen házasságokat kötöttek egymással.

Euzkádi három fia – Alava, Bilhó, Gupóz – élénk kereskedelmet folytatott az észak felé élő népekkel, a déli vizekre viszont nem merészkedtek. Ganás hajósai sokáig keresték őket. Végül az öregkorában hazatért Riga fősámán lett hajósai leltek rájuk. Sokáig fenntartották kapcsolataikat a baszkorokkal.

Riga fősámán jelentéséből értesültek a 24 Hun Törzsszövetség népeinek újabb településeiről, melyet Barcika - rimalányból lett Rima-szécs - nagyasszony örökített meg.

----

A 143/A Arvisura miközben beszámol a Törzsszövetség terjeszkedéséről, információkat kapunk azokról a kalandozásokról, melyek az ő idejükben a mai amerikai földrész felkereséséről, az ottani ataiszi eredetű népesség hitvilágáról, illetve a mai Afrika körül hajózásáról szólnak. Így kapnak értelmet azok a térképek, melyek Amerika felfedezése előtti időből származnak és a „felkent” tudomány nem érti létezésének okait.

Elmeséli az Arvisura azt is, hogy a baszkorok (nyilván a baszkokra ismerhetünk bennük), hogyan érkeztek meg mai helyükre. Önállóságra való törekvésük, a központi spanyol hatalomtól való elszakadásuk vágya is értelmet nyer így. Ők nem latinok! Nem atlantiszi eredetűek.

Azt is láthatjuk belőlük, hogy a tudás – korábbi ismeret – hogyan tűnhet el az évszázadok, évezredek alatt.

Ami az indijók hitvilágánál megfigyelhető, az ismeretek egyre meseszerűbb formában élnek tovább. Itt is jellemző a Teremtő-Istennő feltüntetése gonosznak, melynek forrása az első teremtmény – Sanat, a Sátán, alias Lucifer, ahogyan mi ismerjük – hazudozása a Teremtésről, a Teremtőről, akinek szerepét egyre nyíltabban elveszi, saját dicsőségére, hatalmának növelésére. Melyet majd az „egyistenhit” bevezetése felé tol – a zsidó vallásban valósít meg -, hogy jelen korunkban végre megjelenhessen Antikrisztusként, azaz sátánimádók egyetlen Isteneként.

Az is különös, feltűnik az indijók történeteiben, hogy az embert Mama-Alpa a föld alatt teremtette, onnan jöttek elő. Ezért ajánlom figyelmetekbe az alábbi írást, amelyből pontosan kiderül, kik is alkották a mai ember testét?

Anna médium jegyzetei: A Teremtő Istennő közlése 1. rész – A Teremtés folyamata -  Atlantisz pusztulása, elsüllyedése utáni idők történései rész.

Források: Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás) Budapest, 2003. Püski.

                  143(A). Arvisura – Szumírok

                  Csobánka, Galambka és Barcika jelentése, Riga fősámán rovása

                  Kr.e. 3520-1680. (520-2360. m. t. é.)

                  Anna médium blogja: A Teremtő Istennő üzenete a magyar néphez.(Interneten

                  olvasható).

27. rész – Kaltes asszony szekerén

Az Égiek nem hagyták magára a Földünket, Kaltes asszony szekerén gyakran meglátogatták.

Káspivár Birodalmában - a Szavárd törzs szentélyében - Uvacsán fősámán unokája – Barcika – erről szóló feljegyzéseket talált. Boldogan vitte Uvacsán fősámánnak, aki gyűjtötte ezeket.

A feljegyzések a tűz ember általi „ellopásáról”, Teremtés mítoszról, a bolygókat gondozó szellemiségekről – Földanyáról, a Szíriuszról, Kaltes asszonyról – a földi élet teremtéséről szóltak. A mítosz szerint a Földet kezdetben víz borította, amikor Kaltes asszony – az Élet Anya – meglátogatta. Búvár kacsával hozatta fel az ősvízből az iszapot, melyen életet és embert teremtett. Majd a Szíriuszon teremtett életet és embert, melybe lehelt lelket. (Szerk.megj.: Az írás itt pontatlan, mert Kaltes Asszony, azaz a Szíriusz bolygóinak betelepítése korábban történt, mint a Földé).  Saját teremtményeibe – embereibe több lelket lehelt, mint a földi emberekbe. Ezért nála gyorsabban fejlődtek, mint a Földön. Az Égi-lakók nem voltak megelégedve velük, ezért Kaltes asszony bolygójáról embereket hoztak a Földre, hogy azok a földlakókat bölcsességre, tudományra tanítgassák.

Az 1856. Tűzszerzési évben - Szavárd időszámítás szerint - Hárpia-Tórem észrevette az Égiek munkáját és a Holdat mérgében a Földhöz vágta. Akkor sérült meg Kaltes asszony szekere. A rajta utazó 5 férfi és 3 nővel a Földön maradt. Anyahita aranyasszony a lábára megbénult. A bolygójukon használatos jelekkel írni kezdte a Földünkön való további életük történetét.

Először egymás között, majd unokáik a földlakókkal is házasságra léptek. Minden utódjukat Égből jötteknek nevezték. A földieket magasabb tudományokra tanították.

Ataisz Birodalmának elsüllyedése idején – a 8470. Tűzszerzési évben (Szavárd időszámítás szerint) – az Élet Templomát Sumérba mentették. (Szerk. megj.: Barcika rovósámán saját korának fogalmait használja a leírásnál). 5 várost alapítottak, melyek közül Suruppak lett az írópapok városa. Itt helyezték el Anyahita Arvisura titkos rovásait.

Eridu, Szippar, Bab-Tibira és Larak minden évben 1-1 ifjút küldött írnokképzésre, akik az Égiek tudományát és azok látogatásairól szóló rovásokat lemásolták. Szent titokként szentélyeikben helyezték el.

Innen tudta meg Barcika, hogy a 24 Hun Törzsszövetséget a 9468. Tűzszerzési évben alapították meg és Ataisz a 8470. Tűzszerzési évben süllyedt el. Káldi-föld első Sumér telepesei a 7750. Tűzszerzési évben rótták le a Nagy-Özönvíz történetét.

(Szerk.megj.: Ez az információ azt jelzi, hogy az ataisziak megjelenése Mezopotámiában 720 évvel korábban történt Ataisz szigetének elsüllyedése előtt. A Nagy-Vízözön pedig Atlantisz fő szigetének a pusztulása idején történt, amely nem a Csendes-óceánban, hanem az Atlanti-óceánban volt.  Erről emlékeznek meg a rovásban. Az óceánokat a „Nagyvizek” fogalommal jelzi. A Szavárd törzs időszámítását használják az események idejének rögzítésére).

A történet főszereplője itt is Hárpia-Tórem, akinek Ármány javasolja, hogy a Holdat vágja a Földhöz, az meg fog semmisülni. Ördög örült annak, hogy a hegyek tüzet fognak okádni. A Halál is, hogy a Hold jeges pora megfagyasztja az elszaporodott emberiséget, nagytestű állatvilágot. Kemi asszony azonban kihallgatta a beszélgetést, értesítette Káltes asszonyt, aki olyan nagy szelet fújt a Föld felé, hogy csak kissé érintette ezért a Hold a Földet, de annyi port szórt arra, hogy azon megjelentek a jégsapkák, és minden megfagyott alattuk. Az ütődéstől a hegyek csúcsai tüzet okádtak, hamu borított el mindent. Az állatok menekülni kezdtek a melegebb területek felé. Azok az embercsoportok, akik gondolkodni - és gondoskodni - tudtak magukról, hogy legyen ennivalójuk, bunda ruházatuk, az állatok után futottak. A Nagyvizek elborították hullámaikkal a szárazföldeket, még a domboldalakat is embermagasságú víz borította.

Kaltes asszony – előrelátóan – a Birodalmából hozott embereket a melegebb vidékekre telepítette le, hogy azok a földlakókat oktassák.

Kaltes asszony fia - Szíriusz – panaszra ment Sis-Tóremhez, aki megtiltotta, hogy az általa teremtett golyókat Hárpia egymáshoz dobálja. (Szerk. megj.: Káltes asszony és Szíriusz azonos. Lásd Blogger Anna médium: Szíriusz üzente). Hárpia azonban rosszindulatú volt - mert korábban több alkalommal, így a 2066. Tűzszerzési évben is - az Égi Sárkány-Kígyót bérelte fel, hogy a Holdat a Föld felé térítse el. Az farkával megcsapkodta a Holdat, s a Földet megremegtette. A Nagyvizek hulláma fulladó emberekkel volt tele. Szíriusz panaszra ment Sis-Tóremhez, aki az Égiek tanácskozásával elrendelte, hogy a Hold szabályos forgását senki ne háborgassa. A Föld így virulni kezdett. (Szerk megj.: A Hold és az Égi Sárkány-Kígyók – valószínű az üstökösöket nevezi így – tehát több alkalommal okoztak özönvizeket a Földön:  1856. 2066. és 8470. Tűzszerzési évben, amikor végül Ataisz szigete süllyed el.)

(Szerk.: megj.: Az írások azt sugallják, hogy a szíriuszi kapcsolat ebben az időben már szünetel, mert vita kerekedik a bölcsek között.)

Sumérban Eridu, Szippar és Saruppak bölcs lakói szerint Kaltes asszony Birodalmából jöttek beavatottak a Földre. Bab-Tibira, Larak beavatottai szerint pedig Kaltes asszony Birodalmát fiára – Szíriuszra – hagyta, ő maga pedig Sis-Tórem Szentházába költözött. A vita azzal zárult, hogy az utóbbiak elhagyták Bab-Tibira és Larak környékét és Ménes birodalmába (szerk.: megj.: Egyiptomba) költöztek.

Ott a beavatottak már feljegyezték a Hold- és Napfogyatkozásokat és Szíriusz létét ismerték el.

Az Égiek elrendelték, hogy Kaltes asszony hatalmas erősségű hangján közlekedő Szekere nem mehet el többé a Földre, mivel a Szíriusz golyója egyre távolodik Joli Tórem Földjétől. Az Égi-Gömbökkel, Égbolt-gyémántjaival ellenőrizzék a Föld beavatottjainak munkáját.

A Szíriuszon az emberek már gépeket alkalmaztak. Beszüntették a háborúkat, öldökléseket, mert sok ember vált a gépek áldozatává. Inkább az Élet-Titkainak megismerésére törekedtek.

Az utolsó szíriuszi gömböt a 8470. Tűzszerzési évben küldték az Eridu melletti tengerhez, amely meghibásodott, ezért nem tudtak visszamenni Kaltes asszony birodalmába.

(Barcika rovása megemlékezik három „mindent pusztító tűz” – szerkezetről, melyből az elsőt Suva parancsára az agg beavatottak embertelenségük miatt robbantottak fel, amelytől Ataisz elsüllyedt. A másodikat Kuszkó vitte magával. A harmadikat Buda Nippurba vitte. A beavatottak szentélyének közelében helyezték biztonságba. Buda elrendelte, csak akkor használhatják fel a robbanó szerkezetet, ha az emberek Isten nevét, bűnösen használják).

A csillagjós papság – Szíriuszról hozott tudományával – megállapította, a Világmindenség 25 920 év alatt fordul meg kiindulópontjára. Minden 2160. évben más-más Csillagképben áll SZET – a Napisten. Ha a Föld lakói a Vízöntő Világhónapjába fognak kerülni, akkor gondolkozásuk világosodni kezd és a Szíriuszhoz hasonlóan megszüntetik az esztelen háborúskodásokat. Erről az Égiek az Égbolt gyémántjai révén fognak meggyőződni.

Barcikának a Fanszur tartományban hajóra szállt Péh beavatott elmondja, úgy tudják, hogy a Kaltes-asszony birodalmából jött beavatottak szerint csak egy Isten van, a többi Istenek csak a földi emberek agyából pattantak ki. Rájuk kell hagyni.

A Lár tartományban hajóra szállt Léh beavatottól megtudta, minden katasztrófáról, mely a földet érinteni fogja, előre tudnak az Égiek. Egy feketébe öltözött férfi és nő figyelmezteti a népet a veszedelemre. Az Égiek előre értesítik a beavatottakat a veszedelemről. Az Égiek torzsalkodását évekkel korábban tudatták a beavatottakkal. Azok mind Ataisz felé húzódtak, ahol Kaltes asszony Birodalmához hasonló jólétet teremtettek.

Amikor a Napisten lángolása mellett megolvadtak a hósapkák, előre tudták, a víz el fogja borítani a jólétben élő Ataiszt. Az Isteneknek kedves embereket értesítették, hagyják el a szigetet, mert a fortyogó vizek özöne elnyeli gazdag birodalmukat.

Nippurban Péh és Léh beavatottakkal felkeresték a tudós papok szentélyét, ahol tudomásukra hozták: Hárpia-Tórem által a Földhöz vágott Hold nyugaton érte Atlantisz-földjét, ahol még a tengerben is mély árok keletkezett. A földrész nyugati része azonnal elsüllyedt. Az üvöltő Égi-Sárkány farkával súrolta a Földet Kuszkó birodalmában. A búvárkacsa által felszínre hozott földet összetördelte, ezért a tengerparti lakóhelyek a hegység tetejére kerültek. Kurdia hegységében is a búzaszemű eső hegyeket döntött le. A Föld fortyogott, a piros hegyekből láva ömlött le, a síkságon hegyek keletkeztek. Sötétség borított el mindent. Még a dombokat is embermagasságú hullámok borították. Az Élet-gömbjein Kaltes-asszony Égi-lakókat küldött, akik Sumért földművelésre tanították. A Nagyfolyó torkolatvidékére érve, súlyos betegségéből felépült Gabon beavatott elmondta Barcikának, hogy az Égiek Kaltes asszony Szekerén gyakran szálltak a Földre. A földieket Égi-tudományokra tanították. Kaltes asszony Birodalmához hasonlóan csak a melegebb vidékeken szálltak le, mert itt gondtalanabb volt az élet, a hideg hózáporok nem pusztították el a terményeiket.

Nabatiból teve-karavánon a Hírös-kapuba mentek, majd az Élet-Templomát keresték fel Bab-Tibira és Larak papjai társaságában. Megtekintette a Fehér-Sárga-Vörös-Fekete feljegyzéseket, melyben az Élet-titkai voltak megörökítve. Bennük le volt írva, hogy Kaltes asszony Szekere helyett Égbolt-gömbjeivel és Égbolt-gyémántjaival az Égiek meglátogatják a Földet a Világhónapok évfordulóinak 24. évében. Még az emberek gondolatait is fel tudják fogni csodás rezgésérzékelőikkel. Boldogok, hogy társbolygójukon – a Földön is – bekövetkezhet a Nagymindenség régen óhajtott békéje.

A larakiak feljegyzései szerint 432 000 medvetoros évvel a Nagy-Özönvíz előtt (szerk. megj.: ez valószínű az atlantiszi özönvizet jelenti) jelentek meg a Kaltes asszony Szekerén érkezők először a Földünkön. Sumérban úgy tudták Suruppak bölcsei, hogy a legutolsó Kaltes gömbben 2 pulit is hoztak magukkal az Égi-utasok. A tenger lángolása miatt visszamenni már nem tudtak. Az azóta elszaporodott pulik a pateszik és királyok birkáit őrizték.

A nagy Özönvíz előtt 10 királyi család 432 000 medvetoros évig uralkodott. Ezt a bölcsek titkos feljegyzései úgy magyarázták, hogy az egyes királyok az evéseiket számolták éveknek, sőt volt olyan király, aki az egyes fogásokat nevezte evésnek. A szolidabbak napi háromszori étkezés számolásával is beérték.

Gilgames, aki 126 évesnek mondta magát, lényegében csak 42 évet élt, a 24 Hun Törzsszövetség medvetoros évének számítása szerint.

A saruppaki bölcsek szerint a királyok az Égből kapták a hatalmukat. Ez szerintük annyit jelentett, hogy király csakis az Égből jötteknek keveredés szerinti leszármazottja lehetett. Gilgames kétharmad részben volt Égi-eredetű, egyharmad részben földi. Eriduban fordítva tudták.

Bab-Tibira és Larak kivándorlóival királyi eredetűek is mentek Lótanu bölccsel. Karnakban papi kiképzést kaptak.

A beavatottak települése: Agaba-óm, Indijó-óm, Parszi-óm, Anina-óm és Uruk-óm voltak. Magukkal vitték az Égiek tudományát.

(Szerk.megj.: Barcika itt Ataisz elsüllyedése előtti időkre utal. Van egy megőrzött feljegyzés az Arvisura lapjain, mely a földgömbön feltünteti ezeket a településeket).  

Szipparban a bölcsek úgy döntöttek, az Égiek titkos robbanó gömbjét a Hétvárosi-Nagyszala értelmében Karnakba kell szállítani, a beosztott személyzettel együtt. A megmaradt Tengermelléki-sumér birodalom vállalta és Barcika megvárta annak útba indítását. Suruppakban az képezte vita tárgyát, hogy a csillagjósok régi feljegyzései szerint olyan évekről is tudtak, amikor a Napasszony lángolásától függően egy év csak 360 napot számlált. A hétévenként esedékes Tárkány-nap hosszabbítással minden 100 évben - a Nagyszala napjával meghosszabbított medvetor evéssel - 365 napot lehet számolni.

A Holdevésekben való számlálást a 24 Hun Törzsszövetségben és a szavárd bölcsek már figyelembe sem veszik, mert a Tűzszerzés ünnepe biztosabb.

Barcika hazafelé Szavárd-földön a pásztorok között feljegyzett egy átkozódást: „Szakadjon rád az Ég!” Vajon nem a nagy katasztrófára való emlékezést rejti magában?

A betegségek gyakran megtizedelték az őslakókat. Az Égből jöttek a járványok elleni beoltásokkal sokkal ellenállóbbak voltak. A keresztezettek is jobban szaporodtak.

A kutyák között is nagy volt a veszteség. De az Égből jött pulik ellenállóbbak voltak. Gazdáik megsértődtek, ha kutyáknak nevezték azokat.

Kaltes asszony Szekerén kis úszómedencékben delfineket is hoztak magukkal, hogy azokkal szórakozzanak. Egy tóba telepítették, ahol jó nagyokra megnőttek. Amikor észrevették a készülődést, hogy visszatérnek Kaltes aszony bolygójára a vendégek, a tóból levezető folyócskán a tengerbe szöktek. Játékosan magasra szökkenve eljöttek elbúcsúzni, de visszamaradtak az ataiszi tengerben. Azóta már nagyon elszaporodtak. Némelyik közülük még az emberrel is szót tudott váltani.

Némely Égből jött csoport, beszélő madárkát hozott magával. Nyelvüket felvágva beszélni tudtak egyes szavakat.

Az Égből hozott három robbanó szerkezetből egyet Suva által Ataiszban felejtett elaggott pateszik a Kékleny hegységben robbantották fel, becsapásuk miatt. Sok menekülő meghalt vagy elpusztult az Égiek tűzében.

Kaltes-asszony bolygóján a mindent pusztító hatást úgy közömbösítették, hogy védelmi alagút-rendszert építettek ki. Az időjárás változásakor is jó célt szolgáltak. Száz ölnyi mélységben a hideg időszakban sem kellett fűteni. Arra is jó volt, hogy a régebbi háborúskodások idején az ellenség lent nem tudta a levegőt szennyezni, a fulladás veszélye elkerülhető volt.

Ezért minden száz medvetoros évenként az Égi csillagok járása szerinti Nagyszala napot csak olyan vidéken szabad megtartani, ahol a megelőző száz év alatt egy biztonságos alagút-rendszert ki tudtak építeni.

Az Óm-jelzésű építési szakemberek minden építkezésüknél az alsó világot építették ki először. A több rétegű alagút rendszer védett az esetleges robbanó-szerkezetektől, hőmérsékletszabályozó volt és a levegő tisztaságát is tudta az emberi élet számára alkalmassá tenni.

(Szerk. megj.: Valószínű ezt az információt maga Paál Zoltán kapta, égi segítőitől: Baluki tanfejedelem oktatásaiban bebizonyította, hogy Buda kőfaragó fejedelem robbanó szerkezetét Tunguszkában a tungúzok robbantották fel a lelketlen hittérítők fosztogatásai miatt.)

(Szerk.megj.: Barcika utazása fontos, úgy is mondhatnám pontos információkhoz segíti őt, általa pedig bennünket:

-          Itt is jelen van a Teremtő Istennő lejáratása, feltüntetése gonosznak, pedig a korábbi indijó feljegyzésekben elrejtve mégis jelen van a női oldal Teremtő képessége. Hiszen azt mondja az indián mitológia, hogy Káltes asszony az Élet-Anya és Mama-Alpa teremtett életet a Földön. Érdekes Mama-Alpa neve is. A magyarban alap lehet az alpa megfelelője. Gondoljunk csak arra, hogy az ember talpa, az alapja is egyben, amin áll. A Közép- és Dél-Amerikai népességnek bizonyára van egy olyan rétege még most is, amelynél kimutatható az ataiszi származás. Barcika korában pedig a mitológia sok vonása emlékeztet a korábban közölt törzsi mitológiákra.

-          Fontos és pontos információkat közöl a Tűzszerzési években meghatározott eseményekről.

-          Szet - a Napisten megjelenése a történetben pedig jelzi a Hüllő-fajú egyedek és persze magának Sanatnak, azaz a Sátánnak, alias Lucifernek a megjelenését inkarnált alakban a Földön. Ahogyan most is jelen van közöttünk. Azért uralkodott el a káosz, mert totális teljhatalmat szeretne, az Antikrisztus eljövetelét. Sajnos ez nem vicc!

Barcika idejében a szíriuszi kapcsolatokkal rendelkező beavatottak „egyisten” hite is az ő műve. Félreállította mindazokat a Szellemiségeket, akiket korábban Istenként tiszteltek az emberek. Akiknek az volt a dolguk, hogy a földi emberek életét segítsék. Az elszaporodó, megszámlálhatatlan számú Isten megjelenése is a rend felbomlását idézte elő, amely végül az ő malmára hajtotta a vizet.

A társadalomból ugyanis eltűntek azok a valódi segítő Szellemiségek, akiket Isteneknek lehetett nevezni, mint Lemuria idejében Rá, vagy Egyiptomban Ízisz és Ozirisz. Ha erről pontosabb információkra kíváncsiak vagytok, ajánlom figyelmetekbe az alábbi írásokat az interneten:

            Blogger Anna médium: A magyarok őstörténete – Féran üzenete

                                                       Sumér Istenek – Féran üzenete

                                                       Mezopotámiai Istenek – Féran üzenete

                                                       Ízisz üzeni Baálról

                                                       Mezopotámia és Egyiptom – Féran üzenete

                                                       Szíriusz csillag üzenete

                                                       Solaris üzeni Annával

                                                       A Naprendszer teremtése – Solaris üzenete

                                                       Ízisz és Thot üzenete

                                                       Emberi civilizációk, emberi fajok – a Föld benépesítése

                                                       / Thot üzenete

-          A hegyeken megjelenő tengeri maradványokat szerencsémre sikerült megtapasztalni a Las Vegashoz közeli Tűz-völgye (Walley of Fire) – egyik hegyén. Igencsak meglepett, amikor kátrány nyomokat és kavicsot találtunk egyik kirándulásunkon a hegy tetején.

-          Űrhajókat régen is, most is megfigyelhetnek az emberek. Azért tagadják a létezésüket, mert akkor be kellen vallani nekünk, hogy a legtöbb bolygón van értelmes élet, nem vagyunk egyedül, hogy évezredek óta próbálnak tudatlanságban – hazugságok között - tartani bennünket, hogy továbbra is jó rabszolgák legyünk azoknak, akik jogtalanul élősködnek rajtunk.

Forrás: Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás) Budapest, 2003. Püski

             143.(B). Arvisura - Kaltes asszony szekerén

             Barcika titkos arvisurája – Dabsa rovása

             Kr.e. 1675 (2365. m.t.é.)

28. rész - Atlantic titka

A 2355. medvetoros évben (Kr.e. 1685-ben) a sámánképzésen Riga és Tardona legnagyobb fia, Tuliás lett az első.  Tuliás kiváló hajós volt. A fővezéri képzést és a hun törzsek ezzel kapcsolatos nagy vetélkedőjét is megnyerte.

Ordoszban attól tartottak, Csaba az 5 éves kalandozásról nem fog hazatérni. A 48 új hajó hiába várta Csabáékat, ezért az Öregek Tanácsa úgy döntött, Uruk érintésével keressék meg Szidonvárával a hajózási kapcsolatot.

Tuliás ifjúsági fővezér és fősámán kapta meg a parancsot, hogy a beavatottak titkos jegyzetei alapján, az emberevők nagy szigeteit kikerülve - az Indijó telephelyek érintésével - keresse meg Uruk népét. Nippurban megkapja a 12 bölcs parancsát, hogy keresse fel a Hires-kapuban – Gandás kisebb fiát - Őrsúr héttörzsbeli ifjúsági vezért, aki harckocsis csapataival Bothont meghódította.

A parancs szerint Tárkány napjára a hokjenek feltétlenül fussanak be Kilaji gyarmatára (a mai Tajvan síksága), ahol élelmet kötelesek felvenni. Második Tárkány napjára Fanszur tartományba kell érkezniük, ahol kötelesek Uruk népének gyarmatán a termény-betakarításban segédkezni. Itt Péh beavatottat fel kell venni és Nippurba szállítani. Harmadik Tárkány napjára kell az Indus-folyó menti Lár tartományba érkezniük, ott Léh beavatottat kell hajójukra felvenni.

A hajósok egy évet töltöttek Nippur (Napúr) városában. 48 hajó 2400 főnyi hajóslegénye részt vett az öntözéses gazdaságok munkájában, hogy Uruk népének tudását megtanulva, azt terjesszék. A 2400 személynek mindig meg kellett lennie, még akkor is, ha betegség miatt sokan kiestek, vagy Uruk népe gyarmatairól felvett szállítani valót és beavatottakat a hajókra fel kellett venni.

Nippurban ketten maradtak le, mivel a vörösvíz kapujának szűk zátonyain valakinek át kellett vezetnie Tuliás seregét.

Lovasok mentek Őrsúr Hétvárosába - Szidonvárból, Árpádvárból, Hatsasból, hogy megjelenjenek (Kr.e. 1680-ban) az ősszel megtartott tanácskozáson.

Egész úton morajlott a Nagyvíz, hajóik himbálóztak. Egy vitorlát tudtak csak használni, amely elég kezdetleges volt. Kisérőik csodálkoztak, hogy a vörösvíz zátonyait elborította a tenger, mely a hegyvidék közepéig felemelkedett.

Mire Hétvárosba értek az ordoszi futárszolgálat már jelentette a Hidegvizek betörését, Tennó birodalmának elszakadását az Ajnók-földjétől, és Majakó átkának bekövetkezését Csaba elhúzódott idejű kalandozásának büntetéseként.

Hétvárosban heves vita alakult ki a beavatottak között. Tuliás hangoztatta, mindez az erős felmelegedéssel van kapcsolatban. Ha a felmelegedés tovább tart, akkor a Híres-kapun át lehet majd hajózni. Ezt sokan hihetetlennek tartották. De Uruk népének Nippurban voltak olyan feljegyzései, amikor a legnagyobb volt a Nagyvíz, ezen a tájon bárkákkal közlekedtek.

Őrsúr azt javasolta, Bothon rabszolga lázadásából megmaradt szabadokkal és az elnyomókból kikerült rabszolgákkal meg kell ásatni egy Urkundi öntözőcsatornát, hogy a 48 hajó áthaladjon rajtuk.

AzUrkundi csatorna uruk-népének 24 öl széles fő öntözőcsatornája volt.

A szavazáson 12 beavatott mellette, 12 ellen szavazott. Riga fősámán titkos parancsa volt, hogy a lett hajósok kötelesek 12 évi hajózással a lettek legújabb települését a Marina Birodalmi száraz út helyett vízen megközelíteni. Valamint meglássák, vajon Atlantic birodalma létezik-e még a Nagyvíz oldalán?

Habos ordoszi beavatott magának követelte, hogy Riga helyett 25.-nek szavazhasson, de a többiek nem engedték meg. Ezért megsértődve a vörösvíz kapujában – a megemelkedett Nagyvízben – 6 hajóval lemaradt Tuliás hajóhadától. Haboshon néven gyarmati települést létesített.

Saruppak – bölcsek – városának voltak olyan feljegyzései, mely szerint a múltban volt olyan hajóút, melyen a „Nagyfog” szikláitól eltávolodott az örök jégmező és vizi úton Atlanticba lehetett hajózni. A város legfiatalabb tudója: Lótanu vállalkozott arra, hogy amíg Riga fősámán hajóhadának fele Uruk népének gyarmatvárosai között bonyolítja le a kereskedelmet, addig a megmaradt 24 hajóval végrehajtja Riga fősámán parancsát és Vizkaja gyarmatának érintésével felkeresik a lettek Nagyvíz melletti új lakhelyét és ott telepednek le a hajósok.

Mivel Habos 6 hajóval lemaradt, így csak 18 hajóval folytatták útjukat.

A hatodik Tárkány napot Magadi szigetén töltötték, ahol vetettek, arattak, majd szárított húsokkal és magvakkal felszerelve folytatták az utat.

Lótanu lerótta, Habos beavatottal Asmari, Ariki, Engira, Samari, és Viharzó rovástudók maradtak hajóikkal az új gyarmaton – Haboshonban. Ott Uruk népének tudását terjesztették.

A kellemes éghajlatú Magadiban is maradtak hajósok, akik a hegylakók családjába nősültek be. Ezen családok vállalkozó ifjaiból a hajósok kétszáma kiegészült.

A hetedik Tárkány napig a „Nagyfog” hegyéhez értek. Síkságán magvaikat elvetették. Lesarlózni már nem tudták a terményt - hogy megszáradjon -, féléretten hajóra hordták és a hóviharok beálltakor elhajóztak. Melegebb vidékre érve szárították meg az ehető magvakat.

Lótanu a legfontosabbnak tartotta, tanúja lehetett a bölcsek rovása igazságának. A felmelegedés folytán Atlanticba érhetnek ezen az úton.

A nyolcadik Tárkány napját a Nagy-folyó öblének síkságán töltötték. Bő termést takarítottak be. Lótanu a Suruppakból hozott vázlat alapján tudta, a kilencedik Tárkány napjára egy Uruk-földjéhez hasonló éghajlatú vidékre érnek, ahonnan egy kis hajóskaland után megláthatják a bűvös Atlantic déli partjait.

Amíg 15 hajónak a legénysége élelmet termelt, Lótanu 3 hajóval kihajózott a viharzó Nagyvízre. Valóban meglátta Atlantic déli partjainak szigeteit. A vállalkozás 2 hajóba került, mert visszafelé a nagy viharban elsüllyedtek.

A termény betakarítása után már csak 16 hajóval indult el Tuliás, hogy a tengerparton elérje Ordosz lovasbirodalmának első futárállomását, melyet Gandás és Barnaburony olyan gondosan épített ki.

 a élelemmel várták a kalandozókat és a beavatott pateszit, Lótanut. Diadalmenetben kísérték őket a szállásra, ahol át kellett adni Hétváros bölcsei részére készített feljegyzéseket.

Rabatiban Őrsúr parancsára a legépebb 5 hajót új legénységgel látták el. Vizkaja rovósámán vezetésével – amíg a többi 11 hajót javították – körülhajózták a zsugorodó Atlantic birodalmat.

Saruppak bölcseinek feljegyzései szerint zöldellő szigetbirodalomból állt Atlantic, ahol az emberek jómódban éltek. A felmelegedés következtében – ahogy az időjárás melegebbé vált – fogyott a szárazföld. A földrengések miatt kénytelenek voltak a jéghegyek alól felbukkanó szárazföld síkságaira és a hegy gyűrődéseire vándorolni.

A tizenegyedik Tárkány napot Tuliás - a 12 ordoszi hajóval - Vizkaja rovósámán rejteköblében töltötte, ahol bőven ellátták őket élelemmel. A kiöregedett hajósok – úgy, mint Rabatiban - megtelepedtek.  Helyüket fiatal hajósok foglalták el. A lettek, lívek, csudok és virolájok konokul kitartottak. A 4 lemaradt hajó mellőzésével a 12 kijavított – 24 lapátos, Rabatiban 3 vitorlával felszerelt – hajójukkal befutottak Riga fősámán gyarmatára.

A tizenkettedik Tárkánynapot Tuliás hajósai már az elaggott Riga fősámán Nagyvíz melletti városában ünnepelték. Az agg fősámán a főpateszi hordozószéken vitette ki magát büszke  be Rigának útközben született 5 unokáját.

A letteknél is megalakult az Öregek Tanácsa, akiket Tuliás az alábbiakról tájékoztatott:

Barnaburony és Derbent megszervezte a Saka-Birodalmat, szövetségben Uruk, Babilon és Bothon (szerk.megj.: Egyiptom) népeivel. A kasszuk utódjaként Őrsúr beavatott meglapította Hétvárost. Nippur-Surupak (Saruppak) bölcseivel a Szellemvilágban (szerk.megj.: szellemi életben) is uralkodik.

Felmelegedés folytán Atlantic földrésze harmadára csökkent. A déli sáska népek a Rabati alatti síkságra özönlenek. Az északi – szőke – Atlantic lakók már a rokon káldorokat is kiűzték otthonaikból. Közülük leghangosabbak a digó-népek, akik körömszakadtáig ragaszkodnak Atlantichoz. Kis részük már Vizkaja rovósámán lakhelye közelébe is elhajózott, ahol a szívós tarkós népeket (szerk.megj.: az eljegesedés után megmaradt bennszülött népesség) is leigázták. Habos beavatott utólagosan engedélyt kapott, hogy Uruk és Bothon népének szomszédságában letelepedhessen. A titkos tudás egy része elveszett, mivel a rovástitkokat engedély nélkül a Haboshonban felállított tudósképzésen a köztudatba átvitte.

Tasmata fősámán (Kr.e. 2780-ban) a sámánképzésen azt a parancsot adta a beavatott sámánoknak, hogy az eddig tanultak alapján állapítsák meg a Csillagok és Hold járása szerint az idők szabályos múlását és keressék fel Kuszkó birodalmát.

A süllyedésben lévő Atlantic egy földnyelvén - még bárkák használatával - el tudnak menni Kuszkó birodalmába. Onnan visszatérve – Kufud beavatott vezetésével - egy földmozgások ellen épített peremes alkotással elkészítették a Világépület kicsinyített mását. Utána megállapították a beavatottak új időszámításának kezdetét, amely 1271. medvetoros év Tehén havának 17. napján kezdődött. (Kr.e. 2769. július 17.) Ezek után az időszámítás tökéletesítésével Hana, Kafrád, Arkádi és Altagur foglalkoznak.

Elsőnek – Kuszkó birodalmának szokása szerint – Őrsúr emeltette fel az ún. Szakhara peremes építményt, melyet Altagur 12 évig (Kr.e. 2688-2676-ig) épített. Régi rovásokban megtalálható, hogy Tura beavatott a róla elnevezett Turra hegységben talált olyan kőzetre, hogy abból 100 000 rabszolgával Hemium herceg épített (építkezett). 2 300 000 követ kellett Tura beavatottnak gondosan megmunkálni, hogy abból felépülhessen a nagy „Világépület” hirdetve a beavatottak élenjáró munkáját.

A beavatottak minden 100 évben megállapították, hogy Atlantic földje a vizek emelkedése és földrengések miatt egyre fogy. Lakói a síkságon törpe népek. A hegyláncolat északi részén szőke fajúak, déli részén barnább bőrűek élnek, akik hadban állnak egymással. A legyőzöttek agyvelőit kiszívják, de a húsát nem eszik meg.

A törpék békés természetűek, nagyasszonyaik vezetésével közösségben élnek. Az óriások viszont a sok háborúskodás miatt férfi munkaerő hiányában szenvednek.  Ezért asszonyaik törpe férfiakat fogadnak fel cselédnek. 

Atlantic középső síkságán a harcias nők háborúztak a csekély létszámú férfiakkal, mivel azok a törpék cseléd sorsát meg akarták szüntetni. Az asszony hadsereg győzött, a férfiak a horog alakú hegyekbe vándoroltak. Váltig hangoztatták, hogy az asszonyok bűne miatt el fog süllyedni a sziget. A beavatottak tudták, ennek semmi köze Atlantic földjének csökkenéséhez.

A nem cselédsorban élő törpék melegebb földek felé vándoroltak. Ott Uruk népe még nem szüntette meg mindegyik tartományban a Nagy-keleti szigeteken szokásban lévő emberevést.

Tuliás a beavatott kalandozókkal Atlantic szárazföldjének vázlatát Hétvárosba és Ordoszba is eljuttatta.

Hétváros térségében Gandás kasszu-kun harcosai a Kátavárak környékén keveredtek Altagur leányaival. Sok helyen barna hajú, kék szemű gyermekek születtek. Ezek az utódok részt kaptak Tengeliz-Ordosz-Hétváros-Rabati jelentőfutó és kereskedelmi szolgálatában.

Ordosz beavatotjai azt a parancsot adták ki, hogy egyeztetni kell a 24 Hun Törzsszövetség időszámítását Nippur és Hétváros bölcseinek számításával.

Kiegyenlítésképpen minden évben Tárkány-napot (szerk.: mint ma a szökőnap) tartottak, mely minden negyedik évben lett volna esedékes. 1000 év eltérést pontosan meg kellett állapítani Hétváros tanácskozásán a 2360. medvetoros évben. (Kr.e. 1680-ban)

Ordoszban minden 100 évben megtartották a Birodalmi-Nagyszala napját. Megfigyelték, ez mennyire egyezik meg a Csillagok járásával. Legtöbb törzsük átvette a holdtöltétől-holdtöltéig való 12 holdhónap számítását, melyet Medvetor, Szarvastor, Bölénytor, Báránytor, Borjútor, Gödölyetor és Tehénhava, - amit Aranyasszony havának is neveztek. Ezek tartamát minden esetben az Öregek tanácsa határozta meg, éghajlat, időjárás és természet változásai szerint. Innen ered a naponkénti névadások szokása, mely eltért a holdváltozásoktól. Eltérés csak Tárkány-napokon és Nagyszala-napján volt lehetséges.

A legfelsőbb Bíróság 24 bölcs emberből állott. Még most is fellelhetődalainkban éneklik: „24 bírónak nézek a szemibe! 24 bírónak állok elejibe!”

Habos énekelte először ezt a dallamot, amikor hétvárosban ítélkezett felette a beavatottak baksáinak fekete-lepel alatt titkosan ítélkező 24-es Nagytanácsa. A baksák a legelső időkben fontos ügyekben ítélkeztek. A törzs ilyenkor legkiválóbb látóemberét (szerk.megj.: látnokát, belső látással bíró emberét) és gyógyítóját delegálta a 24-es tanácsba. 25. embere csak beavatott lehetett, aki egyenlő szavazat esetén döntött. A döntő személy a szövetség ládájának szentélyében tartózkodott ilyenkor. (Szerk.megj.: a törzsszövetség rovásírással kötött szerződését tartalmazta). Így a Szala-ítélethozatalában mindig 24 személy vett részt. Egyenlő szavazat esetén az ő szavazata döntött.

Csupán az úzok törzsei nevezték szkítáknak az ezer évig virágzó sakák birodalmát. Ezt megelőzően (Kr.e. 2600 körül) Berény fősámán a 95. Arvisurában nevezte a parszi és pamír szkítákat közös néven szkítáknak, amiből később az egész Fekete-tenger térségi saka birodalmat Szkítiának hívták. Sakáknak nevezték mindazon népeket, akik így beszéltek „Az Inn mellett”. Viszont sáskanépeknek nevezték mindazokat, akik „Neben dem Inn”-nek nevezték lakhelyüket. A szumérok is saka népek, míg az arabok és zsidók pedig sáskanépek voltak.

A 12 évi hajós kalandról a legrégebbi feljegyzések szólnak. Első évben Kilaji gyarmatán (Tajvan síkságán) gyűjtöttek a hokjen telepesekkel együtt élelmet. Második évben Fanszúrban (a mai Szumátra síkságán). Harmadik évben az Indus-folyó menti Lár tartományban. Negyedik évben az Eufrátesz és Tigris öblében (mai Perzsa-öböl). 24 hajó 1200 hajóssal Ildi-Ildumail Birodalmában maradt.

Eridu, Magyar-Úr, Uruk, Larsa, Suruppak tengerparti laguna városok voltak. A másik oldalon Lagas, Umma, Nippur (Napur) és Susa városa is. A 48 ordoszi hajó ezekben a városokban ki tudott kötni az Urkundi csatorna révén. Az úzok és a medve-szentállatosok ökörszekéren indultak Hétvárosba. Oroszlános Gilgames leszármazottak kerültek fel a hajókra, mert a 2400 hajósnak meg kellett lenni. Ötödik évben értek Haboshonba, melyet Habos beavatottról neveztek el. Itt maradt 6 hajó 300 hajóssal.

Hatodik esztendőben Magadiban voltak. Hetedik esztendőben érték el „Nagyfogat”.

 A nyolcadik évben sumér gyarmatokról (a mai Kongó folyó és Luanda – Lugulanda) régi telepesek szálltak fel a beteg oroszlános hajósok helyett.

Kilencedik esztendőben az atlantici kalandozókból megmaradtak – a mai Lagos – körül telepedtek meg. A kalandozásban 2 hajó szenvedetthajótörést.

Tizedik esztendőben értek Rabatiba. Rabatiban lemaradt 4 hajó 200 főnyi legénységgel.  

Tizenegyedik esztendőben Vízkaja sámán rejtett kikötőjébe.

A 12 esztendőben 12 hajó érkezett meg Riga fősámánhoz.

Ordosz 1448 hajóssal vett részt a sumérok, azaz Úr népének gyarmatosító útján, melynek fő célja és eredménye az volt, hogy az Égiek parancsára meg kellett szüntetni az emberevést.

Gilgames népének oroszlán volt a szent állata. Az időszámításnál – a Hétvárosi időmeghatározásban – úgy egyeztek meg a beavatottak, hogy 6 hideg holdtöltét 29 nappal, míg a 6 hidegnélküli hónapot 30 nappal számolták. a fennmaradó napokat királyos-ajándékozási hónapnak nevezték.

Mezopotámia térségében Oroszlán-királyos, míg Ordosz-Marina térségében Medve, Szarvas, Turusas-királyos, ajándékozási időnek nevezték. Utána jött disznótor hava és a 4 évenkénti Tárkánynap.

Bothon és Sumér követelte, hogy tehén havának 17 napján – minden 100 évben egyszer – tartsákmeg az Áradás-Ibos napját, mely a beavatottak szent napja volt.

(Szerk. megj.: Az ordoszi Öregek Tanácsa – miközben Csabára várakozik, aki társaival Amerika kontinensén keresi az ataiszi származású rokonokat – elrendeli Uruk és Szidonvár hajóúton való megközelítésének felderítését. A feladattal megbízott Tuliás ifjúsági fővezér Ordoszból indul hajóhadával. A kínai partok mellett haladva éri el a mai Tajvan – Kilaj – szigetét. Tovább hajózva Fanszúr, majd az indiai Lár tartomány érintésével eljut a mai Vöröstenger bejáratához. Onnan Nippurba és lovakon Hétvárosba. Itt Riga fősámán parancsára - a csoporthoz csatlakozik Lótanu – Atlantic maradványainak felkeresésére indulnak.

Az úton lemarad tőlük Habos beavatott a csoportjával és új tartományt létesít- Haboshont.

Tovább folytatva a hajóutat érintik Magadit, azaz Madagaszkár szigetét. Elhaladnak „Nagyfog”- nál, vagyis a mai Fokföldnél. Elhajóznak Afrika nyugati partja mellett, majd Rabatiba érkeznek meg. Onnan Vizkaja rovósámán vezetésével a hajók közül 11-en indulnak Atlantic – azaz a zsugorodó Atlantisz birodalmának - szigetének megkeresésére.

Észak felé a hajóutat folytatja Tuliás és 12 év után megérkeznek a maradékok Riga fősámán Nagyvíz melletti városába, ahol ünnepléssel fogadják a kalandozókat.

Mit lehet mindehhez hozzátenni? Elmesélik, vagy inkább hitelesen leírják, hogyan lehet Ordoszból hajóúton a mai Kína, India, Mezopotámia, Madagaszkár, Fokföld érintésével, elhajózva Afrika nyugati partja mellett, megtalálni még Atlantisz szigetének maradványait. Majd onnan tovább menve – a mai Európa nyugati partjai mellett - végül eljutni Rigába, ahol várják őket. Tehát Afrika első körül hajózása korábban történt, mint ahogyan az ma közösmert. Ugyanez vonatkozik persze Amerika felfedezésére is).

Forrás: Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás) Budapest 2003. Püski

             144. Arvisura – Atlantic titka

             Tuliás fősámán, Habos beavatott, Dongolka Aranyasszony,

             Vizkaja rovósámán, Dabsa, Abisu és Tanjo rovása

             Kr.e. 2780-1685. (1260-2335. m.t.é.)

Arvisura nyomán - 29. rész

Indijók Birodalma

Ennek a hosszú lélegzetű Arvisurának több kiemelkedő érdeme van. Hiteles leírást kapunk egy újabb hun csoportnak az általunk Amerikának nevezett földrészre történő látogatásáról. Megismerhetjük azt a tudást, mely a közös szigetről, az őshazáról – Ataiszról – szól. Elbeszéli az amerikai kontinensre menekült ataisziak hitvilágát is, számos meglepő – meglepetésszerű - információval együtt. Beszámol a kuszkói Nagyszaláról.

-

Csaba diadalmas tengeri útjai után 20 évig (Kr.e.1680) a hunok kereskedelme a napnyugati szárazföldek felé terelődött. Az északi föld kettészakadt. Maya 10 fia – Tennó népéhez csatlakozva – kereste a nanajuz törzzsel, nyugat kereskedelméhez hasonlóan kelet felé is szárazföldön közelítsék meg az indijó törzsek birodalmát.

A hideg áramlatok miatt partmenti hajózással nem tudták céljukat elérni. Ló és kutyásfogatokat szerveztek, hogy a téli fagyon átjussanak az indijók földjére.

Maya unokái közül Béla jelentkezett a hokjenoktól sámánképzésre. Rangelső lévén Riga fősámántól kérte, engedélyezze a szánkós – kutyaszános, rénszarvasos - kalandozást. Riga, ha nem is szívesen, de engedélyezte.

A Maya leszármazottak 24-en, valamint Béla ifjúsági fősámán feleségének nanajuz rokonságából 36-an jelentkeztek a szárazföldi kalandozásra.

Tennó földjén a Tana és Szaha földnyelvek megszűntek. Erdőkön, mezőkön, kősziklák között kellett maguknak utat törni, míg öt medvetoros év alatt az ajnók földjén át a hidegvizek sodrásához érkeztek. Nagy hasznát vették, hogy az nanajuzok valamennyire értették az ajnók nyelvét. Medvetor-szertartásokon megnyerték segítségüket a nagy vállalkozáshoz.

A 2375. medvetoros év (Kr.e.: 1665) elején érkeztek a már befagyott tenger partjára. Az itt élő ajnók öt medvetoron át megvendégelték őket, majd az időjárás még hidegebbre válásakor - télközepi holdtöltekor – átkísérték őket a Nagyvizen. Öt újabb medvetoros esztendő kellett, míg a Maya leszármazottak elérték a tűztenger birodalmát.

20 Maya leszármazott Bogács utódainál maradt. Béla a többiekkel még három évig ment az indijók Arany-Birodalmába. Az Arany-városba 32-en érkeztek meg. Úgy határoztak, soha többé nem mennek vissza.  Béla vezetésével a rokon indijókhoz benősülve megtelepednek. Csak nyolcan döntöttek úgy, visszaindulnak Ordoszba.

Végül a 2390. medvetoros évben (Kr.e. 1650) hárman érkeztek meg. Jelentették, Béla új törzset alapítva kint maradt az indijók Arany-Birodalmában, de a 145. Arvisurát visszaküldte.

Béla ebben elmondja azokat a nehézségeket, melyek utazás alatt őket érték. Az ajnók, a jukagír és csukot törzsek segítségével érték el az itók törzsét, akik a befagyott Nagyvíz szélén éltek. Az ajnók értették a nyelvüket. Kutya-rénszarvasos szánokon – közösen vitték őket át a szétszakadt Jegesföld másik oldalára. Hosszú-hosszú út megtétele után érték el a hajózható Nagyvíz azon részét, ahol a Csaba-féle kalandozásból csónakok maradtak vissza, minden eshetőségre számítva. Öt év után érkeztek meg a tűztenger népéhez, ahol Bogács és társai korábban megtelepedtek.

Az utódaik még érthetően beszélték a 24 Hun Törzsszövetség közös nyelvét. Velük együtt keresték fel elöljáróikat.

Főpapjaik elmondták, hogy az őseik is Ataiszból menekültek. Az agabák egyik törzseként vizijárműveikkel idáig sodorta őket a morajló tűztenger. A partra érve a hegyre mentek és ott Napistennek templomot emeltek. Szerintük az égszakadás és a tüzes eső akkor következett be, amikor a tavaszi almavirágzás holdtöltéje befejeződött. Azóta holdévekben számolták az évek sokaságát. Jól ismerték a csillagok járását és a holdtölték szerinti pontos idő számítását.

Bogács és Maya fejedelmi asszony utódai egyesültek. Az ordoszi sámántudományokat egyeztették a Napisten híveinek tudományával. Boldog egyetértésben éltek a kasszu-birodalomból elszármazott ifjakkal.

Béla ifjúsági fősámán csoportja háromévi tengerparti vándorlás után - Csaba által meghatározott időben - ért az Arany-városba. Tudomásukra hozták a Csaba leszármazottaknak, hogy a fokozatos felmelegedés miatt egy földrengésszerű kataklizma rázta meg az Észak-Szél-asszony birodalmát. A jéghegyeken át a hideg tengervíz az ajnók és Tennó birodalmára áramlott.

Ekkor mindannyian felmentek az esővíz kimosta barlangok fölé és békítőnek kegyhelyeket emeltek a hegyek tetején.

Kuszkó fejedelmi ifjú - aki Ataiszból csupán az Égiek jóvoltából menekült meg - bevezette a sámánképzést. Legnagyobb tudása szerint nevelte az ifjúságot. Ataiszból sikerült egy olyan Föld-golyót elhoznia, melyhez hasonlót Sis-Tórem gyúrt össze a Földek keletkezésekor. A kicsíny, de annál ügyesebb hajósaik ezen Földre bejegyezték az eljegesedés határait, hogy azon fölül ne menjenek.

Kuszkó – emlékezetből – bejegyezte a Nagyvízbe az általa ismert Ataiszt, amit elnyelt a Nagyvíz. Az igazak megmenekültek az Égiek segítségével. Béla törzse Kuszkó és Csaba leszármazottak fejedelmi törzsévé vált. Az Aranyos-Hegyeket soha el nem hagyták.

Tűztenger birodalmában ugyanolyan lépcsőzetes felmenő kegyhely építmények voltak, mint amiket ifjúkorában Béla - Szavárd birodalmának romjain felépült - Káspivár Birodalmába látott. A garaúzok öthegyi kegyhelye is ilyen volt, melyet Szavárd emelt legszebb garaúz lány unokájának – Subad fehérbőrű fejedelmi lánynak -, akit Buda legbölcsebb fia, a legelső Lugos vett feleségül.

Az Öthegyen maradt kegyhelyet – mint Ataisz maradványát – 20 évenként újjáépítették a Szavárd utódok kézművesei. Ezeket a kézműveseket – éltető medvéknek – adabil-eknek nevezték. Amikor Subad férjhez ment Úr városának Lugos fejedelméhez, a kézműves ifjúság javarésze a fejedelemasszony alattvalójává lett.

Az Élamiták törzsével szállított kövekből – ataiszi emlékként – felépítették Napisten, Holdanya és a Négy Égtáj csillagainak kegyhelyét.  

Ugyanilyen elgondolás szerint építették fel Kuszkó vezetésével a hajókon elmenekült agaba kézművesek – tűztenger népének – Napisten és a többi Égilakók kegyhelyeit. Bálványhegyi mintára megalkották az idők múlását jelző berendezéseket.

Napisten leányai pontosan számolták a kegyhelyépítő kézművesek idejét, Tűz-anya ajándékának idejétől. Tűz-anya és Ruda-Tórem segítségével még a kőfaragó, kovavágó baltáikat is elkészíthették és az aranyat alakíthatták.

A Nagyvíz örökké élt az As és Maja népek tudatában, az Ataiszból megmenekült emberek képzeletében. Ekkor kezdték el építeni az öt főistenség kegyhelyeit összekötő földalatti barlangrendszert. Bármelyik lépcsőszerű kegyhelyet közelített meg ellenséges szándékú csoport, az értékeket mentve értesítették a törzsszövetségi harcosokat, akik a barlangrendszer veszélyben lévő pontjaira vezényelték a legnagyobb erőt. A barlangrendszer biztosította a sokezer éves értékek megmentését.

Ataisz és Amu elsüllyedt gyarmatairól megmenekülteket Ás gyűjtőnéven, míg a Marja és Amu szigetvilágából megmenekülteket Maja néven hívták. Ilyenek voltak a parszi- és pamír-szkÍták, akik a Gandás féle kunokkal és hokjen-fokjen törzsekkel házasodtak össze. Ehhez a törzshöz tartozott Maya is, aki 20 gyermeket nevelt fel. Utódaiból sok kiváló hajós származott. Meglátogatták azokat, akik az ataiszi ősföld Indus folyója környékéről - Kuszkó vezetével – indijó hajósokkal szárazföldet értek a nagy kataklizma után. Ataiszi mintára kiépítették szárazföldjüket.

Agaba népének leszármazottai igen megörültek, hogy Ataisz elsüllyedése után 3300 évvel még megértették egymást.

Emlékeik, tudásuk Ataiszról:

Az elsüllyedt Ataisznak mind az öt hegye olyan vájható anyagból állott, hogy a termőföld alatt 1 ölnyire már barlangrendszert építhettek ki, melyeket aztán összekötöttek.

A 800 öles ataiszi Bálványhegyen képezték ki a bölcseket. Joli-Tórem 300 öl magasságú hegyén a kézműves bölcseket képezték ki. A tanulók a Hun és Indus tóban hajókat építettek. Minden emberöltő alatt a bálványhegyiek négy, Joli-Tórem hegyén lakók pedig öt hajót építettek – öt és négy tűzszerzési, makkolási idő alatt.

Ezen hajókkal indult gyarmatokat szerezni a bölcsességet tanuló ifjúság. A bálványhegyiek hittek a babonákban, a vasművelő kézművesek nem hittek a csodákban.

Amikor az ítélet-idő bekövetkezett, a babonások az Égiekhez fohászkodtak, ki-ki a maga Istenéhez. A kézművesek az éppen elkészült öt hajóra mentek családjaikkal. A tűzokádó hegyeket kikerülve a jósorsra bízták magukat. Magukkal vitték a tűz megszerzésének számításait (időszámításukat), abban reménykedve, hogy a veszélyek elmúlásával visszahozzák Joli-Tórem hegyére. Az Örök-Tüzet egy díszes csuporban minden hajóra elvitték. Gondozására kis fadarabkákat készítettek, hamuját a tengerbe szórták.

Batour koráig három olyan kézműves bölcs hajójáról tudtak, mely megmenekült a nagy pusztulásból. Az egyik hajó – Ás menekülőkkel – Parszi-ómban kötött ki a 8470. Tűz-évében (tűzszerzési évben). Ezeknek egy kis csoportja Szavárd és Magyor népével egyesült a nagy pusztulás (Kr.e. 5038) utáni 1018. Makkolási évben, Joli-Tórem ünnepén.

Amikor Batour a 20 medvetoros év végén Szavárd törzséhez ért, Szavárd törzsének kézműveseivel még megértették egymást. A másik Ás népű hajó és Maja népű hajó napkelet felé talált szárazföldre. Ataiszhoz hasonló kőhegyekben kiépítette a maga barlangrendszerét, mivel a bölcsek ezen barlangrendszeren keresztül menekültek hajóikra, hogy életüket mentsék. A lassan süllyedő Öt-hegy tetejére kihúzódó bölcseket még hajójukra tudták venni a volt tanítványok.

Tudásukat megmenekülésük helyén újra rovásokba fektették. Minden csoport saját Isisük (szerk.: Istenük) legjobb tudása szerint.

A megmenekült Kuszkó a következőket jegyezte fel: Armogur fejedelemsége 5 törzsből állt. Törzsi székhelye a Bálvány-hegy alatti Kosztroma (szerk.: városa) volt. A Bálvány-hegy körül 3 napi lovaglási területtel Uruk törzse helyezkedett el. Uruk törzsét a kettős hunoktól (fekete és fehér hunok) a Tigris folyó torkolata és a Hangun folyó választotta el. Kosztromával szemben a Tigris öböl másik oldalán Dorozsma épült, a hun törzsek fővárosa.

A fehér hunok Góg, a fekete hunok Magóg törzsét a Hun-síkságon az Anina hegység és 1 tyumen lépés szabad terület választotta el egymástól. Mindkét törzs 3-3 napi lovaglási legelő-területtel rendelkezett.

Fejedelemválasztó területük a vizek által határolt Il-Du városrész lovagló területe volt. Mind a sámánok, mind a kézművesek vetélkedőt tartottak. Az Agabák törzsét az Anyahita-hegy környékére telepítették, a Tigris és az Indus folyók közé. 3-3 napi lovaglási területtel rendelkeztek. Az indijók törzse az Indus jobb oldalán helyezkedett el, a tengerpartig 3-3 napi lovagló területtel. A maják törzsei az Indus forrásától a Ruda-hegység oldalán, szintén 3-3 napi lovaglási területtel rendelkeztek.

A Pamír hegységig a 8-as szaporaságú kis törzsek 24 napi lovaglási területtel bírtak, mely védelmező területnek is számított a Szkíta-földi törzsek ellen, akik a Pamír és Szkíta hegység környékén - a Hangun jobb oldalán - laktak. 3x8 napi lovaglású sík területen éltek, egészen a Nagyvizek partjáig.

A Hangun forrásvidékén magas hegységek vonultak jégkucsmákkal csúcsaikon. A mindenkori felmelegedéstől függően szkíta törzsbeliek legeltették rajta nyájaikat.

A sámánképzés a 800 öl magas Bálvány-hegyen, az Isisek kegyhelyein, Ráten-Tórem szenthelyén székelt. A kézművesek kiképzése a Hangun két oldalán a Kékleny hegység 700 öles, Joli-Tórem 300 öles, Ruda-Tórem 500 öles magasságú kegyhelyén folyt.

Vizi járműveiket az Indus és Hun tavak gerenda-állásain készítették.

Az Indus-tóból a Hangun és Indus folyóba, míg a Hun-tóból a Hangun és Tigris folyókba engedték be csúsztatásokkal a hajókat.

A Gara-zúgó 500 öles esését fújtatók hajtására, aranyműves-, nyílhegy és kardokat gyártó kézművesség segítésére használták fel.

A Gara-zúgó alján a Hun-felvidékről lecsúsztatott fáikat dolgozták fel.

A Hun felvidék hossza 133 napi lovaglás volt a Hangony két partja mentén. A Hangun forrásvidék 80 napi lovaglásra volt, bő folyókkal.

Amikor az örök esőzés miatt a Nagyvíz elöntötte Kosztromát, mindenki a hegyekre – főként a Hun-felvidékre menekült. Mivel mind az öt kegyhely hegység csúcsra vezető barlang-rendszerrel volt ellátva, a sámán és tárkány tanulók a belső lépcsőkön a kegyhelyekre iparkodtak. A Hun-tóban és Indus-tóban készült fedett bárkákat nem tudták fatörzseken a folyókba csúsztatni. A tárkány bárka-készítő kézművesek a hegységekbe menekülők segítségének hiányában - a bárkák nyílásait legjobb tudásuk szerint eltömítve - várták jobbsorsukat. Gyártmányaikat nem hagyták el.

A lángoló Nap mellett a jéghegyek olvadoztak. Az esőzuhatagban a víz a Hun-tóban lévő bárkákat a város fölé emelte. A hegyekből leömlő áradat ellenére evezőikkel az öt kegyhely felé eveztek. A szolgálatos sámán és tárkány tanulókat, a tűzőrző szentlányokat bárkáikba beengedték. Kedvenc állataikból csak 1-1 párat hagytak meg, a többieket elfogyasztották. 

Utolsónak Araba fősámán szállott be az Isisek Ráten-kegyhelyéről. Ekkor a Gara-zúgó táján egy óriási légyölő gombaforma emelkedett a magasba, és vakító fény keletkezett. Bőgtek, tüzet-okádtak a Kékleny-hegység csúcsai. Mindenki a bárka aljára hasalt.

Araba fennhangon hirdette: - Megvakítottak az Égiek, mert belenéztem fénylő tekintetükbe!

Félelmükben becsukták a bárka ajtaját és Kuszkó irányítása mellett 300 napig eveztek, míg a Nagyvízből lassan kiemelkedő Új-föld vidékére nem értek.

Közben eleveztek a Kékleny-hegység vízben fürdő vastag jégkucsmái mellett, de arra kimenni nem tudtak. Élelmük fogytával a csónakokban ájultan lévő, de még élő menekülteket bevonszolták, akik közül némelyik Arabához hasonlóan megvakult. Ugyanilyen látomásuk volt a Suva által ingajáratba küldött gyarmatkereskedőknek is, akik a mai Peruban telepedtek meg. Legelső dolguk az volt, hogy barlangrendszereket építettek ki. Ezen munkák vallási és védelmi célokat szolgáltak.

Araba fősámán a telephelyeiket járta és hirdette hiedelmeit. Az Égiek tekintetétől megvakultak mindig az asztalfőn ültek, és az ételek legjavát fogyasztották.

Az indijók hiedelemvilága:

Manitou – a Nagyszellem – boldogan élt családjával a 17. Égben, ahol példás rend uralkodott. Örök világosság, örök békesség és igen nagy szeretet. Pihenni az árnyas Keremet szentséges barlangjaiba vonultak el. Tengere az örök vidám Hárpia daloló-leányka karjaiban elaludt, miközben az Himnuszokat, Szeretet-dicsőítő dalokat énekelt.

Meglátta ezt Baji Nelgön – az aranyos tárgyak kovácsa és örökös haragra lobbant a csábító ellen.

Alig kötött ki a szerelmesek bárkája Baji Nelgön kardot rántott, meg akarta ölni Tengerét. Manitu első fia mellé állott, aki az Égiek asztalánál közvetlenül mellette székelt. Parancsára felszippantotta az Élet-Vizének felét és az Baji Nelgönt a 16. Égbe söpörte le. Az Élet vize nem állott meg itt, hanem ősvíz gyanánt folyton nőve mindent elárasztott.

Manitu ekkor összehívta az Égiek Nagy-Szaláját a megmaradt Élet-Vizének partjára, Manitu Keremet aranyos szent lakába. Úgy döntöttek, Tengere a 17. Égben maradhat, de Baji Nelgön a kézművesek aranyos kovács-fejedelme végleg leköltözik a 16. Égbe. Míg Erlik, aki felkeltette a Féltékenység szellemét Baji Nelgönben, az ősvíz alatti Alvilágban rendezze be birodalmát, azt soha el ne hagyja.

Kukulkán – a Nagyszellemek rovódeákja – olvasta fel a Nagy-Szalán elhangzott felszólalásokat. Manitu - a legnagyobb Szellem-Fejedelem - a végén így döntött:

           

-          Megbomlott az Örök-Világosság, az Örök-Békesség és Szeretet! Ezért az Égi-Birodalom lakói építsék ki a maguk Birodalmát. Azonban nem szabad elfeledkezni az Élet-Vizéről sem. Az ősvízből – lent a nagy Ürességben – életet kell teremteni!

Ekkor óriási harc indult meg a legfelsőbb Égi-birodalom és az Alvilágba kényszerített Erlik hívei között.

Az Égiek fényességében élő Nagy-Szellemek legjobbika – a forrón szeretett – a Nap-Anya a hetedik Égben megszülte Ráten-Tóremet, az Alvilágba is bevilágító Szeretet-Fényességét.

Erlik nagyon haragudott, de a legbölcsebb - Manitu – magához rendelte. Meggyőzte, Nap-Anya gyermekére – Ráten-Tóremre – nekik is szükségük van, mert a nap még az ősvizet is átvilágítva, abban új Életet teremt. Nem hagyja, hogy az Örök-Szeretet a Világ-Mindenség teremtményeiből kipusztuljon.

Amennyiben közötte és a többi gyermeke között a viszály elfajul, Villám-Tóremmel fog rendet csináltatni.

Ráten-Tórem - a szentséges Nap – Manitu Nagyszellemtől olyan ősi erőt kapott, hogy az ősvízben Ukkó segítségével új életet teremthet.

Így a Nap lett az éltető erő - a férfias -Tűz megtestesítője, a Nap-Isis, az Élet-Istene!

Mellette Hold-Anya az Égiek nagy Szeretetét hivatott tolmácsolni. Amíg a Nap életet ád az ősvízben, addig a Hold az Élet-Vizében való összefonódásban új Életet teremt a Szeretet nagy Teremtő-Erejében.

Tengere nagyon sajnálta, hogy legkedvesebb játszótársa - Erlik – megbontotta az Égiek között a nagy Szeretetet. Titokban felkereste az ősvízben és így szólt hozzá:

-          Egy testvérem sem olyan megértő, hogy velük mindent meg tudjak beszélni. Hát eljöttem hozzád, hogy rendbe hozzuk a jó viszonyt.

Erlik azonban gúnyosan mosolygott rá. Tengere nem szólt semmit, csak az ősvízbe köpött. Ahogy egymás mellett úszkálgattak látják ám, hogy a köpésből nagy kőszikla keletkezett.

Erlik felmászott a tetejére. Tengere rácsapott a hegyre és az darabokra tört.

Erlik azt ajánlotta, teremtsenek Manitu Égi-birodalmához hasonló Földet az ősvízben. Tengere megkérte őt, bukjon le az ősvízbe és hozzon fel onnan az Élet-Vizével együtt az Égi-Földből. Erlik jó mélyen lebukott az ősvíz alá.

Föld-Anya az Égi-Birodalomból figyelte őket. Tengere mellé röppent és figyelmeztette őt Erlik várható ravaszságára. Majd Hárpia szárnyai közé visszareppent az Égi-Birodalomba.

Erlik háromszor bukott le, de nem Tengere nevében kért az Örök-Szeretettől földet és fövenyt, hanem saját nevében.

Amikor harmadszor is kiengedte fogai közül a földet és fövenyt, Égi-Tűz csapódott ki az ősvízből - Villám -Tórem közbelépése miatt.

Végül egy pofányi fövennyel bukott ki a víz alól, de egy kicsi a fogai között maradt, visszatartotta, és nem köpte ki mindet Tengere Égi-lapátjára.

Amíg Tengere rendezgette a fövenyt, a visszatartott föld Erlik szájában nőni kezdett. Feje olyan nagy lett, mint a Bálványhegy. Tengerének kellett kitördelni a szájából, hogy el ne pusztuljon. Ezek a darabok mind kőhegyekké váltak. Ezért Föld-Anya lejött az Égiektől és a földből először kígyókat készített. A fövenybe rejtette, majd a földalatti Kígyó-várban nevelgette őket.

Koronás Kígyó-Fejedelem kidugta fejét egy kémlelő nyíláson. Ekkor Hárpia a koronáját leharapta. A vérző koronatő helyén szarvak nőttek – Nagyfejedelemmé vált.

Figyelmeztette gyermekeit, ne menjenek a Föld felszínére, mert Hárpia felfalja őket. Meghallotta ezt a bölcs Manitu és megtiltotta, hogy Hárpia a Földet látogassa.

Joli-Tórem Égi-Palotájából gyönyörködött, hogy a kígyók milyen sok átalakuláson mennek keresztül. Volt olyan, aki már úgy megnőtt, Hárpiához hasonlóan tudott repülni.

Hárpia ezt megsokallta, a hatalmas kígyókból sokat magával ragadott.

Kaltes-asszony – a jóság asszonya – megsúgta Joli-Tóremnek, hogy Hárpia a Földjét titokban meglátogatja.

Hárpia Manitu előtt azzal védekezett, hogy a kígyók rosszak, nem az Istenek formájára nőttek.

Akkor Joli-Tórem a Föld legnagyobb barlangrendszerébe vitte az Égiek szakácsnőjét – Mama-Alpát. Föld-Anya megcsapkodta magát férjének – Numi-Tóremnek kigyóverő ostorával – és megszülte Polmer-Tóremet, akit magával ragadott az Égi-Birodalomba.

A kigyóverő ostorral ezután Mama-Alpa csapkodta meg magát - 24 éven keresztül, az Égi-Almavirágzás ünnepén – és 24 gyermeket szült, akiket Kígyó-fejedelem várában nevelt fel a Föld alatt. 

Joli-Tórem és Káltes-asszony meglátogatva Mama-Alpát, tömény mennyiségű ételt-italt hozott az Égi-Birodalom éléskamrájából – minden Holdtöltekor - hogy az emberkék éhen ne haljanak. A bő gyermekáldás miatt Joli-Tórem helytartójának nevezte ki Mama-Alpát.

Mama-Alpa mellei mennyei kenyér nagyságúra nőttek. 25 évig szoptatta gyermekeit, hogy azok le tudják győzni gonosz Hárpia-Tóremet.

10 évet kellett várnia, míg Mama-Alpa fiai Égi-Fegyverekkel a Föld alatti barlangokból kimerészkedtek.

Mama-Alpa hiába tiltotta fiait, Vira-Kohár – a legidősebb fia – a barlang szájába vitette magát, ahol testvérei utána sompolyogtak.

Hajnalban – amikor Hárpia-Tórem megjelent – 25 szárnya közül 23-at levágtak. A legkisebb fiú Kecső-Kapac azonban megkegyelmezett a síró Hárpia-Tóremnek, de meg kellett ígérnie, többé soha nem bántja Mama-Alpa gyermekeit.

Mama-Alpa fiai egy aranyos ívóserleget tettek Hárpia-Tórem elé, aki szívéből vért adott és ők is a jobbkarjukból vért csurgattak. Majd az ívókürt tartalmát kiitták. Kecső-Kapac az ívókürt maradékát Hárpia-Tóremnek adta. Megígérte, az embereket többé nem bántja, Kecső-Kapaccal szövetségre lépett.

Hárpia-Tórem állotta szavát, betartotta ígéretét. Az Égiek parancsára elrendelte, Kapac ivadékaiból származó kecsői törzs uralkodjon a Nap-Isten Birodalmában. Tőlük származik a kecsuák népe, akik ennek emlékére a Ráten-Tórem barlangrendszerében uralkodnak.

Mama-Alpa fiai először a tiltott Kígyó-Nyíláson akartak kijönni a barlangból, de a gyökér elszakadt. Végül három nap múlva a rendes nyíláson merészkedtek ki Kecső-Kapac őrhelyére. Joli-Tórem várta a helyettes Földanyát, aki emberi életet vitt a Földre. Ott telephelyet építettek és legnagyobb fiáról Vira-Kohárnak nevezték el.

Kecső-Kapac kérte Hárpia-Tóremet, az Égiek villámából egy kis tüzet küldjön nekik, hogy mellette kicsit megmelegedjenek. Titokban Ruda-Tórem tüzes pestjéből három parazsat hozott nekik a szájában.

Amikor Hárpia szunyókált Kecső-Kapac naponta egy-egy parazsat elrejtett a Kígyó-Barlang szájánál lévő Koronás-Kígyó-, majd az Agancsos Kígyó szenthelyén. Végül a Villámtaréjos-Kígyó szenthelyén.

Hárpia az első kettőt elpusztította, de a harmadikat már nem tudta, mert megjelent Mama-Alpa 23 fiával és védelem alá vette. Az egyetlen megmaradt tűzparazsat Örök-Tűz gyanánt őrizgették, táplálták szárazfával, hogy a kecsuák birodalmában soha ki ne aludjék. Tőlük kapták ajándékba a többi törzsek. Kecső-Kapac emlékére uralkodó törzsként ismerték el őket. 

Mama-Alpa megtanította fiait az Égi-Birodalom szerinti szent-lépcsős földművelésre, az ősvíz Életadó öntözésére, állatok szelídítésére. Aranyak, ezüstök, vas tárgyak készítésére, mészkövek égetésére. Állatok vontatta görgős járművek szállították kemény köves úton az Égieknek tetsző alkotásokban megfáradt embereket.

Hárpia-Tóremet - 22 szárnyának elvesztése miatt - Manitu arra ítélte, a kecsua törzset minden nap fel kell keresnie, mert esküje is erre kötelezte őt.

Hárpia-Tóremről minden törzs csak rosszat mesélt, ellenben Kecső-Kapac törzse nem csak rosszat mondott róla.

Erlik titokban – alvás közben - az Égi-Birodalomban járt. Ráten-Tórem kegyhelyén felkereste a Napban lakó Jóság-Tóremet. Kérte, kevesebb meleget bocsásson a Földre, mert az Alvilágban borzalmas hőség uralkodik. Az Ördög-fiókák nem találnak alkalmas helyet a szánkózásra.

Ekkor Ari-Tórem a Bolygótüzet és a Lidércfényt vendégségbe hívta meg az Alvilágba. Jóság is hajlandó volt Erlik kívánságát teljesíteni. Kevesebb meleget bocsátott a Földre.

Ataiszban - a „Boldogság-Szigetén” - Napisten kegyhelyén viszont keveselték a meleget. Jóság-Isten ezért elküldte fiát - Inmárt - a panasz kivizsgálásra. Mire Inmár a panaszokat lerótta - Minden-Tudó könyvébe - a 100-150 törzsi Tóremek kegyhelyén, sok idő telt el. A sok élőlény közül töméntelen jégbe fagyott.   

Koronás-Kígyó parancsára minden kígyó a melegebb részek felé igyekezett. A nagy sietségben az óriáskígyók agyontaposták egymást.

Amikor a tengernyi sok idő múlva Inmár a feljegyzett panaszokkal a 24. Égbe érkezett, a Tóremek csak vigadoztak. Mindenütt azt mondták neki: - Majd holnap!

Vilám-Tórem nem bírta nézni Erlik garázdálkodását, mérgében belecsapott Dorozsma Bálvány-hegyén kimagasló Istenfájába.

Az Égiek legöregebbike kimondta, nem engedi lefagyasztani Joli-Tórem - Jóságos Földanya - Mama-Alpa Birodalmát.

Jóság Isten – hetedmagával - a Bolygótűzzel lángolva kezdte sütni Joli-Tórem Földjét. Az emberevő-szigetekről a kinajok kezdtek elmenekülni Mala-Bán szorosain át a jéghegyek alól kibukkanó zöld mezőkre.

A kivándorlás előkészítése

Kukulkán – az Égi-Birodalom rovódeákja – tudtára adta Araba fősámánnak, hogy ki kell vinniük a tudást, Földanya Birodalmába. Gyarmat-Tórem vezetésével meg kell ismerniük Mama-Alpa minden előbukkanó szárazföldjét és azokon Ataiszhoz hasonló életet kell teremteni.

Ruda-Tórem irányítása mellett vitorlás-lapátos hajókat kell építeni, nagyméretű lapátos bárkákat, hogy Villám-Tórem útmutatása alapján terjesszék Ataisz népeinek Égieknek kedves tudását.

Mire Dorozsma alatt a fövenyt elöntötte Villám-Tórem munkája nyomán a Nagyvíz, 24 bárka emelkedett fel a Nagyvízben. A hajók a Hun- és az Indus-tóban készültek. A fákat a mordvin ácsok a Hun-felvidéken vagdosták ki, és a Gara-zúgón leengedték.  A Hun-tóba a Hun-csatornán keresztül érkezett meg a fa. Az elkészült hajók az Ildu-csatornán át a Tigris és Hangun folyókba került.

Uruk törzse részére a bárkákat az Indus és Tigris folyón át a Nagyvízbe irányították. A hajókat pedig a Hangun folyón keresztül küldték a Nagyvízbe.

Még nagyobb, bárkákat építettek, amikor a visszatérő hajók jelentették, a jéghegyek alól gazdag szárazföldek bukkantak elő.

Amikor Armogur lett lett az ifjúsági fejedelem, Góg nővérét – Ilgarét – vette feleségül, aki a női viasaka győztese volt. Armogur a 24 kegyhely mellé megépítette Ráten-Tórem körüli 5 új kegyhelyet.

Hárpia ezt rosszalotta és Ruda-Tóremmel elhatározták, hogy a Gara-zúgó alján mindentudó Égi-kézműves szállást rendeznek be, a mennyei tudás elsajátítására. Itt Kékleny-vasakat, sárkányos-hajókat, Tüzes villámokat kezdtek készíteni. Hárpia 10-szer akkorára tudott nőni, mint a Kékleny bérce és olyan kicsire is összezsugorodni, mint egy szárnyas muska. Átbújt a mordvin ácsok által készített tű fokán. Elhatározta, ellopja Manitu öregpapjainak világteremtő titkait és arra a földieket megtanítja. Az Égiek 24 Birodalmában minden kulcslyukon bebújt és az Égiek titkait ellopta.

Uruk törzsének sámánjait megtanította ezen titkokra, akik mellett kabar inasok kisegítő munkát végeztek. Mellettük Imola megtanulta, hogyan kell vasat készíteni, amelyiket soha nem esz ik meg a fene. Néha még a villám-készítők közé is belopakodott. A kézműves sámánok olyan erősek voltak, még a Kékleny-ércből is vizet csavartak.

Buda, Suva és Kuszkó megalapította Gyarmat-Tórem telephelyeit. A jégmezők bőven ontották az ősvizet. Villám-Tórem végigverte a jéghegyeket, azok egészen elolvadtak. Almavirágzás ünnepén megszólaltak a tüzet okádó hegyek. Még a Gara-zúgó kézműves szállásai is víz alá kerültek.

Hárpia-Tórem óriásivá nőtt, egyik karmába felkapta az Arany-gyártó kegyhelyet, a másikba az Ezüst-gyártót, míg a hátán lévő szárnyának csonkjával a Villám-gyártó kegyhelyeket. Csőrében az egész Kékleny-hegységet felemelte. Villám-Tórem – Manitu-Nagyszellem Öregapjának parancsára - a Villámgyártót a Kéklennyel együtt vízbe dobta.

Villám-Tórem villámlással Hárpia-Tóremet végigperzselte. A Kékleny-bárkáján menekülőket Kuszkó gyarmatára vezette.

Jóság-Tórem elhagyta a Napot, nem engedte a Kékleny hegységet az ősvízbe pottyanni. Magával ragadta. A lángoló Napot ezzel annyira lehűtötte, hogy elhallgattak a tűzokádó hegyek. A Nagyvíz forrása megszűnt. A nagy hegyek újra elkezdtek jegesedni Kuszkó gyarmatán.

Mama-Alpa leszármazottai várták Kuszkót, aki a Bálvány-hegy alján kötött ki.

Hárpia-Tórem által elpotyogtatott Kékleny-hegység maradványaiból szigetek keletkeztek. A szigetek között - hasával felfelé - óriási mennyiségű hal úszkált. De aki fogyasztott belőlük és nagyon jóllakott, szörnyű kínok között halt meg.

Ezért Kuszkó elrendelte, csak a bárka tartalékaiból ehetnek. Ennek fogytán, csak élő halakat ehettek meg. Bárkájuk 3 holdtölte után kötött ki.

Gyakori szivárványok hirdették, nem lesz többé Özönlő Nagy-Víz.

Kuszkó népe a magas hegyvidékekről lefolyó patakok mentén terjeszkedett a napkeleti síkságok felé. Kecső törzse a Kuszkó alapítású szent várost és a hosszú hegyvidéket soha el nem hagyta. Kiépítették az egész hegyvidékre kiterjedő barlangjaikat ugyanúgy, mint Ataiszon. Ráten-Tóremnek - a Napistennek - fényes kegyhelyet építettek, színarany borítású falakból. 5 pavilont emeltek Holdanya. Csillagtejút, Villám-Tórem és a Szövetségi Nagyszala-Tanács tiszteletére. A legszebb a Szivárvány-híd tiszteletére épült, melyen minden földi Lélek megtalálhatja hozzátartozóit. Csakis a Szivárvány-hídon mehetnek fel a Lelkek az Égiekhez.

Mama Alpa elrendelte, hogy Tupi-Mama a Szivárvány-híd őre csak olyan lelket engedhet be a hídra, akit a Napisten kegyhelyén - életének 12. napjától a 24. napjáig - ősvízzel a Bölcs Férfiak megkereszteltek Mama-Alpának - a jóságos Föld-Anyának - kereszt alakú szent jelével.

A kuszkói Nagyszala

Béla fősámán a 2380. medvetoros évtől a 2385. medvetoros évig (Kr.e. 1660) részt vett a kuszkói Nagyszalában. Viradó patiszu a piaik, sámánok, táltosok összehívását rendelte el, hogy összefoglalják a Nagy-Vízözön óta eltelt 3378 évben milyen sok esemény történt Ataisz megmenekült néptörzseivel.

Mivel Manitu-ómot a Nagyvíz a tengerek alá buktatta, a vizek szélén a hegyekben kötött ki bárkájával. Hosszú vándorlás után - alkalmas helyen – megalapította Kuszkó városát. Közkívánatra a Napisten számára aranyos kegyhelyet emeltek.

Az isteni fényességben megvakultak, sorba járták a menekültek szállásait. Kuszkó kívánságára 2 Manitu-évig mentek előre - egyik szálláshelyről a másikra. 2 évi gyaloglás után visszatértek és beszámoltak Kuszkónak, milyen törzsekből verődtek össze Ataisz menekültjei.

Legnagyobb létszámban Kecső törzse menekült meg, melyet a hun keveredésű herunok kecsuának gúnyoltak. Ők alkották a menekülők magvát.

A herunok főként halászattal foglalkoztak, asszonyaik pedig lépcsős földműveléssel. Halászat előtt a legfőbb piaik (papjuk) beszédet intézett a halakhoz. Napisten helyett a Koronás Kígyó volt a védőjük.

A jaguár törzs Kuszkó körül alakult meg. Nem ölték meg szent állatukat, annak jóindulatára bízták magukat.

Az asték törzs As fejedelem-asszonynak volt a tisztelője. A Nagyszalában hajlamosak voltak más Égiek tiszteletére is.

Az irokéz törzs Joskehé műveltség Istenét tisztelte. Törzseik szervezetét 4-4 házassági törzsben állapították meg. A többi törzs is átvette, csak a tupi törzs nem, aki a szabad-szerelemnek és költözködésnek engedett utat.

A nahua törzs tagjai Tonan-Földanyát tisztelték. A leguán törzsbeliek pedig úgy hitték, minden törzsbeli saját maga vívja meg végső harcát Halál piaikkal, Manitu segítségével.

A hirig-manaj törzs tagjai gerincüket törték a Halál viaskodása előtt, a nagy vadászmezőkre távozóknak. Az Elete törzsbeliek – a komik közül valók – a dámszarvast tisztelték.

Az Algokun törzs szent állata a Kígyó volt. Amikor Csabának egy kun származású csoporttagja

belépett törzsállományukba, felvették a Szarvas-Kígyót jelképes szent állatuknak.

A manitu törzs a patiszu belső törzse volt. A Kecső-Kapac-féle nagycsaládba Béla fősámán benősült. Leghűségesebb sámánifjai lettek testőrei Napisten templomának. Nagyszellem-egyistenhívők voltak és Manitunak tetsző életet éltek.

A karib törzs felfogása szerint az emberek Mama-Alpa által eldobált kövekből, az asszonyok a pálmafa magjaiból lesznek.

A vótiták a vótok beházasodásából keletkeztek, a viti törzsből. Piaik szerint az emberek barlangból jöttek elő. Minden bajban legjobb, ha oda menekülnek.

A mundán törzs szerint az emberek a barlangok felső nyílásain jöttek elő, és fagyökereken becsurgó víz keltette őket életre. A makah és feketelábú törzsek az ősvízből, hegycsúcsokról, fennsíkokról származtatták magukat.

Az uzitó törzsbeliekhez az úz és kabar sámánok csatlakoztak. A tűz megszerzésének éltető erőt tulajdonítottak.

Maya ivadékai közül sokan a maja törzshöz pártoltak. Napisten hívők lettek. Kukulkán öröktűz tudását átvették.

A törzsek mindegyike a hegyek gerincén jött létre, majd kétfelé válva elindultak szaporaságuk szerint Napkeletnek. Később négy törzs lettek. Végül, mind a 18 törzs 8 felé osztódott.

Kuszkó - Indijó-óm településéből – 146 házasodási törzs keletkezett, Manitu – az örökkévaló – Nagyszellem tiszteletében. Manitu-óm - az Indijó-óm belső magja - pedig a patiszu uralkodásának központja lett.

Béla fősámán a Kuszkói Nagyszalában elmondta, hogy Uruk-óm legrégebbi telephelyéből ataiszi-műveltségű, erős állam keletkezett. Innen rajzott ki a Hunok Szövetsége, a hikszosz és susai központ menekültjei a pamír-parszi szkíták birodalmába.

Léh vezér hunjai a 240. Arvisura évben még csak 50 családdal bírtak. A 840. medvetoros évben 100 családra szaporodtak, az újabb susai menekültekkel. Végül a 960. medvetoros Arvisura évi nagy vérengzésnél – a legnagyobb susai emberirtásnál, melyet a sumírok belső vérengzése idézett elő – a menekültek hunokkal kevert sumírjai 400 családdal bírtak.

Észak felé a Tárem-tóhoz – azaz az Istenek tavához – terjeszkedtek, ahonnan a hidegebb idő beálltával 100 család a nagysíkság felé vonult.

A Tárem-tó utat törése után mind a 300 család a többiek után vonult és a kinajokat uralmuk alá kényszerítették.

-

(Szerk. megj.: Az interneten megjelent Anna médium jegyzetei között egy teljesen új anyag, - A Teremtő Istennő közlése - 1-6 rész - címmel -, mely a Teremtés egész folyamatát meséli el részletesen, továbbá kitér a Föld betelepítésére. Az már csak hab a tortán, hogy külön foglalkozik Ataisz történetével és az Özönvízzel, mely a szigetet elpusztította. Kitér a Föld történetében a Hüllő faj szerepére, és arra, hogyan alkották meg a mai embert, valamint azt is, miért?

A 145. Arvisurában megjelenő, emberként bemutatott kígyók, arról a Hüllő fajról szólnak, melyről csak a legutóbbi években olvashatunk és kizárólag az alternatív médiában.

Nem csak Béla fősámán tesz róluk említést, de a hinduk mítoszaiban szereplő nagák is egyik fajuk.

A Teremtő Istennő lejáratása itt is tetten érhető.)

Források: Paál Zoltán:  Arvisura (Igazszólás) Budapest - 2003. Püski

                  145. Arvisura - Indijók Birodalma  

                  Béla fősámán, Kuszkó és Csaba rovása

                  Kr.e. 1680-1660. (2360-2380. m.t.é.)

                  Anna médium: A Teremtő Istennő közlése 1-6. rész - internet

Arvisura 30. rész

Arnó és Valetri. Tűz-víz hegyek

(Szerk. megj: A 3(B) Arvisurában – Medvés hegyek, oroszlános sivatag birodalmában – olvashattunk Etur garaúz fejedelmfi családja és társai megtelepedéséről - a meleg tengerpartokon. Hatsas fősámán és Luvij rovása részletesen beszámol a későbbi történésekről, Itália betelepítéséről.

Ebben az Arvisurában szó esik még a Mezopotámiában történtekről, valamint röviden érinti a kinajokkal való kapcsolat romlását. Visszatekint a Havarúti Nagyszalában történtekre. Kaphatunk információt Pannon vezér megjelenéséről a Kárpát-medencében, annak okairól.)

-

Kr.e. a 3970. medvetoros év táján nagyon sok volt a kétnemű újszülött. A Havaruti Nagyszalára érkezett 12 égi-küldöttek (szerk.: A Szíriuszról – Szíriusz A 3. Bolygójáról - érkezett beavatottak) vezetője ezt helytelenítette. Javaslatot tett a megváltoztatására. Már Arvisura Anyahitától is (Kr. e. 8508-ban) azt kérték a beavatott társadalom fejedelmei, találjanak ki olyan eljárást az Égi- Arbagok (gyógyítók), hogy Joli-Tórem földjén megszűnjenek ezek a rendellenességek.

Tenisur, az Égi-beavatottak vezetője elmondta, Arvisura Anyahita és társai leszállása óta már 4 vérnemet, annak több ágát dolgozták k. Magukkal hoztak olyan szaporító anyagot, melynek használatával megszüntethető a rendellenesség.

A 24 karéjos Sikila beavatott javaslatára Úr és Uruk városának Karun-arbag pateszije, a Lóvárosból jött Arpah és Hétvár ura, továbbá Kadhafi, a Tengerek-Ura hozzájárulását adta Tenisur javasaltához.

Rövid tanácskozás után úgy döntöttek Sikila - a legmagasabb karéjjal rendelkező beavatott – engedélyezze a jogaikból kirekesztett Ten leszármazott (szerk.: Ten szíriuszi volt. Itt maradt közöttünk.) - Ménes birodalombeli - fejedelmi leányoknak, ezen arbag beavatkozás műveletét. Amely a fejedelmi házak igen gyakori kétneműségi kóros elváltozását megakadályozhatja.

(Szerk. megj.: Ok, az uralkodó családokon belüli vérfertőző kapcsolatok általánossá válása volt. Egyiptomban a fáraók – hatalmi érdekből? – gyakran vették feleségül saját lányaikat. Ha elég soká éltek, még leányunokáikat is ágyasukká tették.

Ataiszon Arvisura Anyahita és társai érkezése előtt éltek deviáns, vérfertőző kapcsolatot a sziget lakói, amikor Sanat - a Sátán -, alias Lucifer oda inkarnálódva lezüllesztette a népet!!!)

Az egyeduralmi törekvések megakadályozására minden havaruti, karnaki, Ten városbeli papnő helyeselte a nők egyenjogúsági törekvésének elindítását.

Az Ibos és Iboska közti időszakban összegyűlt papnők között olyan közkedvelt igény született a társbolygóról hozott szaporító anyag iránt, hogy a titokban jelentkezők száma egyre nőtt. Elfogyott a hozott szaporító anyag, ezért azt a látogatásra érkezett 12 személy végül maga állította elő.  (Szerk.: egyértelmű, itt mesterséges megtermékenyítésről szól a történet.)

9 hónap múlva a hibamentes szaporodás megtörtént. Egyetlen kétnemű utód sem született. Így a „Tizenkét -Nép” szaporodási egység a törzsszövetségben megmaradt.

Uruk birdalmának 12 városa: Úr, Eridu, Larak, Tibira, Sipar, Nippur, Uruk, Surupak, Aratta, Pintor, Kis, Mari pateszi vezetői – az akkor még tengerparti – Uruk városában gyűltek össze. Tanácsuk úgy döntött, a lovasok legelőinek keresése miatt elvonult 24 Hun Törzsszövetség  vezetőinek képzését, a Batour által elvitt Het, Urás és Hatus pateszik elküldésével segítik.

Az agaba kereskedő néppel karaván-utakat szervező 24 Hun Törzsszövetség - az eljegesedés előtti vázlatok alapján - ősi birodalmuk valamennyi területét felkereste. Csodálkoztak, hogy Földanya gyakori mozgása miatt mennyire megváltoztak az ősi területek.

A Melegvizek Birodalmában (szerk.: Kárpát-medence), ahol régen dombtetőkön is voltak melegvízforrások, még a dombokat is ellepte a jéghegyek sok hordaléka. A 120 melegforrás helyett már csak 12 melegforrást, forró-iszap mocsarat találtak. 120 meleg dombháton kezdték el az ataiszi szokások szerinti növénytermelést, a közben elterülő feltöltött síkságokon pedig a megszelídített állatok tenyésztését.

Het, Urás és Hatus pateszik – 12 évi templomgazdasági képzés után - Ordoszba mentek -Marad, Turkúd, Suppi és Azra ifjúsági fősámánok kiképzési helyére -, hogy templomgazdaságaik takarékos földművelésének tudását átadják.

Ugyanis Ordoszban a nagyétkű lovakkal művelték a földeket. Náluk (szerk.: Mezopotámiában) még az útszéli bogáncsokon is megélő kistestű állatokkal tették ezt. Földjeik viszont - az öntéstalajon - olyan gazdagon teremtek, külön trágyázására nem volt szükség. Minden áradás a talajt termékennyé tette.

Az Ordoszba utazókhoz garaúzok, kurdok, szabírok, sakák, és ahájok csatlakoztak. Így a 7 ordoszi és 5 csatlakozó törzs együtt kiadta a 12 törzses egységet. A távolsági utakra a lovak alkalmasabbak voltak.

-

A 40. medvetoros évtől a 12-Néphez nem csak a régi törzsek ifjai csatlakoztak, hanem Uruk birodalmának erős szellemi vezetése mellett Etur népe is – az etruszkoknak nevezett új népcsoport. Utódaikból főként hajósok lettek.

Keréta (szerk.: Kréta) a tengerből való nagyobb kiemelkedése folytán termőfölddel kezdett rendelkezni, ahol az etruszk hajósok egy része letelepedett. Az őslakó, szarvas-agancsos nemesi nép, szívesen házasodott össze velük. A hajósok Nimród 8 tartományos birodalmából sok szarvasmarhát vittek a szigetre, valamint meghonosították az uruki gazdálkodási módokat.

Nimród utódai – ezen hajózható tengert – „Etruszk-Tengernek” (Földközi-tengert) nevezték.

Amikor az ari-bari népek ötvözeteként a szumírral kevert akkádok átvették a hatalmat, az Ida-hegyi Életfán a következő népek beolvadását jegyezték föl: garaúzok, szavárdok, kurdok,  ozmánok, médek, szodinok, kusok, osetek, huriták, subarok, gelonok, pelazgok, szumírok. Ezen néptöredékek még mindig tartották Nimród egykori birodalmának 3x8 törzses beosztását. Délen még ellen álltak a beri-beri és ari-bari tengeri népek rohamainak.  

-

A 24 Hun Törzsszövetség kisebb csatározások után az 1560. medvetoros évben a kinajokkal megkötötte a „Béke és rokonság” szerződést, ami kifejlesztette a „Béke és Barátság” elméletét.

Tola a 2280. medvetoros évben került hatalomra. Dél-felé kezdett el kalandozni. A békéhez szokott kinajok nem tartottak katonaságot. A hódító Tolától súlyos vereséget szenvedtek el. Aki sok rabszolgával, nagy állatállománnyal tért vissza.

Tola a 24 Hun Törzsszövetség legelő területeinek javarészét a hatalmas állatállománnyal túllegeltette. A száraz évszakok után sivatagosodás lépett fel.

Az állatállományt ezért a 2285. medvetoros évben (Kr.e. 1775.) kénytelenek voltak Köncsög és Gandás vezetésével nyugatra áttelepíteni.

Kasszu fővezér – 220 évvel korábban – Nimród egykori birodalma nyugati részén megalapította a Kasszuk birodalmát. Gandás és Köncsög nyugatra vitt állatállományát Káspiros aranyasszony - a róla elnevezett Káspi-tó mellett – jó legelő-területen helyezte el. Itt alapította meg „Káspivár birodalmát”. Gandásnak örökös menedékhelyet biztosított, mert Nimród fiai – Bábel és Tabira utódai – harcban álltak a szumír és akkád hatalom maradványaival.

Gandás és Köncsög rábeszélte a kasszukat, álljanak az erősebb mellé. Gandás először Hamurápit segítette az asszírok ellen. Majd Asszó-Úrban megszervezte a kasszuk és kurdok seregét és győzött Hamurapi oldalán. A győzelem után vezéreivel benősült az uralkodói házba.

Babilonban családi viszályok keletkeztek. Kr.e. 1746-ban Gandás újra megjelent Babilonban - ordoszi-kaspivári lovasok élén - az erősebbek oldalán.

Az ari-bari többségű Asszíriában a háborús párt kerekedett felül. Gandás Ordoszhoz fordult segítségért. Barnaburony 28 tömény (280 000) lovassal jelent meg. A saka-szkíta többségű sereg győzött.

Közben a kinajok támadást intéztek Peicsingből Ordosz ellen, Káspivár Birodalma is segítségül ment. Kr.e. 1700-ban Bölénytorral ünnepelték meg a győzelmet. Emlékére felépítették Derbent-várát.

-

Ácsok Mari város fejedelemasszonyának dolgoztak. Anitas fősámán-ácsgazda feleségül vette az aranyasszony leányát Fejemist. Anitas ezzel a „Létrák legfőbb Ura lett”. Szövetségi ládájával indult harcba a hatti, lóvija, hurita, és kasszu törzzsel. Győzelme után felépítette „Négysas-királyi várost”.

Unokája Tudó-Halics egy támadás miatt a kasszukhoz fordult segítségért. A kasszuk a 4 törzs leányait feleségül választották a hettita szövetségben.  Felépítették „Hattusas” városát.

Uralmuk alatt tört ki a Santoras vulkán, amely Eturia és Hattusas népét is megrémítette.

Elterjedt a hír, hogy Keréta népét elpusztították a tüzet okádó hegyek és a magasabb vízhullámos tenger.  (Szerk.: cunami).

Nem csak Eturia hegyei, az etruszk-tengeri szigetek szenvedtek pusztulást, hanem Ida-hegyének környéke is.

Leghamarabb a pelazgok népe hajózott át a Márvány-tengeren. Elfoglalták gyarmataikat. Magukkal vitték agadi-féle átalakított rovásaikat és az Ida hegytől északra elterjedt regéik alkotta Istenvilágukat.

Megmozdult a föld Káspivár birodalmában is. Daha vezér által elfoglalt részén és Magyarkán át 100 medvetoros év alatt a dahák a szamojédok után mentek az Ergani-földháton át Észak-felé. Nagyobb tömegben Eszter asszony vezetésével, akik a pelazg földek feletti erdőségekben telepedtek le.

Többszöri földrengés után a 2560. medvetoros évben (Kr.e. 1480) az avarok Káspi-tó alatti csoportja is megmozdult. Nagyobb részük - az uzik-ázok földjén át - a Márvány-tengeren csatlakozott a pelazgokhoz. Azon átkelve a pelazg telepeknél csatlakoztak a dahákhoz.

 Kisebb részük a Kerecsen át – észak felé – vállalta az utat. Szkita-saka hajósok segítségével érkeztek földrengésmentes vidékre - Eszter asszony településének helyére.

Az Avar-Obar törzsek harcos felső-fejedelme, Arnó, Eszter asszonyt feleségül kérte, mely a daháknál nagy elégedetlenséget keltett.

Súlyos csatározások után Arnó avarjaival az Eszter félszigeten (szerk.: Isztria) telepedett meg. 

A dahák-iller (szerk.: illyr) törzse azonban ellenségesen viselkedett velük, ezért a déli-tengerek felé vándoroltak.

Egy nagyobb folyónál az őslakosok cölöpviskóit elragadta az ár. Arnóék néhány asszonynépet kimentettek a habokból. A hegyi-lakók kérték az avarokat, segítsenek a telephelyeiket helyreállítani.

Velatri az etruszkokkal kevert őslakó - az Aplu hívők pateszije – felkérte Arnót, segítsenek a földeket megművelni.

Az alig egynapos felhőszakadás pusztításait két évig tartott helyreállítani. A jobb ellátás érdekében Arnó a következő parancsot adta ki: Vadászni egy tized induljon. Öt tized a cölöpviskóknál segédkezzen. Öt tized a hordalék földön ültessen. Öt tized irtson erdőt a kapások részére.  Öt tized lakógödrös kőházat építsen. Két tized halásszon. Két tized – az őrségben is – gyűjtsön tűzifát. Öt tized építse fel a tizedes falukat. Öt tized egy százados vásárhely kialakításán munkálkodjon. Öt tized gyümölcsösöket gyomtalanítson. Öt tized gombaféléket keressen és erdei termékeket. Öt tized védővárat alakítson ki, biztonságuk érdekében. 

-

Az avarok – nyugati jürcsikekkel határos törzse – voltak a 24 Hun Törzsszövetség legkeményebb kalandozói. Kr.e. 4040-ben való megalakulásuk után sámánjaik ordoszi rovásokkal juttatták el gondolataikat egymásnak.

4015-ben (m.t.é.) sértődöttségükben kalandra indultak. 4018-ban (m.t.é.) találkoztak a zagroszokkal, kurdokkal és az egyistenhívő szavárd-magyarokkal. A pateszik - régi képjeleiket - új, elfogadott fősámáni rovásokkal egyeztették.

Külső veszélyek miatt rokoni kapcsolataik hamar kialakultak. Kiépítették a hármas települések hálózatát. (Szerk.: tizedes, százados, ezredes falvak, települések.)

Megművelték a síksági termőterületeket. A munkák idején nád-sás építményeket emeltek. Utána – a dombvidéki tizedes falvak – lakógödrös vagy barlang-lakásos szálláshelyeket építettek. A hegyi-ünnepségek megtartására alkalmas pateszi-égi figyelőhely várait alkották meg.

Örömmel fogadták az Özönvizek elől (Kr.e. 3000-től) elmenekült avaros kézműveseket. Ezek mindenféle mesterséghez értettek. Legtöbben a Nagy-Özönvíz (Kr.e. 2500) után érkeztek. Néha csatlakoztak a 100 évenkénti fősámáni rokonlátogatókhoz. Az évek számlálását végző patesziket mindig értesítették az örökké mozgó Föld változásairól.

(A pateszik a szavárd-ataiszi-ordoszi évszámlálással mérték az időt).

Az avarok a Kr.e. 1500-as földrengés után is elindultak. Az Ordosz-Magyarka út kereszteződésénél mindig voltak megbízottjaik, így az ataiszi népek hírszerzéseiről sokat megtudtak. A (csizma alakú félszigetre érve) a veszedelmes – név nélküli – folyócskát elnevezték Arnó-vizének, amikor rovásukban a 2565. medvetoros évet írták.

Dingó – a kétnemű vezér – az árvízmunkálatokban hősi halált halt. Az őslakókat az avarok vezérükről dingóknak nevezték el.

Ott tartózkodásuk második éve végén – zagroszi szokás szerint – aratás után megtartották az ötnapos hegyi ünnepélyt. A végén Arnó népszámlálást tartott. Az avar-zagrosz-szavárd honfoglalók száma 5126 lelket tett ki. Ennek egyötöde – 1055 – volt a munkabíró, 971 öreg a tűzhelyőrző, 2026 lélek, akitől munkát vártak.

Két évi közös munka a dingókkal azt eredményezte, a gyermekek száma 3100 körül volt. Ebből közel 500 vándorlásban edzett, munkaképes.

Az ünnepségen résztvevő dingó leányokat és özvegyeket nem számolták, mert az itteni szokás szerint még embercsoportban éltek. Az avarok ekkor már egyfeleséges családokat alkottak. Tizedekbe, századokba, ezredekbe szerveződtek, öt nemzetséget alkottak: susa-avar (1016 fő), hegyi-avar (2084 fő), dombos-zagrosz (1285 fő), jürcsi-avar (915 fő), szavárd-magyar (112 fő). Összesen 5412 lélek.

A dingókkal létesített házasságokból két év alatt 286 gyermek született. Arnó előtt - zagroszi szokások szerint – 286 házasságot kötöttek. Ezek közül már csak egy családban volt kétnemű gyermek – az ikerszülöttek egyike. Ennek a dingók nagyon örültek, mert a kétneműség náluk igen gyakori volt. (Szerk.: „embercsoportban éltek” következményeképpen.)

A főistenük –Voltumna – is kétnemű volt.

Egyistenhívők – Vanisten hívők – csak a szavárd-magyarok voltak. A susai Léhiek (szerk.: szuzai) között csupán egy család volt istenhívő.

Arnó legnagyobb fia, Hidra, feleségül vette Dingó legnagyobb leányát, Lukomót, akivel együtt – Arnó szemgyengülése miatt – elkezdték vezetni az „Arnó Évkönyvét”. Ebben megírták a kellemes éghajlatú új hazának a történetét, hogy az utókor betekinthessen a tengerből lassan kiemelkedő Dingó-föld viszonyaiba.

Öt év múlva a bőség megengedte, hogy 25 lovas – Arnó öblétől, az Etruszk-tenger partjától kiindulva Cápua etruszk telepén áthaladjon és Volturnó városrészben megpihenhessen. Itt azt hallották, hogy a Szantoríni vulkán kitörése után az őslakó Etur-népét régi hazájukban nem fogadták a legnagyobb örömmel. Ezért tovább hajózva az Égiek tengerpartján, búcsút mondtak a pelazg földnek és aháj hajósokkal 2568. medvetoros évben - a kikötőhely mellett - felépítették Volturnó hajósgazda városát.

A dingók az etruszkok erős fegyverzete miatt meg sem kísérelték az ellenségeskedést. Létszámuk így már közel 3000 személy volt.

A kalandozó lovasok megkerülték a termékenynek látszó kikötővárosok síkságait és Rim etruszk településen megpihentek, ahol mintegy 2500 etruszk telepes élt. Ide 2568. medvetoros év végén 12 hajóval érkeztek meg telepesek. Örömmel vették, hogy Hidra 24 fő lovasa segített az építkezéseknél a téli hideg beállta előtt. 

A tenger közelsége miatt a tél elég enyhe volt. Kora tavasszal indultak tovább az Adrin tenger partjai közelében. Etruszk vitorlások láncolata érkezett a dingók Pisina településéhez, akik városuk védelmében harcba kezdtek. Hidra bevonult a kikötőbe és digó (szerk.: dingó) nyelven tájékoztatta a helyieket, hogy ezek a vitorlás hajók az ő vendégeik. Velatri-Arnó településre jöttek látogatóba. Az egyik etruszk fehér keresztes csónakkal eléjük evezett, hogy tájékoztassa őket, Arnóban vendégül látják a csoportot. Megtudták, a lüdökhöz menekült etruszkok voltak. Szívesen letelepülnének Arnóban, mert náluk a tenger még mindig háborog.

Arany kincsekért Hidra házat, kikötőhelyet vásárolt a hajósok számára, hogy a városban letelepedhessenek. A dingók nyelvén tudó küldöttség élén ajándékokat vittek az őslakók vezetőségének, akik a részükre ünnepségeket rendeztek. Két lovas katona Pisinába beházasodott.

A menekülők Hidra két lovasát vezérnek választották. Mint hajósgazdák erősítették Pisina város kereskedelmét. Akik pedig nem voltak hajósok, azok Hidra 22 lovas csoportjával Velatri-Arnóba vándoroltak.

Az érkező nyolc hajón szumír Él és Úristen hívők is voltak. A szavárdok a Vanisten hívőkkel Veji felé indultak. Az Istenek-ligetében megalapították vallási központjukat. Az etruszkok többségbe kerültek, Voltumna főisten diadalmaskodott.

(Szerk.: Emlékeztető: Arvisura Anyahita három fia nevében rejtette el a Teremtőről való tudást: van, él – élő -, és ő az úr.)

Amikor az arameusok (szerk.: szemita fajú népesség) egy csoportja bevonult az Úr és Élisten birodalmába, Etur népének egy – egy csoportja áthajózott etruszk földre a dologtalan népek éhség-terjeszkedése elől. Legnagyobb tömegben akkor érkeztek a menekülők a már kialakult etruszk telepekre, amikor az arameus asszírok kegyetlenül terjeszkedni kezdtek.

A 3250. medvetoros évben (Kr.e. 780 táján) Piroska beszélő köve a veji-vallási központba került, Arnó Velatri szentélyébe. Ennek a 8-as erősségű kőnek a sugárzása alapján hirdették ki, hogy 120 évvel korábban a Mari városába került Nimród-Gilgames kő, 800 évre biztosítja az etruszkok létezését. Vallási szertartásaik szerint - 3950. medvetoros év táján – a Piroska kő erejét veszti. Ezért valamelyik népbe be kell majd olvadniuk. Arnó lakói csak Kr.e. 780-ban adták át a követ Veji lakóinak.

Ezek után Etur és Nimród népe a 12 nép törzsével – Türén vezérrel az élen - áttelepült az Etruszk-tenger nyugati felébe. Ekkor kezdték az egyik részt Türén-tengernek nevezni.

Az egyisten hívők kisebbségbe kerültek: Voltumna, Solva, Aplu, Herklo, Tin, Uni, Neth, Menreva, Satras, Ani, Mari, Cath és más Istenek mellett -, alárendeltségbe. A „8 század” számítást azonban mindannyian figyelembe vették. Ennek értelmében a Piroska kőnek a 3950. medvetoros év táján vándorolnia kell, hogy ereje újjá szülessen.

A síkságokon minden etruszk településen kalászosokat termeltek, nyári lakásokat építettek. A félelmetes hegymagasságú tengerárak, földmozgásos partsüllyedések miatt váraikat és városaikat dombokra, hegyekre építették.

A 24 Hun Törzsszövetségi népek urnákban, a többiek kőbarlangban vagy kőkurgán alá temetkeztek.

Mire Pisinából a 222 lovas kíséretében a 850 etruszk, 50 Élisten hívő Arnó-Velatriba érkezett, Hidra alig ismert rá Arnó torkolatának síkságára, mert a 12 főből álló susai (szerk.: szuzai) Léh nemzetségbeliek a szumír síkság szerinti tündérkertet varázsoltak az őslakos digók (dingók) legnagyobb örömére, ahol aratási ünnepet tartottak.

Örömmel fogadták a 30 uruki kertészt és az 50 agadi gyümölcstermelőt. Hozzákezdtek velük a domboldalakon a szumír és agadi földműveléssel újabb tündérkert megalkotásához.

Amikor hozzákezdtek a talajelőkészítéséhez, Pisinából jelezték, 350 aháj, 762 szabír érkezett, akik a gyilkos arameusok elől Arnó-Velatriba menekültek.

A síkságokon sok gabona termett, a következő évekre elegendő étkezési lepénnyel voltak ellátva, ezért közös irányítással hozzákezdtek nagyarányú építkezésekhez, hogy gazdaságaikat minden körülmények között védelmezhessék.

A tengerparti Pisinában 12 Úristen és 18 Élisten hívő benősült a kikötői családokba. Így a Szantorisz vulkán kitörésénél elpusztult hajósok hiányát pótolták.

Az 54 szumír és 830 agadi Arnó és Hidra irányításával átalakította az etruszkok földművelését, gyümölcstermesztését és bőséget teremtett.

A 13 984 új telepes az őslakos digókkal a tengerparti síkságokat egészen a Tiberisig (szerk.: Tiberisz) benépesítette.

Volsonijban megalakult a Rasna Államszövetség, azaz a 12-Nép szövetsége. Összejöveteleiket Voltumna szent ligetében tartották.

Arnó-Velatri Évkönyvének a rovása titkos volt. Ennek alapján alkották meg a papkirályok a Hármas Törvénykönyvet, mely a Rasna Államszövetség alapja lett.

Mivel egy nép nevét soha nem maga határozza meg, hanem a szomszédai, a 12-Nép szövetségét a Tiberis déli partján élő latinok és Umbria lakói a hegyekben, etruscosoknak nevezték. A Rasna Szövetséget mindenki Etruszk Államszövetségnek, röviden Eturiának hívták, az egykori Ida-hegy alatti Etur népéről elnevezve.

Hidra jelentést tett Arnónak, hogy új hazájában már 13 984 – az újszülöttekkel együtt – közel másfél tömény rasna eredetű ember él. Több helyen talált olyan rovásos síremlékeket, kőeszközöket, melyeket még igen könnyen el tudott olvasni.

Jelentette még, Pisina kikötőben 30 fő hajós Etirával, Arad várossal és a hikszosz kikötőkkel fenntartják a kapcsolatot.

Mire a Rasna szövetség a 2850. medvetoros évben népszámlálást tartott már közel tíz tömény - 98 342- lélek élt a területen. A pisinai Rasna hajóhad gyakran érkezett 24 Hun Törzsszövetségi menekültekkel a fedélzetén. Ez a létszám a 2850. medvetoros évtől rohamosan emelkedett. Észak felől Atlanticból a geri-beri népcsoport éhség-vándorai özönlöttek az illir-földön keresztül, kimozdítva a pelazg hajósokat is a kikötőkből. Az éhező csoportok minden élelmet, értéket kirabolva már az aháj-földet is elérték.

A beri-beri népcsoport Atlanticból elindulva hajóikon a „Nagyfog” szoroson át (szerk.: ez valószínű a Giblaltári szorost jelentheti, nem a Fokföldit) elözönlötte az Etruszk tenger mellékét. 2850. medvetoros év végén (Kr.e. 1190) – Istenfiak hónapjában – a II. Suppi uralma alatt lévő Hattusas várost is kifosztották, majd lerombolták. Szárazföld és tenger felől is támadtak az éhség menekültjei. Hatti-kasszu birodalom összeomlott. Utána Nimród egykori birodalmára törtek rá, majd hikszosz földön át Ménes birodalma felé vették útjukat.

III. Ramszesz fáraó serege – már vasfegyverekkel felszerelve – elűzte az éhségsereget.

Arnó avar vezér megjelenése óta – a 2565. medvetoros évtől – a közel 300 év alatt a Vas-sziget – Elba – szomszédságában a kasszuk és hattik szaktudásával olyan vasgyártás fejlődött ki, hogy amikor a 2850. medvetoros évben (Kr.e. 1190-ben) a geri-beri szárazföldi és beri-beri tengeri éhségtömeg a Rasnákra támadt, az éhező tömeget legyőzték. A megmaradottakat elűzték a 12-Nép szövetségének birodalmából.

Arnó kalandozó csoportjának – a Rasna birodalomnak – létét bejegyezték Ordoszban.

Hidra feleségének – Lukomónak – halála után, Biked-Tardos birodalmán keresztül a rokonlátogatók csoportjával még sikerült belovagolnia Ordoszba, ahol az Arnó csoport Rasna Szövetségének megalapítását örömmel vették. Létezésüket mind a magyarkai, mind az ordoszi életfán feljegyezték.

-

A kialakult veszélyek miatt indult el a 3240. medvetoros évben a káspivári birodalomból Pannon vezér, hogy Esküló népét (Eskló) megvédje minden geri-beri népség szorongattatásától. A 20-25 éves legény lovasok Esküló birodalmában megpihentek. A geri-beri népek a tenger felé menekültek.

Pannon vezér és öccse, Mecsek, beleszeretett Esküló leányaiba, Gyömörébe és Indijába, míg Szerém - Zengő sámán leányába -, Zernyébe.

A lovasok a tél fagyán átkeltek Dunna-asszony folyamán. A geri-beri népek tömegei ész nélkül menekültek dél felé - többi rokonaikhoz. A kőfaragók meghódoltak Pannon vezér előtt.

A következő télen a hátrahagyott 6000 lovas megcsaládosodott. Egy esztendő múlva – asszonyaikkal együtt – közel 12 000 24 Hun Törzsszövetségi lakos került át Biked-birodalmába az eskló és tardosi asszony-néppel.

Pannon vezér egy évvel később felépítette Pannon várát. Biked népe az 1 tömény (10 000) lovast, vezérükről pannonoknak nevezte.

-

Az Eskló és Biked birodalmából elmenekült görög – azaz geri-beri – népség vándorlása megmozgatta a pelazg és aháj lakosság csoportjait, akik - a hosszas vándorlás után mindent kifosztó - geri-beri-népek dúlása miatt a Rasna-Szövetséghez menekültek. Ezzel a latinok által etruszkoknak nevezett Rasna-Szövetség túlsúlyba került. Az újonnan jött pelazg, ajnó és etur csoportokkal az újabb veszélyek ellen fegyverkezni kezdtek.

A kasszuk által Hétsasnak nevezett fővárosuk lerombolása után annyi hattusasi vasműves menekült a Rasna-Szövetségbe, hogy a vasművelést itt továbbfejlesztették.

Populónia – vasország – fővárosában a réz, bronz és vasgyártást a Rasna-Szövetség kifejlesztette.

(Szerk. megj.: A 152. Arvisura nagy időszak történetét íveli át. Fontos információkat kapunk az olasz csizma betelepítéséről. Ebben az időszakban megjelenő atlantiszi népcsoportok európai bevándorlásáról, a velük érkező fosztogatásokról, rablásokról, rombolásról, pusztításokról. Az általuk előidézett menekülésekről. A létezésükhöz szükséges javakat munkával megtermelni nem akarták, csak élősködni másokon.

Atlantisz szigeteinek elsüllyedése, pusztulása után értelmiség nélkül maradt tömegek visszabarbárosodtak. Ennek következménye a hódító, rabló, fosztogató életmód.

Mindezek után gondolkozzatok el a mai európai történéseken!!!)

Forrás: Paál Zoltán Arvisura (Igazszólás) Budapest, 2003. Püski

             152. Arvisura – Arnó és Valetri. Tűz-víz hegyek

             Hatsas fősámán és Luvij rovása

             Kr.e. 3970-800. (70-3240. m.t.é.)

            

            Anna médium lejegyzései (internet)

            A Teremtő Istennő közlése 1 rész – A Teremtés folyamata / Tengeri rabló népek (fejezet)

            A Teremtő Istennő közlése 2. rész – Felemelkedés. Atlantisz pusztulása utáni

           betelepítések /Kik voltak, honnan származtak azok a népek, akik Atlantisz pusztulása

           után jelentek meg a Földön? (fejezet)