Az erdő élni akar

Az erdő élni akar

Anyám mondta egyszer ironikusan:

-        Van egy Csatornám.

Meglepetésemben megkérdeztem tőle - milyen csatorna? azt mondta:

-        Ott volt a földem - másokéval együtt -, ahol most az Erőmű csatornája van. Soha egyetlen fillért sem fizettek érte.

Hát igen. Akkor már TSZ tulajdonban voltak a földek.

Ilyen alapon elmondhatom nektek, apámnak bűzlő olajtavai - talán már meg is szűntek - lettek a forrása, kertészete helyén.  Tescoja és erőműve. Nagyapámnak sportközpontja, uszodája van.

A ’90-es években Habsburg Ottó egy tárnoki előadáson mondta:

-        Hosszú életem során már mindent megértem és annak az ellenkezőjét is.

Lassan már én is úgy érzem magam, mint egy őskövület, aki mondja a magáét, csak hát akiknek szólna, rest a fülük a meghallására.

Három és fél hónap múlt el azóta, hogy a Zagytéri Erdőt anyagi megfontolásból gallyra tették. Az Anyatermészet persze nem könnyen adja meg magát. Ma délután arra sétáltam a „tilosban”, mert messziről látszik, az erdő nem adta meg magát és olyan újult erővel akar létezni, hogy sok rombolást, pusztítást kell még az Erőműnek elvégeznie azért, hogy azon, a talán néhány hektáros földön az erdőnek még az írmagját is kiirtsák.

Mikor is vágták ki a fákat? Április végén, májusban, amikor a fészekrakó madarak költenek. Ismerősöm mondta felháborodva:

-        Láttam, hogy a fészekből kiesett madarat az anyja a földön etette!

Látta ezt az igazgató?

Mi történt az erdei állatokkal, akik ott tanyáztak? Nem szólt róla sem a Battai Hírtükör, sem a Városi Televízió, még az óvárosi újság sem.

Most három és fél hónap után elemi erővel tör elő a természet. Az egész kiirtott területen másfél, két méter magas ezüstnyár husángok vannak.

Döbrögi biztosan népnevelő eszköznek használná fel. Talán újra fészket raktak bele a madarak és elrejtőztek benne a többi állatok, menedéket találva.

A benzinkút melletti kertész levelet kapott a vállalattól. Vágja ki a kerítésén „belül” ültetett öt esztendős - éppen termésre forduló!!! - gyümölcsfáit, mert akadályozza a munkagépek területrendezését!

Hány fokos hülyeséget kell még ennek a városi népességnek eltűrnie ahhoz, hogy az anyagi előnyért, melyet a termelő üzem remél magának, megtehessen az bármit, figyelembe nem véve más értelmesebb szempontokat?

Például, az erdei állatok lakhelyén túl egy erdő oxigént termel nekünk. Nem palackokba kell megvenni, mint a vizet már, hanem természetes módon kaphatunk tiszta levegőt.

Ennek a városnak a lakossága felépített egy üzemet - gondolta, mert ezt mondták neki! - magának. Aztán ugyanazok eladták a demokrácia nevében! Most pedig „tulajdonosi jogán” erdőt irthat az, aki megvásárolta a területet - pedig egyetlen fát sem ültetett oda -, és a város polgárait sem kérdezték meg arról, el akarják-e adni?

Jól van ez így? - kérdezem. Lehet bennünket anyagi javainkból kifosztani, erdőt irtani a jóváhagyásunk nélkül? Hová vezet mindez?

Igazgatók jönnek és igazgatók mennek. Mi maradunk, a veszteségeink csak a miénk.

2017.08.20.

Szegedinácz Anna

Mellékelném azt az írást is, amit dühömben és haragomban akkor írtam, hogy majd felteszem a blogomra. Aztán lecsillapodva tudomásul vettem, már megakadályozni nem tudom a történteket, mert a fakivágás utolsó fázisában volt. De a nyár elteltével látnom kell, hogyan éled újra az erdő ott, ahol azóta a további munkaműveletek el sem kezdődtek. Viszont az Anyaföld megpróbálja helyrehozni azt, amit az ember tudatlanságában barbár módon elrontott, vagyis teszi a dolgát.

TARVÁGÁS

avagy a Zagytéri „Kerek” Erdő halálára

A városközpontból hazafele jövet az Erőmű előtt megállásra kényszerített egy hatalmas kamion, mely a Zagytéri Erdő felől fordult ki az útra. Kész csoda volt, hogy ezt a bűvészmutatványt a keskeny kijáraton a gépkocsi vezetője meg tudta tenni.

Gyanútlanul, csodálkozva tettem fel a kérdést, mintegy magamnak?

-        Mi a fenét szállít vajon ez?

-        Fát - mondta a férjem.

Mielőtt a rosszindulatú, gonosz gondolat „Kinek a kandallóját fogja majd melegíteni?” - eszembe juthatott volna, kis autónkkal a benzinkút felé suhanva látom ám, az erdő sehol! Peremén - álcázva a tarvágást - néhány még élő fa szegélyezte a SEMMIT.

Nem akartam hinni a szememnek. Ameddig ellátott, nem volt már fa a Zagytéri „Kerek” Erdőnk helyén.

Jutott is mindjárt eszembe, 1989-ben hogyan tudtuk megakadályozni a Budapesti Erdőfelügyelőséggel és a „Százhalom” Városvédő Egyesülettel, hogy azt az erősávot, mely magától nőtt ki és fel, kiirtsák. Mert a város akkori vezetése halálra ítélte, hogy jó cimboráknak olcsó tanácsi telkeket lehessen a helyén kimérni. Nem zavarta őket ebbéli tevékenységükben az a tudat, a város levegője milyen egészségügyi károsodást okoz az itt élő embereknek.

Nem lettünk persze ezután népszerűek ettől, de az erdő lábon maradt.

Az azt követő mintegy 25 évben nem volt egyetlen frissen megválasztott óvárosi képviselő sem, akinek ne hívtam volna fel a figyelmét, erre a gazdátlan területre. Nem a tulajdonosok hiányoztak, hanem a vele való törődés.

Úgyis mondhatnám, az erdő élte a maga spontán életét a mintegy 30-35 év alatt. Beköltöztek oda madarak, vadak is. Legutóbb a hódok. És a szigorú tiltás ellenére - üzemterület - sokan jártak sétálni, futni oda.

Ha valaki elmagyarázná nekem, milyen logika van abban, kiirtunk egy erdőt, hogy fákat telepítsünk a városba - ami majd 10-20 év múlva friss levegőt biztosít -, az csak férfi logika lehet. Egy nő talán először nemes fákat ültetne oda, és csak akkor változtatná meg az állomány faji összetételét, ha a nagy fák védelme alatt felnőtt a kisebb. Én biztosan ezt tettem volna, mert erre próbáltam korábban rábeszélni azokat, akik a nevemben is a képviselői székben ültek.

Az, hogy tarvágással oldották meg ezt a „hatalmas feladatot”, valójában ugyanolyan szégyen, mint az is, ami a téglagyár elhordott, lerombolt gazdátlanná vált épületével történt. Ahogyan a város 45 év alatt képtelen volt megvásárolni a Régészeti Park tervezett 6 ha-os területének azt a részét, mely a legnagyobb vaskori halmot is magában foglalja.

Engem persze félre lehetett állítani, azért, mert azt mondtam, „Ebben a városban mindenre van pénz, amire a város vezetői akarják.” De kérdezem nagy tisztelettel, mekkora költségvetése lett volna néhány száz facsemetének, amit a nyárfák közé ültettek volna … időben?  Meglehet, le kellett volna mondani néhány halálosan fontos testvérvárosi kapcsolatról, mint amiket mostanában kötöttek, vagy pár olyan „magas röptű” kulturális rendezvényről, mint a Battai Napok. Helyette lehetett volna a városnak egy olyan parkerdeje, mint Debrecené, vagy más városoké, ahol nem betondzsungelt teremtettek a városközpontokba sok pénzért, mint nálunk, hanem gondoskodtak parkerdők kialakításáról is.

Volt idő, amikor a két nagyvállalat, mely a szántóinkra rátelepült - mert rátelepítették -gavallér módon sok mindent adott ugyanakkor a városnak. Nem lehetett volna ezt a magától nőtt mesebeli kis erdőt is közös - értelmes - összefogással a jó levegő és sétáló park szolgálatába állítani?

Betonagyakba persze nem fért bele ez a perverz gondolat.

Aztán, mikor kellett kiirtani az erdőt? Ahogyan a főtéri fákat, amikor a madarak fészket raktak - a költési időben.

Csak egyben bízom. Kihal az a technokrata generáció, mely a természetet semmibe veszi, mert az is ezt fogja tenni vele!

És azok, akik lelkifurdalás nélkül hoztak meg ilyen döntéseket, legközelebb majd parasztcsaládba fognak megszületni - nem tahóként -, hogy megtanulják, tisztelni az Anyatermészetet, mely sohasem vesz el, csak ad.

Mi lesz majd ezen a területen 20 év múlva? Kérdés. Erdő, lakópark körbekerítve jó magas falakkal, vagy talán kurva szép egészséges napelemek? A két utóbbira nem találtak az Erőmű környezetében elég üres szántóföldet? Ja, hogy azért fizetni kellett volna?

Majd, amikor már a friss levegőt palackokban árulják itt is, a történészek fel fogják tárni, volt itt egy természetes erdő, amit a kor technokrata gondolkodású vezetői ítéltek halálra, mert az anyukájuk nem csapta őket nyakon időben és kupán a haszonkulccsal, amikor azt kellett volna megtanulniuk, hogy az ember a természet része …, nem fordítva.

A Teremtő pedig az embert a természet ŐRIZŐJÉVÉ rendelte, nem FARKASÁNAK! De Lucifer mocskos patáját hozzánk is betette.

2017.05.10

Szegedinácz Anna