Zion Nemzeti Park

Utazás a Zion Nemzeti Parkba

Elhagyva Las Vegast Kelet felé, baloldalon lehetett meglátni azt a néhány épitőipari üzemet, akik a város épületeinek kivitelezésén dolgoztak.

Miután megállapitottad, sokkal unalmasabb ez az hosszú út, mint a Los Angeles felé vezető, hirtelen közeledni kezdtek a távoli hegyek és egy olyan kanyonba értünk, hogy azt kellett mondanom, nem hiszem el!

A sztráda meredek sziklafalak között kanyarog, és te csak kattintgatod a fényképezőgéped, hogy megörökitsd az élményt, mielőtt tovatűnik.

Álmos, kedves, vidéki kisvárosokon keresztül haladva értük el azokat a hegyeket, amik már sejtették velünk, itt egy újabb csodát látni készülünk.

Még pénzt váltottunk az utolsó helyen, aztán nemsokára átléphettük a Zion Nemzeti Park portáját.

Az egyenruhába öltözött férfi barátságosan fogadott, megengedve, hogy fotót készitsek róla, majd jó utat kivánva tovább engedett bennünket.

Már a turista központba vezető út is ámulatba ejtett, majd megérkeztünk egy központi, két egyemeletes épületből és kis iker faházakból álló szállásra.

A központi épületben nem csak lakószobák voltak, itt található a fogadó szint, az emeleten az étterem.

Gyorsan elfoglaltuk az igen tiszta, kulturált kis szobánkat, majd túrázni indultunk az egyik ösvényen.

A patakon átivelő híd után folyamatosan emelkedő ösvényen haladtunk egy völgyig, majd jobbra bekanyarodott a völgy fölé és elvitt egészen a mélyéig, ahol már nem lehetett tovább haladni. A túloldalon szintén volt túra út, de a kettő csak külön járható volt.

Talán 50 méteres magasságban lehettünk, de mi ez a 2000 méteres sziklákhoz képest, amely a fejünk felett emelkedett.

Télre járt az idő és bár jól felöltöztünk, másnap kifogott rajtunk egy óriási hegy. Nem kapva délelőtt napot, eljegesedett ösvénnyel várt úgy a felénél, és a mi túrabakancsunkon nem volt még szöges talp.

A teljesen csupasz hegyoldalon meredek szerpentin vezetett egyre magasabbra és magasabbra. A kb két-három méter széles ösvényen semmiféle biztonsági korlát nem volt. Olyan növények sem, melyekbe veszély esetén belekapaszkodhatott volna az ember.

Egy idő után jeges lett lábunk alatt a talaj. Úgy kellett döntenünk, a visszafelé biztonságosabb, mint az előre. Csakhogy a sikos úton lefelé araszolni sokkal nehezebbnek bizonyult, mint felfelé.

Itt lecsúszni oldalra annyit jelent, több száz métert zuhanni.

Szerencsénkre megúsztuk. Így aztán délután már nem másztunk hegyet, hanem a meredek sziklák között megbújó hegyi patak mellett sétáltunk végig, miközben gyönyörű 2000 méter magas sziklák magasodtak fölénk.

Egy helyhez érve tábla figyelmeztetett, a megjelenő mókusokat etetni tilos, mert harapása - volt róla fotó is - nem csak kellemetlen, de igen fájdalmas sérülést okozhat.

Amikor aztán találkoztunk velük, tisztes távolságból fotóztuk le őket.

Elfáradva, kicsit leültem egy alacsony kőfalra. Mit ad Isten, mielőtt észbe kaptam volna, egy kis mókus kötött ki az ölemben.

Aki körülöttem állt, mindenki hangos kiabálásokkal próbált - persze angolul - figyelmeztetni a veszedelemre. Ilyedten felugrottam, a kis mókus legalább ilyen ijedten gyorsan tovább állt.

A séta végén, ahogy a patak áttörte a sziklákat, véget is ért az út. Mi megannyi szépség látványával elhalmozva visszatértünk a szálláshelyünkre.

A harmadik napon, egy hatalmas távolabbi völgyet kerestünk fel, ahol az út alagúton keresztül vezetett fel a kilátóhoz. Letéve a parkolóba kocsinkat, gyalogosan indultunk el a kilátóhoz, melyhez a hegy oldalában haladó gyalogösvény vezetett.

Volt olyan része, amikor a hegy oldalán kivülre épitett fahidon lehetett csak továbbmenni.

Az ösvény szépsége és a látvány, melyet a kilátót elérve láthattunk, megérte a kalandot.

Az utolsó napon úgy döntöttünk, ha már eljutottunk idáig, elmegyünk a Bryce kanyonba, amely különleges látnivalónak igérkezett.

Kilépve a parkból és elhagyva az alagutat, nem várt élményben lett részünk. Az elénk táruló tájról azt kellett gondolnunk, talán nem is Földanya maga, hanem egy jóságos varázsló alkotta, legnagyobb jókedvében és örömében.

Különbözött ez az eddig látott természeti szépségektől és azt gondolhattuk, ezt nem lehet tovább űberelni semmivel.

Amikor aztán megismertem a Tűz Völgyét - Valley of Fire - a következő télen, ott láttam csak azokat a szineket, melyeket festő nem, talán csak egy tűzzománc készitő mester tudna megalkotni. Bár ezek nem fénylettek úgy, de a melegségük, a szinek végtelen finom árnyalata tette azokhoz hasonlatossá.

Remekmű volt ez a táj, az anyatermészet gyönyörű alkotása, mely látványával lenyűgözi az embert. Varázsát elfelejteni sohasem lehet többé.

Kilépve ebből a mesevilágból, hosszú időn keresztül igazi vidéki Amerikán haladtunk át, álmos, mégis kedves kisvárosokon. Aztán láttunk szarvasokat szabadon és óriás bölényeket.

Megérkezve a Bryce Kanyon elé - amely szintén Amerika kedvelt nemzeti parkja - gyökeresem megváltozott a táj. Egy újabb hihetetlen élmény felé haladtunk. Az emelkedő kapujában téglavörös démon oszlopok fogadtak bennünket.

Jobbról kezdődött a fenyves erdő - hatalmas fáival - balról egyre mélyülő völgyek, hihetetlen formájú démoni oszlopokkal. Ha létezik elvarázsolt szellem, akkor ezek nem voltak mások, mint elátkozott, kővé vált óriások. Minden völgye más volt, mégis volt bennük azonosság különbözőségük ellenére.

A táj állatvilágát csak képekről láthattuk, de voltak ott barátságosan közeledő varjak, akik hozzászoktak már a látogatók etetéséhez - hiába volt a tiltás kifüggesztve -, és elvárták volna, hogy valami alamizsnát tőlünk is kapjanak.

Mire a kanyonok végére és a fennsik legmagasabb részére értünk, már hó fedte a tájat és igencsak szokatlan hideg fogadott bennünket ezen a szélességi fokon.

Visszafelé még meglátogattuk a fő épület kiállitásait, vettünk néhány csecsebecsét, majd sietősen elhagytuk a parkot, hogy estére - vacsoraidőre - hazaérjünk a szálláshelyünkre.

A látottakról rengeteg fotót készitettem magam és mások örömére, hogy meg tudjam mutatni barátaimnak és most az olvasóimnak, az élményeim valóban nem hétköznapiak voltak.

Kivánom másoknak is, ha egyszer az életükben lehetőségük nyilna arra vetődni.

2012-013 telén