Arvisura 40. rész
IV. Oscus tábla. Caesar és Cinakó
Rokonlátogatók rovásai
Csigla fősámán
idejében Bugal rovás-tudó pateszit (szerk.: papot) küldték el Bugátból
rokonlátogató kalandozásra. Bugal Badutó legkisebb leányát vette feleségül.
Disznótor és medvetor határán született Csegevér nevű leánykát, aki
vállalkozott arra, hogy a ló és emberápolást elvégzi a hosszú úton.
Ordoszból csak 24-en
indultak el. Mire Bugátba értek, Bugal kívánságára újabb esküvőt tartottak. Badutó
megkövetelte, hogy asszonykíséret mellett, csak az öregszülők beleegyezésével
köthetnek házasságot. Így Csegevér a legidősebb nővérének - Zsillának - Csigla
fősámán ötös asszony-fogatával ment Bugátba.
Bugal szülei igen jómódú
székihunok voltak. Igazi arany-iszákos esküvőt tartottak. A bölénytori esküvő
után sok ifjú és leány csatlakozott a rokonlátogatókhoz. A leányos szülők
aggódtak leányaikért, de Csegevér jótállt értük, hogy valamennyi féltett
leánynak anyja lesz anyjuk helyett.
A gazdag hunok
birodalmában hol 50, hol 100 körül volt a fiatal kalandozók létszáma. Nem volt
olyan település, hogy Bugalnak össze ne kellett volna adni fiatal
házasulandókat. A szülői érdek itt már nem számított, csupán a szívből jött
igaz-szerelem. Bugal mindig az Égiek nevében adta össze a fiatalokat, mivel
érzéseik az Égből eredtek. Csagiliben, Csigla fősámán hazájában külön
ünnepséggel várták a rokonlátogatókat, amely három napig tartott. Mire elindult
Magyarka felé, a létszám 151 fölé emelkedett. Nem kellett más, mint vállalkozó
szellem és 1-2 ló, amely az ifjúságot kísérte. Ekkor még igen bőven
rendelkeztek külszíni arannyal, ha a lovaikat sérülés érte, aranyért mindenütt
vásárolhattak lovat. Hosszabb útra ló nélkül senki el nem indult.
Aratási ünnepélyre
érkeztek Magyarkára, ahol a lovasok száma már 200 fölé emelkedett. A megtelt
város előtt 2 napot pihentek, várva a bebocsátást. Csegevér örült ennek, mert a
Kuma folyóban a rokonlátogatókat éjjel-nappali váltással jól megfürdette. Harangzúgás
közepette vonultak be a városba. Csigla fősámán lóállást és kőházkamlik pihenőt
biztosított a rokonlátogatók részére, hogy a délutáni díszes esküvő és sátoros
lakodalom után az ifjú házasok még egy éjszakát a szent városban pihenhessenek,
majd hajnalhasadtával útba indíthassa népét az új élet felé. Az esküvő ősmagyar
vallási szertartás volt.
A délben lezajlott
fejedelmi fogadáson összetalálkoztak a Van-tó, a Zagrosz, a Marina és a
Melegvizek Birodalmának (szerk.: Kárpát medence) megbízott vezetőivel.
Meghányták-vetették az elkövetkezendő 3940. Medvetoros évtől (Kr. e. 100) a
4040. Medvetoros évig (Kr. e. 1. ) várható eseményeket, mivel a csillagok
járása szerint Etanához hasonlóan 24-25 karéjos beavatottnak a születése
következik. Az ősmagyar vallás szentélyében Csigla ennek jegyében beszélt, mint
az ordoszi beavatottak képviselője.
(Szerk.: Az ősmagyar
vallás azokat a tanokat jelentette, melyeket Arvisura Anyahita – a szíriuszi
asztronauta – adott át társaival Ataisz beavatott népének.)
Pontusnak, Bythinia
és Boszporusz királyának a birodalma forrongó állapota miatt a szkíták
felajánlották ugyan segítségüket, de javasolták, inkább az Ergani földhát,
Mescserföld és Muromaföld irányába közelítsék meg a Melegvizek Birodalmát. Innen
rabszolgatámadás veszélye nélkül könnyebben érhetik el Erturiát (szerk.:
Eturiát).
Szívós lovaikon a
tél fagyán érkeztek Pannonföldre. A telet Sajó-Ordoszban kellett tölteniük,
mert a disznótor elején Ózd kegyhelyen megszületett Csegevér kisfia, Cinakó,
akinek a jövendőmondók szép jövőt jósoltak. Ugyanebben az időben érkezett a hír
Pannonföldjén át Sajó-Ordoszba a beavatottak hírszolgálatában, hogy Arnó
családjában – Etur népéből – a patrícius Gaius praetor Aurelius édesanyjától
megszületett Caesár és a Mariánus néppárti Rasna-had várja az országmentő
ordoszi beavatottak segítségét.
A következő év
nyarán Kőoszkusz bacsasámán kegyhelyén a kis Cinakó már ott nevelkedett Róma
közelében, a bronz anyafarkassal feldiszitett házi-tűzhely oltára mellett. Bugal
pateszi Kőuszkó, azaz latinosan Kőoszkusz szolgálatában állott. Gyermekeik a mariánuszok
szent ligetében és a Capitólium gyermek-seregében nevelkedtek. Caesárt és
Cinakót 13 éves koruk ellenére Jupiter papjának választották meg. Bugal pateszi
szentélyében örök katona barátságot esküdtek a Mariánusz Néppárt szolgálatára.
Cézár (Caesár)
Cornéliával, Cinna leányával lépett házasságra. Sulla követelésére sem volt
hajlandó elválni tőle. Cinakó akkor vette el feleségül Kőoszkusz leányát Cikol
rimalányt, akinek kívánságára Cinakót Cikolusznak keresztelték beavatott
szertartás szerint Vénusz kegyhelyén. Cézár vállalta a keresztapaságot. Sulla
Cézár elválását kérte, nem tűrte, hogy ellentmondjanak neki. Cézárt és Cinakót
ezért katonai szolgálatra Ázsia provinciáiba küldte. Sulla halála után Kr. e.
78-ban jöttek vissza Rómába, a Marianus Néppárt nyomására. A Sertórius elleni
háborúban és a napi politikában nem vettek részt.
Erturiában felkelés
tört ki Sulla veteránjainak földfoglalása ellen. Lepidus consul a mariánus veteránok
mellé állt. Cézár az ázsiai provinciából és birtokaiból eredő pénzével nagy
népszerűségre törekedett, hatalmas összegeket áldozva.
Cornélia meghalt. A
temetését arra használta fel, hogy feleségét és annak szüleit Máriust és Cinnát
dicsőitse beszédében. A Juliusok ősének, Aeneásnak fia Vénus Istennőjének
unokája és leszármazottja lévén, még Márius és Cinna képmásait is vitték a
temetési menetben.
Kőoszkuszok Cikol
vezetésével páncélruházatban vonultak fel a rendbontás megakadályozására.
Cézár és Cikolusz
Kr. e. 66-ban a Gabinus és Manilius törvény védelmében lépett fel. Ezekben az
években Cézár Kr. e. 68-tól Pompeius és a néppárt híveként tevékenykedett.
Qestor volt, de Pompeius keleti hadjáratakor Crassushoz közeledett. Részt vett
a Catalina összeesküvésben Kr. e. 63-ban. Cézár és Cikolusz agitációjának az
lett az eredménye, hogy Kr. e. 62-ben megválasztották Cézárt Praetornak és
pontefix maximusnak. Catalinát csapatai élén megölték. Cicerót a halála miatt 5 évre száműzték
Rómából. A Catalina összeesküvésbe Cézár és Crassus is belekeveredett, de mivel
szenátorok is voltak a résztvevők között, az utókövetkezmények elmaradtak.
Mivel Catalinát Pistora mellett megölték, Cézár és Cikolusz belátta, hogy az
egyeduralomnak még kevés híve van. Az optimista néppártiak a köztársaság
kormányzása mellett állottak.
Cézárt Hispániába
irányították, amikor Kr. e. 62 decemberében Pompeius megérkezett. Cézár
Hispániában a lusitánok felett győzelmet aratott. Kormányzóságának ideje alatt
rendezte Hispánia gazdaságát, így saját pénzügyei is rendbe jöttek. Kr. e.
59-ben Cézárt konzullá választották. Kibékítette Crassust Pompeiussal, majd
hárman szövetségre léptek, hogy mindenben segítik egymást. A triumvirátusban
Pompeius feleségül vette Cézár leányát, Júliát. Cézár pedig Calpurniával lépett
házasságra. Felesége apjának Kr. e. 58-ra konzulságot ígértek. Pompeius, Cézár
és Crassus megegyezését a szenátorok ellenségesen fogadták. „Háromfejű
szörnyeteg”-nek nevezték a triumvireket. Kr. e. 50-ben Cézár konzul lett. Két
agrártörvényt léptetett életbe, mely szerint 20 000 Pompeius féle veteránnak
földet kellett osztaniuk. Cikolusz ruha alá rejtett fegyverekkel Cátó (szerk.: Kátó)
és Bibulus híveit erőszakkal eltávolította a Fórumról. Így az alaptörvényt
elfogadták. A szenátorokból 20 tagból álló bizottságot alakítottak. Cató és
Ciceró is letette az esküt. Törvénnyel erősítették meg Pompeiusnak a Keleten
tett intézkedéseit. Ázsiában az adók összegét leszállították, mellyel Crassus lovagjait
elégítették ki. Cézár Gallia Cisalinát és Illyriát kapta tartományul, Pompeius
Keleten kapott fővezérséget.
Kr. e. 58-ban
Publius Clodius lett a konzul, aki patrícius lévén ennek érdekében átlépett a
plebejusok közé. Elvetette a cenzorok tevékenységéről szóló törvényt, hogy
saját kényük szerint kizárhassák a szenátusból azokat, akik valamiért gyanúsakká
válnak. Clodius alsóbb rétegű rabszolgákkal vétette magát körül. A comitiák sok
javaslatát elfogadták és Cicerót Cátó Minorral száműzték. A gyászruhába
öltözött lovagok és Ciceró hiába könyörgött Pompeiusnak. Cézár és Cikolusz csak
ezek után távoztak el Gallia Cisalpinába és Transalpinába. Ott új provinciákat
alapítottak a Kr. e. 58-as és 56-os galliai háborúban.
Gallia lakossága
kelta törzsekből állott. Délen a ligurokkal és ibérekkel keveredtek. Északon
szövetkeztek a germánokkal. A tengerparti belgákkal keveredve a rómaiak üstökös
galloknak, azaz Gallia Comata néven emlegették őket. Már Cézár hadjárata előtt
ismerték Gallia folyómenti kereskedelmét, iparát. Halasváros addigi
vaskészítményeit a kelta vasművelőkkel továbbfejlesztették. Kereskedelmi útjaik során még Britannia déli
részébe is eljutottak. A kelták különböző szellemi műveltségű csoportokban
éltek. Papi kasztjuk jövendőmondással is foglalkozott. Beavatottjaikat a
göröghöz hasonló írásra megtanították. Lovagrendekben éltek a vezérek
irányításával. A papi kaszt fel volt mentve a katonáskodás alól. Orvoslással
foglalkoztak és a vezérek ifjúságát nevelték. A törzsek egymás között
háborúztak, melyet a jó termőföldekért folytattak. A csatározások miatt a
helvétiusok elhagyták a Rajna felső folyását és Bóden tava mellett telepedtek
le. Ez a kelták népvándorlását idézte elő.
Gall törzsek a
germán Ariovistus segítségével legyőzték az aedusokat, akik a római szenátusnál
kerestek támogatást.
Cézár, Cikolusz elve
alapján a háborúskodók közül mindig az erősebbeket pártolta. Így mindig győzött
Galliában. A helvétiusokat kötelezte, nem léphetnek Itália területére.
Ariovistus ellen az aedusok mellett – Strassburg városánál – döntő győzelmet
arató Cézár Kr. e. 57 elején már Gallia Cisalpinában rendezte be
főhadiszállását. Később az összes belga törzset meghódította. Hűtlen támadásuk
miatt 53 000 embert eladtak rabszolgának. Cézár innen Illyriába utazott
Cikolusszal. Publius Crassus, a triumvirát fia folytatta Gallia meghódítását.
Cézár Kr. e. 56-ban újból Galliába ment. A britannusok segítségével hajóhadat
szereltek fel. Seregével megjelent a Loire torkolata körül. Döntő győzelmet
aratott és befejezte Gallia meghódítását. Töméntelen lábasjószágot, nemesfémet
és 100 000 rabszolgát szerzett Róma részére. Cézár győzelmének emlékére 15
napig tartó ünnepséget rendezett a szenátus Rómában. A meghasonlott Pompeius
Grassussal közeledett a szenátushoz és Róma részére élelmezés ellátási ellátást
kapott.
Kr. e. 1456-ban -
2584 Medvetoros évben – történt, hogy Lugos vitéznek önálló bacsagazdává
sikerült magát felküzdenie, s Lucca napján, a felesége emlékére város
alapított. Paloszkusz bacsagazdának leszármazottai megünnepelték városuk megalapításának
1400. évfordulóját. Erre az ünnepélyes alkalomra – a Rasna-Szövetség almavirágos
tavaszünnepére – megrendezték a triumvirátus találkozóját Luca városába. A
megbeszélések eredményeként, Róma legtekintélyesebb emberei jelenlétében a
politikai szövetség megerősödött. Cézár galliai helytartóságának idejét újabb 5
évre meghosszabbították. Pompeius 5 évre Hispániát kapta meg kormányzásra.
Crassus pedig ugyancsak 5 esztendőre Syriát. Pompeiust és Crassust Kr. e.
55-ben konzullá választották. Crassus már Kr. e. 55. év végén Syriába utazott.
Pompeius Itáliában maradt és Hispániát megbízottjaival kormányozta.
A párthus királyok
Nimródtól és Gilgamestől származtatták magukat. Birodalmukat satrapiákba
szervezték. Az északiak ősközösségben éltek, de a Szumír síkságon, az Idaglat
és Mezőten síkságán rabszolgatársadalom uralkodott. A párthus
nagyfejedelemségek függő és független kisgazdaságokból álltak. Ipar csak a
görögök alapította városokban és az ősközösségi központokban volt. Átmenő
kereskedelmük a postaállomások megszervezésével Párthián és Baktrián keresztül
Kínáig vezetett. Összeköttetésben álltak a Ruma és Etruszk tengerrel (szerk.:
Adria), így áruik Syriába, Egyiptomba és Rómába is elkerültek.
A hun síkságon a
sakák (szerk.: szkíták) uralkodtak. Két párthus király is elesett az ellenük
vívott harcban. Hadseregüket átszervezték a páncélozott nehéz és íjász könnyűlovasságra.
Crassus a lucai egyezmény értelmében - Kr. e. 54-ben – betört Párthiába, de
téli pihenőre visszavonult Syriába. A következő évben újra betört Mezőten
síkságára, a párthusok visszavonultak, de Garré közelében bekerítették Crassus
fiának, Publiciusnak a seregét és megsemmisítették azt. Utána a római
derékhadra vetették magukat. A nehéz páncélosok az íjászokkal csak éjfélre
hagyták abba Crassus seregének pusztítását. Róma 4 000 légionárius
veszteség mellett visszavonult, tárgylásokba kezdett.
II. Oródés párthus
király nem sokat tárgyalgatott, a hódítóként küldött Crassust megölette. Fejét
az erméniai (szerk.: örmény) király udvarába vitték. A II Oródés tiszteletére
rendezett „Baccháns-nők” tragédia előadása végén a színész a mitikus Pentheus
feje helyett Crassus fejét mutatta be a győztes hadsereg vezérkarának. Garré
Isten serege Syriáig üldözte Crassus megvert seregét. A római sereg makacs
ellenállása ellenére megvetették lábukat Syria területén és Róma barátait
fenyegették. Párthia Nagytanácsán olyan döntés született, hogy a kereskedelmi
utak biztosítása miatt békére kell törekedniük, így Kr. e. 50-ben a párthus
lovasság visszavonult Mezőten mögé.
Cézár Kr. e. 56/55
telén átkelt a Rajnán és a germánokkal hadakozott. A tárgylások alatt rátört a
germán gyalogságra, lovasságuk pedig megfutamodott. Cézár a Rajnán túlra
üldözte őket. 20 napig uralták a Rajna jobboldalát, megmutatva Róma erejét.
Británniát kelták
lakták, akik kereskedelmi kapcsolatokat építettek ki a belgákkal és segítették
őket a Róma elleni harcukban. Cézár 2 légióval szállt partra Británniában és
győzött. A sűrű köd beálltával békét kötött. A következő évben gall lovassággal
megerősítve - Kr. e. 54-ben – újra megjelent Britannia területén. Cikolusz
vezetésével a Rasna-lovasság átkelt a Themzén. A fantasztikusnak mondott
országról olyan jelentést küldött, hogy
a britanniai kelták – bár kissé szőrösebbek – éppen olyan emberek, mint az
északi belga gallok. Mivel Cézár hol egyik, hol másik gall törzset támogatott,
Róma ellenes mozgalom fejlődött ki, mert Róma és Gallia katonaságát is nekik
kellett élelmezniük. A lázadás a belga törzsek között kezdődött Ciceró testvére
ellen, aki legátus volt. A gallok bekerítették. Maga Cézár jelent meg a
segítségére és győzött.
Cézár a galliai
Gisalpinából a római eseményeket figyelte. Közben Vercingetorix gall vezér a
Róma ellenes mozgalom élére sodorta az arvernusok törzsét és még a Róma barát
törzsek is melléje álltak. Cézár germán zsoldosokat toborzott és Avarikum
városát elfoglalva, borzalmas kegyetlenséggel kiirtotta azt. Közel 40 000
embert gyilkoltatott le. Alesiában érte utol Vercingetorix vezért, aki az éhség
miatt megadta magát. Cézár Rómába vitette, ahol földalatti börtönben tartották.
A Róma oldalára átállott törzseknek megbocsátottak, ők szedték be az adót és
így nem tették tönkre a római adószedők Gallia Komatát. Cézárnak a szövetséges
gallokkal együtt 13 légióból álló hadserege lett. Az óriási zsákmány mellett a
külső és belső ellenségeit legyőzve - új kolóniák telepítéseivel – új
gazdaságokat hoztak létre. Kereskedelmük a városok romanizációjával is
foglalkozott. A mezőgazdasági-ipari készítmények termelésével
a gall városok római
jellegű városokká alakultak át.
Ezalatt Rómában az
optimata Miló csapatai meggyilkolták Klódiust. Úgy döntöttek, hogy a temetési
máglyát Hostiliában – a szenátusi ülések helyén – kell meggyújtani. A
tűzvészben leégett a curia. A néptömegek bosszút követeltek Klódius haláláért.
Halálra keresték Milót és a gyanúba keveredetteket agyonverték.
A szenátus
teljhatalommal ruházta fel Pompeiust. A rendkívüli állapotban Pompeius arra
törekedett, hogy diktátorságát collega (szerk.: társ) nélküli szenátorsággal
erősítse meg. Milót még Ciceró sem tudta megmenteni. Mint a baj előidézőjét
száműzték. Pompeius a provinciák felosztási rendszerét önkényesen
megváltoztatta és megnehezítette, hogy Cézárt a 48. évre megválaszthassák
konzullá. Az optimaták Klódius legyilkolása miatt népszerűtlenné váltak a
hozzájuk csatlakozó Pompeiussal együtt. A néptribunusok vétót emeltek az ellen,
hogy Cézár letegye az impériumát.
Hívei tanácsára
Cézár 1 légióval, ezekkel a szavakkal: „a kocka el van vetve” átkelt a Rubikon
folyón és megkezdte a polgárháborút azzal az indokkal, hogy bosszút áll a néptribunusok
jogainak megsértéséért. Cézár átkelése váratlanul érte ellenségeit, mivel
Pompeius légiói Hispániában voltak. Cézár csapatai előtt Cikolusz lovagolt és
Marsabottótól kezdve Rómáig mozgósította a Rasna-Szövetség veteránjait. Óriási
had indult Róma ellen. Még Pompeius Itáliában maradt csapatai is Cézár mellé
álltak. Pompeius Görögországba menekülve mozgósította Hispánia légióit. Cézár
csapatai élén bevonult Rómába. A konzulok elmenekülése miatt a hatóságok nem
működtek. Néhány magistrátus visszatért hivatalába. A néptribunusok
összegyűjtötték Róma szenátorait. Cézár enyhén bánt ellenfeleivel. Cikoluszt
előre küldve a Rómában hagyott kincstárt Cézár birtokba vette. Massiliba
lovagolt, a galliai légiókat Hispániába irányította. A sikertelen kezdet után megérkeztek
a galliai légiók és bevonultak Hispániába, ahol Kr. e. 49-ben - Ilerdánál –
megverték Pompeius fellázadt seregét.
Visszatérve
Hispániából diktátornak kiáltották ki Cézárt. A rangját csak 11 napig viselte
és mindenkit visszahelyezett jogaiba. Kr. e. 49-ben Görögországba ment és
Epiruszban találkozott Pompeius csapataival. Cézár seregét Pompeius flottája
nem engedte könnyen átszállítani a tengeren. Eleinte vereséget szenvedett, de
csapatai beérkezése után Pharsalusnál - Kr. e. 48. július 6.-án Pompeius
csapatai menekülni kezdtek, majd megadták magukat. Pompeius Lesbos szigetére
menekült, majd Egyiptomba. A fiatal Ptolemaios királyhoz igyekezett, de az
áruló módon megölette. Alexandriába 3
nappal később érkezett Cézár, mint Pompeiust megölték.
Egyiptomban
testvérháború dúlt. Az öreg király idősebb leányát, Kleopátrát kikergették
Alexandriából. Cézár Egyiptomba érkezve behajtotta az öreg király adósságait
(szerk.: nyilván a meg nem fizetett adókat), amellyel tartozott. A
trónkövetelésben döntőbíróságot gyakorolt. Kleopátra titokban visszatért a
városba. Cézár beleszeretett a fiatal királynőbe, aki így szerezte vissza a
hatalmát. A nép sokallta a régi király adósságait, ezért felkelés tört ki,
amely Cézár életét is fenyegette. A flotta csatlakozását azzal akadályozta meg,
hogy felgyújtatta a várost, melyben a könyvtár egy része is leégett. Cézárt
csak a Szíriából érkezett légiók mentették meg. Győzött a Nílusparti csatában,
Kleopátrát pedig visszahelyezte hatalmába. Cézár ellenségei összegyűjtötték
erőiket. Pharnakés VI. Mithridatés – Eupatér fia – elfoglalta Bithyniát és a
Rómától függő királyságokat. Cézár az ellenség ellen vonult. A lázadó a vesztes
csata után elmenekült, de az új trónkövetelő megölte. A Pharnakés fölötti
győzelemről a „Jöttem, láttam győztem” tudósítást adta. Róma ezek után szívesen
vette Cézár győzelmét.
A rómaiak gazdasági helyzete
a polgárháborúban rosszabbodott. A pénz értéke csökkent, megdrágult az élet.
Cézár már Kr. e. 49-ben az adósságok eltörlését követelte. A kamatokat átírták
az adósságok törlesztésére. A vagyontárgyakat abban az értékben kellett
átvenni, amivel a polgárháború előtt bírtak. Rendeletet hoztak, hogy
60 000 sestertiusnál több készpénzt otthon senki nem tarthat. Marcus Rufus
javasolta, 6 évi haladékot adjanak az adósságok megfizetésére. Amikor ez
nemtetszésre talált a népgyűlés előtt, az összes adósságok eltörlését, az
eltöltött időért járó lakbér fizetése alól való felmentését követelte. Ezért a
szenátus megfosztotta tisztségétől, Campániába száműzte. Itt találkozott
Milóval, akivel felkelést szervezett. Róma légiója kivonult a felkelők ellen. A
mészárlásban Milót és Rufust is hispániai lovasok megölték. Dolabella néptribunus
is felkelést szervezett rabszolgák csoportjaiból, akiket Marcus Antonius –
Cézár helyettese – vert le.
Rómába érve Cézár
minden vonalon igyekezett rendet teremteni. Megsemmisített ellenfelei vagyonát
árverésre bocsátotta. A fellázadt légióinak jutalmazását ebből elégítette ki.
Rómában consulokat választottak és a szenátust Cézár híveivel egészítetté ki.
Mialatt Cézár rendet teremtett Rómában a pompeiusok Afrikában újból
összegyűjtötték erőiket. Kr. e. 47-ben ezért Afrikába hajózott. Bár serege
hátrányban volt Kr. e. 46-ban a Thapsus melletti véres ütközetben győzelmet
aratott. Minden város megadta magát. Cátó, a köztársaság meggyőződéses harcosa Utica
védelmét vállalta, de Cézárral szembeni harcot reménytelennek tartotta, ezért
öngyilkosságot követett el. A háború során elpusztult Juba, a numibiai király
is. Cézár az országát „Africa Nova” provinciává tette.
Amikor Cézár
visszatért Rómába, 4 triumphust tartott Galliában, Egyiptomban, Ázsiába és
Afrikában vívott győzelmeinek megünneplésére. Pompeius fiai: Gnacus és Sextus
megvetették lábukat Hispániában. Cézár Munka melletti csatában megverte őket.
Gnacus elesett, Sextus észak felé menekült el. Cézár egyeduralkodó lett
Rómában.
Cézár, a Demokrata
Néppárt vezetője azért lépett át a Rubikonon, hogy bosszút álljon a
néptribunusok megsértéséért. Gallia germánjainak évenkénti földfelosztása
elejét vette a vagyoni egyenlőtlenségnek, a pénzéhséget csillapította. Az
erkölcsök megjavításáért küzdött, amit még Ciceró is helyeselt. Az etruszkok
régi egyszerűségét helyeselte, légióit ezekből verbuválta. Maga köré vonta az
üzletembereket, akik kapcsolatot tartottak fenn a provinciák gazdag embereivel,
akiknek római polgárságot adott.
Római gyarmatosok
jelentek meg az összes provinciákban és nyugat felé romanizáltak. Ezek növelték
Cézár híveinek számát. Még ellenségei közül is küldött a provinciákba vezető
embereket. A gabonaelosztásban részesülő
plebejusok létszámát 350 000-ről 120 000-re szállíttatta le. A
80 000 szegényt kolóniákba telepítette. Autonómiát adott a városoknak,
földet osztott a veteránusoknak, mellékállással. Az adósokat védte a
lovagrenddel szemben. Felelevenítette az etruszkok mocsár lecsapolási, föld-javítási
műveleteit. Útépítkezést javasolt. Elrendelte, hogy a pásztorok közel a felének
szabad születésűnek kell lennie.
Kr. e. 59-ben
megbízta Cikoluszt, hogy lépjen fel a zsarolások ellen. Az adózási rendszert
szabályozták, az adókat a községek az államnak közvetlenül fizették be. Az
áruforgalmat Ostiából irányították, elrendelték aranypénz verését. Amíg
nyugaton a denárius, addig keleten a pénzrendszerek sokfélesége uralkodott. Kr.
e. 45. január elsején naptár-reformot vezettek be. Államát demokratikus
monarchiává akarta megszervezni, melyben Róma csak, mint főváros szerepelt
volna. Rendelkezést bocsátott ki a fényűzés, a léha élet, kicsapongás ellen.
Híveit a patrícius rendbe igyekezett emelni. Hadseregére támaszkodott, amivel
szemben bőkezű volt, de a zendülések szervezését könyörtelenül elfojtotta. A
pharsalusi csatától kezdve újból vállalta a diktátorságot. Végül Kr. e. 44-től a
szenátus élethosszáig tartó diktátori címet adta neki. Valamennyi javaslatát
elfogadták. A szenátorok számát 660-ról 900-ra emelte. Az állami alkalmazásban
a ranglistán az előrehaladást megkönnyítette. Hadseregének tisztjeit még a
szabadon bocsátott rabszolgákból is szervezte.
Cikoluszt, örök
fegyvertárs-barát hívét kvaestorként Illyrumba küldte, hogy az
etruszk-pannon-sikul kapcsolatokat az Ister mentén kiterjessze. Cézár a római
vallás élén állott. A triumvirek, s az egykori etruszk királyok bíborruháiban
jelent meg. Kidolgozta a Pártia elleni háborút, mert a Sibylla Könyvekben olyan
jövendölést találtak, mely szerint fölöttük csak királyi hatalommal bíró ember
győzhet. Marcus Antonius Cézár fejére akarta tenni a színházban a királyi
diadémot, de Cézár nagy tapsviharban elutasította.
Cikolusz Illyriából
olyan értesülést küldött, hogy az Arnók vezetésével Pártia csatlakozik Cézár
terveihez a világuralomért. Sok szenátor ellenezte Cézár tervét. Sérelmeik
megtorlására összeesküvést szőttek. Az összeesküvőkhöz csatlakozott Decimus
Junius Brutus is, aki résztvevője volt a galliai háborúknak. Javaslatára
Pompeius egykori kúriájában egy szenátori gyűlést hívtak össze. Amikor Cézár
Kr. e. 44. március 15.-én a kúria kapujába érkezett, hívei egy levelet
nyújtottak át az összeesküvésről, de nem bontotta föl. Az ülésteremben egy
szenátor azzal a kéréssel fordult Cézárhoz, hogy adjon amnesztiát a
testvérének. Amikor elutasította, elkezdte rángatni a tógáját. Ekkor az
összeesküvők kardokkal és tőrőkkel halálosan megsebesítették. Utolsó szava az
volt: „Te is fiam Brutus?” Pompeus szobra előtt halt meg.
A Brutusok a
királyság óta azzal dicsekedtek,” Ők is azok között voltak, akik a
Tarkviniusokat kiűzték Róma királyságából!” A felfegyverzett gladiátorok és
rabszolgák a szomszéd házban várták, merre fordul az összeesküvés, mert
Cézárnak el kellett pusztulnia.
Cikolusz ezekben a
napokban, bár Rómába kérte áthelyezését, Cézár egyenes parancsára Gaius
Octáviánus kíséretére Apollóniába rendelték ki, ahol a Párthia elleni hadjáratra
szánt csapatoknál végzett összeszámlálást. Ott értesültek Cézár
meggyilkolásáról és Octávius örökbefogadásáról. Antonius és a szenátori párt Oktáviust
megakadályozta abban, hogy konzullá válasszák. Az Antónius legyőző cezáriánus
csapatok Mutinánál győztek. Oktáviánus döntő cselekvésre szánta el magát: Cézár
örököseként a gyilkosok megbüntetésére Rómába vonult.
(Szerk.: Amikor
Itáliában a bevándorolt atlantiszi latinok - mint tengeri rabló népek - letelepedve
számbeli fölénybe kerültek, elindult egy olyan folyamat, amely feledtette,
helyesebben félreállította az az életmódot, amely a törzsek ésszerű önellátásáról
szólt. A hatalomért, végül az egyeduralomért való harc létrehoz egy gátlástalan
birodalmat, amely a provinciákon élősködik.
Ne Rómát
csodáljátok, hanem gondoljatok azokra, akik rabszolgaként, vagy súlyos adókat
fizető provincia lakóiként ellátják minden földi jóval ezt az élősdi, here katonai,
hivatalnok, uzsorás rétegeket. Persze alamizsna jut a proliknak is, mint
mindenkor, de igazi emberi élet nem.
Ezek az esztelen, embertelen
háborúk alapozzák meg azoknak az elmebeteg, pszichopata, deviáns császároknak a
hatalmát, akik a „nagy római” birodalom vezetői.
Nincs kétségem
afelől, hogy személyükben a Hüllő faj egyedei és elmebeteg vezetőjük
inkarnálódott újra és újra.)
Források:
-
Paál Zoltán –
Arvisura (Igazszólás) Bp. Püski 2003.
IV. Oscus tábla. Caesar és Cinakó
Rokonlátogatók rovásai
236(D). Arvisura Boszkan és Tarkacs rovása
Kr. e. 1456-44. (2584-3996. m. t. é.)
-
Chis Scarre –
Római császárok krónikája
Bp. Móra Könyvkiadó
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése